Butch Cassidy és a Sundance kölyök / Butch Cassidy and the Sundance Kid (1969)
néha jó leülni és régi klasszikusokat nézni
egyrészt, rácsodálkozni, mennyire szuper filmek készültek régen is (és itt a magyar filmeket is említhetném… sajnos néha azt érzem, a maiak meg sem közelítik őket :(), vagy éppen elgondolkozni azon, hogy mennyire felgyorsult a világ, ölünkbe szakadt a technika és ma már mindenre IS képesek vagyunk
nem kell az eredeti helyszín, van CGI háttér; sem a kaszkadőrök, hiszen embert-állatot „megcsinálnak” az IT-sok pár mozdulattal :P
de persze álságos lenne azt mondani, hogy régen minden szép és jó volt
pro és kontraként említhetem a ’Suspiria’ c. horrort – írtam a blogon a régiről (1977 – miccccsoda évjárat ;)) és az újról is; de ott van ’A hét mesterlövész’, ahol 1 kritikába tettem bele a két filmről a véleményemet
az egyiknél a régi SOKKAL jobb, a másiknál (pont a westernnél) meg talán az új picit erősebb… vagy igazából a kettőből lehetne gyúrni egy igazán jót
de – és ez most durva lesz!!! – én nem vagyok annyira elszállva a ’60-as változattól, Yul Brynner ide, Steve McQueen oda
(mondjuk, róluk sok vicces és meglepő anekdotát leírtam, már csak azért is olvassátok el a kritikát :))
azt hiszem, ha már régi filmek és ha már western, akkor a ’Butch Cassidy és a Sundance kölyök’ tényleg kihagyhatatlan darab
amiért én szerettem, azok a ’nem tipikus westernes vonások’ – majd mesélek róluk (de TOP kedvenc a biciklizős rész <3)
no, de ki is volt ez a hét vadnyugati hős?! mert amúgy tényleg éltek…
Butch Cassidy (igazi nevén: Robert Leroy Parker) onnan kapta a bandita nevét, hogy egyszer dolgozott egy hentesüzletben (butcher), a Sundance kölyök meg (aki amúgy Harry Alonzo Longabaugh) nem azért lett "Naptánc", mert a Nap sugarai olyan szépen táncoltak az arcán… hanem mert egyszer Sundance-ben tartóztatták el :P
(ha már Sundance, a Sundance-i Filmfesztivál épp zajlik… ;) – Robert Redford cége rendezte az első fesztivált 1978-ban, Salt Lake City-ben – és ugye a filmben R. R. a kölyök :P, szóval innen ered a neve)
visszatérve az eredeti, valós „hősökre”, a film forgatása alatt (az igazi) B. C. lánytesója, Lula Parker Betenson gyakran felbukkant és besegített - főleg sztorikkal ;) (de ott lettem volna!)
ja, és imádta Paul Newman alakítását – azt mondjuk én is! ;) (sokkal szimpibb alak, mint a S. kölyök)
a film rengeteg, RENGETEG díjat nyert, Oscarból mindjárt négyet, és ezek közül a legfontosabb a forgatókönyvért (William Goldman) járó és az operatőri (Conrad L. Hall) elismerés – ezeket adom… 1969-ben ezek megérdemeltek
viszont aminek igazán örültem, az a zene, és az rögtön dupla szobrot ért: legjobb filmzene és legjobb betétdal - Burt Bacharach
és hogy melyik volt ez a dal?!
ha láttátok a mozit, azonnal vágjátok, de ha nem, akkor most talán meglepődtök majd…
ez ugyanis a "Raindrops Keep Fallin' on My Head", aminek a szövegét Hal David írta, az énekes pedig B. J. Thomas (bár eredetileg Bob Dylant kérték meg rá, de elutasította)
ja, és pont a kedvenc biciklizős részemnél szól…
de amúgy kinek NEM AZ a kedvence a filmből?!
persze van bankrablás, lovaglás, üldözés-menekülés, szerelem, sok-sok lövöldözés… de ez mind semmi
az a rész annyira kellett bele!! pedig Robert R. utálta… :P
de hála ég, mégis maradt (ja, arról meg ne is beszéljünk, hogy ő benne sincs a jelenetben igazán, csak a végén)
parádés az egész!!!
(amúgy valóban P. N. bringázik – ha mást hittetek volna -, kivéve annál a résznél, ahol felborul és nekiesik a kerítésnek, azt az operatőr, Conrad L. Hall tolta le – már csak ezért IS jár neki az Oscar szobor! ;))
R. R. „hisztije” ellenére nagyon élvezte ő is a filmet és a forgatást, főleg a sok sört, amit Mexikóban ittak (minden, ami Bolívia a filmben, az Mexikó valójában :P) – jól is tették amúgy, mert az egész stáb iszonyatosan beteg lett a helyi víztől, kivéve a 3 főszereplőt, akik vagy üdítőt vagy alkoholt fogyasztottak (a forgatás alatt is ;))
az is legenda már, hogy eredetileg Steve McQueen és Paul Newman játszotta volna a két főszerepet, S. McQ lett volna a Sundance Kid és az ő neve lett volna elöl a film címében – ő azonban kiesett, jött R. R., mint Sundance, a címben pedig felcserélődött a két név
az egyedüli nagy kérdőjel nekem George Roy Hill, a rendező, aki egy fura figura, nincs valami nagy humorérzéke és pl. nagyon nem jött ki a női főszereplővel (aki egy csoda…), Katharine Ross-szal (és P. N.-nel is volt egy erős vitája)
amúgy nem rossz arc, jó filmeket rendezett, de itt csupa olyan sztorit olvastam róla, ami nem tette a kedvencemmé… (pl. nagyon makacs volt mindenben, nem lehetett hatni rá, a lelkére beszélni)
maga a film, amellett, hogy milliónyi díjat nyert, hogy meghatározó volt a színészek, az alkotók életében, mindenki másra is nagy hatással volt – pl. David Fincherre, aki emiatt lett rendező ;)
és hogy végre a saját érzéseimről beszéljek: én is nagyon szerettem
van, hogy laza, kellemes tempójú, máskor megy az üldözés
vicces, hogy Bolíviában olyan munkát vállalnak, ahol nekik kell a pénzre vigyázni – kecskére a káposztát… -, de azt is megcsinálják
azt mondjuk nem értettem, miért nem használtak egy fránya kendőt, hogy elfedjék az arcukat… odáig nem jutottak el
mondjuk, így is 8 évig „tevékenykedtek” Bolíviában anélkül, hogy elkapták volna őket
cuki, amikor spanyolul tanulják a bankrablós szakzsargont, hahaha :D
a film leggyengébb és számomra is teljesen érthetetlen része az, amin Paul Newman is összeveszett ezzel az „átok” rendezővel, vagyis, amikor a menekülés közben berongyolnak a seriffhez (aki saját magát megkötözi, hogy úgy tűnjön, kényszerítették, miközben jól ismeri a srácokat… :D – az jó!) és azt mondják, hogy be akarnak állni a katonaságba, a seriff meg rossz ötletnek tartja és nem támogatja őket ebben
P. N. javasolta a rendezőnek, hogy ezt az üldözéses rész végére tegyék, mert így lóg a levegőben, és valóban nagyon idióta ott, ahová bevágták
George Roy Hill azonban hajthatatlan volt – ebben IS és oda tette, ahová ő gondolta
és xar ott, konkrétan
logikátlan… menekülnek, benéznek a seriffhez, majd menekülnek tovább
Newman jól gondolta, hogy ennek a végén (nem a film végén, hanem ennek az üldözős résznek a végén) kellett volna jönnie, mintegy lezárásként, és amikor nem jön össze nekik az "életmódváltás" :P, az tényleg egy ok, hogy lelépjenek külföldre és folytassák azt, amiben jók – raboljanak
ezt leszámítva szerintem is jó tempójó, jó hangulatú a film
van benne szerelem, az sem szokványos
humor – de azért nem vígjáték
2 különböző ember, a barátságuk
és közöttük ez a szép nő, akinek szintén picit „érdekes” a viszonya mindkettejükkel
klassz a vége (ezt csakis így lehetett megírni!), klassz az is, amikor a csaj lelép, elköszön tőlük (ez eredetileg másképp lett volna, egy közös mozizás után, de jobbnak találták ezt a megoldást - ismét egy forgatókönyvi bravúr)
masszív 10/10
kultfilm és nem csak ezért kell látni…
(Fotó: empireonline.com)
(2022. január 26.)
