ez a sorozat egy igazi szívgyógyszer, egy lélekbonbon, egy frissítő agymosás – a JÓ értelemben <3
nem lehet nem imádni <3
nem kell tartania tőle annak, aki attól fél, hogy tele lesz focival – szinte alig van benne :P :D (sokan ezt picit kritizálják is)
és annak sem, aki meg attól parázik, hogy iszonyat gagyi, csöpögős
ha valaki, ÉN aztán kemény vagyok ebben, nem szeretem a tingli-tangli, habos-babos, kis romantikus, giccses sztorikat
na, ez nem az!
olyan csodálatosan, olyan orvosilag, patikamérlegen, halálpontosan kiszámított arányban van benne a dráma és a komédia, hogy nem billen át az egyik vagy a másik oldalra
érzetre azért inkább vicces, de ha a drámai faktort nézzük, az is sok (válás, család elvesztése, pánikbetegség… és sorolhatnám), csak olyan gyönyörűen, könnyedén van belefonva, hogy nem érezzük mellbevágónak
engem minden évad megzokogtatott, ez is, természetesen
sok-sok-SOK helyen :D :P
hősiesen bevallom…
kőszikla Petra el tud olvadni <3
talán már a másik két évad kritikájában is írtam, hogy az egész egy motivációs tréning, egy coaching-folyamat (hehe, és most nem az edző ’coach’-ra gondolok, de vicces (és talán nem is véletlen), hogy u.azt jelenti… ;))
annyi remek sztoriszál, annyi emlékezetes pillanat, annyi csodás érzelem… iszonyatosan fáj, hogy vége lett :(
de tudjátok, mit gondolok erről…
szeretem, ha valaminek van eleje és vége (ha meg kerete, attól egyszerűen elolvadok – és itt van (az „ussie”-t készítő szőke srác, aki az első évadban még merő cikiségből szelfizett Teddel, hogy micsoda lebőgés lesz az angliai útja… most meg büszkeségből <3)
szeretem, ha nincs túlnyújtva
ha elmondunk egy sztorit
ha akár az alkotók definiálják is, hogy ez vagy az 3 vagy 4 évad lesz csak
remek így!
nem érdekli őket a siker, a pénz, az újabb bőrök lenyúzása… csak az, amit el akarnak mondani
itt pedig volt mit elmesélni
az meg, hogy nem minden ér konkrétan véget, hogy nincs fix lezárás, nem baj
amikor be- vagy kilépünk emberek életébe, akkor is csak egy szeletet látunk, kapunk belőle
nem kell mindent végigkövetni
összeérnek az utak, majd elválnak…
(picit olyan, mint az ’Igazából szerelem’-ben, ott sincs minden szál full elvarrva, és nem mindenki lesz csöpögősen happy… ahogy a való életben sem)
itt konkrétan Ted sorsa sem fix, nem tudni, mi várja otthon – vagyis látjuk, de nem tudjuk pontosan…
…és nem is baj
nem tudok hibát találni benne
sem ebben, sem az előző évadokban
az első sodort magával az újszerűségével, a frissességével, a karakterek hús-vér mivoltával, Teddel... természetesen <3
a második, ha lehet, még pakolt erre, sőt, valahogy amíg az elsőben én magam is ízlelgettem ezt a „tanmesét”, a másodikra valahogy megérett, még bölcsebb lett, ahogy én is
a 3. pedig… ah… kitűnő zárás, de előtte is sok fordulattal, történettel
amúgy meg imádok mindenkit, komolyan <3
hiába van benne gyarló ember (vagy eleinte gyarló… és NEM Rebecca exférjére gondolok, világos... ő végig az… báááár, még neki is látjuk egy apró percig az emberi oldalát…), tud fejlődni, tud változni
barátok vannak, csapat van
főnök-beosztott viszony van
és sok-sok őszinteség, irónia és önirónai… de továbbra is: rengeteg szeretet <3
annyi, de annyi vicces pillanat, Keeley csapata, Zava (jópár ismert focistából gyúrták össze: Eric Cantona, Robert Lewandowski, de főleg és elsősorban Zlatan Ibrahimović), a Julie Andrews legjobb filmek, Nate „megbújása” a liftben, a beszólások:
pre-Madonna… ami igazából primadonna
az „I’m a work in progmess.”, a „Don’t fight back. Fight forward.” és az ehhez hasonlók… :D
Jamie és Roy fejlődése, Nate-é… a megbocsájtás neki...
Coach Beard minden egyes pillanata és húzása :D
Ted, amikor végre beszól a feleségének, amikor felemeli a hangját, és az anyás rész, a „Mom City” – mekkora már!!
mennyire komoly dolgok törnek fel belőle
zseniális
és sok mindent megértünk akkor
de hát azt gondolom, hogy a legeslegeslegjobb rész (mindenki szerint) az, amikor Amszterdamban vannak, amik ott történnek
talán a csapat vergődése a lobbyban kevésbé, viszont Roy + Jamie bringázása (mekkora már a ’Raindrops Keep Fallin' On My Head’ – micsoda szuper bravúr, micsoda hozzáértés!! (aki nem értené, nézze meg a ’Butch Cassidy and The Sundance Kid’-et…), a meleg srác, Ted és Rebecca-szála pedig annyira erős (főleg ez, az utóbbi <3 mondjuk, világos, hogy ez a hely arra való, hogy lelazuljon az ember – fűvel vagy anélkül (placebo tea), nem?! :D)
és ne feledjük el Leslie részét sem, a jazzklubban
annyira cuki és figyelmes, hogy adtak neki egy ilyen fontos pillanatot
ebben az évadban Trent Crimm, az újságíró is főszereplő lesz és ő is nagyon jól passzol mindenbe
a ’Diamond Dogs’… az ő összes gyűlésük, az új belépők :), a végén Roy-jal… Istenem! de csodás! <3 (és az ellenoldalon Nate ’Love Hounds’-ja, ami, lássuk be, nem nagyon akar működni :P)
az edzés a vörös zsinórral (mindenki tudja, mire gondolok, hahaha :P), Obisanya apukája (és a kérdései)
és az egyik (amúgy is) TOP kedvencem, Dani Rojas, a mexikói focista, aki az Internationals-re kibújik önmagából és IGAZI, vad, harcos mexikói lesz belőle – nekik a foci az élet, mint tudjuk… Dani el is mondja sokszor ;)
hahaha… szakadtam
"félelmetes" volt, de imádtam
ez a cuki-cuki, mindig tiszta vigyor, naiv, kedves, a 'légynek sem tudna ártani'-ember…
eszembe is jutott az én mexikói barátom, Carlos, aki szintén nagyon kedves, de ha fociról van szó, háááát, tud szurkolni :D
megzabáltam Danit!
az a rész, amikor mindenki úgy mondja a ’f******ck’-ot (sok ’u’-val :D, elnyújtva), mint Roy
kész!!!
… és hát a vége, Gyerekek, ááá!!
a 'So long, Farewell' ’A muzsika hangja’-ból
<3 szerelem…
sok sírás, sok búcsúzkodás
és hát a 'Believe' cetli
tudom-tudom, kicsit hatásvadász volt, de működik!! mit mondjak?!
nálam működött ;)
és azt érzem, ha az ember szívébe folyamatosan és folyamatosan csak öntjük bele a szeretetet, nem hogy megtelik, hanem valahogy kitágulnak a szív falai és a végén még több fér bele <3
remélem, én sem voltam ezzel most túl csöpögős :P
hiányozni fog Ted, a csapat, a kollégák, mindenki…
hatalmas gratula mindenkinek, aki ehhez egy fűszálat is hozzátett, aki bármilyen szinten részt vett benne – ez remekmű lett, csont nélkül!

(Fotó: npr.org)

(2023. június 17.)