FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

ezt a filmet anno valakivel együtt akartam, akartuk megnézni
meg is volt beszélve
aztán „nem jött össze”, mint oly’ sok minden vele kapcsolatban… (ennél erősebben akartam fogalmazni, de Úrinő vagyok :P)
mindenesetre baromian nem esett jól :(
van ez a „nincs időm” magyarázat, amit nem szeretek – erről a ’The Life of Chuck’ kritikám végén is elég hosszasan írtam
én azt gondolom, hogy VAN; mindenkinek van…
és ha valami igazán fontos, akkor szánsz rá
priorizálsz
ennyi…
az egy dolog, hogy csodálatos élmény lett volna ezzel a számomra igen fontos emberrel, éltem egyik meghatározó szereplőjével együtt megnézni ezt – tényleg pusztán az élmény miatt is, hiszen igazából sosem voltunk még együtt moziban (és ahogy most állnak a dolgok – ergo, hogy nem beszél velem – szerintem sajna nem is leszünk :()
de sokkal fontosabb lett volna abból a szempontból, hogy mindketten rajongunk Paolo Sorrentino Mester műveiért, és – talán mondhatom ezt – mindkettőnknek jó szemünk van a filmekhez
neki művészileg, nekem meg, mint önjelölt „filmkritikusnak”
Sorrentino filmjei ódák, szonettek, szinte megszólalnak, életre kelnek a képek is, és akkor még nem beszéltem a történetekről, a karakterekről
a témái ugyan visszatérőek: fiatalság-öregség, maga a megöregedés, tapasztalás, vallás, szerelem, sz*x, Nápoly – de mindnek a gyökere a SZÉPSÉG
annak csodálata, az azért való rajongás
(nem véletlen a ’La grande bellezza’ című filmje sem…)
fanatikusan rajong a szép dolgokért, és elsősorban a szép nőkért – ez odáig kumulálódott nála az évek alatt, hogy itt a filmje főszereplőjévé is egy nőt választott
Parthenope egy szirén volt a görög mitológiában
amúgy maga a név 2 szóból áll össze: ’parthenos’ (szolgálólány), ’ops’ (hang); de ami ennél is fontosabb őt tartják Nápoly alapítójának, sőt a város neve is az ő nevéből származik
nem mellékesen (bár itt, a filmben NEM EZ történik) öngy*lkos lett, miután nem sikerült neki Odüsszeuszt megállítania a szirén énekével…
itt, a filmben NEM erről a görög szirénről van szó, hanem egy olasz leányzóról, aki ezt a nevet kapja (és persze Nápoly szülöttje)
egy ragyogó, természetes szépség Celeste Dalla Porta érzékeny alakításában, aki olyan hatást vált ki mindenkiből, mint Maléna Giuseppe Tornatore mozijában
a puszta jelenléte, a kisugárzása levesz mindenkit a lábáról, egyedül egy h*mosze*uális írót (John Cheever, aki valós személy volt, és sokat utazott Olaszországban… (őt Gary Oldman alakítja, aki óriási rajongója Sorrentinonak és nagyon szeretett volna vele filmezni ;))) nem érint meg, vagyis de, csak nem nőként
igazából ő is odáig van érte, főleg a fiatalságáért…
(tőle származik a mozi egyik legerősebb mondata is, ezt majd később idézem ;))
P. megy, vonul, néz, mosolyog és mindenki dől jobbra-balra
van, aki pénzzel, vagyonnal, helikopterrel és éjszaki piknikkel szeretné lenyűgözni, más csak a rajongásával, annak maga egyszerűségében
és akkor el is érkeztünk ide… mert erről szeretnék egy picit többet írni
nem vagyok az a típusú nő, aki elé rózsát kell szórni, a pezsgőt pedig eperrel szervírozni; sosem érdekeltek ezek a nagy gesztusok, a pénz, a magamutogatás
és nem vagyok túl romantikus alkat sem
DE! és ez nagy DE!
az, ahogy itt a férfiak (vagy: az OLASZ férfiak) rajonganak a nőkért, hódolnak a szépségüknek, kimutatják, láttatják, ez valami lenyűgöző <3
megérintett…
tényleg nem mennek bele a hatalmi harcokba, hogy „én vagyok a pasi, te meg a nő, vagyis én vagyok fölötted” (csak kiragadok egyfajta mentalitást, nem mondom, hogy minden ff. ilyen)
a nyílt tekintetek, a mosoly, elsősorban Sandrino (Dario Aita), a cseléd fia részéről…
nem csoda, hogy egy ilyentől minden nő megszépülne, de OK, P. eleve szép ;)
téééényleg nem vagyok ez a típus, de annyira gyönyörűséges nézni ezt a rajongást és csodálatot a férfi, a férfiak szeméből
mifelénk miért nem divat ez?! :D
bakker, ettől a nő tényleg NŐNEK érzi magát, valahogy mesebeli figurává, királynővé válik…
miért kell ezt szégyellni?? miért nem lehet őszintének lenni?! tettekkel, szavakkal, érzésekkel…
„Beauty is like war. It opens doors.” – mondja az amcsi író (G. O.) P.-nak
veszélyes fegyver, az biztos
P. körül pedig hullanak a szívek, leomlanak az erkölcsök
hiszen nem csak Sandrino van érte oda, hanem a saját, vér szerinti bátyja, Raimondo (Daniele Rienzo) is
és igen, bizony, itt van némi v*rfertőző viszony is, ha nem is „teljesül” be; legalábbis a vásznon nem
(mondjuk ez a testvéri szerelem/sz*xuális vonzódás sem újkeletű – filmekben, sorozatokban, színdarabban)
P. mindenkit meghódít, elvarázsol, de közben nem csak szép, okos is – nekem nagyon tetszett ez a szál az egyetemmel, a tanulással, illetve a „viszonya” (na EZ a másik olyan szál az író mellett, ami mentes marad a sz*xualitástól, hála ég) a professzorával, mentorával (Marotta)
őt a drága Silvio Orlando alakítja, akit láthattunk már Sorrentino legendás sorozatában, ’Az ifjú pápa’-ban és ’Az új pápa’-ban is
nagyon bírom a „bácsit”, és itt is annyira cuki <3
viszont, ha azt hinnék, de könnyű P. élete, hiszen szép is, okos is, pénzük is van, minden férfi a lábai előtt hever, bármit elérhet… tévedünk
nem jön össze neki a mellékvágány, a színészi karrier sem (mekkora az a beszéd, amit a színésznő (Great Cool - Luisa Ranieri) letol a nápolyi embereknek róluk, nápolyiakról… haha…; de P.-t is igen puritán módon leépíti…), de van ennél egy súlyosabb dráma is: a bátyja öngyilkossága
szomorú, mardossa a bűntudat, de mondjuk ezt utána gyorsan áttolja (mármint a felelősséget) Sandrinora, ami sztem. egyszerűen nem fair
a másik nagy kérdés az ő személyisége kapcsán pedig az, hogy vajon mi a van a fejében?! okos, OK, tanult, rendben – de mi más van még ott??
sokszor néz, bámul, a pasik meg folyton arról faggatják, hogy mire gondol (ez is mennyire nem jellemző felénk a pasikra… ők inkább nem akarják hallani a sok női „locsogást”, a „pletykát”, pedig mennyire csodálatos ez a figyelmesség is, nem?!) – ez amúgy egy visszatérő elem, de sosem kapunk rá választ
inkább a körülötte lévő emberek próbálják elmondani, mire gondolhat – ketten is pl. ürességgel vádolják (a gazdag pasi, és a már említett ismert színésznő), amikor meg – teljességgel érthetetlen okok miatt – kikezd egy kardinálissal (aki amúgy visszataszító is), ő azt mondja, hogy szerinte minden másra gondol
(itt nekem Oscar Wild legendás mondása jutott eszembe, hogy minden a sz*xről szól, kivéve maga a sz*x, az valami másról szól… ;) :D),
igazából – ciki vagy sem – ennek nem jöttem rá a jelentőségére, mármint annak, hogy miért nem tudjuk meg soha, P. mire gondol…
hogy mit miért tesz, nekem az is sokszor rejtély
akár a maffiózóval való összejövés, akár a sz*x ezzel a pappal
az a maffiózós rész amúgy is full érthetetlen nekem (hogy minek kellett bele), az meg, ami ott van, azzal a két fiatallal, az eléggé sokkoló és undorító is
kb., mint a középkorban, amikor nézni kellett, hogy a király elhálja-e a nászéjszakáját, vagy amikor premier plánban figyelték bizonyos emberek a szüléseket (már nem emlékszem, melyik filmben volt ez)
KÉSZ!
de amúgy tudok ennél is sokkal szürreálisabb részt mondani: természetesen a professzor (M.) fiára gondolok, akinek beazonosíthatatlan betegsége van, illetve olyan, mintha vízfeje lenne
ott is előjön a szépség, csak másként – az apjának Ő a szép
amúgy nekem ez a magyarázat kicsit „szájbarágós” volt, és nem is igazán tetszett
sok kritika érte amúgy a filmet, mondván: hosszú, nem igazán szól semmiről (P. felnövését láthatjuk, de ez sem igaz így, mert főleg egy szakaszra koncentrál az életéből, és hiába van a végén egy kis bevillanás az idős korából, én sajnáltam, hogy az nem több és hosszabb…), sok az üresjárat – és ebben VAN némi igazság
nekem azért tetszett, de messze nem ez a legkedvencebb filmem Sorrentinotól, az maradt az ’Ifjúság’, meg a pápás sorozat
az biztos, hogy lehet benne gyönyörködni, meg lehet próbálni azon gondolkodni, hogy mi miért van, de az nem vezet sehova – itt hangulatok vannak, látvány
ezt, ezeket „kell” befogadni
zárásként azt mondom: jó, jobb lett volna egy hozzáértővel, egy hasonszőrű rajongóval együtt megnézni
vagyis, azzal az emberrel, akivel terveztük…
jó lett volna, jó LENNE beszélni
de ugye… kinek mire van ideje?!
ahogy a ’Chuck’-nál is írtam, nekem sok időm van, és azt szeretem azokra szánni, akiket szeretek <3
* a mozit Sorrentino egy bizonyos Lucának dedikálta, ő nem más, mint a film egyik kosztümtervezője, Luca Canfora, aki 2023-ban, a forgatás utolsó napjaiban hunyt el, rejtélyes körülmények között
a testét a tengerben találták (betegség? öngy*lkosság? gyilkosság? – a mai napig sem tudni, de mindössze 51 éves volt :()

(Fotó: nytimes.com)

(2025. október 31.)