Idő / Old (2021)
valószínűleg egy nagyon rövid filmkritikát kaptok most tőlem (vagy legalább is, most még így látom :D), hiszen 1000 éve láttam már a filmet
kb. amikor kijött
de annyira nagy csalódás volt, hogy nem írtam róla
pedig kéne… mert a stábban igen nagy nevek vannak, illetve egy M. Night Shyamalan-moziról beszélünk
tőle ’A falu’ a TOP kedvencem – kitűnő, tökéletes, izgalmas, parás, elgondolkodtató (nekem sokkal jobban bejön, mint a ’Hatodik érzék’ :P)
illő, hogy írjak róla, hiszen mindenki várta már tőle az új alkotást
jelenleg épp soha véget nem érő sorozatokat (értsd: hetenként jön ki 1-1 rész) nézek, és szeptemberben 0, azaz nulla kritikát írtam – szóval megérdemlitek, hogy októberben többet préseljek ki magamból ennél :P
szóval, tessék: ’Idő’, ami igazából ’Old’
nem rugózok most ezen – mindkettő passzol hozzá, és az 'öreg' szó valóban nem lett volna túl hangzatos magyar cím
a sztori semmi extra
a kivitelezés egyszerű, sőt, néha konkrétan gagyi
a végkifejlet… á, hagyjuk!!
a történet nagyjából az, hogy egy család elvonul egy álomszép helyre, egy csodás nyaralóövezetbe a tengerpartra, ahol bizalmasan felhívják a figyelmüket, hogy még ennél szebb és jobb is van – egy eldugott partszakasz… naná, hogy oda akarnak menni egy délután (amiből egy élet lesz)
a slusszpoén az, hogy egy kísérlet részesei, megfigyelik őket – sok más emberrel együtt, akiket szintén hasonló indokokkal csábítottak erre a partra
azóta láttam már két sorozatot, ami kb. erről szól, csak 100x jobbak ennél a filmnél
az egyik a ’The Wilds’, ami hibátlan, és nagyon várom a 2. évadát (írtam róla, természetesen)
a másik pedig a ’Nine Perfect Strangers’, aminek az eleje szuper, de kissé befásul a végére (kritika a blogon ;))
no, de térjünk rá erre a filmre: a sztori alapjául egy képregény szolgált (’Sandcastle’) Pierre Oscar Lévy tollából és Frederik Peeters rajzaival
az a lényeg, hogy a parton mindenki kicsit bekattan, fura lesz, előjönnek a drámái, félelmei, de ami a legrosszabb: pillanatok alatt megöregednek
ami 1 perc, az nekik 10 év
és ha megöregednek, az sajna azt is jelenti, hogy meghalnak
elmenni nem lehet, nem jutnak vissza az erdőbe, az útra a barlangon keresztül, amin bejönnek
az óceán felől sem lehet elúszni bárhova
a szülők percek alatt látják felnőni a gyerekeiket
a gyerekek percek alatt látják meghalni a szüleiket
ez drámai, elgondolkodtató IS LEHETNE, mégis, szerintem annyira rosszul nyúltak a témához, hogy az botrány
hogy ez kinek a hibája?! mindenképpen a rendezőé és/vagy a forgatókönyvíróé, de mivel jelen esetben ez a két személy 1 és ugyanaz (M. Night Shyamalan)… welll… le tudjátok vonni a megfelelő következtetést…
nem segít ezen Gael García Bernal (’Mozart in the Jungle’ és Almodóvar-filmek); sem a feltörekvő tehetség, Eliza Scanlen (’Kisasszonyok’, ’Éles tárgyak’); sem Ken Leung (’Csillagok háborúja VII: Az ébredő erő’); sem Alex Wolff (’Jumanji’) és még csak Thomasin McKenzie (’Jojo Nyuszi’) jelenléte sem
sajnos
mivel a koronavírus kellős közepén forgatták, mindenki összeköti a film „üzenetét” (what??) azzal, hogy be vagy zárva, nem tudsz kijutni egy szituból és depressziós leszel
na ja, mindenre mindent rá lehet húzni mindent, ha nagyon akarjuk
az üzenetre visszautalva meg: kb. nincs itt semmi
szeresd a családodat, a barátaidat, de kb. ennyi – és ez sem hangsúlyos
megocsátás – szintén nem annyira fókuszos, mint amennyire lehetne
a „fordulat”, a „megoldás” (ami az elejétől sejthető, annyira az ember szájába van rágva!! fel sem tételezem, hogy valaki ne jönne rá… kizárt!) az, ami igazán méltatlanná teszi ezt az alapjaiban nem rossz sztorit
küzdünk az öregedés ellen, örökké akarunk élni, szóval embereken kikísérletezzük, meddig mehetünk, kire hogy hat ez az „anyag”
bla-bla-blaaaa
rettenet
nekem nagyon nem tetszett :(
(Fotó: hellomagazine.com)
(2021. október 28.)
