A zongoratanárnő / La pianiste / The Piano Teacher (2001)
FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott...
’A zongoratanárnő’ a filmtörténet egyik legismertebb alkotása; kultfilm
a „must see” mindenkinek
én most jutottam el idáig, OKKAL
világos, hogy már hallottam róla, de nagyon féltem, hogy mit fogok látni, illetve, hogy mennyire vagyok felkészülve rá – lelkileg és gyomorral :P
Haneke mester nem megy a szomszédba egy kis bátorságért, sosem tette, vagyis ismét mindent érzékletesen bemutat
van itt minden, kérem
nem horrorfilm, de a történet horrorisztikus, az tuti, és erősen taccsra teszi az embert utána
ettől függetlenül egy remek film, imádta a kritika, Cannes-ban minden nagydíjat elvitt 2001-ben, és joggal…
igazából 3 beteg ember van a fókuszban (sőt, említés szintjén egy negyedik is, a tanárnő édesapja, aki már nem él, de egy elmegyógyintézetben kezelték)
nos, az édesanya (Annie Girardot) betegesen magához köti a lányát, mintha nem akarná, hogy felnőjön
beleszól mindenbe, számon kéri, hogy hol volt, merre járt, mit vett magának, sőt, a ruháit is kiszórja, ha ahhoz van kedve
full megrögzött, milliószor odatelefonál a suliba (ahol a lánya tanít), hogy hol van már
a lánya (Isabelle Huppert – zseniális!!! és mindenki szerint a legjobb alakítása… mondjuk, így már értem, miért kapta az ’Elle’ főszerepét) szereti és utálja is
mindkettőt rettenet furán mutatja ki (hol megtépi, hol meg ráugrik az ágyban és össze-vissza csókolgatja, eléggé inappropriate módon, azt kell hogy mondjam – ja, igen, mert hogy egy ágyban alszanak!! nem mintha nem lenne több szoba vagy ágy a lakásban…)
full para, komolyan…
próbál megfelelni az anyjának, de közben lázad, hazudozik neki össze-vissza (vagyis a mama jogosan feltételezi, hogy nem túlórázott az egyetemen :P)
róla még lesz szó bőven…
a 3. főszereplő pedig egy szexxxxxxi pasi, abszolút a típusom, odáig voltam érte egészen (nem a karakteréért, hanem ahogy kinéz)
ő Benoît Magimel, itt még nagyon fiatalon (most 46 éves és azért már messze nem ilyen dögös :))
ő egy kamasz srác, bátor, nyomulós fellépéssel; biztosak vagyunk benne, hogy akit akar, megkapta, amit akart, elérte
itt is ez történik
viszont Erika (a tanárnő) olyan „részeket” ébreszt fel benne – mondhatni, feléleszti a szörnyet -, amelyek biztosan ott voltak előtte is, max. nem jöttek volna ki, vagy nem ennyire
mindamellett, hogy ő a végén Erikat okolja azért, hogy ezt hozta ki belőle, világos, hogy ezt nem lehet/nem kéne a másikon „elverni” (szó szerint sem, de sajnos megtörténik)
a film rettenetesen lassú, nyugodt, szinte nem is érzed a bajt
OK, látod Erika és az anyja háborús viszonyát, érzed, hogy E. mennyi elfojtással él, de akkor még fogalmad sincs, hogy ezt hogyan vezeti le :P
a sztori Elfriede Jelinek Nobel-díjas írónő regényén alapszik (a könyv ’83-as, a díjat 2004-ben kapta), ami viszont önéletrajzi ihletettségű
komoly…
sőt, igazából bizonyos pontokon durvább, mint a film (sokkal részletesebb, természetesen) – jobban bemutatja E. életét, ahogyan erőszakosan bánik emberekkel, miközben játssza az ártatlant (a filmben csak a tanítványával cseszik ki, de nagyon csúnyán)
illetve a könyv részletesen taglalja a múltat is, vagyis jobban kiderül, miért lett belőle ilyen ember
mindegy is, nem fontos a könyv, mert a film sem hagy bennünk hiányérzetet
sőt, nekem túl sokat is mutatott
de mindez nem történik azonnal, Haneke – ahogy szokta -, szépen építi fel a sztorit
24 perc unalom, majd a 25. percben, bumm, az arcodba vágja, hogy az elegáns, Burberry-kabátos tanárnéni bemegy egy szexshopba és videókat néz a kabinban… meg mellette mást is csinál (nem lőnék le mindent :P)
35. perc, bumm, elkezdi magát vagdosni nem túl kellemes helyeken (jesszus, ott nagyon kiborultam, az volt az igazi horror nekem)
az 51. percben pedig bumm, egy autósmoziban vojőrködik (szexelő párt kukkol) (amúgy a könyvben ez is máshogy van), és még utána is történik valami igen fura, khm…
érzed, hogy nagyon frusztrált és nagyon nem éli ki a szexualitását
sőt, bennem felmerült, hogy vajon volt-e korábban szexuális viszonya bárkivel is
nem tudom, de nem lennék biztos benne
azt biztos, hogy amikor a szexi, szöszi diákja a képbe lép, vele akarja ezeket a furcsaságokat megélni, méghozzá BDSM-módon, és úgy, hogy ő legyen a submissive
furcsa ez, mert a szabályokat ő diktálja, és az első „aktusukban” még ő mondja meg a feltételeket, kihasználva és kicsit megalázva a srácot, utána pedig egy részletes listát ír neki arról, hogy mit csináljon vele a fiú (és nem kér egyszerű dolgokat, lássuk be… ;))
Walter ebben nincs benne, vagyis ódzkodik tőle (itt még azt hihetnénk, hogy mint egy „normális” ember – mindezzel nem elítélve azokat, akik így élvezik a szexet, tőlem nyugodtan), de ahogy korábban is utaltam rá, felébreszt a fiúban valamit, amiről ő sem tudott
kihozza belőle a vadállatot, és végül a szörnyet is
fordul a kocka, Erika teljesen elsodródik az eseményekkel, full szerelmes lesz és igazából már minden úgy megy, ahol Walter akarja
annyira nem értek az SD-szerepekhez, de naivan azt hittem, hogy ha valaki domináns, akkor az mindig domináns, a másik pedig szolgálja őt
itt E. tűnik a dominának – a szabályok diktálása miatt -, de a szerepe mégis alárendelt a játékban
végül pedig, ha akarja, ha nem, teljesen az lesz
sőt, nagyon rosszul sülnek el a dolgok
igazából azon gondolkodtam, hogy a kattant, over-protective mama és a vojőr, szexuálisan frusztrált, önmagát és másokat (fizikailag + érzelmileg) is kínzó zongoratanárnő mellett Walter a legbetegebb
jó, nem, de a végén nekem ő lett a legellenszenvesebb azért, amit tett
igazából nehéz választani :)
mondhatnám, hogy „megérdemlik” egymást, vagy a zsák megtalálta a foltját, de ahogy ezt mi végignézzük, egyre inkább szakadunk el tőlük és a normalitástól
rettenet betegek és kíváncsi lennék, mi az, ami ebből valóban megtörtént az írónővel
Isabelle H. őrületesen jól játszik, faarccal tolja az egészet, kis érzelmi kilengésekkel (mikor „kapar” Walterért), az édesanyja is brutális alakítást nyújt, a srác pedig egyre jobban megváltozik, és mondom, én tőle undorodtam meg a leginkább
a vége talán sokaknak nem érthető (ez is másként van a könyvben), hiszen amikor E. magával viszi a kést a koncertre, azt hihetnénk, hogy Waltert akarja megölni (talán benne is volt…), ám amikor a fiú úgy bánik vele, mintha semmi nem történt volna az előző este (miközben nagyon is!!), akkor inkább magát szúrja szíven
nekem ez metaforikus
a szíve és ez a szerelem is véget ér ezzel – szabad lesz
és az elsétálás is (nekem) ezt szimbolizálja
(amúgy inkább vállon szúrja magát, nem szíven és 52x vették fel, hogy jó legyen)
arról fogalmunk sincs, hogy mi lesz ezután, túléli-e, stb. – de nem is számít
a mondat végére pont került
nagyon nehezen emészthető film, érzelmileg
valahogy nem akartam ilyen képeket látni
mindezt a csodálatos, klasszikus dallamok és darabok közepette
erős a kontraszt
de hát Haneke ebben jó
és kell is, hogy valaki ilyen filmeket csináljon, hogy megmutassa ezeket az embereket, problémákat nekünk
nem lehet azonosulni vele, de tényleg látni kell…
(Fotó: arkbooks.dk)
(2020. június 29.)
