pontosan 1 héttel ezelőtt, ugyanígy, csütörtökön, kb. ebben a tájban, amikor ezt a kritikát írom már bent ültünk a moziban drága E. K. barátommal (ki mással?!) és vártuk a film kezdetét – amihez azért elég sok türelem kell, lássuk be, mert már régóta NEM 15 perc, hanem 20+ perc a reklám… grrr…
VILÁGOS, hogy a jogelődőt, a 20 (!! és ezt a filmben is oly’ sokszor említik, hogy mindenkinek a fejébe verik…) évvel ezelőtt készült filmet is láttuk (ha nem is együtt), imádtuk
én személy szerint tutira több, mint 10x, talán 15 fölött van a megtekintések száma
passz… sokszor, az biztos
sztem. ikonikus, kultfilm (ha nem is úgy, mint egy ’Ponyvaregény’),, megkerülhetetlen
életünk része, nem?!
idézünk belőle, utánozzuk Mirandát és sorolhatnám
tökkkéletes volt
mindenkivel, mindennel
sztori, karakterek, színészi alakítások
és persze, persze, Meryl Streep (Miranda) viszi a pálmát, mint mindig, de nekem utána Emily Blunt (Emily) volt a kedvencem
Anne Hathaway (Andrea/Andy) és a mindig nagyon hitelesen játszó Stanley Tucci (Nigel) is szuperek
lehetetlenség rosszat mondani róla
és mindegy, hogy „Ennyi!” vagy „That’s all” – nem lehet megunni!
(bár személyes kedvencem a ”Gird your loins”, amit Nigel mond, amikor Miranda érkezik… :) amúgy érdemes utánaolvasni ennek az idiómának, egészen a Bibliáig levezethető a története ;))
az ember nagy várakozással ül le megnézni egy ILYEN klasszikus folytatását
bár, kezdjük ott, hogy MIÉRT volt erre szükség?
nem kérte senki, nem voltak aláírt petíciók, hogy márpedig ezt folytatni kell…
szerettük az elsőt, világos, de senki nem érezte úgy, hogy kéne egy 2. rész
ilyenkor mindig bedobom, hogy a pénz nagy úr, de nem vagyok biztos benne, hogy itt ez motiválta az alkotókat
író: Aline Brosh McKenna, rendező: David Frankel – hozzáteszem, az előzőt is nekik köszönhetjük, igaz, az egy 2003-as regény (szerző: Lauren Weisberger) alapján készült, amely VALÓS élményekre épül, hiszen L. W. az amerikai Vogue főszerkesztője (a legendás Anna Wintour) mellett dolgozott asszisztensként
akkor minek kellett?! nem tudom…
jó ötletnek tűnt, népszerű film volt, miért ne?!
és persze, mi rajongók örültünk és vártunk, a bevételek meg már most az egekben vannak (szóval azért csak jól jön az a pénzecske ;) :P)
(hogy stílusos legyek) pokoli nagy PR-kampány csináltak a film köré, már-már ’Marty Supreme’ magasságokba emelkedett
és bizony bejárták vele a világot: Japán, UK, Európa, USA – több nagyváros…
a 4 főszereplő pedig látványosabbnál látványosabb ruhakölteményekben pompázott
…szóval, vissza ahhoz a pillanathoz, amikor ott ülünk E. K.-val a moziban, múlt csütörtökön és várjuk a filmet
talán azóta sokan megírták már, de én is csak erre erősíthetek rá, ez volt az első benyomásom is: EZ a film NEM AZ a film, bármennyire is olyan akar lenni
a legnagyobb probléma azzal van, hogy nem vicces, nagyon nem (az első poént kb. fél óra után kaptuk, E. K. ránézett az órájára, ezt onnan tudom…)
szomorú…
ez a film néha inkább dráma, mintsem vígjáték
értem én, persze, hogy mi van a világban, merre tart a média, az újságírás (elvégre 1 „munkása” vagyok :P), viszont ezt ennyire hangsúlyosan és drámaian lefesteni talán nem, vagy NEM ITT kellett volna
megszűnnek lapok, AI, minden… vágom… de ez nem az a mozi
ahogy a ’Jurassic Park’-tól azt várom, hogy jöjjenek a dínók és fussanak az emberek, itt meg azt, hogy Miranda legyen bunkó, hajcsár, szóljon be mindenkinek, legyen felsőbbrendű és megalázó
jó, jó, ezek nem kedves dolgok, de ilyen volt az 1. részben, legyen itt is ilyen! nekem nem kell a csöpögős szentimentalizmus és karakterfejlődés
ez a nő NEM ILYEN!
egy Miranda nem köszöni meg Andy-nek és nem kér elnézést Nigeltől – bármily’ megható is… :( sorry, de ez az igazság…
az meg, hogy mindent megpróbáltak lekopizni és ide is beletenni… ez sem kell
Nigel válogat ruhákat A.-nek, M. megjegyzést tesz A. ruhájára (de nem elégszer és nem is olyan gonoszan!), u.úgy van asszisztens, aki nem mehet ki WC-re, u.úgy veszélyben a magazin és M. pozíciója, A. u.úgy meg akarja menteni… és naphosszatt sorolhatnám :(
nem kell, nem kellett volna
az, hogy Nigel ujján u.az a gyűrű van, az épp elég utalás a múltra, az szép gesztus, de „ennyi!” :D :D
meg mondom, ez a „de 20 évvel ezelőtt…” – OK, OK, vágjuk! minek ismételgetni?!
azok meg, amiknek jönnie kellett volna, amiket századjára sem untunk meg, azok nem jöttek
baromian kimaradt, hogy M. ugráltasson mindenkit – OK, itt volt egy látszólag tökéletes 1st assistant-je (Simone Ashley a ’Bridgerton’-ból, akinek baromian nem használták ki a jelenlétét, alig volt szerepe)
kaptunk egy gagyi, ki nem dolgozott Andy párkapcsolatot (Patrick Brammall), egy új Miranda férjet (Kenneth Branagh – szintén mini szereppel…), aki amúgy jó fej, szerepel Lucy Liu is, de ő sem fajsúlyos...
meg Emily-nek adtak nagyobb szerepet (bosszú M.-val szemben egy gazdag pasi (Justin Theroux) által)
sok szál nem volt kidolgozva, lógott a levegőben, semmi értelme nem volt
amibe meg bele lehetett volna kapaszkodni, az nem volt meg
voltak ruhák, sztárok, cameók, szuper dalok (Dua Lipa, Lady Gaga (aki személyesen is szerepel a filmben + elő is adja a dalát egy bemutatón) + Doechii, Miley Cyrus stb.), de nekem ezek, ők sem tudták feledtetni azt, hogy a film túlzottan komolykodó, a humort meg nagyítóval kell keresni :(
nagy kár ezekért…
OK, a végén jó húzás volt Andrea kék pulcsija, amiből itt mellény lett, de ezekből a kis – és tényleg ütős – gesztusokból lehetett volna több, illetve egyértelműen Mirandát kellett volna „felcsavarniuk”, maxra, nem pedig egy kedves nőt „csinálni” belőle
a dínók üldözzék az embereket, Miranda meg osszon ki mindenkit, de cefetül – elvégre EMIATT ő az ördög, aki Pradát visel :P

(Fotó: time.com)

(2026. május 7.)