A platform / El hoyo / The Platform (2019)
ha Dani ajánl nekem egy filmet, arra érdemes figyelnem
fel kell írnom
mert nagyon ismeri az ízlésemet és engem is, azt hiszem
a ’Ghadi’-t és a ’The Lunchbox’-ot is neki köszönhetem :)
szóval, a ’The Platform’ felkerült a listámra
már csak azért is, mert rettenet régóta várok egy jó horrorra
ha meg az van – mint itt is -, hogy még gondolkodni is lehet rajta, üzenete is van, az hatalmas plusz
ma reggel meg jóbarátom, Geri is rám írt, hogy látott egy brutáljó filmet (EZT), és meg kell néznem
csak vödör legyen nálam
na, ez megadta a kellő löketet
ugyanis, ha neki vödör kell, akkor az nekem tetszeni fog :D
a lökéssel pedig bekerültem én is a lyukba és a szereplőkkel együtt azon agyaltam, hogy mi a xar zajlik itt
’A kocka’ semmi ehhez képest
picit hasonló a szitu – különböző emberek, különböző szinteken, de sokkal-sokkal több a gondolkodnivaló
amit én naaaaaagyon szeretek
ahogy a LYUKnak (the hole, spanyolul: el hoyo – ugyanis spanyol film), a mozinak is több szintje
több értelmezése van
de először a puszta tények: gusztustalan, igen
véres, igen
emberek egymásnak esnek
és húsbavágó dolgok történnek – szó szerint is
óhatatlanul eszünkbe jut az ’Életben maradtak’ c. film és felmerül bennünk a kérdés: meddig mennénk el azért, hogy túléljük? hogy ne éhezzünk?!
rettenet…
én szerintem nem sokáig élnék és valszeg’ előbb lennék öngyilkos, mintsem egy embertársamat megzabáljam, de persze sosem lehet tudni, mit vált ki a bezártság és mondom, az éhezés egy emberben
a túlélési ösztön…
már amikor elindul a film és kb. 10 perc alatt megérted, mi ez a lyuk, hogyan működik, beleborzongsz
brutál para
van egy hatalmas akna, mint egy liftakna, középen pedig egy téglalap alapú lyuk
lelátsz a többi szinte, és persze fölfelé is u.ezt látod – szintek, középen a lyuk
minden szinten 2 lakó, de hívjuk inkább raboknak őket
van, aki büntetésből van itt
van, aki szeretne kapni valamit az élettől – anélkül, hogy megdolgozott volna érte (pl. egy diploma – hahaha... mint tudjuk, VAN, aki tényleg „csak úgy” kap ilyet az „élettől” :P)
van, aki 1 évet, de van, aki, csak hónapokat tölt el itt
mindig más szinten, mindig u.azzal a szobatárssal – kivéve, ha az meghal (ami itt elég gyakran előfordul)
a 0. szinten egy rettenetesen precíz, igényes, színvonalas konyha működik – vérprofi, minőségi, gourmet, mondhatni, Michelin-csillagos
a millió szakács és a fő séf nem tudják, kinek és hová készül az étel
rápakolják, elrendezik őket egy hatalmas, téglalap alapú asztalon, ami szépen elindul lefelé a szinteken
minden szinten megáll pár percre, és az ott lakó két rab zabálhat róla
aztán megy tovább, lefelé
világos, hogy az 50-70. szint körül már alig van valami, max. lerágott csontok, maradékok
lejjebb még kevesebb
aztán alul már semmi
üres, törött tányérok, poharak
a zabálás szót azért írtam, mert néha tényleg olyan, mintha ’A nagy zabálás’-t nézném, Fellinitől
lehetne normálisan is enni, annyit, amennyire egy adott embernek szüksége van, de a legtöbben nem így tesznek
ebben benne van minden: a fogyasztói társadalom, minden, amire nincs szükségünk, de KELL
habzsolunk, mohók vagyunk, és irigyek is
mindent magunknak akarunk
nem gondolunk másokra – tisztelet a kivételnek
világos, hogy beleérthető az osztályok közötti kasztrendszer is
aki pedig feljebb kerül, élvezi, hogy most neki jár minden, ő zabálhat és nem gondol arra, hogy egyszer ő is volt lent, amikor nélkülözött (itt, konkrétan: éhezett)
rémisztő látni is!
empátia, egymás segítése – sehol
ha fent vagy, lenézel mindenkit alattad
ha lent vagy és emiatt bűnözöl (nem akarsz éhezni, túl akarod élni), akkor a „fentiek” a hibásak, nem te magad
döbbenetes metaforák és áthallások
ha félretesszük azt, hogy ez egy horror, emberek embereket ölnek és esznek meg, akkor különösképpen zseniális
benne van a kapitalizmus eszméje – konkrétan erre épük a lyuk működése
utána pedig a főszereplőnk megpróbálja a szocializmus elvét érvényesíteni, azzal, hogy szétosztja a javakat
(lefelé utazik az étellifttel és gondoskodik róla, hogy fent ne egyenek semmit, vagy csak keveset, hogy a lenti szinteken élőknek is jusson még)
egyik rendszer sem működik túl jól a filmben…
hová tűnt az egyenlőség, az empátia, a megosztás?!
amikor neked bőven jut, sőt, túl sok is van, de nem érdekel, hogy más hogyan éli az életét
mindezeket nagyon jól bemutatja
ahogy azt is, hogy pl. sok esetben a pénzzel semmire nem mész (hiszen van, aki személyes tárgyként (mindenki egyet behozhatott magával) pénzt hozott magával – és itt, egy ilyen szituban tényleg semmi hasznát nem veszi)
szól arról is, hogy nem választjuk meg, hová születünk, milyen kasztba, rasszba
szól a hitről, a vallásról (ahogy erről folyik is beszélgetés, többször),
pl. olyan értelemben is, hogy esetleg a következő életedben (itt = a következő szinten, ahová kerülsz majd 1 hónap után) hátha jobb lesz az életed (reinkarnáció)
de még a faji megkülönböztetés, a feketék alázása is benne van egy jelenet erejéig
nagyon, NAGYON komplex, sokrétű film
és messze nem értem még a végére!
hiszen főszereplőnk, Goreng személyes tárgya egy könyv, méghozzá a Don Quijote, és nem kell hozzá túl jó szem, hogy észrevegyük, Ő maga Don Quijote – még úgy is néz ki
de az egész egy „utazás”, a kaland, ahogy halad, tanul, próbálja a társadalmat jobbá tenni
egy ponton barátot is lel ehhez, Baharat személyében (vele együtt halad lefelé, amikor az ételt próbálják igazságosan elosztani)
Goreng – mindamellett, hogy rengeteget szenved – egy okos ember
közben gondolkodik
6 hónapra jött; nehezen, de átvészelhetné
de nem, ő tenni akar
változtatni
rájönni arra, hogy hogyan dönthetné be a rendszert
hogyan igazolhatná az emberek jóságát
mi lenne az igazi végső csapás az „adminisztrációnak”, ahogy itt hívják a rendszert
… mint D. Q. – neki sem sikerül teljesen a terve
elbukik az út végén
de azért van némi fény is az alagút után - szó szerint is, hiszen a fény fentről jön (erről később)
a rengeteg fantasztikus, szimbolikus karakter mellett van 1, aki igazán különleges: Miharu, egy japán nő, akinek már a neve is sokat sejtető
valaki, aki vigyáz másokra, gondoskodik róluk, illetve azt is jelenti, hogy egy olyan személy, aki felnyitja mások szemét
ő is és a „wise man” (szintén egy afroamerikai pasi, akivel egy szinten találkozunk) érzik, tudják, hogy mi lenne a megoldás, az igazi üzenet a „fentieknek”
a bölcs szerint az, ha egy étel megmaradna olyannak, amilyen volt: tökéletesnek és érintetlennek egészen a legalsó szintig, majd azt felküldenék a lifttel – jelen esetben ez egy panna cotta
Miharu a gyerekét keresi
viszont mindenki állítja: itt nem lehet gyerek
a lyukban 16 év a korhatár
a japán (egykoron) színésznő azonban fel-le utazik a lifttel, mindenkit jégre tesz, aki szembe mer szegülni vele – és megy, kutatja a célját
egy ponton tényleg azt hiszed, kattant gyilkos és hazudik
aztán az utolsó 10 percben kiderül, hogy a gyerek létezik
maga az ártatlanság, a jóság… a gödör legalján
ő az igazi megoldás, az ÜZENET, amit hősünk keresett
a jövő generációja
bennük a hitünk, hogy talán megoldást kínálnak majd ennek a mohó, borzalmas társadalomnak
333 szint, 666 rab
az egyik szám a megválaszolt imák, a mesterek, az őrangyalok üzenetének a száma
a másik – maga a pokol
ahogyan ez a hely is az
Te túlélnéd?
(Fotó: screengeek.net)
(2020. május 1.)
