Whiplash / Whiplash (2014)
mondják, hogy teher alatt nő a pálma
szerintem ez nem igaz
vagy legalább is, nem mindenkinél
lehet, hogy egy ideig ösztönöz - de nálam pl. nem működik
azokat a főnökeimet, tanáraimat szerettem, akik nem megaláztak, megnyomorítottak, vagy összetörtek, hanem motiváltak, támogattak, szerettek, biztattak
(a vezetés oktatóm pl. egy nagyon nyugodt, cuki ember volt :D)
kell, hogy valaki szigorú, következetes legyen - de ezt lehet úgy is csinálni, hogy lelkileg nem abuzál
vagy fizikailag... mint itt, a filmben
szóval, hogy kellenek-e az ostorcsapások? cirkuszi állatok idomításánál lehet, nem tudom - de az emberek esetében szerintem nem működik
van az a típus ugyanis, aki ehhez "hozzászokik" és egy ponton nem érzi, hogy ez nem normális
nem áll föl, nem lázad, hanem eltűri
azt hiszi, "így kell lennie", esetleg, hogy "ezt érdemlem"
mind a munkahelyen, mind a párkapcsolatban
most mondhatjuk, hogy ez szolgalelkűség, egyfajta függőség - nem vagyok pszichológus, hogy bélyeget üssek bárkire
de annyit tudok: én nem ilyen vagyok
egy ideig él bennem a tisztelet, tűrök, viselek, viszonylag sokáig lehet a hátamon vágni a fát, de utána felállok és elmegyek
no, de hogy miért beszélek erről ennyit?
mert sok kérdést felvet a Whiplash (mennyire szuper cím!! utal a zenei darabra, az ostorcsapásokra és még egy nyaksérülés-típusra is, amit autóbalesetben lehet "összeszedni" - itt ugye mindhárom előfordul)
meddig számít az tehetséggondozásnak és motiválásnak, amit Fletcher csinál?
valahol az, hiszen el is magyarázza, hogy ő ebben hisz
nyomni kell valakit, hogy átlépjen minden határon - és csak így lehet belőle kitűnő, kimagasló zenész
de hol a határ?
az, hogy pillanatok alatt minden gyengeségét kiszagolja a karakternek, majd azt utána a nyilvános megalázásán (mindenki előtt) "elsüti"... no, ez nem motiválás
továbbra is azt hiszem, hogy szeretettel, kockacukorral többre megy az ember, mint az ostorral...
de ha a film végét nézzük - ami ZSENIÁLIS!!!! - még egyszer felmerül bennünk a kérdés: most akkor igaza volt Fletchernek? jól tette, amit tett?
szerintem nem: nagyon csúnyán tőrbe csalta Andrew-t, minden korábbinál jobban megalázta, még nagyobb nyilvánosság előtt - hogy bosszút álljon rajta
persze, a fordulatra ő sem számított
és végül kénytelen volt "behódolni" neki
Andrew győz a végén, de szerintem ha ez az ember nem veszi el a kedvét a dobolástól egy ponton, ha van egy normális tanára - akkor is vihette volna ennyire
persze, ez soha nem derül már ki
épp ezért fantasztikus ez a film! kőkemény 10/10
J. K. Simmons tökéletes, hibátlan, annyira jól hozza a figurát, hogy arra szavak nincsenek... :)
talán nem véletlen az Oscar, meg az, hogy összesen 47 díjat kapott Fletcher megformálásáért...
Miles Teller is szuper, mindenhol ő dobol, tényleg, mivel 15 éves kora óta játszik a hangszeren
érdekes a film története: Damien Chazelle (az író és rendező) nem tudott támogatókat találni rá, vagyis, hogy megfilmesítsék, ezért csak egy rövidfilm készült belőle
azt nevezték a Sundance-en, nyert, lettek támogatók - és megszületett a nagy film is
amúgy 19 nap alatt forgatták :))
nagyon ajánlom a megtekintését... rég láttam ennyire zseniális filmet
drámai, feszült, elgondolkodtató
csillagos 5-ös színészi alakításokkal és zenékkel
és a vágás!! á!! a hang!! micsoda stáb dolgozott itt, kérem!!
miután pedig megnéztétek és a velejéig meggyűlöltétek Fletcher-t, jusson eszetekbe, hogy az őt játszó J. K. Simmons azt nyilatkozta: ő bizony a helyes lányt választotta volna, nem a zenét - ilyen áron, egy ilyen "állat" mellett nem tanult volna :D
(Fotó: jamesbickers.com)
(2016. március 12.)
