Pluribus (1. évad) / Pluribus / PLUR1BUS (season 1) (2025)

FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott
nagy kár, hogy ezt a sorozatot csak MOST láttam, mert teljesen bizonyos, hogy ez lett volna a No. 1. az év végi visszaszámlálásban a Petra mozizik FB-oldalon a Legjobb sorozatok listámon <3
már régóta rajta volt a listámon – természetesen Vince Gilligan (’Breaking Bad’, ’Better Call Saul’) miatt –, de azt, hogy ENNYIRE jó lesz, nem mertem gondolni
mármint biztos voltam benne, hogy remek lesz, de hogy ilyen tökéletes, ütős és elgondolkodtató, hú, azt nem
jóval több ebből a szempontból, mint a 2 fenti sorozat
mert azok viccesek, izgik, és jah, ezen-azon el tudsz gondolkodni, de azért elsősorban a drog, a maffia, a hatalmi harcok és az erőszak körül pörögnek (nagyon leegyszerűsítve…) az események
EZ viszont full a mai korunk leképeződése – elmondom majd, miért, vagy hogy mit értek ez alatt –, és ha őszinték akarunk lenni (rögtön lelövöm a poént, bocsi, de minden kritikám SPOILER-es), V. G. azt érzi, üzeni, hogy ez a világ megérett a pusztulásra :D (egy újabb nagy ’big bang’-re)
hehe… nem nagyon tudnék vitatkozni vele :D :P
fantasztikus ez a fanyar, cinikus, máskor meg szarkasztikus humor – néha tényleg sok-sok percig nevettem
az első legütősebb nekem az Air Force One begurulása volt, az tuti
és a végén is nagyon, nagyon kacagtam
szerintem tökéletes befejezés, amúgy
nem tudom, lesz-e 2. évad, én akár itt abba is hagynám… sztem. nem kéne (viszont nem minisorozat, hanem TV series, szóval, valszeg’ lesz…)
no, de kezdjük előröl, építsük fel szépen ezt, mert tényleg sok dologról kell majd beszélnünk
Rhea Seehorn (Carol) a főszerepben nem véletlen választás, a kreátor-író-rendező, V. G. a ’Better Call…’ után hívta ide és piszkosul jó választásnak minősült
sosem gondoltam volna róla, hogy képes ennyire komplex alakításra – bár a ’Better Call…’ utolsó évadaiban sztem. nagyon ott volt (valamelyik kritikámban írtam is, azt hiszem + jelölésekkel is elég szépen megszórták ;))
itt egy igazán komoly spektrumon kell átmennie, és ha csak azt hinnénk, hogy dühös és szemét, tévedünk… nagyon sok minden van itt
a gyásztól, a szomorúságon át, végül egészen a boldogságig
a humora viszont gyilkos + feketébb, mint a legsötétebb éjszaka :D
az egész sorozat alapötlete szuper, pofonegyszerű és létfontosságú kérdéseket vet fel
egy alien-vírus „megfertőzi” („megjavítja”?! – nézőpont kérdése) a bolygónkat, és minden egyed átalakul, egy lesz
13 embert kivéve – a világ minden pontján, összevissza – akikre nem hat a vírus hatása
a lényeg: ugyan emberi testben, de minden egyes „lény” EGY lesz, vagyis WE (eltűnik a ’you’ és az ’I’ – ’we’ és ’they’ van)
egy a gondolatuk, mindent tudnak, minden emléket ismernek: kvázi mindenki (Carol ’the Others’-nek hívja őket) összeolvad egy kollektív tudatalattiba és a korábbi DHL futár is simán vezet egy repülőt, vagy éppen egy kissrác is képes lenne lefolytatni egy műtétet
mindenki mindent tud + mindenkinek az emléke is egy „bödönbe” kerül
mindannyian nyugodtak és boldogok
bennem már idejekorán felmerültek (viccen kívül) azok a kérdések, hogy OK, de mit dolgoznak?! minek kell egyáltalán dolgozniuk?! hol élnek? mit esznek? – aztán ezekre szépen lassan (a vége felé) választ kapunk
viszont van ez a 13 ember – élükön a rohadt m*csok, önző és folyton ’grumpy’ Carollal – akik nem alakultak át (nem tudni, miért… valami a DNS-ükben nem kompatibilis)
van köztük pl. egy a perui hegyekben élő kislány, egy indiai édesanya, és egy bizarr (korábban talán droggal kereskedő, de az tuti, hogy valami veszélyes „szakmát” űző) kolumbiai pasi, mondjuk ő jelenleg Paraguay-ban él
ezek az emberek maradnak u.ott, ahol élnek, teszik, tennék a dolgukat – közben pedig a ’the O.’ kiszolgálja őket
nekik nincs is más dolguk, mint ezt a 13 embert körbeugrálni és folyton azt kérdezgetni, hogy miben segíthetnek, hogyan tehetnék boldoggá őket, mire van szükségük
és bármit is (!!! itt majd belép pár szürrealitás – ugye az Air Force One-t már említettem, de kérhetnek akár egy kézigránátot vagy pl. her*int is) kérnek, azt elintézik, de kb. AZONNAL (összehangolt komm.-val és szervezéssel)
a 13 át nem alakult emlékeit, sztorijait ismerik, a kedvükben tudnak járni a kedvenc kajájukkal, vagy pl. a korábbi kedvenc (de azóta leégett) helyük újra-építésével
MINDENT megtesznek, hogy ez a 13 boldog legyen
sejthetjük, ez mi mindent kiválthat ebből a 13 szerencsés (?!) emberből
ahogy bármelyikünkből…
van, aki éli a ’high life’-ot, utazik, kb. háremet tart fenn, van, aki viszont marad az egyszerűbb körülmények között, a szeretteivel, családjával, nincsenek nagy igényei
azt még nem említettem, hogy van, aki sajnos nem éli túl az átváltozást, a csatlakozást (’the joining’) – így jár sajnos Carol élete társa (igen, C. l*szbikus), Helen (Miriam Shor) is, akit C. azért elég komolyan meggyászol :(
…és bizony vannak olyanok, akik már az átalakulás után halnak meg – akár természetes halált (mert azért szuperhősök nem lesznek), VAGY mondjuk éppen C. dühének áldozatai lesznek
ha ugyanis leüvölti valaki a fejüket (és ez általában C., lássuk be :P), akkor (mint az átalakulás elején) elkezdenek fekve rángatózni, kvázi, egy epilepsziás-sokkot (vagy ahhoz hasonlót) kapnak, de mondjuk így: LEFAGYNAK
Titeket nem emlékeztet ez az egész, vagyis ’the Others’ valamire?!
engem nagyon is, majdnem a kezdetektől…
nem tudom, V. G. részéről ez tudatos volt-e, de sztem. igen, és abban is biztos vagyok, hogy nem én éreztem így egyedül ;)
nekem ez az egész full olyan volt, mint az AI, a ChatGPT
értitek: minden tudás a birtokukban van és folyton azt kérdezik, hogy segíthetnek-e nekünk :D
meg, hogy szóljunk, ha bármit tehetnek értünk
meg folyton szép napot kívánnak + csupa jót
OK, OK, persze, jobb ez, mintha elküldenének a búsba… úgyis van az embernek elég baja… de én rosszul vagyok ettől a folyamatos mézesmázas stílustól
azt is tudjuk, hogy akik privát, mélyebbre menő beszélgetéseket folytatnak a saját kis ChatGPT-jükkel (van egy ilyen ismerősöm), sok mindent megosztanak „vele”, „ő” pedig egy ponton full „ismeri” már az adott embert: a stílusát, a vágyait stb.
pl. könnyen ajánl programokat, megtervez utazást – ha már mindent tud a szokásainkról…
itt, a sorozatban ez a közös tudás olyan is lehet, hogy hogyan is szeretjük a legjobban a tojásrántottát, vagy mi volt a kedvenc helyünk valami nyaralás során
de 1 dolgot nem tudnak: azt, hogy (a még át nem változott) emberek épp mire gondolnak
az megvan, hogy a FB is folyton azt írja ki a Hírfolyam tetején, hogy „mi jár a fejedben?” + a (profil)fejednél lévő kis szövegbuborékba is kiírhatod, mire gondolsz épp
minél jobban meg akarnak ismerni minket, tudni akarnak mindent rólunk, hogy annál inkább ’personalized’ legyen minden
hiszen már mióta személyre szabott hirdetések ugranak fel, nem?!
vannak azért hasonlóságok, lássuk be ;)
de ha visszaugrunk az alaphelyzethez: miért akkora baj, hogy mindenki boldog és elégedett?! hogy nem ölnek? hogy egy almát sem képesek leszedni a fáról? (mert az is „erőszak” a természet, a fa ellen), hogy próbálnak spórolni, környezettudatosak lenni?!
nem baj, persze…
de az, hogy az Emberiség megszűnik, az tuti… mindenki egy „massza” lesz – nincs különbség köztük (max. csak azok az emlékek, amik az átalakulás előttről valóak az egyes „egyedeknél”, de btw, azok is már a közös tudás részei, vagyis MINDENKI tud róluk)
nem lehet őket megverni semmilyen sportban, játékban (hiszen a világ összes játékos- és sporttudása is náluk van), ha bármit teszünk vagy mondunk nekik, szintén mindenki tudni fogja
ergo: sosem leszünk teljesen privátban velük, vagy egyikükkel
nincs ego, nincsenek személyes vágyak – mármint nekik, náluk…
de persze mosolyognak, mint a tejbe tök, és (elvileg) boldogok
ahogy említettem, a 13-ból csak 2-en nem tudnak „élni” ezzel a helyzettel, Carol és a kolumbiai pasi, Manousos (Carlos-Manuel Vesga), aki még Carolnál is jobban elzárkózik előlük
mondjuk, az elején C. sem túl kíváncsi vagy érdeklődő – csak puffog és ki van akadva (H. halála miatt ez nagyrészt érthető is)
de az is tény, hogy ugráltatja őket (az a boltba visszapakolós jelent mindent visz… HÁNY „ember” komoly órája és munkája volt benne…) és SOHA, SOHA nem kér semmit, csak akar… és nem köszön, nem köszöni meg
az első ’thank you’ asszem’ akkor hangzik el a szájából, amikor Koumba (Samba Schutte) reggelit készít neki az Elvis-lakosztályban, Las Vegas-ban
döbbenet…
ez a nő amúgy tényleg horror :)
nézni vicces, persze… meg tudunk azonosulni sok problémájával és dühével, de azért elég sokszor felmerülhet bennünk, hogy egyáltalán Helen hogyan tudta elviselni?!?!
nem lehetett könnyű, az tuti :D
rettenetesen önző és bizony jópárszor kárt okoz a ’the Others’-ben; konkrétan 8 (!!) nap elég neki ahhoz, hogy az egész várost kiürítsék (elhagyják) miatta :D :D
és persze, a többi 11-en (a kolumbiait nem számolva ide) látszik, hogy vágyik társaságra, emberekre, ÉLETRE, de Carol valahol szimbolizál minket, a Kor Emberét, aki inkább a ChatGPT tanácsát (tudását?!), táraságát kéri, vágyja otthon ülve, mintsem, hogy kimozdulna a hús-vér emberek közé
és mennyire szép az angol nyelvben, hogy van az ’alien’ szó (nem kell magyaráznom) és van az ’alienated’ jelző, ami meg arra utal, hogy valaki már – bizonyos fokban és módon – kiszorult a társadalomból, magányos, magára maradt
ez a társas közösség (’the Others’) pedig amúgy nem az, hiszen nem beszélnek egymással („olvassák” egymás gondolatait), nincsenek közös programjaik (max. eljátszanak valamit a 13 EMBER kedvéért) – vagyis igazából úgy egyek, hogy igazából egyedül vannak
nincs szükségünk senkire és semmire (OK, ahogy írtam, megtudjuk majd, hogy nekik is kell a pihenés és a táplálkozás (ahhh :P grrrr…))
egy a céljuk – a 13-at boldoggá tenni, kiszolgálni
de MIÉRT?!
a legfontosabb kérdés…
hát persze, hogy azért, hogy ők is „áttérjenek”
erről is eszünkbe juthat pár dolog, nem?! hogy legyen mindenki konformista… valljuk, higgyük u.azt, gondolkodás nélkül
ez itt egy hódító alien-vírus, aminek célja, hogy MINDENKIT olyanná tegyen, amilyen ő
és ha ez pipa, akkor mi lesz?! mennek más bolygók felé, a cél: az egész világ bekebelezése (ahogy erről Zosia (Karolina Wydra), Carol ’chaperone’-ja, későbbi ’love interest’-je beszél is…)
az elidegenedés (’alienated’), a magunkra maradás is full kortünet, és tényleg felmerül a kérdés: ennyire nincs szükségünk másokra, a többi emberre?!
C.-nál is láthatjuk, mi lesz erre a válasz, igaz, csak 40 nap (’asszem) után kezdenek el hiányozni neki az „emberek”, vagyis a társaság (’Come back’)
amikor már kezdett a sorozat egy zombiapokalipszissé alakulni, ilyen ’I Am Legend’-módra, az kb. a 7. részben jön elő: C. végre SZINTÉN elkezd élni (pl. sokat golfozik), de persze a maga módján (abban is a rombolás, a nemtörődömség van)
annyi mindent tehetett volna, annyi dologra lett volna lehetősége (én szétutaztam volna az agyamat, az tuti!!), de ő csak pár lehetőséget használt ki
persze közben nyomozott, gyűjtötte az infókat, gyártotta a videókat – de végül is így jutunk el a másik makacs arcig, a kolumbiai pasiig, aki kocsival, illetve gyalogszerrel akar eljutni C.-ig, vagyis Albuquerque-be (New-Mexico) (ami ugye ismerősen cseng a V. G.-rajongók körében ;))
az meg, amikor már visszajönnek a ’the Others’, ő pedig összejön Z.-val, hú, nagyon más fekvése lesz „gyereknek”, hogy úgy mondjam
itt látszik, hogy a hideg ráció, az elszánt, reális gondolkodás 1 pillanat alatt felborul, ha érzelem vegyül bele
amikor elkezdünk valakihez kötődni, valakit féltünk…
és valóban erős a kérdés, amit a kolumbiai pasi is feltesz neki, hogy a lányt választja vagy a világ megmentését?!
látjuk, hogy dönt, azt hihetnék, itt vége – de abban a síelős jelenetben, vagyis a házban zajik le a legfontosabb beszélgetés
mint amikor a ’Her’-ben a főhős rájön arra, hogy az AI-„barátnője” (Scarlett Johansson hangján) nem csak az ő barátnője, hanem párhuzamosan „beszélget” másokkal is, csinál millió +1 dolgot
nos, itt ilyen C.-nak, amikor rájön, hogy Z. kedvessége mind-mind annak szólt, hogy őt is áttérítsék
és persze, lehet ő önző, élvezheti ezt az életet, a szerelmet, az utazásokat, a pénzt, kvázi, lehet ő boldog – de mindez csak idő kérdése… 1 v. 2 hónap max.
mert Z. sosem szerette, nem az „övé”, sosem volt, nem is lesz – ő is pont u.azt akarja, mint a ’the Others’… :(
a sorozatot sokan lassúnak titulálták – érdekes, én egyáltalán nem éreztem annak; az elejét sem
a humor viszont bitang erős, imádtam John Cena cameóját, meg a Carolnak szánt üzenetet is a telefonban, Patrick Fabian hangján (őt a ’Better Call…’-ból ismerjük, szintén; ő volt Howard)
(számolnom kellett volna, hányszor játsszák le :D de nagyon sokszor, az tuti! :P)
illetve, azt még nem mondtam, mennyire imádtam a rövidke főcímet: mind a vizualitását, mind a kis dallamot <3
ez úgy volt perfekt, ahogy volt, minden pontját szerettem
zseniális, hogy mennyi mindenre lehet asszociálni a nézése közben; nagyon elgondolkodtató, sok kérdést felvet, közben pedig fanyarul szórakoztató
és még egyszer: a VÉGE! KÉSZ! ennél jobb nem is lehetne
szerintem kár lenne folytatni, pls, ne… félek, hogy elrontják ☹(bár azért lehetne több bizodalmam V. G.-ben, lássuk be… nem igazán tévedett eddig)
* a sori címének a jelentése amúgy az, hogy sok (latinul), de utal az USA mottójára is (E Pluribus Unum = Out of Many, One)
(Fotó: primevideo.com)
(2026. január 4.)
