A család kicsi kincse / Little Miss Sunshine (2006)
nem tudom, létezik-e ennél cukibb, édesebb, melankolikusabb, drámaibb, morbidabb és viccesebb film?!
szerintem nem nagyon…
az a baj, hogy amikor valaki megkérdezi, hogy mi a kedvenc filmem, mindig csak a nagyok jutnak az eszembe, a súlyos alkotások, hatalmas mondanivalókkal – és nem ez
pedig benne van, benne KELL, hogy legyen a TOP-ban
a szívem közepében
annyira, de annyira jó mozi, hogy tényleg mindenki talál benne valamit, amiért szeretheti
persze, kell hozzá egy jó nagy adag humorérzék – és nyitottság a fekete humorra -, de azt hiszem, az a legtöbb emberben megvan
itt nem szabad olyanokon fennakadni, hogy valaki egy holttestet „kilop” egy kórházból – ez itt „alap” :D :D
őrületesen beteg a család, minden karakter tökéletesen kidolgozott és ugyan kicsit talán sztereotip is, mégis, annyira lehet őket szeretni – a millió bajukkal és hülyeségükkel együtt
fel vannak nagyítva a jellemhibáik (nagyon nagyra!!), mégis, mind ember… tud változni, javulni, emberibbé, szerethetőbbé válni
némelyikükben kicsit talán magunkat is felfedezzük ;)
nézzük meg őket részletesebben:
* Alan Arkin, mint a nagypapa – azt hiszem, már a név sokat elmond
egy legenda
és annyira neki való ez a szerep! hahaha :D
imádtam!
neki kb. már minden mindegy: öreg, beteg, nincs sok hátra az életből, úgyhogy, ami még vissza van belőle, azt kiélvezi (drogok, pia, minden...)
de nagykanállal!
és valahol jól is teszi…
rettenet jó a szövege, maróan őszinte, nyílt, bárkinek beszól, ha kell és az egész világ felé egy görbe tükröt mutat, leginkább ez a buta gyerek-szépségverseny (beauty pageant) az, ahová odacsap, még utoljára bemutat egyet nekik, zseniálisan!
ekézi a fiát, a családot bőven, de amikor a fia maga alatt van, az a pár mondat, amit mond neki, Istenem! tanítani kéne! <3
őt nem lehet nem szeretni…
csöppet sem meglepő, hogy Oscart kapott érte, még akkor is, ha volt az Oscar körül némi ellentmondás – nem vele, hanem a producerekkel kapcsolatban (akit érdekel, nézzen utána)
a film amúgy kapott még egy arany szobrocskát, ez a forg.könyvírónak, Michael Arndt-nak járt, teljesen megérdemelten!! <3
annyira eredeti ez a történet!
* Greg Kinnear, az apuka – bár akkoriban, amikor a film készült (2001-2006; 5 év alatt készült el, elsősorban anyagi okok miatt) mifelénk nem voltak ennyire divatosak a coach-ok, meg a life coach-ok, meg az egyéb szakemberek (van, aki tényleg az… ;)), Amerikában már akkor is mentek ezek az önerősítő, önmegvalósító cuccok (könyv, kazetta, tanfolyamok)
tényleg nem akarom véleményezni őket, mert nem lehet mindet lehúzni vagy humbugnak mondani, de az tuti, hogy sok kókler van a piacon
olyanok, akik azzá váltak, pedig sosem tanulták ezt, nincs alapja az okoskodásuknak…
de tényleg hagyjuk… :)
itt az apuka a győztes-vesztes példát tolja le minden családtagja – elsősorban a kislánya – torkán
a többiek (pláne a nagypapa ;)) persze kellő kritikával vagy vállrándítással fogadják ezt, de a kislányra még hat, hiszen eleve épp egy versenyszituációban van benne + tiszteli az apját
aztán amikor már lemondunk róla, mi is hülyének nézzük a sikerorientált vagy éppen bántó (fagyi – kövérség téma) megjegyzései után, megmutatja, hogy ő is egy ember, sőt, meglepően merész, jó ötletekkel és nagy adag bátorsággal beleáll a helyzetekbe
ugyan nagy csalódás éri a programja kapcsán (Bryan Cranston, mint mellékszereplő ;) – ő Stan Grossman, ami viszont utalás és tiszteletnyilvánítás a ’96-os ’Fargo’ előtt), rohadt nagy pofára esés lesz belőle, de bírom, hogy nem esik össze
róla is kiderül, hogy jó arc
* Toni Collette, az anya – csupa-csupa nagy név…
természetesen szuper ő is
ő az, aki összetartja ezt a különcökből, meg nem értett, a társadalom által el nem fogadott emberekből álló családot – és teszi mindezt kellő szeretettel, toleranciával, néha pedig zsarolással (kamasz fiú – utazás) vagy határozottsággal
szerintem neki van itt a legnehezebb feladata és hatalmas respect mindazért, amit a családért tesz
nagyon szerettem őt is
* Steve Carell, mint a lecsúszott, öngyilkos-jelölt, homoszexuális pasi, tesó (az anyáé) – S. C. itt még nem volt ismert színész, utána futott be (volt is némi félelem emiatt a rendezőben)
viszont már itt is, ennyire fiatalon is bizonyítja, hogy mekkora tálentum
épp a minap néztem meg a ’Foxcatcher’-t, és lebilincselő, amit ott is csinál
szerintem méltatlanul keveset beszélünk róla és keveset istenítjük őt – ezt halál komolyan mondom…
mindegy, hogy dráma vagy vígjáték, S. C. egy klasszis
hatalmas magasságokban van a színészi játéka és felfoghatatlan, hogy sosem nyert még Oscart (az említett ’Foxcather’-ért jelölték egyedül!!!)
nagyon jól hozza ezt a figurát is, aki intelligens, de megtört (amúgy pont a nagyon okos emberek a legérzékenyebbek…)
annyira sajnáltam annál az incidensnél a benzinkútnál :( (ahol nem csak ő „szívott”, hanem Olive is… nem kicsit… :P jaj, az annyira vicces és fájdalmas is egyben…)
tetszett a barátsága a kamasz fiúval, jól kiegészítették egymást
(aprócska zárójelben tenném hozzá, hogy Frank szerepére az elsődleges választott Bill Murray volt, aki – mint tudjátok – hatalmas kedvencem és szerelmem… biztosan hibátlan lett volna ő is)
* Paul Dano, a tini fiú (bár 15 éveset játszik, a színész 21 volt a felvételkor) az ő némasági fogadalmával, ami hónapok óta tart
Paul Dano… ismét egy nagy klasszis, akit szintén kevesen ismernek (és ismernek el), pedig elég lenne a ’Youth’ c. filmet (írtam róla én is a blogon)
nagyon durva az ő drámája is
eleinte egy kis pukkancsnak tűnik, tipikus „mindent és mindenkit utálok”-kamasz, eléggé bosszantó jelenség, közben meg bírod benne, hogy ő reálisan (ha kissé negatívan is) látja ezt az álszent családot
mindenki sztorijában van egy törés, egy fordulat, elsősorban egy dráma, amikor összedől az elképzelt világa, amikor összetörnek az álmai
szerintem neki fáj a legjobban – és meg is értem, hiszen egy (buta, de) hatalmas áldozatot hozott érte…
* Abigail Breslin, vagyis a család igazi kincse, Little Miss Sunshine – a szemünkben igenis egy győztes
maga miatt és a produkciója miatt is (thanks to grandpa’)
őt is jelölték Oscarra – sajna nem nyerte el, de ennek ellenére valóban a legjobb alakítást nyújtja a nagypapi mellett
cuki, kedves kislány a maga kis (súlyfelesleg – mellékesen jelmez volt, a színésznő nem volt ilyen husi) problémájával a legnormálisabb az egész családban, ez nem kérdéses
legjobb jelenete, amikor „megőrül” a telefonhívás után, hogy bekerült a döntőbe, illetve ugye maga a produkció Rick James "Super Freak (Rocasound Revamp)" c. dalára :D
csuda kiscsaj, csakis imádni lehet
a film pedig édes, kedves, csupaszív
tökéletes
nem kell ide extra nagy tanulság vagy konklúzió, max. annyi: ha lerobban a busz, mindenkinek tolnia kell ;)
ettől család a család, hogy segítjük egymást <3
(Fotó: decider.com)
(2021. június 28.)
