Frances Ha / Frances Ha (2012)
Noah Baumbach egy igazán érzékeny ember és jó szemű rendező
minden szinten
itt is pl. úgy mesél el egy történetet egy nőről, mintha ő maga is csaj lenne
azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy ebben segítségére sietett Greta Gerwig, aki mint tudjuk, NAGYON ért a női lélekhez (a szívem csücskében lévő 'Lady Bird' alkotója, illetve legutóbb a 'Kisasszonyok'-at rendezte - azt picit sajnáltam azért... mármint azt, hogy egy milliószor feldolgozott sztorihoz nyúlt, és nem a sajátját rendezte meg...)
Gretaról még annyit, hogy elég sokat színészkedett, de egyre hangsúlyosabbá vált a forgatókönyvírás és a rendezés is az életében
láttam már olyan filmet, amiben szerepelt, de nem igazán emlékszem rá
itt viszont CSAK rajta van a fókusz
olyannyira, hogy minden jelenetben szerepel
no, de visszakanyarodva N. B.-hoz: az ő neve is ismerős lehet
igen-igen, a ’Házassági történet’ elég nagyot robbant idén, azt hiszem
számomra a 2019-es év filmje volt, párhuzamban a ’Joker’-rel
fantasztikus, úgy ahogy van
ez a film azért nem ütött meg úgy, mint az, de van egy elég nyomós okom, hogy miért szeressem :P - nemsokára elárulom, mi az…
ugyanis, van még egy + szál, ami itt fontos lehet
N. B. nős volt, elvált, viszont 2010 körül kezdett el randizni Greta G.-gel
jaja
vagyis ITT, ennek a filmnek a forgatása alatt ők már egy pár voltak
sőt, azóta is azok, szerencsére
2019-ben gyerekük is született <3
de hogy mindez miért szép és jó?
azért, mert látszik, érződik a filmen, hogy ez nagyon intim
sztem. a fele (vagy még több) Greta valós élete (ahogy a ’Lady Bird’ is az volt)
én azt gondolom, hogy ő ilyen lehet a valóságban is
vicces és kicsit bolond
rendezői oldalról pedig azt látom, hogy Noah HAGYTA játszani
ami szuper…
Noahról tudni kell, hogy nagyon precíz ember (amit én imádok, mint tudjuk :P)
talán írtam már a ’Marriage Story’ kapcsán is, hogy minden egyes szó, betű le van írva
mégis úgy irányítja a színészeit – azok pedig olyan jól játszanak -, hogy úgy tűnhet: impro az egész
de nagyon nem az!! nem-nem!
ezért IS zseniális
no, letudva Greta és Noah közös szálait, térjünk rá magára a filmre is ;)
jaj, neeeem! egy valamit elfeledtem: a filmben Greta IGAZI szülei játsszák Frances (vagyis Greta) szüleit
mondjuk, ez szinte érezhető is, nem?!
annyira természetesnek tűnik a viszonyuk
fantasztikusak azok a jelenetek!!
és amúgy tényleg abba az egyházi közösségbe járnak, ami a filmben is látható
love <3
toronymagasan a leginkább szívet melengető pillanatok voltak azok a jelentek, amikor hazautazott a szüleihez
no, MOST a film:
az első pillanatokban nem éreztem a chit
még az is zavart, hogy FF – olyan művészkedős benyomást keltett
depisnek, morózusnak tűnt az egész
mondtam is magamnak: EZ vígjáték? nagyon nem!
néztem, ahogyan szerencsétlenkedik ez a csaj, nem tudja, mit akar, tiszta bolond, semmi nem jön össze, stb.
aztán rájöttem, mi nem tetszett :D :P
hogy magamat látom
de frankón
kiállok ide és bevallom Nektek: ez a film rólam szól :D
elképzelhető, hogy sokan nem szeretik (pláne a pasik, ugyanis nagyon NŐI film), mert nem tudnak azonosulni vele, vagy nem ismernek hasonló embert
én igen :) :D és nem is kell messze mennem hozzá (bár, én nem nézegetem magam minden tükörben, mint F.)
no, azért nem vagyok mindenben olyan, mint Frances
pl.: eszemben sincs a szüleimnek vagy az igaz, közeli barátaimnak arról vetíteni, hogy de boldog vagyok, miközben mondjuk xar az életem vagy bajaim vannak
nem is szeretem ezt a dolgot másokban sem
pedig most sajna ilyen világot élünk…
(Frances barátnője, Sophie blogja Japánból… WHAT?? közben meg pocsék az élete, mint kiderül… - jópár ilyen és hasonló embert ismerek én is)
én nagyon becsülöm, ha valaki őszinte, és ahogy szoktam mondani: „kiteszi a xart az asztalra” (bocs!! :D)
épp elég fake dolog van körülöttünk, MI ne legyünk azok
és a barátaink sem
a másik: bennem sosem volt ilyen ’keresem magamat, meg nem értett művész vagyok, stb.’ – érzés
inkább az ellentettje: a munkában, a karrierben mindig tudtam, mit akarok
OK, talán 2-3 éve vergődöm picit, mióta megszűnt a médiás-életem, hiszen az hatalmas szerelem volt
de most is meg tudom fogalmazni, mire vágyom, milyen munkát szeretek, és álságos lenne azt mondani, hogy ezen a területen nem áldott meg a Sors egy nagy adag szerencsével… mert bizony az vagyok
a magánéletemben nem… hahaha…
lehet, hogy kártyáznom kéne – a mondás alapján ;)
ami azonban NAGYON Frances Ha bennem:
a ragaszkodás a barátokhoz, barátnőkhöz
szerencsére sok van - fiúk és lányok is -, mindenféle nemzetiségűek, heterok, melegek… sok embert szeretek <3
sajna nagyon nehezen élem meg az elvesztésüket
tudjátok, amikor az utak másfelé visznek
nincs összeveszés, nincs harag, nincs sértettség, csak az egyik eltűnik
mondjuk, mert külföldre költözött, vagy családja lett, gyerekei, stb.
millió szcenárió van
ugyanannyira fáj elveszteni őket, mint pl. a pasijaimat (OK, nem mindet… :P de jópárat igen… ;))
nem is feltétlenül az hiányzik, hogy nem járunk (és az azzal együtt járó dolgok), hanem a kontakt, a beszélgetés
hogy tudom, mi van vele… hogy jól van
örülök, ha boldogok, örülök, ha jól alakult az életük (mert legtöbbször kifelé ez látszik, ugye), csak tök jó lenne mindenkivel kapcsolatban maradni
ami lehetetlenség, belátom
mondjuk, mivel egyedül élek, nekem van rá időm, csak szólok :D ;)
lehet, hogy mindez szánalmas, nem tudom
így hozta az élet
rengeteg időm és szeretetem van, amit át akarok adni :D
van, hogy az ember nem akar felnőni, miközben érzi, hogy KELL
az önállósodás, az életem managelése nagy %-ban megy (ellentétben a filmbéli Frances-szel), de az, amikor hazamegyek a szüleimhez, és újra gyerek lehetek - mindent megér
épp úgy, mint ő: gereblyézek apámmal, ruhákat vásárolok anyámmal
együtt a család, sokat nevetünk, sétálunk, jókat eszünk-iszunk
az a béke szigete
nem, asszem’ sosem fogok felnőni :)))
annyira bolondos és vicces azonban nem vagyok, mint Frances
nem állok le a barátnőkkel játékosan verekedni az utcán és a többi… viszont tény, hogy frankó volt egy albiban lakni a legjobb barátnőmmel sok-sok éven át
amikor napi szinten lelkizhetsz valakivel
hahaha
na, ez az, amit a pasik nem értenek és nem szeretnek :D
elkalandoztam, bocsi!
imádtam Greta játékát, de még jobban az überszexi Adam Drivert, akit tudjátok, hogy nagyon komálok… khm… nem mondom, hogy nem voltak vele kapcsolatban OLYAN álmaim
grrr…
imádtam a soundtracket (Hot Chocolate, David Bowie, Paul McCartney, T.Rex – miccccsoda nevek, micsoda slágerek, kérem szépen!)
TOP kedvenc volt az, amikor Frances fut az utcán és táncol közben (’Modern Love’- David Bowie) – ez amúgy egy jelenet remake-je egy másik filmből ;)
a végére a sok vergődés, szenvedés, hazudozás és fake-élet után Frances megtalálja az útját, minden jóra fordul és egy nagyon szép happy enddel zárul, ahol is a legjobb az a bizonyos pillantás, a szoba két sarkából
csak itt a barátnőjével, Sophie-val van mindez, nem pedig élete szerelmével (mert az nem volt, vagy nem tudjuk, ki az…)
ez az, amiről ugye anno abban a társaságban mesélt… hogy erre vágyik
egy ilyen lelki társra
és ez akár lehet egy barát is
lezárásképpen pedig „megszületik” Frances Ha – megtudjuk, miért is ez a film címe
cuki-cuki alkotás
én nagyon szerettem
és szorítok ennek az alkotópárnak az életben is! remélem, lesznek még közös munkáik ;)
(Fotó: smokingbarrels.blog.hu)
(2020. március 21.)
