Roman Polanski nem éppen a vicces filmekről ismert
nagyon nem…
teljesen ledöbbenetem, hogy a mostani (talán utolsó?!) mozijában ezt a témát dolgozta fel és ÍGY
1999. dec. 31-e van, jön a Millennium, itt a világvége, a számítógépek megbolondulnak… vagy nem?!
a helyszín a legendás Gstaad Palace, Svájcban (ott is forgatták), ahol rengeteg politikus, ismert sztár megfordult már az évtizedek során (próbáltam rákeresni, hogy ki ki lehet (kivel lehet a valóságban összepárosítani), de sajnos nem találtam erről semmit… ti ráismertek valakire? vagy mindenki fikció?)
a fim műfaja szatíra, vagy hívhatjuk fekete humorú vígjátéknak is – igazából a kettő kb. u.az
nagyon komolyan poént csinál a sok „kivagyi”, magát szétplasztikáztatott gazdag rétegből, a ráérő, unatkozó, semmit nem csináló, pusztán csak nagy vagyonnal rendelkező osztályból
van némi kis orosz maffia, elnökváltással fűszerezve (Jelcin-Putyin)
egy kisember, aki nagyot akar szakítani, de közben persze retteg a lebukástól
egy lightos próbálkozás egy családegyesítésre (szerintem ez az egyik leggázosabb szál – se nem vicces, se nem megható :()
egy milliárdos haláláról, meg a mindent öröklő, sok-sok évtizeddel fiatalabb feleségről
… de elsősorban a szállodát működtető személyzetről
az élükön pedig az igazgatóval, aki konkrétan a hátán visz mindent és nincs olyan gond, apró bosszúság vagy életeket követelő helyzet, amit ne oldana meg
őt Oliver Masucci (szerepelt a ’Dark’-ban is, többek között) alakítja, méghozzá fantasztikusan
ha ő nincs, itt semmi nem lett volna
a sztoriból sem, a szállodából sem
persze van 2-3 bizalmasa, akik segítenek neki… de maga ez a mentalitás, hogy mindent IS megoldunk – lenyűgöző!!
amúgy mindig is érdekelt, vonzott a szállodák világa, a fura vendégek, a faramuci kéréseikkel, és mondom, az, hogy ÍGY áll hozzá a személyzet: nincs lehetetlen, mindent teljesítünk
van itt sok minden, döbbenetes dolgok történnek, a férges kutyától a szállóban kószáló pingvinig
van olyan része, ami üt, ami tényleg nagyon vicces és önfeledten nevetsz – sajnos azonban ebből van kevesebb
a mozi nagy részében kínosan feszengsz és nem érted az egészet
egyrészt azt, hogy POLANSKI ezt hogyan gondolta?! ezt ő JÓNAK érezte?!
másrészt pedig, hogy ebben mi a vicc
kínos… tényleg ez a legjobb szó rá
mondok egy példát: megpróbál viccet csinálni egy Alzheimer-kóros nőből, ami egyrészt nem humoros (maga az állapot, a betegség sem), másrészt csöppet sem vicces az, ahogy ezt ő itt megjeleníti
arról nem is beszélve, hogy ezt 100 helyen elsütötték már
iszonyat az egész, komolyan!
frankó szenkunder szégyen
csak ülsz értetlenül… hogy mi történt…
és most nem, nem arra gondolok, amilyen botrány övezte/övezi ezt a 90 éves lengyel rendezőt, vagy hogy hogyan is engedhették be a Velencei Filmfesztiválra
van az ember (aki tett vagy nem tett dolgokat), és van a művész (aki egy zseniális rendező, ez vitán felül áll) – nem akarok ebben ítéletet hirdetni, sem dönteni, sem választani
én a művet nézem, EZT a filmet, ezt a rendezést (és egyben forg.könyvet is, mert részben azt is ő írta) – ez BOTRÁNY
botrány xar… :(
sajnos
hiába az említett Oliver Masucci (toronymagasan a legjobb), Mickey Rourke, John Cleese (na jó, ő azért nem rossz :D) vagy Fanny Ardant – nem nagyon tudják megmenteni ezt
csodát azért nem (mindig) lehet tenni
mellette meg olyan lehetőségek maradtak ki, mint pl. az ismert pornósztár pasi karaktere – aki ott van, de minek?! semmi szerepe, kb.
nagyon szomorúan és csalódottan jöttem ki
mindezek ellenére köszönet a Cirko-Gejzírnek és főleg Zsuzsinak, hogy premier előtt láthattam Polanski új (és remélhetőleg az utolsó?! bár lehet, hogy ezek után kéne még valami erős…) filmjét
nem mondom, hogy nem lehet nevetni rajta
de sajnos sok esetben feszengve, a kezeidet tördelve :(

(Fotó: imdb.com)

(2023. december 8., közzétéve: december 27.)