FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

mindenekelőtt: jöjjenek a hála percei és a magasztalás
majd némi merengés egy péntek este margóján
végül magáról a filmről is írok, ígérem <3
a legfontosabb: szeretném megköszönni Andinak és a UIP-nak, hogy premier előtt megnézhettem a filmet
a reggeli sajtóvetítésekre – sajnos – nem tudok járni a full-time munkám miatt, de neki sikerült betolnia (a kiskapun, sőt, a kerítés alatt :D) egy nagyon speckó, „házon belüli” vetítésre, amelyen mindenki ismerősként üdvözölte egymást (és sztem. én voltam az egyedüli kívülálló :P)
köszöntek, hogy „helló, Kispapa! milyen az új élet? este alszol?” (valaki „friss” édesapa lett)
vagy éppen, mellettem mondta valaki: „megjöttek a hangos fiúk” – amiről sejtettem, hogy nem ŐK lesznek hangosak, hanem a film hangosításában segítettek :D
és így tovább…
nagyon megtisztelő volt együtt ülni az ALKOTÓKKAL, hiszen a film javarészt Mo.-on (kis része pedig Carrarában, Olaszországban – és igen, a MÁRVÁNY miatt ;)) forgott, rengeteg hazai szakemberrel
a legnagyobb név Jancsó Dávid, aki a film vágója volt, és akit – micsoda megtiszteltetés neki!! meg picit nekünk, magyaroknak is – számos díjra jelöltek a szuper munkája miatt
a sok jelölése közül egyet, az Alliance of Women Film Journalists elismerését már megnyerte – gratula érte!
ill. márc. elején szoríthatunk, hogy az Oscart is megkapja <3 így legyen!
de még egyszer: nagyon különleges volt ÍGY látni a filmet, hát még azoknak milyen élmény lehetett, akik dolgoztak benne/rajta
taps, taps, taps <3
a péntek estém úgy jön ehhez az egészhez, hogy ugyan a filmet már rég láttam, de nem voltam képes leülni és írni róla
egyrészt, mert vannak negatív meglátásaim is – és valszeg’ azok szentségtörőek lesznek a fent leírtak tükrében (előre is bocsi értük!) –, másrészt mert nem egy könnyű alkotás
sem nézni, sem megemészteni :(
viszont a nem túl kellemes időszakban, amiben élek, vagyok, a tegnap este picit feldobott
kimozdított ebből az apátiából, és ugyan hullafáradtan, nulla aggyal, de csak nekiveselkedtem, hogy írjak
köszönhetően annak a drága barátomnak, akivel „laza” 5 órát beszélgettem és söröztem a Moszkva tér (nekem csak az ;)) ikonikus helyén, a Nemdebárban
(ahol még Thuróczy Szabolcs is felbukkant, igaz, pont akkor, amikor mi már jöttünk el – de még így is kaptam egy kedves mosolyt <3)
ez a kedves ismerősöm is építészmérnök (csakúgy, mint a film főszereplője), meg zenész, meg sok minden más is
de elsősorban okos és kedves
mind a kettőnknek 100 oka lehetne arra, hogy depizzünk, mégsem tettük
az Életről beszélgettünk, a nagy tervekről, kultúráról, színházról, zenéről, családról, utazásról… csupa-csupa olyan dologról, ami – ha nem is mindig könnyű, de – becsülendő a mindennapjainkban <3
ezekért a pillanatokért érdemes élni, azt hiszem – még ha ez 5 óra is volt, nem egy pillanat :D
viszont igazából tényleg egy percnek tűnt
köszi érte, SP! <3
és hát akkor: jöjjön a film maga!
a legelső gondolatom az róla, hogy borzalmasan hosszú! majdnem 4 óra az egész, hiszen van egy 15 perces ’Intermission’, vagyis szünet a vetítés alatt, olyan 1 óra 40 percnél (kitesznek egy családi fotót – amiről a filmben szó van – a vászonra, és elindul egy visszaszámláló 15 percről…)
ezt mindig, mindenhol így vetítik, és basszus, sztem. kell is az oda, hogy felálljon és mozogjon az ember
vannak még hosszú filmek, adom, persze… ’A gyűrűk ura’ stb., de azok tele vannak akciókkal, történetszálakkal
itt 1 történetet látunk, pár központi szereplővel
nem vitatom a film nagyszerűségét, a rengeteg munkát benne, a látványt (operatőr: Lol Crawley – neki is beköszön egy Oscar, remélem!), viszont az ELSŐ szó sajnos tényleg ez, ami eszembe jut róla
bőven lehetett volna mit kivenni belőle :(, hiszen voltak olyan perceken át tartó beszélgetések, „üresjáratok” (NEKEM az volt, sorry), ami nem tett hozzá a filmhez
de mondom: ez szubjektív vélemény!
nem azt mondom, hogy feszesebbnek kellett volna lennie, ez nem az a temperamentumú film… viszont valamit el kellett volna engedni belőle
fontos benne László Tóth (Adrien Brody) élete, az, hogy hogyan menekült meg a holokauszt borzalmaiból, hogyan jutott ki Amerikába, az Amerikai Álomba, hogyan segített (eleinte) neki egy másik magyar (Attila - Alessandro Nivola), aztán hogyan hagyta cserben
mennyit éhezett, szenvedett, majd mégis jóra fordult a Sorsa, amikor egy mecénás, Harrison (Guy Pearce – az ő alakítása is páratlan, csakúgy, mint Brody-é, természetesen) felkarolta
először lecseszte, majd mégis meglátta a tehetségét és munkát, otthont adott neki, sőt, segített abban is (zsidó családok közbenjárásával), hogy László felesége (Erzsébet - Felicity Jones – aki sztem. a film TOP alakítását nyújtja <3), illetve unokahúga (Zsófia - Raffey Cassidy) kijussanak Amerikába
közben László rácsúszik a heroinra, ami egy elég meredek lejtőnek bizonyul, illetve folyamatosan szembesülnie kell azzal is, hogy még ha úgy is tűnik, hogy tisztelik, felnéznek rá, elismerik a tehetségét, a munkáját – valójában mégsem
ott a kitaszítottság, a kívülállóság, a kihasználás, a megalázás (és itt most óhatatlanul is eszembe jut a film legdurvább jelenete, a carrarai márványbányában… az megemészthetetlen… :( nagyon sokkolt :()
amivel bajom van, az a felépítés, az építkezés (milyen áthallásos ez, hiszen a pasi is végig ÉPÍT: ezt a bizonyos épületet + a saját életét is)
a film 3 részre tagolódik - Part 1: The Enigma of Arrival, Part 2: The Hard Core of Beauty, Epilogue: The First Architecture Biennale
az 1. rész szerintem a legjobb, a legtökéletesebb
bár talán picit erős volt az a sz*xuális rész ott a @vákkal, amikor leszállnak a hajóról… nekem nagyon nem illett ide, pláne az, hogy ennyire az arcunkban van az egész jelenet… de OK, ezen túllépek
ez nekem nagyon izgalmas volt, nem a szó thrilleri jelentésében, hanem ahogy kibontakozott a történet, László előrelépése, a nyomorból kikerülése, Harrison segítségnyújtása, a remény, hogy jön a felsége
egyedül ezeket a heroinos részeket volt szörnyűséges nézni :(
a 2. rész már jóval több kérdőjelet hagyott bennem: a hosszúsága ellenére vannak dolgok, amiket nem bontottak ki, „ránk bíznak”, hogy „kitaláljuk”, megértsük, mi van itt
pl. Harrison 2 gyerekének (Harry - Joe Alwyn (aki egy picit „megemberesedett”, azt kell hogy mondjam :P) és Maggie (aki Harry ikertesója) - Stacy Martin) viszonyáról
mi történik abban a szobában, ahonnan mi csak a beszélgetés részleteit halljuk ki?! Harry zaklatja, fogdossa a húgát?! passz :(
azt sem tudni, hogy mi történik Harry és Zsófia között – valszeg’ ott is volt valami erőszak, de mivel a lány nem beszél (akkor még – de nem azért, mert nem tud, hanem mutista (bár ez SINCS kifejtve)), fogalmunk sincs róla, és a kamera sem mutatja
ellenben AZT igen, ahogy László és a felesége sz*xelnek, szintén nem feltétlenül a „hagyományos” módon, ha fogalmazhatok így
nekem az elején és itt is annyira fura, faramuci volt ez az egész… testidegen
kb. mint az ’Oppenheimer’-ben Florence P. meztelenkedése, meg az ottani sz*xjelenet a vallatás/tárgyalás közben (amit a feleség képzelt el)
abban a kritikámban is írtam, hogy mindamellett, hogy nem vagyok prűd (nagyon nem), nekem az a művészi „megoldás”, elképzelés nem illik oda, nem jön be – ez van, na
itt is fura, nekem indokolatlan…
miközben ugye MÁS sz*x is van benne, azt meg végképp kényelmetlen nézni
valahogy azt érzem, hogy a rendező (Brady Corbet) kereste a megfelelő „nyelvezetet”, hogy hogyan fejezze ki magát
nekem ez a 2. rész kicsit összevissza volt (nem tartalmilag! a sztori érthető…), nem tudta, merre tart, mit akar mondani
ahogy pl. a végén az sem derül ki, mi lett Harrisonnal (akit érdekel, elmondom, ugyanis az operatőr, Lol Crawley elárulta egy interjúban: az eredeti változatban, mikor Erzsébet megvádolja, kimegy a házból és egy szökőkútba fojtja magát)
azt baromian nem értettem… miért nem lehetett ezt megmutatni?!
furcsa fordulat volt Zsófia (pikk-pakk) felnövése (OK, ugrottunk az időben), a házasság, a gyerek, „megyünk Jeruzsálembe”… ennek olyan semmilyen súlya volt, pedig sztem. itt rejlik a film egyik fontos gondolata
a gyökerek, a család, az igazi HAZA, az, hogy hová is tartozik az ember
ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki Amerikában él (akár zsidóként, akár nem; akár bevándorlóként, akár nem) az nem tekintheti ezt az országot hazájának… de nekem ennek egy csodaszép szimbolikája volt a filmben <3
ebben a 2. „etapban” is volt szörnyűségesen fájdalmas rész (a bányás jelenet mellett): az, amikor Erzsébetnek is beadta a heroint
Istenem! :(
viszont itt több az esemény, amik nincsenek kibontva, nem látod a szép átmeneteket…
közben persze az épület készül, ugyan egyszer leállnak a munkálatok, de aztán H. visszahívja L.-t, hogy fejezze be
viszont azok a fölös körök pl., hogy van egy másik mérnök is és ő mit akar, miben nem ért egyet L.-val stb.
hosszú percek a filmben… más szál meg elsikkad :(
ami igazán megfogalmazza a fő „üzenetet”, az az, ahogy Attila bánik Lászlóval, meg ahogy Harry bánik Lászlóval, és persze, ahogy Harrison bánik vele
zseniális az a jelenet, amikor L. kifakad a kocsiban a feleségének, E.-nek, hogy ők itt igazából senkik és mindig is azok lesznek :(
aztán amikor Harrison „csettint”, mégis fut vissza – valszeg’ be akarja fejezni a nagy művét, ami érthető
csodálatos az az épület, őszintén mondom <3
a TOP jelenet viszont a TOP színészhez, Felicity J.-hoz köthető: ennek a fejezetnek a végén, amikor elmegy H.-hoz és a családja előtt bevádolja (mindent nem akarok leírni, hátha valaki EZT a „spoilert” aztért nem akarja tudni… :()
fantasztikus ember, nagyon jó karakter ez a nő
ő szuperül meg lett rajzolva sztem.
majd jön a rövidke 3. rész, amikor már 1980-ban vagyunk, Erzsébet már meghalt, László nagyon öreg, de méltó helyre kerül (és igen, az élete végén… :()
a legvége eléggé „szájbarágós”, nekem picit közhelyez is, hiszen happy end… mindenki megkapja, ami neki jár
igaz, Zsófia mondata nagyon tetszett: "No matter what the others try and sell you, it is the destination, not the journey.” ;)
ez klassz…
tegyük félre a sok coelhói „maszlagot”, és legyünk reálisak: IGENIS számít az eredmény, a CÉL… nem csak a bla-bla… meg az út :D
bírtam!
de ennek ellenére tartom, hogy picit idealizált ez az egész befejezés
simán bírtam volna, ha valami nagyon fájdalmas, nagyon függőben hagyott pillanatban ér véget a mozi
érdekelt volna az is, hogy László tartotta-e a családdal (hiszen a felesége is kiment Jeruzsálembe) a kapcsolatot stb.
de erre már nem volt „idő” (de szemét vagyok :P)
sajnos nekem a film lassacskán lejtett, lejtett, egyre zavarosabb lett (még egyszer: nem a történet, hanem inkább a kidolgozottság hiányzott), de ettől még továbbra is azt mondom, hogy nagyszerű, GRANDIÓZUS alkotás, minden díjat meg fog nyerni, az Oscart is megkapja, mint Legjobb film, mert LÁTOM, érzem, hogy mit látnak benne… hogy értékes…
a vizuális ereje óriási: VistaVision-ben forgatták az egészet, 35 mm-re, viszont a mozikba 70 mm-es filmen került (ennél szakmaibban nem mennék bele, de tényleg csodálatos és hozza a KOR szellemét <3)
a rendezőnek (aki korábban inkább színészkedett) maximálisan a stílusába vág ez a képi nyelvezet; ugyan én csak a ’Vox Lux’ -ot láttam tőle, de tökre hasonlóan furcsa, művészi és picit zavarba ejtő volt az is (kritika a blogon ;))
btw: az is 3 részre oszlott, és abban is szerepelt Raffey Cassidy
amúgy ott is az volt a bajom, hogy az 1. rész nagyon tetszett, de a 2.-at már untam, a 3. pedig szintén nem volt kerek :(
Brady Corbet viszont elmondta, hogy szeret ilyen nem evidens filmeket csinálni, ahol a néző nem tudja, hogy mit is kap majd
hisz valamit az elején, a látottak alapján, aztán a mozi tök más irányba fordul
szereti, ha az emberek agyalnak, gondolkodnak és nem csak egy KÉSZ terméket kapnak
bravó! ezt szeretem, értékelem én is! sőt! nagyon!!
viszont sajnos nekem nem volt meg ez az átütő extázis
gondolataim lettek, ezeket le is írtam; értem az „üzenetet” is, ha feltétlenül meg kéne ilyet fogalmazni, de pont a vége lett közhelyes :(
még annyi érdekesség a film kapcsán – ezt Brody több interjúban is elmesélte –, hogy eredetileg nem neki szánták ezt a szerepet, hanem Joel Edgertonnak (a feleség Marion Cotillard, Harris pedig Mark Rylance lett volna), viszont a Covid bekavart és utána végül lecserélték a teljes stábot
Brody érezte, hogy ezt neki KELL eljátszania a magyar kötődése miatt, és amúgy tényleg piszok jó ebben a szerepben
meg jó érzés tudni, hogy ténylegesen itt vannak a gyökerei (amúgy ezt is mindig elmondja a nyilatkozataiban)
viszont emiatt egy picit mégis csalódás, hogy mesterséges intelligenciával javították fel a magyarját :(
világos, persze, nehéz nyelv, na de erre vannak a nyelvi coach-ok a filmekben
kár érte…
az viszont, hogy Brody másodjára játszik holokauszt-túlélőt (’A zongorista’ (2002)), és hogy EZÉRT IS kap majd Oscart, ezt már most borítékolom és leragasztom ;) meg ahogy feljebb írtam, mint Legjobb film is nyernek, ez is biztos

(Fotó: colemanspilde.substack.com)

(2025. február 8.)