Ég és föld / Heaven & Earth (1993)
ez egy olyan Oliver Stone-film, amibe csak nemrég futottam bele
szégyellem is eléggé, hiszen fiatalon nagyon kedveltem a mester munkásságát
a filmjeiben mindig valami fontos témára hívja fel a figyelmet vagy éppen 1-1 politikai időszakot/sztorit mutat be (’A szakasz’, ’JFK’, ’Született július 4-én’, stb.)
ez az alkotás is ebbe a „csoportba” tartozik (teljesen pontosan a vietnámi filmtrilógia záró akkordja – logikus módon a ’JFK’ ebben nincs benne :P, azt csak a politika miatt hoztam fel)
de millió más filmet is csinált még a ’Tőzsdecápák’-tól a ’Doors’-ig mindent…
és a nagy kedvencemet, a médiát erősen górcső alá vevő és kritizáló ’Született gyilkosok’-ról nem is beszélve…
ez, az ’Ég és föld’ ’93-as, vagyis a korábban említett filmek után született (de még a ’Sz. gy.’ előtt)
mindamellett, hogy tökéletesen bemutatja Vietnám hányatott sorsát, láthatjuk egy lány (és családja) életútját, felnövését, változást; emellett pedig egy szerelmi történetet is
mégis, ami a leginkább megrázó, az a vietnámi történelem
nem kezdenék bele, mindenki kiguglizhatja, hogy mi volt az ’50-es években: mit csináltak a franciák, majd az amerikaik… vagy éppen az állam és a vietkong
ezek az emberek „csak” ott éltek, vagyis szerettek volna nyugodtan élni, de a történelem elsodorta őket
teljesen mindegy (szinte), kinek az oldalán álltak, úgysem hittek nekik vagy éppen így is megjárták (ahogy ezt láthatjuk Le Ly történetéből is)
rettenetes borzalmakat élt át és ha azt nézzük, hogy valós történet (a ’When Heaven and Earth Changed Places’ c. könyv alapján), akkor még megrázóbb :(
döbbenetes, hogy egyáltalán életben tudott maradni, hogy AKART élni – ennyi kínzás és megaláztatás után
hogy talpra tudott állni, hogy új élete lett Amerikában (bár elmondja, hogy se ide, se oda nem tartozott már igazán, amit meg tudok érteni…), hogy gyerekeket szült, hogy karriert épített fel
fantasztikusan erős nő!
az igazi Le Ly Hayslip is szerepel amúgy a filmben egy kis cameoban, mint ékszerész
ugyan ez volt a ’Vietnámi Trilógia’ legkevésbé kedvelt alkotása (bevételek, nem kapott Oscar-jelölést, stb.), a rendezőnek mégis ez a kedvence
és megértem, hogy miért
a sok-sok szörnyűség ellenére, amit nézni is fáj, de szó szerint (mert mutatják őket…), olyan gyönyörű a táj (NINCS is ilyen zöld a világon, komolyan!! amilyen az a környezet… álomszép!!), az operatőri munka (Robert Richardson), a zene (Kitaro, Randy Miller), hogy döbbenetes kontrasztot generál a lelkedben
kint dúl a háború, ömlik a vér, mindenki lop, hazudik, öl, erőszakol, de a főhősünk és családja (már akinek sikerül) próbál a buddhizmusban megnyugvást találni
így ne lepődjünk meg, hogy a film tele van bölcseletekkel, filozofálással, szép gondolatokkal – ami engem nem zavart, sőt!!
nagyon megindító volt
mindamellett, hogy a főszerepet alakító Hiep Thi Le alakítását is sok kritika érte, én nem találtam benne semmi kivetnivalót, Tommy Lee Jones (aki viszonylag későn lép be a filmbe; kb. a felénél) pedig hibátlan, mint mindig
nagyon jól ábrázolja azt a bekattanást, amit a háború okoz
sok film foglalkozik ezzel (hazatért katonák kiüresedett élete), de itt most egy kicsit más aspektusból mutatja be a rendező
ami azonban még a háborúnál is „durvább”, az Amerika és a fogyasztói társadalom
jesszusom… azok a zabálások, a vásárlások, a giga-méretek
szegény Le Ly-t is sokkolja rendesen :(
szerintem szép, elgondolkodtató, de amint mondtam, drámai és megrázó film is egyben
talán ismeritek az ’Indokína’ c. alkotást – az 1 évvel korábban készült és Régis Wargnier a rendezője
többször is láttam, teljesen elbűvölt
na, EZ a film nekem nem érte el azt a hatást, nem jutott arra a szintre a szívemben, de abszolút megér egy kört <3
a vége kicsit szájbarágós, túlcsicsázott, de tele van magvas gondolatokkal, melyek közül a kedvencem az, ami az egész film mottója is lehetne: „Különböző bőrszín, azonos kínok.”
(Fotó: rnbk.info)
(2020. június 25.)
