Kes / Kes (1969)

FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott
el sem tudom mondani, mennyi ideje fent van a listámon a ’Kes’ c. Ken Loach-film
sztem. a kezdetektől
mióta listát írok arról, hogy miket kéne megnéznem
alapmű, klasszikus, örökzöld, ikonikus kultfilm
kötelező
mindenki mindenhol elmondja, hogy a világ egyik legjobb filmje, legjobb brit filmje, legjobb ’coming-of-age’-sztorija
és így van, tényleg
rengeteg filmes szakember, színész, színésznő besorolta már a TOP kedvenc filmjei közé, én pedig bármikor is átírom, frissítem ezt a bizony – évek óta létező – „bakancslistámat”, ez a mozi mindig tovább görög, felkerül az újabb és újabb listákra
na, a tegnapi nyomott, fülledt, párás délután végre elővettem és megnéztem
mindig jobb a későn, mint a soha
és ez a film nem tud, nem fog „romlani” az idővel sem
persze, tekintsünk el attól, hogy a vizualitása, a filmes minősége, vagy éppen a hangosítása (a zene rettenetesen hangos a párbeszédekhez képest :P) milyen – Gyerekek, 1969-et írunk!
még ma is zseniális és időtálló <3
Ken Loach (aki Kenneth Loach-ként szerepel a főcímben és idén lett 90 (!!!) éves <3) fogta Tony Garnett egy évvel korábbi regényét (’A Kestrel for a Knave’ – ami magyarul nagyjából annyit tesz ki, hogy ’Egy vércse egy csirkefogónak/gazembernek’) és filmre vitte
a ’Kes’ igazából egy ’kestrel’-re utal, vagyis egy vörös vércsére, ami a sólyomok nemzetségébe tartozik, csak viszonylag kisebb testalkatú
a főszereplő kisfiú „idomít”, tanít be egy ilyen maradat, és egyszerűen csak ’Kes’-nek hívja
a forg.könyvet az író, a rendező és Barry Hines írta, 3-asban, és jópár díjat nyert; ezek közül talán a legméltóbb a Karlovy Vary International Film Festival Crystal Globe-ja volt 1970-ben (amúgy az idei K. V. Filmfeszten ismét elővették a filmet és bemutatták egy retrospektív szekcióban)
ami nagyon magasra emeli, az a korrajza és kritikai érzéke, amivel bemutatja South Yorkshire-t a ’60-as évek vége felé: az iskolarendszer, a munkások (bányászat), csóró diákok kvázi kilátástalan élete
illetve David Bradley (Billy, a kisfiú, a főszereplő) játéka, akinek ez volt élete első szerepe
a film tele van valós helyszínekkel, civilekkel – az iskola, a diákok és sok-sok szereplő a való életben is AZ, mint a filmben; kevés az „igazi” színész
Nagy-Britanniában az ’50-es ’60-as években volt egy ún. ’kitchen sink drama’ mozgalom, ami szakított a korábbi elegáns, elitista filmekkel és helyszínekkel és a való életet (innen a cím, hogy mosogató) mutatta be, annak minden mocskával és puritánságával
benne voltak a tabutémák, mint a munkanélküliség, a valódi, hús-vér családi viták, a fiatalok lázadása, a politika, vagy esetleg az a*ortusz
(az egyik legismertebb, ebbe a műfaji kategóriába sorolható regény John Osborne ’Dühöngő ifjúság’-a, amit én nagyon (!) szeretek)
SPOILER! (és bocsi, ugrok a végére, de ez fontos)
gyorsan szögezzük le, hogy a naturalizmus – és értem itt a végén az elhunyt vércsét – is valós, de, már akkor is voltak annyira humánusak, hogy természetesen nem ölték meg a madarat
3 vércsét használtak a filmhez és a Billy-t alakító David valójában segített betanítani őket
VISZONT! (és ez megrázó lesz) azt mondták neki, hogy a film végén meg*lik az egyiket – szóval, amikor megtalálta a madártetemet a kukában, szegény tényleg azt hitte, hogy ez az ő egyik madara volt
az undora, a dühe valós…
aztán elárulták neki, hogy nem, ez egy 4. madár volt, aki tök természetes módon hunyt el :(
basszus! ennek ellenére ez sztem. elég gáz húzás volt az alkotók részéről, nem?!
no, de menjünk bele a részletekbe
a film tökéletesen bemutatja, milyen egy megfeneklett családban (nemtörődöm, egyedülálló anya, aki inkább az új pasijával, meg a bulival foglalkozik, mintsem a fiaival – főleg a kisebbel, aki csak 11 éves + egy abúzív, szintén nemtörődöm, az öccsét csak kihasználó báty, aki a bányában dolgozik, utána meg örül, ha a haverjaival megihat 1 sört; amúgy fűzi a csajokat, kritizálja az anyját és a lovin szórja el a maradék pénzét…) „felnőni”
esélytelen
Billy-nek 0 esélye van
az iskolában látjuk, valójában mennyit törődnek a gyerekekkel
a kedvenc részem a tesióra (focival a mínuszokban) volt, a tesitanár: aki MAGA akar győzni a fociban, így magát nevezi ki az egyik csapatkapitánynak
csak az a cél, hogy ő lőjjőn, lehetőleg gólt, ha nem sikerül, addig megy, addig módosítja a szabályokat, szab ki büntetőket, amíg be nem rúgja
lazán fellöki a diákjait, és az nem szabálytalanság, de amikor valaki tőle – tök szabályosan – elveszi a lasztit, az bezzeg rögtön probléma és büntető jár érte
döbbenet a pasi!
nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek
kőkemény, ami megy
közben a gyerekek szétfagynak és rosszul is érzik magukat (aki pedig p*fázni mer neki, még be is küldi…)
aztán ami az öltözőben megy, ahogy megszégyeníti, megbünteti Billy-t, az meg minden határon túl megy
az rosszabb a bullying-nál is, amit szegény szintén átél, napi szinten :(
de nem jobb az igazgató sem – azt a jelenetet már el sem mesélem… horror :(
egy tanár van csak, aki hagyja szegényt érvényesülni, amikor kiderül, hogy solymászik
elmesélheti az osztálynak, hogy mit hogyan csinál és mindenki ámulattal, tisztelettel hallgatja, sőt, még kérdeznek is tőle
a tanár pedig el is megy, hogy személyesen megnézzen egy ilyen „tréninget”
na, ő az EGYEDÜLI, aki valós érdeklődést mutat, akiben van erkölcs, empátia, aki sajnálja a fiút, átlátja a sorsát, a maga módján segít neki
Billy (David ;)) csodálatos, amikor ezt a beszédet tartja, mármint, amikor mesél az idomításról – szinte ragyog! a mocskos kis arca, a szakadt ruháiban is (beugrott a ’Valahol Európában’, annak a szomorúsága és drámaisága is)
a másik kedvencem meg az tőle, amikor szintén ennek a jófej tanárnak kvázi felvázolja az életét, a lehetőségeit, az iskolai kilátástalanságot, az őket semmiben vevő tanárokat (elmeséli az igazgatós sztorit is)
annyira kemény látni, hogy semmi esélyed, kb. semmire
hiába van esze, lenne tehetsége – nem fog megtörténni
hiába próbál majd valami kétkezi munkát találni (ahogy látjuk), a beszélgetés afelé tolódik, hogy „és ott vannak a bányák…”
nem akarja, tiltakozik, de esélyes, hogy ez vár rá is
és ugye említettem már a lehetetlen családját
0 támogatás, 0 szeretet, 0 figyelem, 0 empátia
a k*csög bátyjával az élen, aki Billy „miatt” nem nyer a lovin (mert szerencsétlen gyerek inkább jóllakott abból a pénzből), ezért „cserébe” meg*li a madarát :(
(amúgy Loach később egy interjúban elmondta, hogy bánja már, hogyan alakította ki Jud (B. bátyja) karakterét – gonosz, agresszív és brutális lett; be kellett volna mutatnia jobban a bányászéletet, a megkeseredettséget is, amit ez okozott neki, ergo, hogy miért lett ilyen)
nagyon-nagyon szomorú a film, de ez van, bemutat egy kort
mindenképp ajánlom az angol megtekintést, bár a Yorkshire akcentus iszonyatosan nehezen érthető, nekem feliratom (angolul, szintén) is volt hozzá, az segített
egyedük a tanárok beszélnek „szépen” :D – mindenki más nagyon nehezen érthető :P
az teljesen biztos, hogy ez a film remekmű: ahogy említettem, rendezők, színészek kedvence, sokakat ez indított el a pályájukon
adom, nagyon nagy
szerintem is a LEGJOBB brit film ever made <3
(Fotó: bbc.com)
(2026. szeptember 5.)
