Euphoria - Trouble Don't Last Always - Part 1: Rue (2020)
FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott...
mindenki várja már az ’Euphoria’ folytatását, de a Covid miatt itt is leállt a forgatás, sajnos
cserébe azonban kiadtak(nak) 2 ’specials’ részt, melyek:
1. "Trouble Don't Last Always" - "Part 1: Rue" – ez már kijött, ezt láttam
2. "F*ck Anyone Who's Not a Sea Blob" - "Part 2: Jules" – ez jan. 24-én érkezik
mindegyik rész 1-1 órás, és csak az adott szereplőről szól
ez, a Rue-rész kvázi egy kamaradarab
1 órán keresztül beszélget két ember, Rue és a szponzora, Ali, egy korábbi drogfüggő (a sorozatban is benne volt)
mindez karácsony este, egy palacsintázóban, ahol pár magányos arc ül + az öreg pincérnő, akinek a tételmondata adja a rész címét is
ez közvetlenül az 1. évad utolsó része után történik, Rue u.abban a pulcsiban van, mint ott
vagyis: haláltánc ide vagy oda (az évadzáróban) – nem halt meg…
de ez azért sejthető volt… nehezen érkezhetett volna folytatás, ha már nem él
ülnek a kávézóban és dumálnak
rettenetes mennyiségű szöveg, ami miatt le a kalappal előttük, különösképp az Alit alakító Colman Domingo előtt
hogy miről van szó?
Rue a WC-ben felszív egy csíkot, majd előadja Alinak, hogy frankón van és elindult afelé, hogy tiszta legyen
miközben láthatóan be van állva (előtte van pár képkocka róla és Jules-ról, ahogyan boldogan élnek együtt - ez vagy haluzás vagy előrevetítése a folytatásnak...)
miután Ali szembesíti, és mondja neki, hogy tegye félre a bullsh*t-et és dumáljanak őszintén, utána tényleg egy szuper beszélgetés részesei lehetünk
amelyből sok minden kiderül Ali múltjáról, a családjáról, az életéről, a bűneiről, arról, hogy mióta tiszta, miért nehéz ez a folyamat, a visszaesések stb.
de közben próbálja Rue-ban tartani a lelket, aki piszkosul maga alatt van
Jules megcsalta Anna-val, belé is szerelmes, miközben azért ezt az egészet (kettejük között) nem igazán hívhatjuk kapcsolatnak – ahogy erre Ali rá is világít, és nagyon igaza van…
Ali egy rengeteg tapasztalattal, tudással bíró 50x éves ember
kívülről, Rue pedig egy 17 éves kamasz, akinek mindenféle világfájdalma van: szakítás, xar az élet, drog, senki nem szeret, xar ember vagyok és hasonlók…
aki látta az 1. évadot (kell hozzá, hogy értsük ezt), ott mi is Rue-val voltunk, benne ebben az egész katyvaszban
drogos, szexelő tinik, az önmegtalálási válság közepén, öreg, házas pasik, akik fiatal csajokkal szexelnek, online zaklatás, zsarolás, kövér csaj, akiből szexdomina lesz a neten és hasonlók…
tudom, tudom, írtam is a kritikámban anno, hogy nekem ez sok volt, túlzottan is
picit hihetetlen, hogy ennyire rossz legyen a szitu
mindenkinek problémás a családja, alkesz szülők, elvált szülők, teherbe eső kamaszok – sok a klisé
ennek ellenére a sorozat szuper, nagyon behúz
benne vagy, szenvedsz te is, közben meg mégis azt gondolod: de jó, hogy az én életem nem ennyire xar :)
az egész évad egy nagy pörgés, vibrálás volt
bulik, techno, sok hip-hop zene
na, itt viszont lelassítunk, durván
és nekem épp ezért tetszett: mert kontrasztos
2 ember dumál, 3-4 percre a pincérnő is… de ennyi
szó van a drogról, az addikcióról, hogy mennyire megváltoztatja az embert, hogy a tetteid nem azonosak azzal, amiket józanul tennél
szó van Istenről, hogy van-e, Ali katolikusból lett muszlim – erről is beszél (de nyugalom, nem olyan, hogy bárkire rá akarna kényszeríteni bármit is)
ha van Isten, miért hagyja, hogy gyerekek meghaljanak, mi ennek az „oka”?
Ali próbál Rue lelkére beszélni, de mint a legjobb pszichológus: nem oktatja ki, nem győzködi, helyette MEGÉRTI, ELFOGADJA őt
ő maga is átment ezeken, tudja, miről beszél
tényleg nagyon jó és értelmes gondolatokat mond neki (minden drogosnak kötelezően felírnám ezt), mégsem szájbarágós
viszont nem is lesz fals a film: nem történik az a végén, hogy Rue hálásan megköszöni, boldogan feláll és hazamegy
amikor Ali egy nagy monológja végére ér, és azt hihetnéd, hogy na, most talán „landolt” az üzenet, a betépett, szinte már félálomban lévő Rue csak annyit mond neki, hogy érti mindezt, egyet is ért vele, de ő nem tervez sokáig a világon maradni
döbbenetes… és sokkoló…
mert aki depis, az ÍGY depis
hallja, amit mondanak neki, de lepereg… fetreng a fájdalmaiban, nem lát tisztán
amikor Alinak már nincs több mondata, eszköze, megkérdi, hogy ez az, ahogyan szeretné, hogy emlékezzen rá az anyja és a húga?!
na, ott eltörik a mécses Rue-nál
nem lövöm le, mit válaszol, majd megnézitek
tényleg mély beszélgetés, minden síkját, aspektusát nem tudom elmondani, mert 60 percbe sok minden belefért
de nagy igazságok vannak benne, pl. azzal kapcsolatba, hogy emberek hogyan követik el u.azokat a hibákat, mint a szüleik, akikre NEM akarnak hasonlítani (és pont u.azt teszik, u.úgy megbántva embereket maguk körül…)
vagy mondjuk, hogy emberek azt mondják: rossz vagyok, selejt vagyok, mindegy, mit teszek, az is maradok – ezzel mintegy önmagukat igazolják, és sosem akarnak megváltozni… majd újra elkövetik a xar dolgokat, ezzel takaródzva, hogy „hiszen én egy selejt ember vagyok”
mintha ez egy privilégium lenne
a sorozat pörgéséhez, darálós tempójához képest itt végre lelassul és megáll minden – 2 ember beszélget az élet dolgairól
és ez nagyon szép
még akkor is, ha az egyik sok mindent megélt és minden nap megküzd azért, hogy jó ember legyen
a másik meg lecsúszóban van, depressziós, viszont még érzi és tudja, hogy mi a jó és a rossz, vagyis nem teljesen kilátástalan a dolog
utálja magát, az életét, a világ szerinte halálra van ítélve, mindenki dühös, haragos és gyűlölködik – ő pedig nem akar ennek a részese lenni
kb. u.ezeket éltem át kamaszként, és u.így nem akartam élni
1 percet sem…
ha nem lennének a szüleim, szerintem már én sem lennék…
ez a rész egy átvezetés a folytatásba, ami nem tudom milyen lesz majd: Rue megpróbálja összeszedni magát (jelenleg erre esélyt sem látok, de Ali bízik benne) vagy megy lefelé a lejtőn
az is sok mindent elárul majd, hogy Jules-szal mi történt
itt ráír Rue-ra 1 üzit, hogy hiányolja…
azt írtam már, hogy Colman Domingo (Ali) valami zseniálisan játszik, de persze Zendaya is tökéletes
minden mozdulatát elhiszed, annyira jó
nagyon-nagyon sajnálod őt, de közben meg (így, ahogy Ali szembesíti) a bajai kívülről tényleg „szokásos” kamasz-problémáknak tűnnek
de mindegy is, mert komolyan kell venni: őt is és azt is, amiket mond
sosem szabad ignorálni egy depressziós embert
komolyan kell venni a szavait
mert egyszer lehet, hogy megteszi… és „sikerül” neki… :( (sajnos ezt is közelről megéltem)
az meg, hogy Szentestén játszódik, nem teszi csöpögőssé, egyáltalán nem ilyen mézes-mázas, „szeressük egymást, Gyerekek!” feeling
tényleg jó film, szeretem az ilyeneket
a folytatás pedig – bármilyen is lesz (pörgős vagy lenyugvós) – ennek függvényében lesz majd érdekes
még egyszer, le a kalappal a két színész előtt!
(Fotó: variety.com)
(2020. december 13.)
