2018. máj 02.

Frank / Frank (2014)

írta: Petra mozizik
Frank / Frank (2014)

frank-indie-movie.jpg

egyszer tettem egy olyan megjegyzést, hogy Michael Fassbender szuper színész, csak mindig rossz filmekben játszik (tisztelet a kevés kivételnek :P)
sőt, talán vele kapcsolatban ezt többször is elmondtam már :)
elképzelhető :P
ez a film sajnos ebbe a sorba állt be
igazán kár...
egy kedves ismerősöm kért meg rá, hogy nézzem meg, kíváncsi volt a véleményemre
míg néztem, egy ponton majdnem írtam neki egy üzenetet, hogy nem bírom tovább, ne haragudjon meg rám, de ezt én nem tudom tovább befogadni
annyira, de annyira vártam a fordulatot, ami csak nem jött!
illetve jött, hiszen van itt kérem gyilkossági-kísérlet is, ami azért a hosszú, unalmas perceket elég jól "feldobja" (bocsi! :P), de az átütő hatás mégsem érkezett el
amúgy kiderült, hogy nála sem
vagyis mind a ketten nagyon FURÁNAK tartjuk ezt a mozit
ennek ellenére becsülettel végignéztem :)
hogy mi a baj vele?!
lopom a mondatot: way too indie... :)
már annyira, de annyira művészfilm, hogy tényleg csak az elborult elmék értékelik
illetve, bocsánat, a kritikusok is, hiszen külföldön nagyon pozítív értékeléséket kapott
és mivel egy kb. Zs-kategóriás mozi (senki nem hallott róla), a rajongók sem fognak "véletlenül" belefutni, és mondjuk egy 'Transformers'-film után ezt megnézni
valszeg' olyanok nézik csak meg, akik ínyencek, érzékenyek, nyitottak az ilyesmire
mondjuk, a színészgárda masszívan A-kategóriás (Michael Fassbender, Maggie Gyllenhaal és szerelmem,
Domhnall Gleeson - szőke is, ír is, színész is - tökéletes combo!), a film mégis brutálisan művészi marad
volt egyszer egy fickó, mármint a való életben, Frank Sidebottom (akit igazából Chris Sievey énekes-zenész-humorista-művész "alakított")
ez a bizonyos Frank egy papírmasé fejet hordott, amit sosem vett le
volt egy zenekara is
furábbnál-furább (néha gagyibbnál-gagyibb (de ez persze ízlés dolga...)) dalokkal "szórakoztatta" a közönségét; sokszor a gyerekeket
ez a film NEM róla szól, nem ŐT (őket) akarja bemutatni, de tény, hogy elég sok a hasonlóság
pl. rögtön az, ahogy Jon bekerült a zenekarba
Jon Ronson Frank zenekarának billentyűse volt és pontosan úgy került a bandába, ahogy az a filmben is történik (tengerparti jelenet...)
igazából nem tudom, hogy Lenny Abrahamson rendező miért csinált egy ilyen "felemás" filmet
most vagy legyen egy Frank film az igazi F. S.-ról, vagy akkor meg ne "lopkodjon" ötleteket
nem is tudom... nem szeretem az ilyet
mindegy, nem vagyok rendező :)
(viszont fekete-fehér ember annál inkább :D)
a film elején azt hisszük, hogy Jon a jófiú
ő tök normális
a banda minden tagja full elszállt művész-figura
(btw: a színészek maguk zenélnek, maguk énekelnek, minden hangot ők "produkálnak" a filmben! ;))
aztán ahogy kezdünk előre haladni, egyre inkább kifordul a gyomrunk attól, amit Jon csinál
az enyém legalábbis felkavarodott
persze, OK, megértem az indokait - sztár akart lenni, el akarta adni az együttest
de leginkább magának akart hírnevet
és ami még fontosabb: elismerést
amit nem kapott meg
a tagoktól sem
bármit is csinált...
az, hogy a beleegyezésük nélkül videó-blogot vezet róluk, lehetne akár jó "móka" is, ha nem lenne publikus, és nem jutna el ennyi emberhez + hozná magával a hírnevet
azzal pedig Frank nem tud mit kezdeni
meg a többiek sem
Jon sosem válhat igazi taggá - és ha van tanulsága a filmnek, talán ez az: a végén belátja, hogy neki is itt nincs helye
ez a 4 "bolond" jól elvan magában
tökéletesen boldogok így, együtt
nincs szükségük semmire és senkire
a nagy, perceken át tartó "művészedés" mellett vannak azért elvadult és hihetetlen dolgai is a filmnek, ami csak pluszban tett a zavaró-faktorokra
ilyen pl. az, hogy 1 éven át élnek a házban, és mindent oda rendelnek (ruhákat is Jonnak?! hiszen 1 ruhában indult el otthonról, nem vitt bőröndöt)
iszonyat fura az önygilkos barát búcsúztatása is - ezt "csak így" meg lehet csinálni?! hagyjuk már!
sosem fogy el Jon pénze?
meg ilyenek...
OK, baromian földhözragadt vagyok, elismerem, de annyira elszállt minden, hogy egy pici kapaszkodóm kerestem - nem volt
illetve, de: Jon
aki meg undor
a végére tök megutáltam
ha valamiben, ebben nagyon erős a film
nem tudom, ez volt-e a célja a rendezőnek, de 100x inkább az elvont arcokkal "voltam", mintsem Jonnal
és ne feledjük el: 2014-es film
ma, 2018-ban meg még durvább ez a dolog... az, hogy miket és hová pakolunk fel a netre, illetve ennek milyen körülményei lesznek
DJ-k, zenészek halnak meg, követnek el öngyilkosságot
mert nem bírják a hajtást, a hírnevet
azt, ami körülveszi őket
én is ismerek olyan művészt, aki elvesztette az "egyszerűségét", a kedvességét - a hírnévnek köszönhetően
mondhatni, feláldozta önmagát, és azt a művészt, aki egykoron volt... vagy, akinek indult...
és még csak észre sem veszi magán
minden tiszteletem a művészeké és a művészeté
ezt is mondtam már többször: nagyon bírom a színészeket, zenészeket - full a gyengéim
de hogy ismerek-e köztük teljesen normális figurát?!
well... drága barátaim... ez már nem egy mozikritika témája :D
mindenesetre: nagyon szeretem őket
meg amúgy is: ki normális manapság?!
szóval, lehet, hogy fura film ez a Frank, de hogy elgondolkodtatott, az is biztos
kíváncsi vagyok, Nektek mi jut majd eszetekbe
(Fotó: waytooindie.com)
(2018. május 2.)
Szólj hozzá

Transformers Michael Fassbender Maggie Gyllenhaal Frank Domhnall Gleeson Lenny Abrahamson Jon Ronson Frank Sidebottom Chris Sievey