Bárány / Lamb (2021)
2021 egyik nagy filmjének tartották a ’Lamb’-et
sokan, sokfelé írtak róla, több reklám is elém került
alig vártam már, hogy lássam
tudjátok, hogy szeretem az ilyen elvont, szürreális és beborulós filmeket :D :P – a trailer pedig pont elég volt ahhoz, hogy behúzzon ;)
nos, még tavaly (vagyis ’21 végén) sikerült megnéznem, csak elvonultam szabizni, és nem volt időm rá, hogy írjak róla
most azonban érkezik, viszont egy kis csavarral
ugyanis pár szót ejtenék a ’Post Mortem’ című filmről előtte
mint tudjátok, ez az a magyar film, amit a 2022-es Oscaron indítottunk
egy magyar horror!! már eleve ez zseniális, és nagy-nagy bravó érte!
a moziért is, és azért is, hogy egy ilyet el mertünk indítani…
nos, aki ismer, aki olvassa az írásaimat, nagyon jól tudja, hogy magyar filmről sosem írok kritikát
ez idén sem lesz másként
nagyon egyszerű oka van: sok embert ismerek (alkotók, művészek), és senkit nem szeretnék megbántani
az meg nem fair, hogy ha esetleg találok jó magyar filmeket, azokról írok, a többiről meg hallgatok – kilógna a lóláb
vagyis sem a kedvencekről, sem azokról nem írok, amelyek nem lettek túl tökéletesek… (OK, a Petra mozizik FB oldalon azért néha bele-belefuthattok 1-1 posztba, ami a hazai filmekről szól…)
a ’Post M.’-ről sem írok, láttam, természetesen moziban, és baromian tetszett nagyon sokáig, némi fenntartással (a végével volt bajom, de azzal sok) – ez a max., ami most kijött belőlem, OK?! :D
amiért most idecitálom mégis ezt, az pont az Oscar
Izland a ’Lamb’ c. filmet indította, szemben a mi ’Post M.’-ünkkel
ők bejutottak a legjobb 15-be, mi nem (sőt, megelőlegezem, a legjobb 5 idegen nyelvű film között is ott lesznek!!)
és ez nagyon nem fair! nagyon nem fain!
ugyanis mind a két film „misztikus horror” – ha már rá kéne erőltetnem valami kategóriát (OK, a ’Lamb’ inkább dráma, de picit horror is azért…), supernatural erők mozognak benne, és persze-persze, tök más a sztori, de ha a két filmet egymás mellé teszem egy mérlegen, MAGASAN a magyar mozi kerül ki nyertesen
kikérem magamnak! az országunk nevében is! <3
de komolyan!!
én azt érzem, hogy a magyar film azért nem került be, mert nincs valami nagy ÜZENET, valami globális „megfejtés” a végén, miközben a ’Lamb’ egy borzalmasan lassú, vontatott, sokszor unalmas film, aminek a vége ugyan megrázó és sokkoló, de CSAKIS akkor működik az a bizonyos nagy „igazság” a végén, ha azt erőltetetten belemagyarázzuk
ez az én véleményem… a legtöbben nem értenek egyet velem és istenítik a filmet
nem mondom, hogy rossz, mert nem az
lassú film, lassan bontakozik, de a feszültséget végig hozza, generálja, jól játszik azzal, hogy miből mennyit látunk, folyamatosan kezd kirajzolódni előttünk az, hogy mi/ki is ez a lény, aki egy bárány „gyermeke”, illetve a család múltja is…
no, de menjünk sorjában!
a legfőbb: némi magyar vonatkozása ennek a mozinak is van, ugyanis a főszereplő, (a továbbra is remek) Noomi Rapace mellett a film másik executive producere Tarr Béla
bravó és gratula érte! őszintén! (majd ha lesz az Oscar-közvetítés, ezzel biztosan büszkélkednek a műsorvezetők, hiszen mindig minden magyar szálnak örülünk ;))
a film első 20 percében kb. semmi nem történik
nézzük a tájat, ezt a házaspárt, akik a semmi közepén élnek a farmjukon, dolgoznak a földeken, etetik az állatokat stb.
alig szólalnak meg
az egyedüli, amin fennakadtam, az a vacsora volt, ami közben az időutazásról beszélgettek :D (iszonyat faramuci volt)
látjuk, vagyis inkább csak érzékeljük, hogy a bárányok között megjelenik valami fura szörny, ami megtermékenyíti az egyik nőstényt, majd amikor elleni kezd (amit a két gazda segít, természetesen), akkor egy fura egyed születik
(ezt is csak jóval később látjuk, mármint, hogy hogy is néz ki a „kislány”)
a pár befogadja, cumiztatja, gyerekként kezdi el neveli (végül is „csak” a feje bárány, illetve az egyik „keze” olyan kis kacska, bárányláb szerű… a teste többi része emberi)
elég fura ezt látni, nézni, de OK, mentem az árral
az anya bárány persze hiányolja a kicsinyét, folyton béget a ház ablaka alatt, ami elég megrázó amúgy – de egy ponton elhallgattatják :(
a lényeg: a házaspár full gyerekként kezeli, neveli
a kisbárány, aki az Ada nevet kapja, nő, cseperedik, jár stb., épp csak beszélni nem tud, érthető okokból
látni, érezni, hogy ez nem teljesen normális, ahogy őt ez a két ember az elejétől elfogadja, nem ijednek meg, hogy mégis, hogyan születhetett egy ilyen hibrid…
aztán kiderül, hogy volt már egy kislányuk (szintén Ada), aki meghalt, ott van a temetőben a ház közelében
innen valahol érthető (?!), hogy ez egy erős dráma, amit nem dolgoztak fel igazán (a pasi sem, hiszen egyszer sír a traktorban… de a nő még annyira sem), szóval talán Isten „ajándékának” érzik ezt a „gyereket”
egy ponton megjelenik a férj nihil, semmirekellő, lecsúszott tesója, aki több ponton is bekavar: egyrészt ő kerek szemmel bámul a „gyerekre”, nem érti, mi megy is, sőt, egy ponton tenni is akar az őrület ellen
másrészt kiderül, hogy közte és az asszony között volt/van némi viszony…
sokáig azt gondoltam, hogy ez a film az örökbeadásról/-fogadásról szól majd
aztán azt, hogy arra utalnak, milyen az, amikor egy gyereket elszakítanak a vér szerinti szüleitől
de erősen hajazott arra is, hogy mi van akkor, ha nem teljesen egészséges gyereked születik – vele hogy bánsz, mit kezdesz…
végig ezek szerint figyeltem a filmet, remélve, hogy valami szép dolog kerekedik ki belőle
hiszen annak ellenére, hogy a „gyereket” erőszakosan elvették a báránytól, ez valahol érthető, hiszen félig emberi lény, kézzel, lábakkal – nem nőhetett volna fel az istállóban… vagyis, ki tudja?! nem lehet eldönteni…
de az biztos, hogy ez a család szerette, imádta, mindent megtett érte
és végül a nagybátyja is…
egészen idilli lesz egy ponton a hangulat…
de akkor bekúszik egy másik para is, ami nekem már korábban is szöget ütött a fejembe: KI/MI a gyerek apja és hol van? mikor bukkan fel? mikor kéri, ami az övé?
és hát így lesz…
(sokkal később, mint amikor én ezt már vártam volna, de eljön, és abban nem lesz köszönet)
és hát, hogy mi az a nagy üzenet, megoldás, amit ebbe beleerőltethetünk? minden magyarázat szerint az, hogy ami a természeté, azt ne vegyük el a természettől erőszakkal, mert egy idő után visszaköveteli magának
sőt, amit itt látjuk, fogat-fogért módon még rá is tesz egy lapáttal
illetve szól a gyászról is, annak fel(nem)dolgozásáról…
nagyon érdekes hangulatú film, a lassúsága ellenére is feszültséget kelt benned, a táj csodaszép, N. R. szuperül játszik, mégis, ezt bőven el lehetett volna rövidebben is mesélni
tényleg nem akarom bántani az alkotókat, kellően nyomasztó, de közben nézed, érdekel, mi lesz – mégis, nekem kicsit művészieskedő, és a végén tényleg csak erőszakkal tudom beletuszakolni ezt a nagy, globális magyarázatot…
a ’Post Mortem’ BŐVEN van ilyen jó, sőt!!
(Fotó: denofgeek.com)
(2022. január 2.)
