FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

Yorgos Lanthimos egyértelműen a figyelem és Hollywood középpontjába került
ó, nem, nem most történt ez, nem ezzel a filmmel
sztem. az első ilyen igazi nagy „húzása” ’A kedvenc’ volt… az valahogy – a maga jobban befogadhatóbb, kevésbé elvont történetével – „átment” sokak szűrőjén
(ha csúnyán akarnék fogalmazni, azt mondanám, „kommerszebb” volt, de SOHA, SEMMI nem az, ami Y. L. Mestertől kijön :D :P)
mindenki felkapta a fejét, hogy ki ez a pasi, és pláne, hogy ÍGY IS lehet történetet mesélni?!
tegyük hozzá, voltak már előtte is angol nyelvű filmjei a rendezőnek (’The Lobster’, ’The Killing of the Sacred Deer’, sőt, NAGY, A-kategóriás színészekkel), de szerintem a ’The Favourite’ volt az, ahol elkezdték őt mindenféle AMERIKAI díjakkal megszórni ;)
az említett film 10 Oscar-jelölést kapott és ebből 1-et nyertek (akkor még csak…): Olivia Colman <3, maximálisan megérdemelten
viszont EZ volt az 1. filmje, amibe Emma Stone-t hívta, akivel azóta további 3 másik közös nagy mozit is csinált
azt ezt követő ’Poor Things’ volt a non+extra, az biztos, na OTT taroltak – annak ellenére, hogy az aztán már inkább „lanthimos-os”-film, a maga szürrealitásával, nyíltságával, mindennel
remek lett, amúgy, nagyon szeretem
(*a fentiekről mind írtam a blogon ;))
a mérleg: 11 jelölés – 4 szobrocska (továbbra is csak az Oscarról beszélek, OK?!), és itt kapta meg Emma Stone élete 2. Oscarját… és valszeg’ nem az utolsót...
ne feledkezzünk meg a magyar vonatkozásról sem: nem csak arról, hogy a film nagy %-ban nálunk készült, hanem hogy a Best Production Design Oscar Mihalek Zsuzsának is kijárt, hiszen a csapat tagja volt… BRAVÓ!
a ’Kinds of Kindness’ nekem bejött, de tény, nem durrant akkorát…
viszont – számomra – fontos, mert Jesse Plemmons (nagy kedvencem ugye <3) itt szerepelt először Yorgos-nál (és nem utoljára ;))
itt nem volt Oscar-jelölés, csak 1 Cannes-i díj, a Best Actor, az említett Plemmons-nak <3
…és akkor elérkeztünk a 2025-ös ’Bugonia’-hoz, ahol a január 22-i Oscar-jelölések bejelentése után így áll a matek: 4 nomináció, köztük Emma Stone ISMÉT jelölt és szobor-esélyes…
azon egy picurit elgondolkodtam, hogy a Best Picture, vagyis a Legjobb film kategóriában miért jelölték (OK, 10 jelölt van, elfért ;)), mert szerintem azért nem volt ez ennyire átütő, de rendben, nem vitatkozom…
talán azért nem „csapott” úgy meg, mert egy szűk helyen játszódó, szinte csak 3 szereplős „kamaradarab”
azt tudni kell, hogy egy koreai film (’Save the Green Planet!’) remake-je (ott akit elrabolnak az egy ff.)
Ari Aster (!) győzte meg a mi Yorgos-unkat, hogy csinálja meg, a forg.könyvet pedig Will Tracy írta
a ’Bugonia’ egy fekete humorú sci-fi, maga a szó jelentése pedig NEM a begónia virágra utal, hanem egy görög kifejezés: egy ókori hiedelem és rituálé, amely szerint a méhek képesek spontán módon, egy elpusztult szarvasmarha teteméből keletkezni/megszületni
nem, ne kérdezzétek meg, hogy a görögök miért hittek ebben :D
rögtön a film elején látjuk is a méheket, hiszen Teddy (szerelmetes Jesse Plemmons-om ;) <3) méhészkedik a háza mellett
mindannyian hallottunk róla, tudjuk, hogy az EMBER és az életmódja (körny.szennyezés stb.) pusztítja őket, fogynak folyamatosan :(
ez igazából előrevetíti a film narratíváját is és párhuzamot állít a céges kultúra és a munkásosztály szembenállására
a méhek, a szorgos, dolgos, cuki és nagyon hasznos kis állatok güriznek a szabályok szerint, és persze mindezt egy Queen Bee (Emma Stone – aki CEO az Auxolith-ban, ahol amúgy Teddy is dolgozik) kedvéért, aki csak ül a TOP-on és megpróbál irtó kedves és PC (ez a munkaidő, ki meddig marad bent téma… VICC! az annyira tipikus volt :D) lenni
miközben a munkásosztály azt érzi, elnyomják, kihasználják, sőt, T.-t ez igen személyesen is érinti, hiszen ennek a gyógyszeres cégnek az áldozata lett az anyja is (Alicia Silverstone – aki nem egyértelműen felismerhető…), aki kómában fekszik
a mama drog-addict volt, de közben mentálisan beteg is
fekete-fehér villanásokban láthatunk 1-2 múltbeli emléket, illetve Teddy is mesél a gyerekkoráról
az biztos, hogy baromi dühös Michelle-re (E. S.) és a cégre, de nem (csak és feltétlenül) ez az ok, amiért elrabolja, hanem mert azt gondolja, hogy egy ALIEN (’Andromedan’)
az emberrablásban segíti (erős túlzással :D :D) un.tesója, Aidan Delbis (Don), aki kicsit olyan egyszerűnek (sorry a kifejezésért), vagy inkább spektrumzavarosnak (autizmus?!) tűnik…
(*extra infó, hogy a pasi első filmszerepe, de szerintem emiatt is volt ilyen jó)
az viszont biztos, hogy a srácok (főleg T.) nagyon készültek erre, KONKRÉTAN ráedzettek :D
(ja, bocsi, ezt is muszáj: az, hogy Jennifer Aniston maszkban vannak, nem véletlen: a rendező nagy ’Jóbarátok’-fan + J. A. félig görög… ja, és a színésznő ebbe természetesen azonnal belement :D ;))
minden ki van találva… és ugye később azt is látjuk, hogy nem ez volt T. első „próbálkozása” a „témában” :D
a nagy, elegáns, fancy, megcsinált, tökéletes high-tech cégkultúra és gazdag környezet (amiben M. él és ahogy a mindennapjai telnek: kocsitól a cipőig, sportolástól az arckezelésig) után lesüllyedünk (szó szerint is) egy semmi közepén álló ház szűk, mocskos pincéjébe, ahol a nőcit leláncolják; de csak miután leborotválták a haját (ez VALÓBAN megtörtént), hiszen az alienek azzal kommunikálnak (ha nem tudtátok volna! :D :D üzenet a HAJónak ;)), illetve a testét bekenték egy krémmel – innen jön a Mephisto-szerű kinézet :D
Michelle mindent megpróbál, minden fázison átmegy: a szépen kérek, csúnyán befenyegetek, megtörök, meggyőzök stb., mígnem KIDERÜL, hogy ő nem csak egyszerű űrlény, hanem egy Királynő, egy vezető – hiszen nem hat rá Teddy egyik kínzóeszköze
VILÁGOS, hogy mi végig megkérdőjelezzük T. épelműségét, nevetünk, kivagyunk és forgatjuk a szemeinket az elméletein, a konspiráció-teórián, de ugye tudjuk, hogy vannak laposföld-hívők is… nagy az Isten állatkertje...
azért a sokszor vicces teóriák, beszélgetések, vallatások erőszakba torkollnak és igazából a 2 szélsőség közepette már Don tűnik a LEGNORMÁLISABBNAK köztük ;) :D – sztem. amúgy tudatosan
(nem is bírja sokáig… :()
közben egyre több minden kiderül T. zavart és zaklatott gyerekkorából, főként az anyja kapcsán; egy szinte „mellékesnek” tűnő beszélgetés során pedig rájövünk, hogy a helyi rendőr (aki szintén egy elég egyszerű pasinak tűnik) sajnos sz*xuálisan zaklatta őt, amikor Teddy-t babysittelte gyerekkorában (épp, amikor az anyjával voltak ezek a cécók)
HORROR!
pont attól fájdalmas ez az pár perces kis beszélgetés, hogy annyira nem foglalkoznak vele, annyira „semmi jelentősége”
a zsaru – mintsem egy kötőszó – elnézést kér ezért, visszamenőleg (valszeg’ életükben először beszéltek most erről), T. azt mondja, hogy „jah, OK” (valami hasonlót) és ENNYI
miközben ez NEM ENNYI!
szerencsétlen srác, nem csoda, hogy megroppant…
azt is elnézzük neki, hogy mit hisz az alienekről
persze közben szurkolunk – az amúgy nem túl szimpatikus – Michelle-nek, hogy ki tudjon szabadulni (Don segítségével akar, aztán ez nem pont úgy alakul, ahogy tervezte…)
de még mielőtt T. magukra hagyja őket – mármint M.-t és Dont – M. elmondja, bevallja T.-nek, hogy igen, ő valóban andromédai, és elmeséli azt, hogy hogyan, miért jöttek a Földre, miért teremtették az embereket (mert véletlenül kinyírták a dínókat és szánalomból… :D :P), mi a céljuk velünk (hogy jobbá tegyenek minket, csak nem nagyon sikerül…), és hogy mire föl vannak ezek a kísérletek, aminek ugye sajnos T. anyja is áldozatául esett
a lényeg – nem írok le mindent, tudjátok –, hogy azt érezzük: a kreativitásával és az intelligenciájával, a lehető legszürreálisabb sztorival (főleg az, hogy hogyan tud üzenni a hajójának és hogyan lehet feljutni rá, pl. HONNAN :)), azzal, hogy „együtt játszik” Teddy-vel, azt teszi és mondja, amit az a bolond hallani akar, és így VAN esélye
tudjuk jól, hogy nem szabad vitatkozni (jobb belemenni) és ellentmondani egy ennyire zaklatott, pszichésen zavarodott elmének
a vége pedig egy őrült nagy húzás és fordulat, amire ugyan egy ponton szerintem lehetett bazírozni, de azért nem fixen ;)
remek sakk-matt, jó a sztori,, na!
és ismét szembeköszön velünk a bugonia, a méhek meg- és újjászületése
ha pedig ez nem lenne elég, még az arcunkba kapjuk Marlene Dietrich előadásában a "Where Have All the Flowers Gone?” c. dalt, aminek a szövege is kb. erről az örök körforgásról szó
lehetne a film ars poeticája is (bár ugye Michelle kedvence a "Good Luck, Babe!" Chappell Roan-tól :D)
mi, emberek, akik szétszakadunk, egymás ellen fordulunk, gyilkolunk, pusztítjuk a bolygónkat – aztán a pusztítók is elpusztulnak, meghalnak, a sírjukon pedig mindig nő új világ
ergo: a természet újjá fog éledni, akkor is, amikor mi már sehol nem leszünk
sokan megírták, megénekelték már
legyalulhatjuk a Földet, de az – valószínűleg jó eséllyel – újjá fog éledni, csak már letisztultan
egy nagyon „egyszerű”, sallangmentes film, tiszta üzenettel, a 2/3-ában minimalista designnal, mégis ez volt Y. L. eddigi legdrágább mozija
nem tudom, lett-e, lesz-e olyan nézettsége, mint a ’Poor Things’-nek; sztem. nem… arra viszont kíváncsi leszek, hogy a 4 Oscarból mennyit visznek haza
az én tippem az lenne, hogy egyet sem, bár J. P. szerintem fantasztikusan játszott! viszont pont őt nem jelölték :(

(Fotó: mamasgeeky.com)

(2026. január 23.)