felfigyeltem erre a filmre, vagyis a trailerjére valamilyen filmszemle, filmes gála kapcsán
fel is írtam magamnak, meg is jegyeztem
elsősorban Jessie Buckley miatt, természetesen, akit nagyon szeretek – sokszor elmondtam már, hogy mióta a ’Fargo’ sorozat egyik évadában „rábukkantam”, követem a munkásságát; rengeteg mindent láttam már tőle <3
nagyon tehetséges és jó a kisugárzása is – tényleg elhiszem neki, hogy mindent IS el tud játszani, minden műfajban megállja a helyét
és ezt bizonyította is: elvont művészfilmek, (meg)síratós drámák, vígjáték… minden jöhet neki
másodsorban a rendező az a Chloé Zhao, akinek a ’Nomadland’-et is köszönhetjük, ami egy érzékeny alkotás
nagyon szépen közelítette meg azt a témát…
a 43 éves kínai rendezőnő NEM akarta a ’Hamnet’-et megrendezni
mondta, hogy nem igazán ilyen kosztümös-romantikus alkat, nem ismeri annyira Shakespeare munkásságát sem, illetve, ami szintén fontos a film és a könyv kapcsán: NEM anya… nem tudja átérezni, milyen az: gyereket szülni, majd elveszíteni
(ezzel nem spoilereztem, nyugi, ez a trailerből is kiderül, hogy ez lesz a központi téma..)
Paul Mescallal elvagyok, helyes pasi, de rá annyira azért nem vagyok rácsavarodva
viszont a 2 hölgyemény tehetsége és munkássága miatt nálam felkiáltójeles volt ez a film
arról nem is beszélve, hogy – Zhaoval ellentétben – én nagyon szeretem Shakespeare-t, tanultam is angol (és amerikai) irodalmat, és sok művét olvastam eredetiben
nekem nem a (kötelező) szonettek, vagy a nagyon szórakoztató, vidám színművek a kedvenceim, hanem a ’Macbeth’ (tudom, tudom, ez most sehogy nem jön ide, a ’Hamlet’-hez, de attól még elmondom :D :P)
imádom az ottani drámát, a vergődést (ami valahogy – nekem – érthetőbb és elfogadhatóbb, mint a ’H.’-ben H. és Ophelia szenvedése…), a gonosz és számító Lady Macbeth-et, és persze az egész misztikumot…
a „meginduló” erdőt, az átkot/jóslatot, a 3 banyát
2 filmbéli feldolgozását láttam: a 2015-öset Michael Fassbenderrel és Marion Cotillarddal, illetve a 2021-eset Joel Coen rendezésében – ott a két főszereplő Denzel Washington és Frances McDormand
mindkettő TELJESEN MÁS értelmezés, mindkettőről leírtam a véleményemet a blogon
nem kérdéses, hogy MELYIK a jobb
és még várom azt is, hogy Jo Nesbø ’M.’-jét is megfilmesítsék egyszer… az megint nagyon más lenne ;)
no, de térjünk vissza a ’Hamnet’-hez, ami igen ’n’-nel van, nem ’l’-el
mert ugyan a ’Hamlet’ mű születéséről, „inspirációjáról” (ami sajnos egy elég szomorú történet ugye) szól, de egy kisfiú neve
akkoriban a Hamnet és a Hamlet kb. u.az a név volt…
no, de mi vitte rá végül C. Z.-t, hogy megrendezze?!
van ez a bestseller, 2020-as, szintén ’Hamnet’ címmel - Maggie O'Farrell írta (aki amúgy a film forg.könyvébe is besegített)
ez nagyot ment mindenhol
és ugye felmerült, hogy meg kéne filmesíteni
Paul Mescal (aki a filmben Shakespeare) is olvasta a könyvet, természetesen, tudott a filmes ötletekről is, sőt, talán még arról is, hogy ő lenne a főszereplő
aztán egy rendezvényen összefutott a rendezőnővel, elkezdtek erről-arról (és köztük ERRŐL is beszélgetni :P), és C. Z. azt mondta, hogy „OK, ha ő lesz S., akkor megrendezi”
valami hasonló történt ;)
(zárójelben tegyük hozzá, hogy volt olyan terv is, hogy Sam Mendes rendezze meg, Tom Hollanddal a főszerepben)
az biztos, hogy a film elkészült, be is mutatták aug. végén a ’52nd Telluride Film Festival’-on (valszeg itt is olvastam róla, meg láttam fotókat) és nov. végén mutatja majd be a Focus Features, de akkor is csak limitált mozikban
aztán majd dec. közepén (bizonyos helyeken jan. elején) kerül ki a nagyvilágba – azt nem tudom, Mo.-on adják-e majd a mozik (ha van eszük, IGEN!!!! ugyanis sztem. egy baromian Oscar-esélyes filmmel állunk szemben <3 amikor véget ért, bennem ez volt az első gondolat: Oscart neki! ;))
én a BIFF-en (’Budapest International Film Festival’) szúrtam ki a programban és vettem is gyorsan rá jegyet
a Corvin mozi nagytermében, igazán elegáns körülmények között volt a vetítés, full teltházzal <3 (mondjuk, csak 2 időpontban játszották összesen), angolul, magyar felirattal (világos, hogy nekem az 1. volt a fontos)
nagyon jó volt látni, hogy ennyi a fiatal a nézők között – és persze, maga a BIFF egy bulis dolog, szó szerint sok DJ-vel és bulival, de mindig elönt az öröm, ha a mai 20-asok is megnéznek egy ilyen mozit (meg eleve, hogy HALLOTTAK róla)
persze sok itt élő külföldi volt, mellettem is, de voltak magyar fiatalok is
sokakban felmerül a kérdés, hogy IGAZ-e ez a történet
van benne igazság (nem kevés), de csak részben az; a többi fikció – a legfontosabb viszont valós szál: 1596-ban halt meg S. és A. fia, Hamnet
az meg, hogy a felesége (Agnes (akinek valódi neve Anne Hathaway volt, de az apja gyakran Agnes-nek hívta) – Jessie B.) most „boszorka” volt-e vagy sem, engem már nem hat meg :D
ami itt fontos, azok a képek, az atmoszféra és persze az érzelmi „hullámvasút” (mennyire nem nemes egy ilyen szót használni itt, bocsi :D)
ezek elsősorban Jessie B.-nál jelennek meg, sokszor, tökkkkkéletesen (P. M. esetében nekem volt némi hiányérzet, máskor meg egy kis túljátszás is)
azt nem tudjuk, hogy S.-t és feleségét mennyire viselte meg a fiú elvesztése (valszeg’ nagyon, világos…), és arra sincs bizonyíték, hogy a ’Hamlet’ c. drámának ehhez köze lenne
de azért gondoljunk már bele… elég erős ez a névválasztás, nem?!
és ha az egész színdarab nem is erről szól (egyáltalán nem), azok a mondatok, részek, amiket a végén kiemelnek a Globe Theater-ben, amikor már Agnes is ott van és nézi a darabot – azokat is frankón össze lehet párosítani ezzel a veszteséggel és a gyásszal
szóval: vagy igaz, vagy nem – semmit nem éreztem soknak vagy erőltetettnek
csak csodaszépnek
kettejük találkozása, szerelme… a szülések, a gyerekek, az anyós (Emily Watsont mindig is kedveltem, és hozza is, amit kell, nagyon jól! (nekem ő is Oscar-jelölés jó ;), természetesen Jessie B., a film és a rendezés mellett… de lehet, hogy a forg.könyvet is jelölném :D <3) – aki az elején távolságtartó és ellenséges(nek tűnik…), aztán végül maximálisan ott áll a nő mellett, a legnagyobb szükségben
igen, amikor a férje NINCS ott
szegény S., ezt meg is kapja párszor, de azért – amint látjuk – bizonyítja, hogy a maga módján meggyászolta ezt az egészet
nem tudok és nem is akarok belemenni a sztoriba, a kis részletekbe
csodálatos, mint egy festmény… Jessie B. vörös ruháival, mellette a sok zölddel, kékkel, a természettel, az erdővel
nem szabad, nem lehet darabokra bontani és elemezgetni, mert ahogy az elején is írtam, itt az ATMOSZFÉRÁT érzékeli az ember, ami át van itatva rengeteg érzelemmel
mindenki zokogott a végén, VILÁGOS! :( <3
és ez így volt jó
a könny átmos
én sosem fogom vissza…

(Fotó: rollingstone.com)

(2025. november 15.)