FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

végre megnéztem Yorgos Lanthimos legújabb munkáját és azt kell, hogy mondjam: a Mester nem hazudtolta meg önmagát
szex, erőszak, morbiditás, abszurditás, szürrealizmus – minden van benne, ahogy annak lennie kell ;)
hogy durvább-e, erősebb-e, mint a többi, a korábbiak?! ez is kiderül majd a kritikámból
előre szólok: hosszú elemzésre számítsatok, lesz benne spoiler (hisz’ mindig szokott) és kényes/érzékeny témákat is érintek majd, hiszen a film is ezt teszi
vágjunk bele!
először egy áttekintés arról, hogy az általam látott rendezései (mindről írtam a blogon) közül ez nekem hová illeszkedik el
a ’Kutyafog’ (’Dogtooth’) még egy viszonylag korábbi filmje, görög nyelven, (a „köz” számára) nem ismert színészekkel
szerintem brutál erős, határokat feszegető, megbotránkoztató stb. – király!
nem könnyű a szemnek és a gyomornak sem (erkölcsileg…), de hatásos film, ha fogalmazhatok így
számomra ’A homár’ (’The Lobster’) az, ami talán a leginkább hoz mindent, ami Lanthimos – bár ki vagyok én, hogy azt mondjam, profi vagyok a rendezőóriásból?! :D haha… nézzétek el ezt nekem, nem szeretnék nagyképű lenni!
viszont ott minden van, aminek lennie kell és az már pl. angol nyelvű, nagy nevekkel (Olivia Colman <3, Rachel Weisz, Colin Farrell, John C. Reilly, Ben Whishaw, Léa Seydoux… és sorolhatnám…)
kellően szürreális, szintén megbotránkoztató, nagyon komoly film
és talán az volt az, amin a leginkább elgondolkodtam, filozofáltam, amellett, hogy mindezt milyen szörnyű képekkel „érte el” a Mester
az ’Egy szent szarvas meggyilkolása’ (’The Killing of a Sacred Deer’) talán a másik nagy kedvencem tőle
ez kevésbé elvont, kevésbé véres, viszont a végig meghúzódó feszültség tök kikészít és amikor elérünk a klimaxhoz, na, ott olyan pofont kapsz, hogy a fal adja a másikat
és nincs fellélegzés!
ebben szintén Colin F., illetve mellette új belépőként Nicole Kidman szerepel – mindketten teljesen jók, viszont számomra az igazi áttörést Barry Keoghan jelenléte jelentette
ott olyat bizonyított az a srác, hogy azóta is a TOP kedvenceim között szerepel, követek mindent, amiben szerepel <3 (OK, pasiként is bejön, mert csípem az íreket, de ez most más kérdés… :P)
óriási tehetség és hidegrázósan játszik – plusz az egész film RÁ van felhúzva
nagyon passzolt ide!
itt is elmondható, hogy ez a Bibliai „szemet szemért – fogat fogért’ erkölcsi libikóka nagggyon ütős és ad gondolkodnivalót…
ezek után jött a – szerintem sokkal inkább „maninstreamebb” (befogadhatóbb, emészthetőbb) – ’A kedvenc’ (’The Favourite’)
itt visszatért Olivia Colman (miccccsoda alakítás, micsoda főszerep! <3) és Rachel Weisz, és újként belépett Emma Stone, akivel a mostani film (amihez eljutok egyszer, ígérem :P) immáron a 3. közös kooprodukció (illetve, ha a ’Vlihi’ c. rövidfilmet is számítjuk, akkor a 4.), vagyis mondhatni, hogy Y. L. egyik kedvenc színésznőjévé nőtte ki magát
ITT még nekem annyira nem jött be Emma, talán azért sem, mert utáltam a karakterét :P hehe…
viszont tele van a film nagy nevekkel (Nicholas Hoult <3, Joe Alwyn (aki szintén visszatér most a ’Kinds of…’-ban, igaz, miniatűr szerepekkel) és nagyon egyben van
ruhák, díszlet… az utolsó tapéta is tökéletes a falon
amiatt, hogy történelmi, kosztümös, igazán grandiózus, tablószerű lett – HA valakinek javasolnom kéne, hogy „Lanthimos-szűzként” mivel kezdje, melyik filmmel, EZT mondanám
sztem. ez a legbefogadhatóbb, de ettől még persze csodálatos!
tavaly megérkezett a ’Poor Things’, ami azt gondolom, kellően nagy hullámokat kavart a sok jelöléssel és díjjal (bár olyanokat már ’A kedvenc’ is kapott – Colmannak nagyon kijárt az az Oscar! <3)
bemutatta a Cinema City is, ami nagy szó, sőt, amikor néztem, tele is volt a terem
nem tudom, hogy azok, akik beültek, TUDTÁK-e mire, KIRE jönnek, vagy csak Emma Stone neve húzta be őket, de mivel nem hagyták el (sokan) a mozit, sztem. bejött nekik ;)
ez a film iszonyatosan szürreális, ismét
az eleje, a fekete-fehér képek művésziek, az egész sztori nyakatekert, abszurd, meghökkentő, gyomorforgató (ezt most szó szerint is értem), aztán egy erős hullámvasúttal átcsapunk a túláradóan színes, szagos, lelkizős, filozofálós „szekcióba”, majd a vége erkölcsileg csap oda mindenkinek
tényleg a hullámvasút a legjobb szó rá – és NEM minőségében értem ezt, hanem olyan, mintha 3-4 részre lehetne osztani
itt Emma mellé kapunk egy Willem Dafoe-t, egy Mark Ruffalot (aki nem akarta ezt a karaktert elvállalni, de remek volt így látni, egy szerencsétlen, pipogya alakként… ;)) és egy Margaret Qualley-t, aki MOST, az új filmben szintén visszatér
sztem. ő is nagyon tipikus Lanthimos-színésznő, ha merészen mondhatok ilyet: belepasszol ebbe a világba
(ha nem ismerős a neve, csak az arca, az INNEN van: ’Once Upon a Time in Hollywood’ – ő volt a Manson-banda egyik tagja, ő az, aki Brad Pittel kokettál ;))
szerintem a ’Poor Things’ (’Szegény párák’) eszméletlen jó, picit visszatér a gyökerekhez; bicskanyitogató, sok kényes témát feszegető és szociális kérdésekkel (szegénység) is foglalkozik, sőt, eléggé kiemelten
Emma Stone – szerintem – ÉLETE alakítása, nem véletlen, hogy ő meg emiatt kapott Oscart… <3 (emellett is kapott még 3-at a film)
valamiért nekem ő sosem volt kedvencem, elvoltam vele, elfogadtam, de ebben a filmben hatalmas, amit csinál – és nagyon nem könnyű a szerepe… + sokrétű!
szintén sok ponton nem könnyű a szemnek (nekem ezek a boncolós jelenetek nem a kedvenceim :P), viszont nem lehet nem nézni, nem odafigyelni rá
na, ennél jobban nem is akarnék belemenni a részletekbe, tényleg olvassátok el, miket írtam az egyes filmekről :)
az biztos, hogy egyiken sem unatkoztam, egyikre sem mondanám, hogy ne tetszett volna, és ha nem is teljesen u.olyan stílusúak, az nem baj, sőt, épp jót tesz nekik
a most 51 éves, Athén mellett született rendező-forgatókönyvíró minden szinten beírta magát (már rég) a filmművészet nagy könyvébe, és az, hogy olyan témákhoz mer nyúlni, amik tabuk, kényesek, és ezeket ÍGY, ennyire nyíltan, a kamerát az arcunkba tolva dolgozza fel, nekem Lars von Trier, Michael Haneke és Larry Clark közé emeli fel magát
(no, nem mintha a 4 fenti rendezőben bármi azonos is lenne; max. ez, amit leírtam)
és jöjjön akkor végre a ’Kinds of Kindness’, amit NEM ÉRTEK, miért úgy fordítottak le, hogy ’A kegyelem fajtái’
semmiféle kegyelemről nincs szó, itt KEDVESSÉGRŐL van szó – épp emiatt EZ az angol címe
emberek „kedves”(nek vélt vagy szánt) viselkedése, „jótettek”, „gesztusok” – persze ezek mind a szürreális, felnagyított, metaforikus értelemben… de ezekre majd kitérek
biztosan most is sokan fanyalognak majd, hogy „jaj, Yorgos L. csak erre képes”, mindig u.az, mindig véres, erőszakos, sok a szex stb.
csak egyet üzennék nekik: Gyerekek, ha a húsboltba mentek vásárolni, ott húsok lesznek és hús szag – ne vodkát vagy kenyeret keressetek a polcokon…
aki beül az ő filmjére, TUDJA, mire számítson
ennyike…
no, csapjunk a lovak közé!
a ’Kinds of Kindness’ egy 3 részből álló film, 3 történettel, amik nem, vagy nem igazán (1 tényt, R.M.F.-et leszámítva) függenek össze
ahogy Y. L. mondja, ez egy „triptichon-mese” – vagyis olyan, mint a hármas oltárkép
van 3-4-5 fő(bb) szereplők, ők mindegyikben fontosabb szerepet alakítanak, illetve van 3-4-5 visszatérő arc, kisebb szerepekben
a nagy nevek között ismét Emma Stone, a most is és továbbra is zseniális Willem Dafoe (akivel nagyon jó párost alkotott Emma a ’Poor T.’-ben), Margaret Qualley, Joe Alwyn éééééééés
- most figyelj! –
Petrátok LEGnagyobb örömére: Jesse Plemons is belépett a Yorgos-univerzumba!
dobpergés és fanfárok… <3
hát hogy én ennek mennyire örülök!! ha Y. L. NagyMester IS felfedezi Jesse-t, az nonplusextra, az mindennek az alfája és omegája, ÓRIÁSI!
már mióta mondom, hogy ez az ember őstehetség, egy adu ász és köszönöm, hogy ennyien foglalkoztatják Hollywoodban is
ha megnézitek azt, hogy a 3 részben mennyire mást kell alakítania és mindegyiket elhiszed neki, áááá… bravúros!
újként itt van még (mind3 részben): Hong Chau, Mamoudou Athie és páran olyanok is, akik csak 1-1 részben szerepelnek – közülük is ismertebb az ’Eufória’ sorozatból Hunter Schafer
R.M.F.-et pedig Yorgos Stefanakos (nem ismert arc) hozza nekünk – mondom, róla még beszélünk…
* az 1. rész címe: "The Death of R.M.F."
mindenhol próbálom elmondani, leírni azt, hogy az NEKEM miről szólt, mit szimbolizált – de igazából mind a 3 részben u.ezek a dolgok jönnek vissza, más-más „színteret” kapva
függőségi viszonyok/kapcsolatok, hatalom, alá-fölérendeltség, beteg viszonyok, egymás kihasználása, egymáson élősködés, meghunyászkodás, önmagunk megalázása és így tovább…
persze, ahogy már sokszor leírtam: SZÜRREÁLIS emberekkel
hiszen a főnökünk (jó esetben :D) sosem kér tőlünk olyat, hogy üssünk el egy embert autóval, okozzunk balesetet, az sem baj, ha az illető meghal, sőt, az a legjobb, ha mi is maradandóan sérülünk – de az a minimum, hogy a kórházban feküdjünk pár napot
nem írja elő a főnökünk, hogy mit együnk, mit húzzunk fel, hányszor szexeljünk a párunkkal és hasonlók…
szimbolika… de működik
aki ezt így, nyersen, szó szerint érti, az rossz nyomon jár, bocsánat, az tényleg kenyeret keres a húsboltban :(
Lanthimos pont abban zseniális, hogy túl kell nézni ezeken a metaforákon!
itt ez a szerencsétlen ember, Robert (J. P.), aki maximálisan azt teszi, amit a főnöke (W. D.) kér tőle; az az ember választott neki feleséget, ő döntött arról, hogy ne legyen gyerekük stb.
nekem ez arról szól, hogy van egy hatalom, egy vezetés, amit vakon követsz
nem kérdezel és nem kérdőjelezel meg semmit, csak mész, mint a birka, csinálod, amit kér
egyszer (!) ébredsz tudatodra, egyszer mondasz nemet – és puff! ki vagy tagadva, el vagy űzve
nektek nem ugrik be erről nagyon valami?! mert nekem igen: Isten – Ádám, a Paradicsom… a kiűzetés…
nem az?!?! sztem. nagyon is
az a függőség, hogy semmiről nem döntöttél, nem volt felelősség sem – csináltad, amit a főnök kért, aztán amikor szabad vagy, hirtelen ráeszmélsz, hogy akkor most hogyan tovább?!
nincs megoldás, nem tudod élvezni a kalickán, a ketrecen kívüli életet és inkább visszavágyódsz óta (picit Stockholm-szindróma…)
igen ám, de hogyan nyerd vissza a kegyeket?! pláne úgy, hogy már van egy új kis kedvenc, aki bezzeg megtette azt, amire te nemet mondtál
maga a sztori, a vége kitalálható, de erkölcsileg érdemes ezen lamentálni egy kicsit
R.M.F. pedig meghal a végén, jah… nem túl szépen :(
a Tékozló Fiú, a Kiűzetett pedig visszatér az „Apja”, Főnöke, Isten (?!) kegyei közé
* a 2. rész: "R.M.F. Is Flying" (gyorsan lelövöm: a címszereplő egy helikopter pilóta, aki visz egy gépet, de ennyi, semmi több és fontosabb szerepe nincs – ellentétben az 1. és az utolsó résszel; így viszont kap egy klassz szerepet a film)
míg az első sztem. viszonylag könnyebben értelmezhető, átlátható, itt picit misztikussá válik a sztori és elmegy naggggggyon véresbe és undorítóba (!!)
Daniel (J. P.) felesége, Liz (E. S.) eltűnt pár társával együtt egy korallzátonynál, megy a keresés
D. tök kivan, aggódik, parázik, furcsa dolgokat csinál – aztán kiderül, hogy elvileg már korábban is furcsa volt :P
párat még csak-csak meg tudsz magyarázni vagy az idegesség számlájára írni, de azok az éjszakai telefonok-nem szól bele senki azért gyanúsak…
az egyik legviccesebb és legfeszengőbb rész az, amikor egy férj-feleség baráti pár átmegy hozzá vacsorára, hogy ne legyen magányos, ő pedig ragaszkodik hozzá, hogy nézzenek meg valami régi videót, amin Liz is rajta van
itt még hihetnéd azt, hogy mondjuk az esküvői kisfilm lesz ez, a szép emlékek miatt – viszont a pár nagyon vakaródzik, nem akarja ezt
aztán végül mégis kötélnek állnak…
és akkor láthatsz egy őrült, gruppenes szexvideót négyőjükről, hahaha… :D
Daniel persze merev arccal nézi, szinte siratja az eltűnt feleségét :D
KÉSZ! ez annyira Yorgos! polgárpukkasztó, nyílt, nem takargat semmit – de az emberek reakció mind abnormálisak
nos, D. nem 100-as, az tuti
és ez csak rosszabb lesz akkor, amikor Liz megkerül
D. ugyanis azt érzi, hogy ez egy imposztor, valaki más, nem az ő felesége
bármilyen furcsaságot is fedez fel (Liznek nagyobb a lába, megeszi a csokitortát, szexelni akar vele), azokra mind van normális magyarázat, de nem, ő azokat nem látja, nem hiszi el
a nő csaló, áruló és takarodjon innen
egy ponton elkezd hisztizni, magát sanyargatja (nem eszik), sőt, teljesen bekattan (lövés-vérnyalogatás…) – tényleg teljes K.O.
a környezete meg fél, aggóddik, orvoshoz küldik (az az orvos is annyira szürreális volt, mintha egy David Lynch-filmből lépett volna ki, kb. :D), gyógyszereket kap
és itt jönnek be az igazán beteg kérései a felesége felé – itt lesznek a csúnya, öncsonkító részek :(
nem írok le mindent részletesen…
de ezt sem ÍGY kell nézni; még egyszer: ez szimbolikus
ahogy Liz apja mondja a lányának: ez az ember (David) korábban is ellenszenves volt, talán a ’monster’ szót használja… vagyis eddig is valszeg’ sanyargatta ezt a szegény nőt
azt nem tudom, miért kellett ez az egész eltűnős-megkerülés szál nekünk, valszeg’ amiatt, hogy erre fűzhessék fel a totális megőrülését
az biztos, hogy itt utána egy klasszikus bántalmazó viszonyt látunk: a ff. a fölérendelt, a nő a megnyomorított „szolga”
védi a férjet bármi áron és mindent megtesz neki – szó szerint MINDENT
majd bele is hal…
és az meg, amikor az „igazi” Liz belép – jah, értelmezhetjük úgy, hogy D.-nek igaza volt, de sztem. nem erre utal
hanem a bántalmazó természetére: nyomorgatja, kínozza, utálja, bántja, aztán katt! már a másik arcát mutatja, a kedveset, aki örül neki
a nőnél meg u.ez: szolgalelkű volt, tűrt, nyelt, mindent, teljesen „legyalulta” magát a szeretett (de gonosz) ff. kedvéért, de sebaj, mert újult erőre kap, újra örül neki, újra „koldulja” a szeretetet, a kedvességet – örül neki, ha kap belőle
aztán a folytatásban gondolom megy u.ez az ördögi kör
nekem ez erről szól…
a 3. rész pedig az "R.M.F. Eats a Sandwich" (nyugalom, ebben R.M.F. fontos szerepet kap és már most mondom, ha várnátok, keresnétek, hogy hol és mikor eszik szendvicset (hiszen halott :P – egy pontig… ;)), nos, az a mid-credits scene-ben lesz, érdemes megvárni ;) sztem. egy picit tesz hozzá az is… a ketchup-vér szimbolika miatt mindenképp
ebben a fejezetben egy szex-szekta van, ahol az a szabály, hogy csakis Akávál (aki egy nő) és Omival (aki egy ff. – W. D.) szexelhetnek a tagok: férfiak-nők egyaránt
vagyis kvázi: a nemek nem számítanak
van ott egy furcsa izzasztó szauna, mindenféle nyalós (nem, nem írtam el) tesztek, meg egy könnycseppek gyűjtőmedencéje
eleinte azt hittem, hogy a tagok szentelt vizet isznak, amikor a vízről beszélnek, de kiderült, hogy a 2 vezető könnyei az ő szentelt vizük
a szekta tagjai Emily (E. S.) és Andrew (J. P.), akik épp a Messiást keresik lelkesen – úgy tűnik, van egy nagyon pontosan meghatározott leírás (vagy jóslat) arról, hogy ki ez a NŐ (méretek, testsúly, iker – de az ikertesója már meghalt stb.)
azt ugyan nem értem, miért egy luxusyachton kell majd élnie a csajnak, ha egyszer meglesz, itt picit Noé bárkájára asszociáltam, lehet, hogy helytelenül
(azért a 2. és ebben a részben is van olyan sztem., amit picit jobban ki lehetett volna dolgozni a forg.könyvben – Y. L. írta, közösen szerzőtársával, Efthimis Filippou-val)
E. és A. lelkesen keresi a nőt, közben belelátunk E. előző életébe (férj, gyerek – és itt álljunk is meg egy szóra! mert AZ, amit a férje csinál, az több, mint gusztustalan – és nincs rá jó vagy elfogadható magyarázat!!! hiába a férje!!) és a szekta mindennapjaiba is
a Messiás -szál sztem. a legizgibb benne és Margaret Qualley iker-alakítása nekem nagyon TOP volt…
itt is benne vannak a korábbi témák: a (toxikus) függőségi viszonyok, a beteg kapcsolatok, a hit kérdése, picit ez a Messiás/Isten vonal visszaköszön az 1. rész főnökös sztorijából
nem tudom, miért van ez az egész szál, hogy a Messiásnak fel kell támasztania a holtakat – itt pusztán Jézusra utalnak vagy esetleg a ’cult’ öngyilkos akar lenni és utána szeretnék majd ezt, passz… (ez is egy olyan dolog, amit nem magyaráznak meg)
az viszont tuti, hogy a száműzetés (a Paradicsomból) itt is megtörténik és Emily mindent elkövet, hogy visszakerüljön, csakúgy, mint az 1. részben Robert
és ugyan OTT R. választása/döntése volt a gyilkosság, Emily-ből is az válik, akaratán kívül
ez egy akkora húzás volt! nagyon komoly!
keresed, keresed a Messiást, megtalálod – nem kevés áldozat (szó szerint is értendő) árán, aztán puff! ennyi volt
az Élet (vagy „valaki” ott fent?!) játszik velünk
jók a párhuzamok, jó a keretes szerkesztés és az, hogy a rejtélyes R.M.F. itt (is) hulla – DE ugye nem sokáig ;) (amúgy az nincs összekötve, hogy az 1. rész utána holttest-e, látva a sérüléseit, sztem. nem… :P)
(Emma Stone nagy pillanata a táncos jelenet a parkolóban, de azért a ’Poor Things’-beli alakítását nem múlta felül
a lila Dodge Challenger amúgy a színésznő férjéé, Dave McCary-é ;))
na jó, jó, de most már tényleg nem kerülgethetem tovább, ki a csuda ez az R.M.F. és mi a neve?
bevallom, nekem fogalmam sem volt róla, de a sok keresgetés meghozza a gyümölcsét és sokak szerint erre utal a 3 betű: R(edemption) – M(anipulation) – F(aith), vagyis: megváltás, manipuláció, hit
(sztem. ez több, mint erős tipp, valszeg’ erről lehet szó – itt akkor még okés lehet a film címének magyar fordítása, de én biztosan maradtam volna a szó szerinti megoldásnál)
ez a pasi egy átalgember, bárki közülünk, aki nem sok vizet zavar
az első részben ugyan picit érthetetlen, hogy (pénzért) elvállalja ezt, hogy akár meg is halhat a balesetben, de ő is csak olyan, mint mi mind – nem?!
de nem véletlen, hogy pici szerepei vannak, nem zavar be a „nagyok” játékába, követi a Sorosát – ami hol halál, hol meg feltámadás
és igen, amúgy a 3 rész pont ezekről szól, mindegyik talán a legerősebben arról, amit az egyes betűk jelentenek, szép sorban…
bocsánat, hogy nagyon hosszú voltam (szóltam róla, uff!), viszont volt és lehetett miről beszélni
sztem. zseniális film, ahogy a többi is, de nem ez vált a kedvencemmé – az, amit fent írtam, nem változott
jóval kevésbé megbotránkoztató, mint a ’Poor Things’ (vagy sok korábbi alkotás…), viszont hoz mindent, ami a Mesterhez köthető
csak más arányokban…
a kedvesség pedig egy nagyon szubjektív dolog: lehet, hogy te annak szánod, de a másik nem éppen úgy éli meg
erről a filmről lehet mit beszélni! bőven!
szerintem méltó Y. L.-hoz, maximálisan <3

(Fotó: efe.com - Cannes Film Festival)

(2024. szeptember 28.)