FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

igazából már rég megnéztem ezt a filmet, csak most jutottam el ide, hogy írjak róla
kihagyni (sem a megnézést, sem a kritika írást) semmiképp nem akartam, mert erről van mit mondani + nagyon-NAGYON ajánlom mindenkinek!!
eleve jó visszajelzések jöttek róla, ami elém-elém csúszott, mind pozitív volt, és igen, egyetértek mindenkivel, aki dicséri
vicces, elgondolkodtató, fordulatos, 1-2 ponton meg megható is
két kedves barátomat (D&V) vittem el rá, köszönetképp a kulturális (klasszikus és populáris) szórakoztatásom végett – mondom, az a minimum, hogy nekik is „jár” egy ’Petra mozizik’, bőőőven <3 :)
(külön-külön már voltam velük mozizni, de így, együtt még nem)
pontosan azt szeretem ezekben a filmekben, hogy „semmi” nem kell hozzájuk (de mindjárt megmagyarázom, hogy ez a semmi nagyon is sok :P): 4 színész (2 házaspár, akik szomszédok), színházi, kamaradarabos elrendezés (1 lakás)… és jah, ennyi…
hasonló, mint Deák Kristóf fantasztikus ’Egykutya’ c. filmsikere, vagy éppen a ’Teljesen idegenek’ (amikről én is írtam a blogon) (annak volt a magyar változata a ’BÚÉK’, ami szintén OK, de messze nem olyan jó, mint az olasz eredeti :P)
de sok hasonló film van
emberek egy helyszínen, és „csak” beszélgetnek
tényleg nem kell semmi más
ha összeereszted őket, ne adj ég, némi alkohol és/vagy dr*og is közbecsúszik, akkor meg pláne megered a szájuk
sőt, igazából adják magukat
ezt a reality showknál is látjuk – egy ponton túl nem lehet színlelni, udvariaskodni
adott a szitu: házaspár nagy gyerekkel (aki épp nincs otthon), a férj kissé esetlen, bénácska (Seth Rogen tökéletes, teljesen rá szabott szerep – nagy kár, hogy magyar szinkronnal adta csak a mozi, pedig a fejemben, fülemben hallottam az eredeti hangját, meg a nagy szuszogásait :D)
kissé túlsúlyos, nehezen megy a bringa tekerése is, meg annak felcipelése az emeletre, pláne az összehajtása
látjuk, hogy utálja a munkáját (klasszikus zenét, hangszeren játékot) oktat gyerekeknek, akik xarnak a fejére, de ő talán még inkább arra, amit csinál
később az este során kiderül, hogy volt itt egy be nem teljesült zenei álom, egy sztárság, amiből csak ’one hit wonder’ lett, vagyis 1 befutott szám, a pasi meg kb. beleunt abba, ami azóta van
szegény, amit hazaért, asszony azonnal lecseszi, hogy nem hozott bort, pedig Ő KÉRTE – és elindul a véget nem érő vita
elmesélni sem lehet, nem is akarom
az apropó, a kiindulópont az, hogy az asszony (Olivia Wilde, aki egyben a rendező is – nekem nem különösebben tehetséges színésznő, és itt is ő a leggyengébb; számomra egyedül ő hiteltelen néha a szerepében, de OK, fogjuk rá, hogy rendeznie is kellett közben, emiatt…) meghívta a felső szomszédokat vacsorára
a férj fáradt, hisztis, nem örül + elég váratlan is a bejelentés
tényleg elindul a lavina, mindenen is összevesznek és hiába futnak neki még egyszer a feleség javaslatára (kvázi: eljátsszák, hogy a férj újra hazaért és tiszta lappal kezdik innen) – VILÁGOS, hogy ez nem jön össze és újra 1 perc múlva ott a ’fight’ és a vádaskodás
a nőci sem annyira ügyes, legalább is a konyhaművészetben semmiképp – annál inkább tehetséges a lakásuk berendezésében, a művészetekben (ízléses, igényes) – ezt persze a férje nem „látja”, nem ismeri el
a pasit az is zavarja, hogy miért itt, ebben az összenyitott lakásban élnek (minden részletbe nem megyek bele, de kiderül, mi fáj neki ezen)
amikor megjönnek a szomszédok (Edward Norton és Penélope Cruz 10/10-esek, ahogy Seth R. is), még akkor is tart a vita
igazából az egész este során ez az egyik legerősebb vonal
aki párkapcsolatban, házasságban él vagy valaha is volt BÁRMILYEN emberi viszonya, az átment ezeken, átélt hasonlókat – max. más intenzitásban
itt azért eléggé sűrítve kapjuk, de nézzük ezt el a filmnek…
az a „vicces”, hogy mi, emberek tényleg a legpiszlicsárébb xarságokon tudunk összeveszni, majd’ vérre menő erővitát folytatni pont azzal az emberrel, akit talán a legjobban vagy nagyon szeretünk
az említett „nem hoztál bort”-tól a múltbéli, igen komoly fájdalmak és sebek újbóli feltépéséig itt aztán minden van
elsősorban a vendéglátó pár (Joe – Angela) kap erősebb szerepet, nagy %-ban azért róluk szól ez…
a feszült hangulatú este (a feleség be van stresszelve a vendéglátás és a megfelelési vágy miatt, a férj meg azért, mert baromian a háta (ami eleve fáj :P) közepére sem kívánta ezt az egészet) a vendül látott pár számára is igen kellemetlen
az évfordulóra, nemes alkalomra tartogatott drága bor (hiszen a férj NEM HOZOTT mást a boltból) felbontása és elszürcsölgetése azért segít ezen, főleg a befeszült háziasszony rettenetesen idegesítő karakterének oldásában
egy pontom érződik, hogy a feleség (A.) valahogy sokkal jobban kijön a vendég pár férj tagjával (E. Norton – Hawk), mint kb. a saját férjével
van is 1-2 túlfűtött pillanatuk és pillantásuk, aztán később kiderül, hogy ennek van „háttere”, „története”, eredete
de Joe-nak is nagyon bejön a szexi, mindent (is) „kipakoló” latina, Piña, bármennyire is próbálja ezt leplezni
az biztos, hogy a sok feszengés és vita után az este erős fordulatot vesz, hiszen végre terítékre kerül az, amit Joe már az elejétől tervezett elmondani a vendégeknek (a felesége meg nem hagyta neki…), márpedig azt, hogy túl hangosan sz*xelnek és ez lehallatszik, elég durván
mivel nekik (J. – A. ) kb. zéró a sz*xuális életük + tényleg vadállati, ami fentről lehallatszik, ez duplán is zavarja őket
na, itt aztán elég más fordulatot vesz az este és innentől már a kissé gyomorideges veszekedős helyét felváltja a pikáns hangulat, és az ilyen jellegű viccelődés, beszólások
hiszen kit ne érdekelne, milyen egy *rgia, egy sw*ngerparty?!
a sok-sok ’s*xy talk’-ból az akciók mezejére is lépnek, ki-ki a vendég pár ellentétes nemű tagjával, bár ugye az is kiderül, hogy P. A.-hoz is vonzódik, sőt…
no, tényleg nem megyek bele a mesélésbe, mert az este rengeteg fordulatot (tényleg!) tartogat és egymást váltogatják a hol drámai, hol meg morbidul vicces jelenetek és párbeszédek
baromi jó és szórakoztató az egész
ugye ebből csak a fájdalmas, múltbéli drámák az egyedüli kivételek – picit úgy voltam vele, mint Sheldon az ’Agymenők’-ben, hogy egy ponton már nekem is fájt nézni és hallgatni, ahogy öli egymást ez a két ember :(
(picit a felső szomszédok is összekapnak, beleláthatunk az ő kapcsolatuk dinamikájába, főleg Hawk „új” személyiségébe és múltjába… de aztán kiderült, hogy olyan nagyon mégsem változott meg…)
a végére frankón el tudunk szomorodni, sőt, házigazdáink is a kenyértörésig jutnak, de a vége (amin agyaltam is, hogy hogyan a francba lehet ezt majd lezárni) mégis olyan kis kedves, keserédes és valahol nyitott is marad
nagyon jó kis film ez, pörög az egész és bármikor újra nézném
Wilde néha kissé erőltetett alakításán kívül nem tudom más negatívumot mondani
a film egy színdarabból (Will McCormack, Rashida Jones) készült, de ezt írtam is elején, hogy abszolút oda való – nos, onnan is „származik” :)
készült már belőle egy spanyol változat, ’The People Upstairs’ címmel, annak rendezője Cesc Gay volt
a film végén látható "To Diane" felirat a nemrégiben elhunyt Diane Keaton-nek szólt, aki Olivia Wilde édesanyját játszotta a ’Love the Coopers’-ben, illetve, mert szerette volna megmutatni neki ezt a filmet – ami sajnos elmaradt a színésznő halála miatt :(
ami még érdekesség, hogy eredetileg Amy Adams, Paul Rudd és Tessa Thompson szerepeltek volna a filmben, de végül ilyen-olyan időbeli tolódások miatt ez megváltozott – atya ég! el sem tudom már képzelni ezt velük, annyira tökéletes ez a szereplőgárda!
azon meg meg sem lepődök, hogy a ’The Studio’ után/alatt döntött el Wilde, hogy Seth-et hívja el játszani – tényleg tökkkkkéletes választás erre! csodálatos!
nem mondom, hogy minden pillanatban könnyű nézni, mert tényleg fájt már a gyomrom a sok vitától, viszont nagyon klassz film
a poénok meg annyira ülnek!
még adják a mozik, ne maradjatok le róla!

(Fotó: newsbricks.com)

(2026. július 30.)