Istenem! mennyire szeretem Jim Jarmusch-t
a látásmódját, AHOGY el tud mesélni egy történetet… <3
legyen szó bármilyen drámáról, bármekkora feszültségről – nincs egy hangos szó…
nála a mélyben bújnak meg az indulatok, a ki nem mondott vélemény
ott lapul a bánat, a csalódás, az aggodalom… minden
ez a film is nagyon halk, kevés a beszélgetés is
inkább hatalmas csöndek vannak
3 család története, 3 különböző szituáció, 3 helyszín: vidéki Amerika, egy eldugott tanyán (New Yersey-ben forgatták, West Milfordban), Írország – Dublin, Franciaország – Párizs
teljesen különbözőnek vélhetnénk őket, mégis megannyi hasonlóság van a 3 sztori között (a rendező amúgy nem először készített ilyen, több részből álló filmet, sőt, szereti őket, visszatérő műfaji elem nála)
ezek közül sok szembetűnő, sőt, ki is van hangsúlyozva, sok pedig bennünk alakul, formálódik a film során, vagy éppen a végén „áll össze” (nyugi, semmi nem bonyolult, mindent tökéletesen lehet érteni, inkább arra utaltam, hogy a film a megnézése után is „dolgozik” bennünk – bennem mindenképp…)
mindhárom részben van egy testvérpár, akik rég találkoztak és összejönnek a szüleik (vagy 1 szülő) „apropóján”
a ’Father’ részben egy fiú (Adam Driver <3) és a lánytesója, Mayim Bialik (Amy a ’Big Bang Theory’-ból); az apuka szerepében pedig J. J. egyik kedvence és barátja, Tom Waits (6. közös filmjük :D)
(OK, Adam D. sem először szerepel már nála, hanem harmadjára ;) – itt is megértem mindkettejük rajongását a másik iránt <3)
a ’Mother’ részben 2 lánytesó van: Cate Blanchett (2. szereplése a rendezőnél) és Vicky Krieps; az anyukát Charlotte Rampling alakítja
a 3. részben pedig egy ikerpár (fiú-lány) találkozik újra: Indya Moore és Luka Sabbat; nálunk a szülők már nem élnek, egy repülőgép szerencsétlenségben hunytak el nemrég
amint látjuk TOP szereposztás, mégis mindenki annyira visszafogott, nem tolja le, nem játssza le a másikat
talán a legtöbb élet az utolsó részben van, az ikreknél, mindketten elég lazák, vagányak, pedig amúgy épp ott a gyász és a friss sebek vannak a fókuszban
a másik két részben van egy elhunyt édesanya (akit emlegetnek is), meg egy „nem beszélünk róla” édesapa (meghalt?! elváltak?! passz…)
fantasztikus megnézni mindenhol a 2 tesót viszonyát: mennyit tudnak, tudnak-e egymásról?!
szürreális, hogy a 2. részben mindhárom nő Dublinban él, mégis évente 1x taliznak csak, teázni és sütizni a gazdag és sznob anyjuknál
izgalmas figyelni, hogy ŐK mennyit kontaktálnak egymással, kérdeznek-e a másiktól most, ha már összefutottak
és ugyanilyen izgi megnézni (ez csak az első 2 részben lehetséges ugye…), hogy az apa és az anya mennyit tud a gyerekeikről, mennyit kérdez
no meg FORDÍTVA: a gyerekek mennyit tudnak az apjukról, anyjukról és ŐK mennyire faggatják
eszméletlen elkenések, hazugság-várak, kimondott és ki nem mondott valóságok
döbbenet
apró, pici mozdulatok, rövidke jelenetek, 1-1 mondat és mindent értesz!
azért érzem tökéletesnek (jah, ez volt az első szó, ami eszembe jutott, amikor véget ért… sőt, hangosan ki is mondtam :)), mert J. J.-nál nem kellenek az „extrák”: fények, színek, zene, bármi…
itt a karakterek magukkal, a saját életükkel, 1-1 mozdulatukkal és mondatukkal mesélik el a történetet… és ÉVEK történéseit…
az apa, aki nyafog a szociális helyzetéről: nincs víz kidőlt fal, „pumpálja” a naiv fiát pénzzel, az meg ad neki – még akkor is, ha ebbe (IS – ezt ő állítja :P) roppant bele a házassága, sőt, el is váltak emiatt
(a lánytesó már bőven átlát a szitán és nem ad az apjának)
közben meg látjuk, hogy amint elhúznak a gyerekek és „lemegy a függöny”, visszarendezi a lakást luxivá, felöltözik normálisan, előveszi a mobilját és máris elhívja a barinőjét egy elegáns étterembe vacsizni (hiszen a fia most is ad neki pénzt, mindamellett, hogy egy doboznyi extra, különleges, drága kaját-piát is hozott neki)
megy a sírás-rívás, anyátok elment, rosszul vagyok, minden xar, hajlított hát és nem működő vonalas telefon
aztán meg amint elhúznak, előkerül az addig letakart menő kocsi és megy, belecsap a lecsóba
ugye azt érezzük, tudjuk, hogy valami nem 100-as, hiszen a lány kiszúrja a Rolexet, de az apa tagad, mondván, ez ’fugazi’, vagyis replika, hamisítvány
a 2. részben az anya egy ismert írónő, de konkrétan a lányai NEM BESZÉLHETNEK a könyveiről, nem kérdezhetnek róla
ez milyen már?!
itt is bejön az anyagi helyzet: ahogy említettem, az anya nagyon tehetős, minden tökéletes nála, a lakás, a terített asztal stb.
a nagyobbik lánya (Blanchett) jobban hasonlít rá, ő is picit ’uptight’, megjelenésében, viselkedésében is (remek az a fürdőszobai jelenet…)
látszik az anya nevelése, hogyan kell udvariasan, elegánsan, visszafogottan viselkedni – hogyan megyünk, mit viszünk, miről, hogyan beszélgetünk
mennyire finoman vezeti fel pl., hogy előléptették – mondjuk nem sokáig „ünnepelhetik”, hiszen a fiatalabb lány közbevág és elviszi a show-t
eközben a kishúg, Lilith rózsaszín hajú, tökre laza, és ezt az anyja előtt, vele szemben is tudja valamennyire hozni (lába a szék karfáján, megnyalja a sütit, átnyúl a kannáért stb.)
látszik, hogy ő ki tudott törni ebből a feszes börtönből, de közben meg teljesen ’fake’ az élete
előadja, hogy Überrel jött, miközben egy barátnője hozta el (nem derül ki, hogy a lány egyben a párja-e, de még az is lehet… sőt, esélyes), beszél a GAZDAG vőlegényéről, aki megkérte a kezét, a Lexus-ról, ami épp szervízben van, a menő munkájáról az influenszerekkel (sem az anyja, sem a nővére nem érti ezt a szót, de sosem magyarázza meg) és itt is előkerül a Rolex – de ő mondja, hogy ez replika
boldognak, sikeresnek adja elő magát, közben nem tud hazafelére hívni egy valódi Übert, mert valszeg’ ennyire le van égve és megkéri az anyját, hogy ő rendeljen neki egyet…
a 3. részben a két tesó anyagi helyzetéről nem sok derül ki: a lány most jött haza New York-ból, sokat beszélnek a dr*gokról, f*vezésről, ki mit használ (ez a téma amúgy az 1. részben is előkerül, az apa kapcsán), de a saját életükről 1-1 szó hangzik csak el
egyértelmű, hogy ők gyakran beszélnek, tudnak egymásról és az ikerség mint téma is gyakran felmerül
szeretik egymást és szerették a szüleiket
na itt viszont RÓLUK, a szülőkről derül ki nem kevés titok és misztikum: a be nem fizetett számlák, lakbér, hogy valójában nem is voltak házasok, a rengeteg ’fake’ jogsi stb.
igazából ők ezen csak nevetnek, és vicces is, hogy ilyen laza életet éltek, de ha jobban belegondolunk, nem tudhatjuk, hogy ez mit okozott a gyerekeik életében
azt látjuk, tudjuk, hogy mindketten dr*goznak… (ha módjával is…), szóval valami mégis csak „félrement”, ha fogalmazhatok így…
nagyon érdekesek ezek a felállások, ezek a családi viszonyrendszerek, és szerintem mindenki tudna mesélni bőven a saját családjáról is, hajaj… :D
nincs amúgy kedvenc részem, mindegyik tökéletes a maga nemében és ugyan a 3. részben lévő 2 színészt nem ismertem, de nagyon jók voltak ők is <3
a témák tehát érintőlegesen u.az: szülők-gyerekek viszony, anyagi helyzet, múltbéli/jelenbéli titkok, hazugságok, őszinteség/színlelés…
millió kis párhuzam, de picit másként, máshogy
viszont vannak visszatérő elemek: a Rolex (a 3. részben is van, ott pl. nem mennek bele abba, hogy eredeti-e vagy sem), a ’matching colors’ a ruhákon (ebbe a 3.-ban szintén nem mennek bele, de mindketten bőrdzsekit viselnek, szóval eléggé szembetűnő), a koccintás, ’toast’-mondás, illetve, hogy azt lehet-e vízzel, kávéval (a 2. részben pl. teával mondják, de nem koccintanak, illetve nem is merül fel ez a kérdés, hogy lehet-e tósztot mondani teával)
szóval igen, vannak dolgok u.úgy vagy picit másként – de ezt jó játék figyelni ;)
még közös a VÍZ szerepe: az elsőben, hogy az apa „csak” ezzel tudja megkínálni őket, de hogy milyen a csapvíz, csöpög a csap (szegénység jele… de ugye később kiderül, hogy lenne pénze akár megszereltetni is, csak nem teszi), a kút… (ami valszeg’ sosem készült el)
de amúgy itt is előjön a tea is
a másodikban a csapvíz vs. szűrt víz, hogy mennyi káros dolog van a szűretlen vízben, illetve ugye a csóró, de magát gazdagnak játszó kishúg meséli, hogy ő izlandi vizet (!!) iszik :D
itt ők teáznak, elegánsan, tejjel, természetesen
a 3.-ban pedig isznak is vizet, ott meg a bratyó mondja el, hogy egy barátnőjétől hallotta, hogy a víz valójában orvosság
jön a kávé, arra is isznak egy kis vizet a bárban, de később is előkerül még, kulacsból
nem is tudom, nekem nagyon szimbolikus volt: a víz maga az élet, átmos, elfed, formál…
annyi minden eszembe jutott róla
amúgy az 1. részben, ahol az apa él, annál a tónál – hú, az valami pazar <3
illetve szintén mindenhol előjön az 'And Bob’s your uncle' brit szólásmondás (idióma), aminek elég vicces a háttértörténete (vél vagy valós… de azért van egy történelmi szál, amiben a legtöbben hisznek, mármint, hogy abból származik)
ez az Egyesült Királyság egykori miniszterelnökéhez, British Prime Minister Robert Gascoyne-Cecil-hez kötődik, akit mindenki csak „bobozott” :)
ő kinevezte az un.öccsét, Arthur Balfour-t Írországban Chief Secretary-nak, ami egy elég befolyásos pozi, a srác meg nem igazán érdemelte meg, a rossz nyelvek szerint
szóval elterjedt ez a mondás, hogy „jah, Bob a nagybátyád”
manapság meg arra használják, amikor valaki beleáll, csinál dolgokat, egyik jön a másik után, kvázi, minden megy, mint a karikacsapás, egyik dolog követi a másikat, gond nélkül
mai szófordulattal élve, ez az Arthur gyerek egy jó kis nepo baby volt :D (na jóóó, nem pont, de hasonló :P)
szerintem nem is soroltam fel az összes hasonlóságot – ami a történetszálban, vizuálisan vagy szóban felbukkan –, de nem is baj, találjátok meg ti őket ;)
(autókázás, autóban beszélgetés, a 3 gördeszkás (!!!) – akik amúgy nekem szintén a szabadságot, a lazaságot szimbolizálják stb.)
mert ezt a filmet látnotok kell!
szép, elgondolkodtató
eszembe jutott, hogy vajon én vagyok ennyire elfogult Jim Jarmusch-al szemben, hogy csak én látom ezt ennyire jónak?! nem tudom, szerintem nem…
annyira érzékeny, sokat mondó alkotás <3
tényleg TÖKÉLETES!
* kis lábjegyzet: J. J. sokat volt Cannes-ban, neki nagyon fontos ez a filmfesztivál, és jah, tényleg jelentőségteljes, a presztízse is, a befektetők szempontjából is, mindenhogy
viszont nem érezték jogosultnak (?!) arra, hogy a versenyprogramba beletegyék, emiatt csak egy ilyen versenyen kívüli bemutatója lehetett volna – ez persze baromi xarul esett a rendezőnek és nem is vitte el a filmjét Cannes-ba :(
viszont: a karma nagy úr, a fagyi visszanyal! Velencében bevették a versenyprogiba és meg is nyerte a Golden Lion-t, tök megérdemelten <3

(Fotó: cinetecadibologna.it)

(2026. június 20.)