FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

természetesen már réééég megnéztem ezt a sorozatot (ha nem is azonnal); hozzám is eljutott, hogy mennyire remek és kb. mindenki erről beszélt
azóta talán már bőven le is futott a hype-ja, de aki még nem látta, feltétlenül pótolja!
egyrészt filmtechnikailag (’single continuous take’), szerkezetileg, rendezésében is remek, de ennél sokkal fontosabb az, amiről szól, ami az üzenete: vagyis, hogy nem tudjuk, mit, miket csinálnak a kamasz gyerekeink (már akinek van) az otthon falain túl, de igazából még azt sem nagyon, hogy a szobájukban mivel foglalatoskodnak
készült már erről film, sorozat, vagy legalább is utalt rá, érintette a témát – hirtelen eszembe jut a ’13 Reasons Why’ (amiről írtam is), az ’Euphoria’ (szintén), de annak idején, amikor még én fiatal voltam (hehe), jöttek ki azért egymás után a Larry Clark-filmek is, és közülük nagyot „ment” a ’Kölykök’ (de több más alkotása is erről a korosztályról szól; írtam is párról)
ezzel azt akarom mondani, hogy azért minden kornak megvan a maga ’Kölykök’/’Adolescence’-e, csak most, az Insta-TikTok őrület, eleve a NET miatt + hogy a fiatalok nonstop azon lógnak, még több fényt és fókuszt kap
de higgyétek el, Larry Clark sem „cicózott” a téma feldolgozásakor; sőt, szoktam mondani, hogy ő arról híres, hogy nem fordítja el a kamerát a kínos, kellemetlen, sőt, zavarba ejtő vagy fájdalmas jeleneteknél (a nagyon feketeövesek a ’Kölykök’ után megnézhetik a ’Ken Park’-ot vagy a ’The Smell of Us’-t is)
(amúgy a Mester jelenleg 82 éves és már régóta nem forgat…)
viszont mindig és újra és újra érdemes erről a témáról beszélni, filmeket, sorozatokat forgatni róla és felnyitni a szülők, de maguk a gyerekek figyelmét is arra, hogy MI is történik…
velük, ellenük… :(
(tényleg rengeteg ilyen film beugrott, de nem akarom ezek listázásával húzni az időt…)
nagyon gyomorba vágó, megrázó, hogy ezek a fiatal emberek mit csinálnak, hogyan élnek, hogyan alakítanak ki kapcsolatokat (?!) egymással, min/miken is alapul ez a kapcsolat stb.
napestig sorolhatnám
ahogy kommunikálnak (!!), vagy éppen NEM kommunikálnak (a szülőkkel ugye szinte egyáltalán nem – „jó gyerek”, „hazajön, bemegy a szobájába”, „elvan, csöndes” stb.)
én magam is átmentem ezen a időszakon, nem 1, nem 2 kritikámban írtam is róla (ha nem is részletekbe menően), hogy min menten át középiskolában, hogyan bully-ztak engem is (sok más diáktársammal egyetemben) és ez majdnem mire sarkallott engem… :(
igazából nem tudom, mennyi múlt, hogy élek, itt vagyok – nehéz lenne kiszámolni… és nem mindig érzem azt, hogy ez a könnyebb út...
sokak szerint ez a jobb út…
az biztos, hogy erős gyomrost vitt be nekem, amiből nem tudom, maximálisan fel lehet-e épülni, de tutira egy olyan törés, ami ott van a felszín alatt – mint mondjuk a Mariana-árok
na, jó, nem akarok full depis hangulatot árasztani, bár egy ilyen sorozattól NEM lesz jobb kedve senkinek, az tuti
félelmetes, hogy szerintem a helyzet nem hogy javult volna, SOKKAL rosszabb lett, hiszen az internet belépésével a gyerekeknek (milyen kedves ez a szó… lehet, inkább vadállatokat kéne írnom…) lett egy új fórumok az alázásra
korábban ment szembe, ment valaki háta mögött (rossz híreket, pletykákat terjesztve róla), de most már nem csak az egész osztály, a közösség, de bárki, bármikor, bárhol láthatja, olvashatja, ahogy lehúznak, leszólnak valakit
sok gyereket ez annyira megnyomorít, hogy ugye tudjuk, mi lesz a vége… :(
mert ciki szólni a tanárnak, ciki „patkánynak” lenni, valakit(-kiket) „felnyomni”; „világos”, hogy a szülőknek sem panaszkodunk, sőt, velük ugye amúgy is feszült a hangulat és a viszony (ebben az életkorban)… vagyis mi marad?!
a kortársak (akik éppen bántanak, vagy akik előtt megaláztak minket), vagy benyeljük…
az ’Adolescence’ is egy bully-zás története, aminek azért van egy elég erőteljes és megrázó (!!) másik oldala is, de ez semmiképp nem az az iskolai zaklatásos történet, hogy egyértelműen azt a gyengét védjük meg, akit bántottak
ugyanis pont ezt a gyereket vádolják meg azzal, hogy elkövetett egy gyilkosságot, nagyon brutális módon megölt egy kislányt, és csak később derül ki, hogy amúgy ez a kislány „zaklatta” őt, ami erős szó, inkább úgy fogalmaznék, hogy a (kislány) a kommunikációjával megalázta ezt a srácot
de még ez sem elég infó! ugyanis amiért ez a kislány EZT tette, annak is erős oka volt, őt IS megszégyenítették korábban, nem kicsit, és ez volt a „válaszreakciója”
tényleg nehéz ilyenkor megmondani, hogy mi volt előbb, kinek mihez van „joga”; egy azonban biztos: az önbíráskodás, a gyilkosság SEMMIKÉPP nem elfogadott, nem „megoldás”; borzalmas az egész!!!!
sok-sok megbántott lélek, akik még tényleg gyerekek…
nem tudják kezelni, sem kiadni magukból, sem segítséget kérni (de néha az sem hatékony – lásd. az említett ’13 Reasons Why’), szóval szenvednek és a maguk módján próbálják „intézni” a dolgokat
minden kifejezés, amit leírok KEVÉS ahhoz, hogy visszaadja azt a borzalmat, amit itt látunk
a srác, a kortársai, az iskolája, a kislány (sajnos ő már nem… :(), az ő barátai, a szülei, a srác szülei, családja, tesója…
ott van a suli, a tanárok, a rendőrség… meg persze a pszichológus, aki a 3. részben lép be…
mindenkinek van egy megélése, részben vagy teljesen ismeri az ügyet, a hátteret… (egyértelműen a pszichológus és a rendőrség a legjobban)
de az, hogy a megélés után a feldolgozással mi lesz?! na, arról nem szól már a fáma – mármint ezt most nem úgy írom, hogy hiányossága a sorozatnak, sőt, a 4. rész ugye full a srác családjának ezt a friss feldolgozás-folyamatát mutatja be zseniálisan, inkább arra utalva, hogy ez egy élet munkája
hogy fel tudjuk-e dolgozni, hogy egy kislány ennek az áldozata lett, vagy azt, hogy egy kamasz, 13 éves fiú (VALAKINEK a gyereke, VALAKINEK a testvére) gyilkossá vált?!
borzalom… :(
nagyon megrendítő…
és az, ahogy ez „tálalva van”, az meg egy mesteri
a minisorozat „csupán” 4 részből áll, amelyek mind mások, abszolút eltérnek egymástól, de mindből nagyon-nagyon sok mindent megtudunk, mindegyik egy gyöngyszem (mármint pusztán filmes szempontból; a történet nem kellemes)
1. látjuk, ahogy a zsaruk kora reggel nagy erőkkel (amit kicsit túlzásnak is él meg az ember, hiszen nem hinnéd, hogy mondjuk egy veszélyes, pszichopata, sorozatgyilkossal lenne dolguk…) berontanak egy családhoz és elrángatják a fiatal fiukat, majd beviszik a rendőrségre és ott fogva tartják, kihallgatják
de az a feszültség, az az aprólékosság, ahogy ezt megcsinálták, mindezt 1 folyamatos kamerafelvétellel
lehet erről cikkeket találni, hogy hányszor vették fel őket (olyan 10-16 körül), és hogy melyikből lett végül a végső, „nyertes”, ami az asztalon maradt
sehol nem csaltak, nem volt leállás, sem CGI
(az 1. résznél már a 2. felvétel olyan jó lett, hogy azt használták)
ha van is olyan, hogy egy szereplő megy tovább, a kamera „ott marad” és másnak a „szálát” vesszük fel
iszonyatosan sajnálod (ekkor még) ezt a kisfiút, akiről egyértelműen azt gondolod, hogy ártatlan, és ez valami szörnyű tévedés – ahogy a szülei is…
a család persze követi, az apja néha vele lehet, ott ül ő is a kihallgatásnál, meg az előttes „átvizsgálást” (nagyon megrázó jelenet, pedig csak az apa szemét látjuk közben!!!) is végignézi (ott is kell lennie, mint ’legal guardian’)
iszonyatosan feszült az egész, a gyerek sír, ideges… szörnyűséges – mindamellett, hogy a 2 nyomozó (egy pasi (Ashley Walters) és egy nő (Faye Marsay)) és a többi rendőr is nagyon kedves és korrekt vele
a kisfiút amúgy Owen Cooper alakítja, akinek ez élete első szerepe (de már most vannak előjegyzései a jövőre) és jelen pillanatig máris 3 díjat bezsebelt ezért az alakításáért – tök megérdemelten (mindent elhiszel neki!!)
500 srácból választották ki, de amikor az ő meghallgatása volt, kb. azonnal érezték, hogy ő lesz az…
az apukát pedig Stephen Graham játssza, aki egyben a sorozat kitalálója, alkotója is (a egyik producer pedig Brad Pitt; csak mondom…)
neki ismerős lehet az arca a ’Blöff’-ből pl., de sok minden másban is játszott (mivel angol színész, főleg angol filmekben, de nem kizárólag)
nem gondoltam volna, hogy ennyire tehetséges ember, de megemelem a kalapomat előtte
ő, a fiú és a pszichológus (róla majd később) sztem. a TOP 3 alakítás, de a többiek is jók!! (nekem max. a meggyilkolt kislány barátnője túl sok picit, de ez egy szubjektív vélemény…)
ami igazán fordulatos, hogy már ebben az epizódban kiderül, hogy – a masszív tagadása ellenére – mégis csak a fiú követte el a gyilkosságot és az áldozat kilétére is fény derül
sztem. sok néző (én is) még mindig azt hitte ilyenkor, hogy ez nem igaz, kizárt… ez a srác ártatlan
valaki más volt, felhúzták az ő ruháját, manipulálták a videófelvételt (ő is erre hivatkozik), bármi… de ő nem lehetett!
az apának a 2. nagy pillanata ez amúgy, amikor a srác váltig állítja, hogy nem bűnös – ezt el is hiszi neki, támogatja –, majd ő is meglátja ezt a parkolóban készült biztonsági kamerás felvételt, amin látszik, hogy DE, a 13 éves fia egy brutális gyilkos :(
ezt megélni, ezt nézni
most is borsódzik a bőröm tőle :(
a 2. részben a kissrác nem is szerepel, hanem a 2 rendőr megy be a suliba kérdezősködni
na, ez egy erős váltás
a korábbi, 1. rész iszonyatos gyomorfeszültsége után egy káosz, egy cirkusz közepébe kerülünk
őrület, ami ott megy és erre a zsaruk (főleg a nő) is utalnak, többször is
egyrészt: az, ahogyan a gyerekek viselkednek… de 1-2 tanár is
félelmetes
egy bolondok háza, konkrétan
sokra nem is jutnak, max. azzal, amikor a pasi zsarunak a szintén ott tanuló fia egy ponton félrehívja őt és elmondja neki, hogy mi is megy itt (emoji jelentések)
klassz, hogy picit belelátunk kettejük apa-fia viszonyába és dinamikájába is (bár már az 1. rész legelején is kaptunk erre vonatkozóan egy kis utalást…), illetve abba, hogy az apa (a zsaru) észbe is kap, hogy ezen kéne változtatniuk, jobban meg kéne ismernie a fiát
sosem késő… nagy tanulság...
a 3. rész volt – azt hiszem – a kedvencem
itt egy szobában 2 ember beszélget: a srác és a pszichológus (Erin Doherty – és ahogy említettem, ő is olyan, hogy eldobod tőle az agyadat!)
semmi más nem történik – a 2 korábbi rész folyamatos jövés-menésével és aktivitásával szemben
na, itt hiszed el IGAZÁN, hogy ez a gyerek bűnös, de mennyire
azok a váltások, amikor kikelve magából még a pszich.-t is (kb.) veszélyeztetve, megfenyegetve, agresszíven felugrik
amiket csinál, mond
Istenem!
na, ott borzongtam csak igazán
mindamellett, hogy kőkemény, ahogy ez a srác (aki a valóságban olyan 15-16 éves) játszik, mennyire hiteles, de ezt a szövegmennyiséget megtanulni, ezeket az átmeneteket hozni… (és!! itt tenném hozzám, hogy EZT vették fel legelőször, ez volt ÉLETE ELSŐ alakítása)
meg eleve, értitek: neki el kellett ezt játszania, hogy képes embert ölni
gyerekként megérteni, mi megy itt
a Stephen King horrorok gyerekszereplőinél (mármint a filmváltozatoknál) is mindig eszembe jutott, hogy hogy a francba magyarázták el nekik, hogy mi a "feladat"
uh…
eszembe jutott a Richard Gere – Edward Norton féle ZSENIÁLIS ’Primal Fear’ (ami könyvben is ász) – na, OTT volt kb. ekkora váltás és alakítás, mármint E. N. részéről
de sztem. ez a fiú annál is fiatalabb
eszméletlen az is, amit a nő a szerepe szerint tol, mármint szakmailag
ahogy megközelíti a srác megismerését, lazán, vagányan, de azért mindig tereli afelé, amit Ő tudni akar
a férfiakról, nőkről
és igazából mi, nézők itt értjük meg igazán, mi történt
nem kell a szánkba rágni, kirajzolódik a beszélgetésekből
kőkemény…
majd jön a 4. rész, amiben a srác nem is szerepel (csak a hangja a végén), a rendőrök sem, csak a család: apa, anya, nővér
látjuk azt a ’coping’-ot, ahogy próbálnak élni, próbálják pl. tök jogos módon az apa 50. szülinapját megünnepelni, de befigyel a nem túl távoli múlt (a srác most megy még csak bíróság elé), a történtek
ha akarják, ha nem (lefújt kocsi)
az egész nap egy ilyen erőltetett „program”, de a TOP pillanat az apa és az anya beszélgetése az ágy szélén
hogy ők, szülőként mit nem vettek észre, mit rontottak el, hogy tehettek volna többet, mennyi ebben az ő felelősségük
iszonyatos ezt nézni is… annyira sajnálod őket (itt meg beugrott a ’Mass’ c. film – ajánlós… arról is írtam amúgy a blogon)
és értitek, közben van egy normális (valszeg’) lányuk...
páratlan – mármint a szó hidegrázós értelmében
muszáj ilyeneket látni, beszélni róla, minél több emberhez eljuttatni, felnyitni a szemüket (itt tenném hozzá, hogy egy márciusi bejelentés értelmében (Keir Starmer) MINDEN UK középsuliban levetítik a sorozatot!)
a mai fiatalságot meg nem akarom lehúzni, elítélni, sajnos régen is voltak ilyen sztorik, vannak is, lehet, hogy még lesznek is :(
iskolai lövöldözések, mészárlások… vagy igen, haragból, megaláztatásból elkövetett gyilkosságok
borzalmas világban élünk – szerintetek van még remény?!
megfordul ez valaha is?
lesznek kedvesebbek, empatikusabbak az emberek, gyerekek egymással?
kritika és megalázás helyett segítik majd egymást?!
„Imagine…” – mondta és énekelte egyszer John Lennon
R.I.P.

(Fotó: rollingstone.com)

(2025. június 22.)