A titkárnő / Secretary (2002)
nagyon sokat hallottam erről a filmről
szinte már kultfilmmé emelkedett az idők során
mindig is rajta volt a listámon (ami a fejemben van :P), hogy megnézzem
most eljött rá az idő
hogy mitől is ekkora durranás ez a 2002-es mozi?
nos, szerintem azért, mert nemigen készült előtte (de lehet, hogy tévedek…) olyan film, amely a BDSM-ről szólna
azaz: Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M)
értitek… kikötözés, megfenyítés, büntetés, stb.
viszont ha most azt gondoljátok, hogy láttok egy ütős, nagyom szexi, talán még ’A szürke ötven árnyalata’ c. filmnél is erőteljesebb (mondjuk, azt nem nehéz :P) mozit, akkor azért picit csalódni fogtok
nem véletlen, hogy kiemeltem a dátumot: 2002
AKKOR ez durvának minősült
MA már meg sem kottyan
ez a film minőségén, tempóján is látszik
szóval ezzel a tudattal üljetek le nézni
az, hogy dráma lenne, sztem. erős túlzás, néha konkrétan vígjátéknak éreztem (és pont ezeket az SM-jeleneteket is)
a sztori Mary Gaitskilltől származik, a rendező Steven Shainberg, aki számomra ismeretlen (mondjuk, nincs is túl sok rendezése…), viszont a zeneszerző már annál inkább erős húzónév: Angelo Badalamenti
a két főszereplő arca ismerős, több filmben is láthattuk őket, Maggie Gyllenhaal nekem egyértelműen a ’Donnie Darko’-ban tűnt fel, amikor a testvére oldalán játszotta el annak filmbéli testvérét :)
szerintem ügyes, karakteres színésznő
és itt is volt jópár gondolata, amit a rendezőnek javasolt
Spader pedig a ’Csillagkapu’-ból emlékezetes (nagyon imádom azt a filmet <3), ahol is Kurt Russel oldalán ő a kis málészájú tudóska
ebben a moziban is picit fajankónak tűnik, de aztán legyűri a belső gátakat és szabadjára engedi a benne lakozó állatot… :D
a film szerintem nagyon jól bemutatja, hogy milyen típusú emberek szimpatizálnak ezekkel a szexuális játékokkal, szerepekkel
persze semmit nem lehet általánosítani, hiszen mindenki nyitott lehet… és mindenre… nincs is ezzel semmi baj
de tény, hogy a csaj, aki önmagát kínozza, vagdossa (borzalmas nézni is!! AZ tényleg drámai… rögtön eszembe is jutott az ’Éles tárgyak’ c. sorozat) tipikus submissive, vagyis alárendelt karakter – ahogy ezt az ügyvéd korábbi csaja megállapítja, kb. azonnal
az ügyvédben (akinek a neve mellékesen Mr. Grey – és IGEN, innen vették ’A szürke ötven árnyalata’ főszereplőjének a nevét!) meg benne van, hogy szeret főnökösködni, megalázni, leszidni, büntetni, de mellette rengeteg elfojtás is lapul benne, az tuti
egyrészt, mert azt érzi, hogy bűnös erre vágyni, ezt akarni
másrészt a múltja, a szexuális érése során becsípődött neki ez-az
nem vagyok szakember, nem fogom kielemezni
de mindenki elkezdhet kutakodni magában, hogy melyik karakter inkább
belém mindenki a dominát látja… hahahah… nem is értem, miért?!
pedig az életemben sokszor van az, hogy alárendelődöm – de TÉNY: nem szeretem
szóval, ha a szívemre teszem a kezemet, egyértelmű, hogy inkább büntetnék, mint szenvednék :D :P (bocsi!)
valahol szerintem mindenkiben megvan mindkettő, kérdés, hogy melyiket hagyja előbújni – HA hagyja vagy akarja egyáltalán
itt a két szereplőnknek ez mindenképp a lételeme és nagyon jól egymásra is találnak ebben, méghozzá a munkakörnyezetükben: főnök és titkárnő
a szexuális játékok mellett (tényleg nincs ebből túl sok és egyáltalán nem durva szerintem…) azonban az, amikor Mr. Grey Lee lelkére beszél, és kb. megtiltja neki, hogy a jövőben is kínozza és vagdossa magát, az nagyon klassz jelenet
akkor jól jön a karakterének ez az oldala
Lee pedig – természetesen – szót fogad, és önmaga kínzását áthelyezi egy másik „síkra”
az asztallap síkjára, ha konkrét szeretnék lenni… :D :D
na jóóó, nem
a szexuális síkra gondoltam – de AZ viszont ott zajlik :D
félretéve a film régiségét, porosságát, maga a sztori, az ötlet nagyon jó
nekem a vége (Lee a székben napokon át) kicsit el lett túlozva, pláne, amikor kb. mindenki megy hozzá látogatóba, meg a családja sátrat ver ott (hagyjuk már!!)
a romantikus végkifejlet pedig maximálisan túlcsorduló
és nem is hiszek benne
nem ismerek ilyen párokat, és elnézést, ha ez a valóság
mármint, hogy tényleg összejöhet és összeházasodhat egy ilyen pár és happy ever after?!
lehet, hogy igen
egy biztos: aki szeretne egy kultikus film-mérföldkövet megnézni, akkor tessék, itt a remek alkotás hozzá!
nem lett a kedvencem, valszeg’ többször nem is nézem majd meg, mert nem volt akkora élmény, de hogy valamit letettek az asztalra (hahahaha… bocsi, megint az asztal :P), az biztos ;)
(Fotó: deptfordcinema.org)
(2020. április 26.)
