I'm Thinking of Ending Things (2020)
leülök és megírom az idei utolsó kritikámat
azt hiszem, a film méltó az idei évhez – kicsit depis, kicsit gloomy, kicsit érthetetlen, kicsit szürreális
na jóóóó, nem kicsit :D
viszont azt tudnia kell mindenkinek, aki leül megnézni egy Charlie Kaufman-fimet, hogy ki kell nyitnia az elméjét, a lelkét és a szívét is
ezt nem lehet „csak úgy” nézni
hívhatjuk művészfilmnek, ráüthetjük ezt a pecsétet, ha úgy könnyebb, viszont én kimondottan szeretem azt, ha valami nem hagyományos, nem egyértelmű, ha kell közben gondolkodni és tanulok mindabból, amit látok
félre ne értsetek, nincs azzal semmi baj, ha valaki Adam Sandler-vígjátékokat akar nézni, hogy kikapcsoljon, vagy éppen Tom Cruise-akciókon akar izgulni
minden filmnek joga van itt lenni – van közönsége
én sem csak ilyen elvont, beborulós mozikat nézek, nyugi; a ’Dumb és Dumber’-t sosem fogom megunni, de pl. a ’Mátrix’ első részét sem
viszont néha jó azt is elfogadni, hogy a film egy művészeti ág, egy kifejezési mód – mint az irodalom vagy a festészet
vannak olyan művek, amelyek nem a popcorn-kóla közönségnek készültek, és ennyi
semmi ítélkezés…
azt azonban tudjátok, hogy EZ a film művészi, gondolkodós, depis, fekete
csináljuk azt, hogy először elmesélem, mit látunk, min lehet „felhúzni” magunkat – mondván, „mi ez a b*romság??”, utána pedig leírom, hogy szerintem itt valójában mi történik, én hogyan értettem
hátha segít…
biztos vagyok benne, hogy aki eljut idáig, hogy ezt megnézze, tudja, ki a rendező és mondjuk ismeri tőle (azt szerintem sokan ;)) az ’Egy makulátlan elme örök ragyogása’ c. filmet, lesz egy elképzelése, hogy mit fog majd kapni… és érteni is fogja
szerintem világos, de messze nem szájbarágós, na, az nem
ha nem fejtjük le azokat a bizonyos héjakat és „csak úgy” nézzük, úgy nem lesz sem logikus, sem szerethető
viszont ha a homályos üveg mögé nézünk, egy csodálatos történetet kapunk
nem mondom, hogy Kaufman egyszerű, nem egy színes-szagos-szimmetrikus Wes Anderson, aki nekem nagy kedvencem, tudjátok
az az egyik oldalam: Petra ’A’ oldal
de minden kazinak van egy ’B’ oldala is – ami nálam is ilyen sötét és filozofálós :P
na, nem magyarázom tovább K. bizonyítványát, elvan ő nélkülem is ;)
jöjjön a sztori, lecsupaszítás nélkül!
jaj, bocs, még annyi, hogy a film úgy került a fókuszomba, hogy a ’Fargo’ 4. évada után (kritika a blogon) teljesen odáig voltam Jessie Buckley alakításáért (crazy nurse), és rákerestem, ki ő és mikben játszott eddig
akkor akadt meg a szemem ezen
na, mondom, ez megint egy másik oldala lesz és ebben is „kell” majd alakítania, az tuti
ezek után pedig megláttam, kikkel szerepel együtt: Jesse Plemons, aki szintén ’Fargo’-szereplő, és nagyon tehetségesnek tartom
az meg, hogy Toni Collette és David Thewlis (szintén ’Fargo’ + más filmjéről is írtam, mert bexarás jó színész!!) „asszisztál” mellettük, arra szavak sincsenek
hatalmas ez a négyes – és bitang jól játszanak mind… főleg Toni C.-nek kell sok arcát mutatnia, és tudjuk, hogy az megy neki ;)
parádés volt látni ennyi tehetséges embert!!
sztori: van egy csaj (akinek nincs igazi neve, sok néven emlegetik (??) – és már ez is eleve fura), aki 6 hete jár egy sráccal (Jake)
a fiú hazaviszi bemutatni a szüleihez (T. C. és D. T.), igaz, egy elég kellemetlen, durván havas-viharos időszakot találnak erre + maga az út is hosszú
beszélgetnek: filmek, könyvek, művészet (zavarbaejtő, hogy csomó olyan dolgot említenek, amikről még csak nem is hallottam… :(), illetve az élet dolgai
a csaj sokszor elmélyed a gondolataiban, amiket mi hallunk, és tudjuk, hogy azt tervezi, hogy szakít a sráccal, vagyis „ending things” – de így értjük, erre gondolunk
gondolom, magyarul itt a „befejezem”, „lezárom” szavak jöhetnének szóba – maga a „szakítok” nem, mert kell, hogy legyen egy áthallása – majd kiderül, miért
míg mennek a kocsival, többször is van 1-1 bevágás egy öreg iskola-gondnokról, aki tesz-vesz a suliban, takarít, ilyesmi
illetve, a film legelején látjuk, amint kiles az ablakon és nézi, hogy a lány beszáll a kocsiba
egyelőre nem értjük, ki ő és miért fut ez a szál is…
itt ez a kis párocska, ahol láthatólag a srácnak fogalma sincs arról, hogy a csaj szakítani akar vele
Jake előre szól, hogy az anyja elég beteg, lehet, hogy nem is főzött, jobb, ha felkészül a lány
mielőbb bemennek a házba, körbevezeti a farmon, ahol disznó is volt, viszont mivel az apja elfelejtett ránézni, nem etette, megdöglött és a kukacok megették (bocsi a részletekért, de ez még fontos lesz)
bent a házban Jake szüleire sokat kell várni, hogy lejöjjenek, ami iszonyat fura, hiszen tudták, hogy jönnek
a csaj észreveszi a pinceajtót, ami össze-vissza van karmolva – J. mondja, hogy a kutya
de az egészet egy misztikum fedi, J. nem szeret lemenni stb. – én frankón azt hittem ezen a ponton, hogy átmegy horrorba, a csajt bezárják és élve megeszik vagy hasonló…
nem volt kellemes az atmoszféra :P
végre lejönnek az ősök, akik NAGGGGGGYON furák, de tényleg
és ez a vacsi alatt is felerősödik (ami amúgy egy terülj-terülj asztalkám, szóval nem érteni, Jake miért húzta le a mamát… a hatalmas disznó-darab azonban – az elmesélt sztori után – nem guszta :P)
a szülők faggatják a csajt, érdeklődnek, kedvesek és mindent imádnak vele kapcsolatban – különösen a hol hisztérikusan nevető, hol meg síró anyuka
a fater inkább olyan dörzsis… megmondja a véleményét
utóbbi Jake-et kb. semmibe veszi
közben az anya folyton húzza, viccel vele, dicséri a barátnőt, és ha hozzá mer érni Jake-hez (a karjához stb.), J. mindig szemforgatva elrántja magát, illetve továbbra is leoltja az anyját
mintha feszengene az egész szitutól, de ezt azért nem értjük, hiszen ő hozta haza bemutatni a lányt!
a rettenetesen kínos vacsi után átmennek a nappaliba, és ott válnak igazán furcsává az események – ha eddig nem lettek volna azok :P
beüt a szürreál
a csaj felfedezi kiskori önmagát egy fotón
a szülők hol eltűnnek, hol ott vannak – hol öregebbek, hol fiatalabbak
van, hogy az anyuka tolószékben ül, Jake eteti, van, hogy már meghalt, ott fekszik egy ágyon
csak pislogtam
egyedül a lány és Jake életkora nem változik, de a ruháik részben nekik is
a csaj végig le akar lépni, mondván, másnap kora reggel dolgoznia kell – ezt amúgy a kezdetektől mondta, nem a szülők váltották ki belőle – mondjuk, akkor sem lett volna baj, ha ez okozza :D
igazából az a fura, hogy nem akart azonnal felállni és elhúzni...
lejut a pincébe is, ahol kb. nincs semmi, Jake régi festményei
a csaj mindamellett, hogy agytröszt és fizikus, verset ír (elszavalja idefelé a kocsiban) + fest is (amit a szülők, főleg a mama értékelt nagyon)
minden fura, látjátok, de az meg pláne, hogy a lány azokat a festményeket találja lent, amiket ő is festett (csak rosszabb kivitelben), illetve a verset, amit ő írt, meglátja Jake szobájában egy könyvben, ja, meg a festményt is (az eredetijét) egy poszteren
gyanús…
én itt már összeraktam a dolgokat – de ha csak kívülről nézzük, akkor érthetetlennek és kaotikusnak tűnhet az egész
nagy nehezen elindulnak visszafelé a városba, de közben is van egy kellemetlen incidens: a legnagyobb fagy és hóvihar közepette megállnak egy fagyis büfénél, ahol vesznek 2 jégkását (Jake erőlteti ki)
az eladók közül két lány folyton nevet Jake-en és összesúgnak róla, a 3. lány pedig brutál fura (ha ismerősnek tűnik az arcuk, nem véletlen)
közbeékelve mondanám, hogy az iskolai takarítóról továbbra is látunk képeket, amint a suliban ezt-azt csinál, semmi extra (az mondjuk vicces, amikor egy kitalált Robert Zemeckis romantikus filmet néz a tévében :P)
Jake elkezd behisztizni, hogy olvad a jégkása (amiből egy kortyot sem ivott) és ki akarja dobni egy kukába!!
értitek?!
mennek a havas, jeges úton, lánccal, nomansland, kb., és ő kukát akar
nem azt mondom, hogy a poharat dobja el, mert ne, de bakker, öntse ki az italt, majd elolvad, a poharat meg vigye magával
nem-nem, ő el akar menni a kukáig, így letér a főútról és a régi iskolája felé veszi az irányt
(ha nem tudtam volna, mizu (hogy ki kicsoda és miről is van szó), simán gondolhattam volna arra, hogy na, ennyi, a csajnak itt vége lesz, konyec filma)
odaérnek a sulihoz, áll ott egy furgon, Jake keresi a kukát, eltűnik szem elől
a csaj fagyoskodva ül a kocsiban és azon gondolkodik, hogy mennyi idő kihűlni és megfagyni
inkább kiszáll és bemegy a suliba, ahol találkozik az öreg karbantartóval, aki tök normális vele – senki nem öl meg senkit… MÉG :D
majd hirtelen megjelenik egy táncospár, akik úgy vannak öltözve, mint Jake és a lány
letolnak egy csodálatos kortárs koreográfiát a folyosón és a tornateremben
baromi jók, de tényleg – mondjuk, hogy hogyan kerülnek oda, nem nagyon érted…
a táncelőadás végén megjelenik egy karbantartó (nem az öreg, hanem egy fiatal, de őt formája meg, az tuti) és teátrálisan megöli Jake-et (nincs vér, piros szalagok vannak)
az igazi Jake és a lány itt kb. eltűnnek, már csak az öreg bácsi marad
kimegy a kocsijába, elkezd levetkőzni… majd megjelenik egy gyenge animációval megrajzolt malac az autó lámpáinak a fényénél (igen, jól olvassátok!!), és bevezeti az iskolába
megy a coca elől, kitakarva a bácsi „izéját” (aminek itt most kimondottan örültem), és beszélgetnek, filozofálnak
éles váltás: Jake egy színpadon átveszi a Nobel-díjat és szép köszönőbeszédet mond a közönséghez címezve: mondván, nélkülük, a szeretet nélkül nem lenne az, ami, sosem tartana itt
majd a korábban emlegetett kedvenc musicalének, az ’Oklahoma!’-nak elénekli egy dalát, a közönség sorai között pedig ott van a lány, az anyja és az apja is – mindenki öregen (de nagyon túlzó maszkolással) + 1-2 arc a filmből, pl. a 3 lány a büféből
Jake dala hatalmas siker (amúgy egész jól énekli + jó a szöveg), standing ovation, minden
újabb snitt: az eddigi sötét, borongós kép helyett gyönyörű, verőfényes kék ég, ragyogó fények, és az iskola előtt egy autó, amit teljesen betemetett a hó… a távolból pedig halljuk, amint érkezik egy hóeke
ennyike :D :D
és ez nem kevés
azért írtam le, mert kívülről tényleg szürreál, de ha lerántjuk ezt a leplet, nagyon tisztán kirajzolódik az, hogy MIRŐL is szól ez a film (szerintem… :P)
először is: nincs csaj, a srác kitalálta – ő egy idea
a barátnője, aki sosem volt, a csaj, akit bemutatott volna a szüleinek, a lány, aki tökéletes: szép, okos, mindenben penge
író – de nem író, mert az egy létező vers
festő – de nem festő, mert a kép is létezik
és végezetül Jake maga is fizikus, ért hozzá + amiről beszélnek (a fény, a színek), arról is vannak könyvei a szobájában
ki ne játszott volna már el ezzel a gondolattal?! ki ne teremtette volna már meg magának az ideális barátot/barátnőt gondolatban?!
akivel lehet(ne) büszkélkedni...
a másik sarkalatos fordulat: Jake igazából a suli öreg gondnoka – EZ lett belőle
nem nagy fizikus-professzor, nem művész, és a legkevésbé sem Nobel-díjas :(
a szüleivel él(t), ők megöregedtek, valószínűleg tényleg ő ápolta, etette az anyját
az apja sosem szerette, sosem ismerte el, nem foglalkozott vele – ahogy a disznóval sem az ólban
amikor a kocsiban ülve végiggondolja az életét, a meg nem valósult álmokat, az elúszott lehetőségeket, a sok megaláztatást (az iskolában a diáklányok kicsúfolják, kinevetik – és utána ezek azok a csajok a jégbüfében is…) és van egy idegösszeroppanása, úgy érzi, hogy befejezi a dolgokat
„ending things” – ő maga, nem a csaj, nem a kitalált szerelme
és nem, nem szakít, hanem öngyilkos lesz – megfagy (amin a lány is morfondírozott a kocsiban)
és AZ a disznó, a cserbenhagyott, ólban megdöglött disznó lesz az, aki átviszi a túlvilágra
OTT ismerik el, ott jön a Nobel-díj és a szeretet, a taps
mármint, ha van ilyen a halál után… de vegyük úgy, hogy ez történik vele, hogy ezt kapja
ad némi kárpótlást… :(
amiket a disznó mond, és amiről a musical betétdala szól – az mind-mind neki is, róla is szól
nagyon jó a párhuzam
így már nem hangzik annyira kattantnak, ugye?!
döbbenetes; gyomorba- és húsbavágóan fájdalmas, mégis szép
szerintem nagyon jó film, ha hagyja az ember, hogy vigyék a gondolatok és nem csak konkrétan azt látja, ami a vásznon van
nem mondom, hogy könnyű volt ez az év, mert nem
ahogyan ez a film sem habkönnyű, a legkevésbé sem
de pont ettől csodálatos
ahogyan az élet is… <3
(Fotó: rochestercitynewspaper.com)
(2020. december 22.)
