iszonyú lelkes vagyok!
olyannyira, hogy amikor tegnap este befejeztem ezt a filmet, kb. azonnal írni akartam róla, csak már túl fáradt voltam
amikor meg hajnalban felébredtem, majdnem szintén nekikezdtem…
megőrültem!
vagy ennyire jó ;)
előre leszögezném: ez egy művészfilm, picit szürreális, picit néha kusza
nem egy klasszikus sztorit mesél el, olyan, mint egy álom (ezt Alejandro González Iñárritu több helyen is lenyilatkozta)
szóval NEM egy lineáris film, ugyan van eleje-vége – sőt, a kettő ugyanaz, szép keretet adva neki, de nem egy „normális” sztori
hol úgy tűnik minden, hogy mennek az események, mint egy bármilyen hétköznapi filmben, majd egy hirtelen váltással valami szürreális helyen vagyunk és furcsa dolgok történnek
kellő nyitottsággal kell hozzáállni és akkor minden érthető lesz
és csodaszép…
de mielőtt belekezdenék, pár szót a rendezőről
Iñárritu az egyike a 3 világhírű mexikói rendezőnek (Alfonso Cuarón és Guillermo del Toro mellett), akit az egész világ csodál és körberajong
mindhármójukat szeretem, csodálom, tisztelem
nem érzem teljesen kiegyensúlyozottnak a pályájukat, nem érzem egyformának a műveiket – mondjuk, lehetetlenség is lenne ilyet kérni :P
számos filmjükről írtam, és bizony kellő kritikával, ha úgy éreztem
mégis, a 3 rendezőóriás közül én I.-t érzem a legstabilabbnak – mondhatni, ő a kedvencem <3
nagyon, NAGYON ciki, de pont az első filmjét, a ’Korcs szerelmek’-et nem láttam… bevallani is kellemetlen :(
muszáj megnéznem!!
viszont a többit mind láttam, faltam, szerettem
hibát nem találok bennük: ’21 gramm’ (még DVD-n is megvan… eszméletlen alkotás!), ’Bábel’ (mekkora film!!!! ez a 3 helyszín, a 3 történet… és a soundtrack is elsőosztályú), ’Biutiful’ (szintén zseniális), ’Birdman’ (Jesszus Atttttya Úristen! micsoda feelingje van… ahhh… - erről már írtam kritikát is a blogon) – ami már jelentős szakmai elismerést és díjesőt hozott neki Hollywoodban is
illetve ’A visszatérő’ Leóval, ami szintén tarolt
tényleg rettenet, hogy pont az elsőt, ami az „övé”, ami spanyol nyelven van, amit Mexikóban forgatott, pont azt nem láttam, mert a többi már mind angol, tele óriási színészekkel és színésznőkkel
arra azért mindig figyelt, hogy legyen benne valami Mexikó, valami a gyökereiből vagy esetleg a téma olyan legyen, amiért érdemes felszólalnia (nincs mindig minden benne…)
magyarán: én azt érzem, hogy azok ellenére, hogy most már belőle is NAGY hollywoodi rendező lett, mégis megmaradt egy olyan érzékenysége, egy olyan lelkülete, amit nagyon szeretek és tudok vele azonosulni (a 2 másik rendezőnél nem feltétlenül érzem ezt :( szeretem őket is, de sajnos volt már, akinél leírtam, hogy „eladta a lelkét Hollywoodnak” – bocssss)
nos, I.-nál ezt nem érzem
sosem éreztem
’A visszatérő’-nél sem
nem véltem sem erőltetettnek, sem soknak, sem hatásvadásznak
megindítónak annál inkább
remek alkotás, és egy rohadt fontos dologról beszél a háttérben (Native Americans)
ezek tudatában, és hatalmas kíváncsisággal ültem le megnézni ezt az igen hosszú című filmet (bár már a ’Birdman’-nek is volt alcíme…), pláne, hogy itt maximálisan visszatér a gyökereihez
spanyol a film nyelve (néha van benne angol is) és Mexikóvárosban játszódik, ott is forgatták
ez a film önéletrajzi jellegű, de I. mester sietett mindenhol elmondani, hogy ez nem teljesen igaz
elővett némi emléket, némi múltat, némi történést az életéből (és mások életéből), majd azokból fikciót gyúrt
kiszínezte, máshogy mondta el, elképzelte, hogyan lehetett volna és AZT forgatta le stb.
emiatt is „darabos” (nem összefüggő) és álomszerű
de bármennyire is cáfolta ezt mindenhol (nagyon cukin :P), én FULL azt érzem, hogy ezek mind az ő történetei, nem másoké ;)
néha nem lehet kinyomozni, hogy valóban megtörtént-e (nem találtam infót róla, hogy pl. a feleségével volt-e egy 3. gyermekük is, aki a születése után 30 órával később meghalt… :( - de erősen azt érzem, hogy igen)
vagyis, amit Spielberg mester csinált most a ’The Fabelmans’-ban, hogy elmesélte a saját gyerekkorát (és bevallottan ;)), u.azt csinálta I. is, csak nem a gyerek önmagát mutatja be, hanem a mait, a mostanit
egy férfit, aki mexikói ÉS amerikai (ez alatt a szó alatt az egész írásomban majd az Egyesült Államokat értem és nem a kontinenst, OK? ;) csak rövidítek…)
akinek a gyökerei mélyen beágyazódtak, magáénak érzi az egész, kollektív mexikói történelmet, mindazt, amit az ottani emberek megéltek és a mai napig is megélnek
de emellett 20 éve Amerikában él, a gyerekei már az USA-ban születtek; és ugyan ő nem hagyományos módon vett „migráns”, hanem legális, „luxi” életet élő „migráns” (nem másoknál pucolja a házat vagy gyereket nevel), mégis borzalmas látnia az itt élő mexikóiak életét
borzalmas tudni, hogy 130.000 mexikói tűnt el a „semmibe”, „szívódott fel” rejtélyes módon
iszonyatos megélnie, hogy az amerikaiak hogyan látják, hogyan racionalizálják az amerikai-mexikói háborút, hogy milyen mítoszt (szó szerint) fűznek köré… miközben rengeteg mexikói halt meg ott is :(
ez az ember, Silverio Gama (Daniel Giménez Cacho fantasztikus alakításában) igenis Ő
én teljesen biztos vagyok benne
belemegyek még ennél is jobban a részletekbe, de először hadd értelmezzem a film címét
’Bardo’ – nem, semmi köze az isteni Bridget Bardot-hoz
ez a buddhizmusban egy kifejezés, ami a halál és az újjászületés közötti állapotot jelenti (kvázi: Purgatórium)
el is hangzik maga ez a szó a filmben, de ott nem magyarázzák meg (az elvesztett kisfiukra mondják, hogy ő a ’bardo’-ban van most)
illetve maga a film is erről szól: Silverio kómában fekszik, haldoklik, vagy talán már meg is halt…
no, de ez a vége
kezdjük az elejével!
itt nagyon fontos elmondanom azt, hogy könyörögve kérek mindenkit, hogy a film első 10-15 perce után NE adja fel a nézését
én is kivoltam, rosszul voltam és majdnem megtettem – de óriási hiba lett volna! :(
a legelején egy kietlen, száraz sivatagban (Mexikó) megy egy ember – csak az árnyékát látjuk
majd néha felemelkedik, repül (egyértelmű utalás a ’Birdman’-re <3), aztán újra sétál
elég hosszú percek ezek, és még egyszer: az embert sosem látjuk
de most jön a durvaság: ugrunk egyet és ott egy anya a szülőszobában, megszüli a babát (Mateo), majd a doki azt mondja, hogy ez a gyerek nagyon nem akart világra jönni, vissza akar menni az anyukájába és VISSZATESZIK, visszatolják
horror még csak olvasni is, de látni is, higgyétek el :( (és akkor még nem érteni, miről is van szó…)
az apa (S.) eközben kint van a folyosón, vár és alszik – emiatt is gondolhatjuk, tudhatjuk, hogy ez az egész akár egy álom… (a kóma csak a végén derül ki)
majd az anya kijön és (bocs, hogy ezt le kell írnom!) húzza maga után a köldökzsinórt (de a baba „benne van”, legalább őt nem… :()
undor!
undorítóbb, mint az előző jelenet, amikor visszatették a gyereket
tényleg rettenetes!
de összesen ez van, akár át is ugorhatjátok
utána is lesznek viszonylag nehezebben emészthető képek, de ennyire gusztustalan vagy csúnya nem… (a legyilkolt emberhalom még gyomorbavágós lesz – de halottakat már láttunk filmekben… nem szép, nagyon nem, de az nekem „emészthetőbb” (értsétek jól) volt, mint ez… brrrr)
de tényleg ennyi! semmi más durvaság
a film igazából S.-ról szól, van egy felesége, akit nagyon szeret, imád, megvan köztük a szexuális vonzalom, ennyi év után is
van két kamasz gyerekük: egy fiú és egy lány (ő az idősebb) – csakúgy, mint a rendezőnek a valóságban is, teszem hozzá :P
a pasi egy dokumentumfilmes rendező és nagy álma, hogy az USA elnökével (nem utalnak rá, ki az) forgasson egy filmet
mivel épp most kap majd meg egy rangos díjat Amerikában, meglebegteti neki egy pasi (Mexikó amerikai nagykövete), hogy ezt elintézheti…
mindössze a köszönőbeszédében mondjon majd ezt-azt (ergo: nyaljon be, semmi „mexikózás”) (nekem ez is egyértelmű utalás volt pl. arra, hogy I. 2x is kapott Oscart rendezőként; összesen 4 Oscarja van (film, forgatókönyv))
vele zajlik egy beszélgetés Mexikó történelméről és arról a bizonyos amerikai-mexikói háborúról, amit mindenki a maga módján értelmez, pedig csak EGY módon lehet értelmezni…
S. hazautazik a családjával Mexikóba, ahol meghívja egy régi barátja (akivel anno közösen tévézett) egy TV-interjúra, de mivel attól tart, hogy nyilvánosan megalázzák és lejáratják, nem megy el
mi, a közönség azonban láthatjuk ezt, olyan, mintha megtörténne – de persze kiderül, hogy csak benne, S.-ban élt… elképzelte, „megálmodta”
ez a régi barátja azért nem is akkora barát, ugyanis nyilvánosan eléggé fikázza a filmjeit, nem mond szépeket róla – vagyis valahol jogos volt ez a félelme, hogy hátha megalázták volna
viszont ez nem mentség arra, hogy nem mondta le, hogy cserbenhagyta a pasit (élő műsor volt); fel sem hívta…
otthon, Mexikóban van egy nagy buli és ünnepség a tiszteletére (amiatt, hogy majd megkapja a díjat), ahová ez a pasi is elmegy (hívatlanul) és csakúgy mint ő (elég nyersen és durván), de S. tesói is (ők vicceskedve, elpoénkodva) nonstop szívják a vérét, hogy ő mekkora sztár lett, hogy az amcsik s*ggében van az orra, hogy ő már nem is mexikói stb.
a tévés barát meg eléggé kemény szavakkal illeti a munkáit is (pl. a legutóbbi doksiját, amit a határon átkelő mexikói migránsokról forgat)
(itt tenném hozzá, hogy I. is forgatott egy ilyen doksit, ’Carne y Arena’ címmel… (szóval ez sem véletlen))
természetesen sokan gratulálnak neki, mégis, ott egy kettősség, hogy igen, ő nagy sztár, elismert rendező az USA-ban, de közben ő fontosnak véli és ápolja a mexikói gyökereit is (ez az egész végigvonul a filmen)
amúgy ez a buli, ez a tánc, a salsa, majd a David Bowie dal szerintem az egész film egyik TOP jelenete – zseniálisan van megcsinálva és nem kevés melót tettek bele, hogy ez így összeálljon (amúgy az egész filmen 7 évig dolgozott I.)
ez a mexikói vagyok – amerikai vagyok vonal a családjában, a gyerekeinél is megjelenik
van egy parázs beszélgetése, majd vitája a fiával erről (a srác pl. gyakran beszél angolul, nem akar csak azért spanyolul beszéni, mert épp Mexikóban vannak)
majd később lesz egy beszélgetése a lányával u.erről – de az inkább szomorú; az semmiképp sem vita
a lánya nagyon szeretne visszajönni ide, itt élni, itt dolgozni (és nem Bostonban), amit meg az apja nem ért és nem támogat, hiszen Mexikóban rettenet veszélyes az élet
az egész filmen végighúzódik ez a kettősség, mint látjátok: benne, a pasiban is, a családjában is
a jelen helyzetére (díj, elismerés vagy éppen kritika), a megítélésére is rányomja a bélyegét, hogy akkor ő most inkább mexikói vagy inkább amerikai
erre a TOP jelent a repülőteres… ahol igenis kiakad, mert ő a hazájának az USA-t tekinti… (ez a sztori amúgy I. feleségével esett meg, nem vele)
a másik „kedvencem” az volt, amikor Mexikóban elmegy a családjával egy luxi beach clubba és a mexikói (nagyon Native American, őslakos) „szolgájukat” nem engedik be…
értitek?! egy mexikóit a mexikói strandra
pusztán mert ő nem fehér, hanem native… sötétebb a bőre
ez a szabály… ő szolgáló
hiába mondja S. lánya, hogy a nő családtag, nem mehet be
valami botrány! és ez a JELEN!
de ahogy említettem, megjelennek a múlt árnyai is, pl. amikor a rendező az amerikai nagykövettel beszél (köszönőbeszéd), akkor kimennek az udvarra és ott teremnek a korabéli katonák, lejátsszák azt a történetet, amiről szó van (1847- Chapultepec csata és a Niños Héroes sztori)
na, EZEKRE értettem, hogy kicsit szürreális, álomszerű
hirtelen, a semmiből történik valami furcsa, nem oda illő
viszont a történelem megidézése során a legdurvább mindenképpen Hernán Cortés megjelenítése, aki konkrétan lemészárolta az aztékokat és elfoglalta a birodalmukat
S. vele is arról beszélget (a halottakból „álló” gúla tetején), hogy akkor ki az igazi mexikói, ki számít annak…
mondom, ez a téma végigvonul a filmen, minden síkon, minden koron – kicsiben és nagyban is
szerintem amúgy ez a FŐ üzenete
az, amivel valszeg’ Alejandro G. Iñárritu is megküzd a mindennapokban: Mexikó vs. Amerika
ki vagyok, mi vagyok?
„benyaltam” az amcsiknak vagy önmagam maradtam?
iszonyat nehéz lehet
úgy, hogy az USA-ban élsz, a gyerekeid ott születtek (azt sajna nem tudom, hogy ez a valóságban is így van-e, de a filmben igen)
a gyökerek mellett a másik fő vonal a család
visszaemlékezik (sőt, találkozik – álom!!) az apjával a buliban, a WC-ben és az egy olyan 5*-os beszélgetés, amit ritkán látni és hallani
csodálatos, minden mondata arany
de mutatják S. anyját is, aki még él, bár picit demens, keveri a neveket, a dolgokat, hogy ki él és ki nem… de ő is cuki
emellett Silverio családját is említettem már – de Mateora vissza kell térnem
sajnos még egyszer „előbukkan” (szó szerint… :P) az édesanyából – az ismét nem egy kellemes látvány… és akkor még finom voltam
nekem EZT volt a legnehezebb megemésztenem és elfogadnom – szerintem, ha emberek lehúzzák majd a filmet, pl. emiatt lesz
aztán kiderül közben az, amit az elején (a „visszatuszkoljuk” az édesanyába) résznél nem értünk: megszületett a baba, élt egy kicsit, a hamvai pedig ott van a szülők szobájában
beszédtéma köztük, és pl. az apa-nagylánya és az apa, illetve a halott édesapja között is
hogy el kell engedni, hogy túl kell lépni ezen
hogy a bardoból a gyerek a Mennyországba juthasson <3
amikor ez a jelenet van, akkor a hamvait a tengerbe szórják, a család (4-en) ott áll a vízben, a naplementében, kinyitják ezt a tojásdad alakú, kék színű urnát (nem is annak néz ki amúgy) és a baba hamvai helyett egy miniatűr, mozgó kisbabát látunk benne
tudom, tudom, ez így rettenetesen és horrorisztikusan hangzik, de higgyétek el nekem, nem az
és ha valaki veszett el gyereket vagy testvért (én igen), akkor ezt nagyon másként nézi
nagyon megható, nagyon szép
a legkevésbé sem csöpögős vagy giccses
te nem tudsz „porként” gondolni arra az emberi lényre…
amikor beengedik a tengerbe (még mindig miniatűr kisbabaként látjuk), az is rendben van
szürreális, igen – de ez egy metafora, egy szimbólum
és tele van a film ilyenekkel
Mexikó és identitásválság
Mexikó és gyökerek
Mexikó és történelem
család
és emellett az elmúlás – arról még nem beszéltem
a film elején látunk egy olyan jelenetet (a sivatagban repülős után nem sokkal), hogy S. vett 3 furcsa halat (később kiderül, a fiának) és viszi haza őket a vonaton nylonzacskóban, de az kicsúszik a kezéből és a halak elszabadulnak
míg a film elején ekkor az egész vonat alja vízben ázik és S. ott kutatja a halakat, lemerülve a vízbe (és ITT kezdődik a kóma, az álom…), a film végén látjuk, hogy valójában mindez úgy történt, hogy stroke-ot kapott, és igen, kicsúszott a kezéből a zacskó, de emiatt
kórházban fekszik, gépeken – ott a család minden tagja (a tesói is), beszélgetnek
és pl. olyan mondatok hangzanak el, amik a filmben is, vagyis nyugodtan gondolhatjuk azt, hogy ez az EGÉSZ furcsaság, a sok össze nem kapcsolódó képsor, a hirtelen váltások mind azért vannak, mert S. ott fekszik, kómában, igen, ő is a BARDO-ban van és be-beszűrődik az élet 1-1 foszlánya
a végén pedig ő maga besétál a szobába, mintegy a lelke… (senki nem látja), és rájön, hogy neki itt nincs dolga, el kell mennie
itt jön be újra a kopár sivatag, immáron látjuk, hogy ő az, aki ott megy, sétál
a családja még követi, de mondja nekik, hogy ne kövessék
majd már csak ő lesz és igen, fel-felszáll…
látjuk az árnyékot is
majd végül azt sem, eltűnik… teljesen felszállt
csodás befejezés, méltó a filmhez
és hiába a darabok, a furcsa képek, a néha érthetetlen(nek tűnő) ugrások, igenis minden jól van, jó helyen van, nagyon is van koncepció
tudom, nem könnyű megemészteni 1-1 képet (főleg a babásak felkavaróak), néha bosszankodhatunk azon, hogy akkor most mi van?! ezeket megéli-e vagy csak képzeli… van sok furcsaság (pl. a feleségével és az édesanyjával is tud úgy „beszélni”, hogy nem mozog a szája, hallják egymás mondatait/gondolatait – de ezek szimbolikusak… szerintem nem kell magyarázni… ezeken egy kicsit sem akadtam fenn)
talán a film 20% olyan, ami érdekes, különleges – de cserében olyan színeket, helyeket, beszélgetéseket, mondatokat és bölcsességet kapunk, amit keveseknél
igen, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok I.-val és Mexikóval szemben Carlos barátom miatt
és igen, lehet, hogy nem értettem mindent, mert nem ott élek, nem onnan származom, de volt, hogy megálltam és rágugliztam a történelemre
vagy pl. arra, hogy amikor a halott „embertorony” feléled és kiderül, hogy nem is halottak, hanem ez egy film és ők statiszták (elveszi picit a horrort, a fájdalmat, az élét az egész sokkoló történetnek), akkor pl. miért kiabálják azt, hogy ’Sube Pelayo Sube’ (ez egy népszerű mexikói tv-s game show volt a ’70-es években)
de a szívem felrobbant az örömtől akkor, amikor pl. S. megy az utcán és egy bolt nevében ott van az, hogy ’Babel’
és észrevettem! <3 :D (minden film után olvasok egy csomót – és amúgy mások is… ;) :))
mindenképp többször meg kell majd nézzem, hogy mindent megértsek, észrevegyek, mert ebből is látszik, hogy rettenetesen precíz, aprólékos és előre megtervezett munka ez
ami érthető... ha valaki (ugyan nem bevallottan) az életéről, vagy annak egy szakaszáról filmet készít, akkor az legyen átgondolt és profi
és őszinte… <3
abból pedig itt nincs hiány
ahogy Alfonso Cuarónnak a ’Roma’ (kritika a blogon ;)) volt egy csodálatos, önéletrajzi ihletettségű filmje – ami szintén egy remekmű, csak másként
így most I. is elkészítette az ő ’love letter’-ét Mexikóhoz, Mexikóvároshoz
az egyik egy FF családdráma, ez meg egy álom
és ahogy Buñuel mondja, „A film is a dream being directed.”
amúgy az ő hatása érezhető a mozin, de Fellinié is
de bevallottan Julio Cortázar argentin író (imádom a novelláit! <3) stílusa is (neki is sok sztorija ilyen álomszerű)
sok-sok emlékezetes pillanatot kapunk
sok gondolkodnivalót
én pedig már most koronát tennék Iñárritu fejére ezért
nem vagyok biztos benne, hogy népszerű, szeretett film lesz (a ’Roma’ sem volt az, csak egy szűk réteg rajong érte) – de nálam nagyon betalált
valóság és képzelet
és a memóriánk, ami sosem tökéletes, ahogy öregszünk, úgy változnak a képek, az emlékek
egy marad, ami fix: az érzések, amik hozzájuk kapcsolódnak
nagyon okos ember ez az I., szeretem, ahogy gondolkodik, ahogy filmet készít, és csodálatos, hogy visszatért a hazájába, a nyelvéhez
bármit is forgat ezután, bármilyen nagy hollywoodi produkciót – Mexikó nem mondhatja, hogy nem foglalta volna az országot keretbe, méghozzá egy szíves keretbe ez az ember <3
(u.i.: jelenleg 159 perces a mozi, mert a Velencei Fimfesztivál után kivágott belőle 22 percet – nagyon megnézném azt is :P)

(Fotó: imdb.com)

(2023. január 21.)