iszonyatosan érdekelt ez a film, mégis, nagyon nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem
tartottam tőle, hogy kiborít - már csak a témája miatt is
(mindamellett, hogy a könyv nem 1 valós sztorin alapul, azért sok ilyet hallottunk már... sajnos...)
egy filmkritikus ismerősöm azonban megnyugtatott, hogy a szobás rész csak a film első 1/3-a, utána jobb lesz, és pozitívabb - elhittem neki, és igaza lett
annak ellenére, hogy igazából semmi "olyat" nem látunk (nincs erőszak), mégis borzalmasan nyomasztó az egész
DE! és ez egy nagy DE - amit Brie Larson (vagyis Ma - Anya) csinál a fiával, az fantasztikus, lélekemelő...
OK, valószínű, hogy arról nem akartak filmet forgatni, hogy az 5 év, amit együtt töltöttek (a nőnek volt még + 2 előtte, amikor nem volt meg a gyereke), milyen unalmasan telik és így olyan jeleneteket mutatnak meg, amelyekben "akció" van - tornáznak, sütnek-főznek, beszélgetnek, nevetnek, játékokat gyártanak, stb.
ezeket látni nagyon jó
valahogy nem gondolsz arra, hogy hol is vannak, és mióta
édesek, aranyosak, viccesek
persze, néha van 1-2 feszült pillanat (anya és fia is összeveszhetnek :)) - de nem vészes
egészen addig, amíg Old Nick (bizonyos 17. századi irományokban így hívták az ördögöt...) meg nem jelenik
először még nem is látjuk az arcát - mi is be vagyunk zárva a szekrénybe Jackkel együtt és számolunk...
az hátborzongató
folyamatosan folyt a könnyem, az egész film alatt - vagy azért, mert valami megérintett, vagy azért, mert szomorú volt, vagy azért, mert magasba emelt, amit látok
a 10-es PZS csomag alapfelszerelés kell hogy legyen, ha arra készültök, hogy megnézitek A szobát... :(
szóval, a film eleje tényleg nagyon ütős - mind Brie Larson, mind pedig a Jacket alakító Jacob Tremblay fantasztikusan játszik, nagyon hitelesek
persze, felmerül 1-2 kérdés a gyerek szülésével és nevelésével kapcsolatban (amikre utalás sincs), de ezt elnézzük, igazából akkor eszünkbe sem jut, max. utána
aztán jön a kiszabadulás és a kinti élet
Jacknek az, hogy minden nagy, tágas, olyan dolgok veszik körül, amiket eddig csak a TV-ben látott (az azért hasznos, hogy van nekik, különben nem is tudom, hogyan lehetne egy 5 éves gyereknek mindent elmagyarázni), vagy olyanok, amikről még csak nem is hallott
iszonyatosan jól ábrázolják mindezt - ahogy a szeme kezd hozzászokni a fényhez, a füle a zajhoz
és annyira, de annyira cukik a kis narrációi... imádtam őket!
és ott van Anya (aki amúgy Joy), akinek szembe kell néznie a médiával, a családjával, a régi barátaival, meg azzal, hogy közben kint az ÉLET ment tovább - nélküle is...
rengeteget vívódik - sokkal nehezebben illeszkedik be, mint Jack
és ez ugye drámához is vezet...
de happy end a vége, nyugalom - egy fanyar happy end
visszatérünk a szobába, ami rettenetesen pici, szürke, fekete és érthetetlen, hogy hogyan fért el korábban annyi élet és szín benne
nagyon szép a zárókép: sétálnak el, és elkezd hullani a mindent megtiszító hó... (ez terv volt, csak nem futotta rá a költségvetésből - viszont az "égiek" velük voltak, és aznap valóban leesett a hó - na tessék, basszus, most megint könnyezek :P)
összeszedtem magam! :)
zárásul annyit, hogy NAGYON jó film, szuper a történet, drámai, de mégsem...
kitűnő alakításokat láthatunk (Joy anyja és apja is tökéletes) - minden díjat megérdemel a stáb! és oda az Oscart Brie Larsonnak!!!
azért a végén jó, ha van veletek valaki, aki ad egy ölelést... <3

(Fotó: variety.com)

(2016. január. 30.)