Ne nézz fel! /Don't Look Up (2021)
eléggé megosztó ez a film, amit nem is nagyon értek
aki imádja, az dicséri a szatírát, a humort és a színészi játékot – de elsősorban a humort
+ azt, hogy mennyire jól (és OK, persze kicsit eltúlozva… bár bizonyos helyeken egyáltalán nem túlzás… :P) bemutatja a mai világot, a kor emberét
akik nem kedvelik, azt mondják, hogy szatírának nem elég erős, túl sztereotip, nem ennyire fekete és fehér a világ, sem az emberek
szerintük gagyi a sztori, minden túlzó és nem lehet mindenért a politikát, a politikusokat hibáztatni
én inkább az első csoporttal tudok azonosulni, sőt, mondjuk ki: hozzájuk tartozom
nekem nagyon tetszett!
csak apróbb bajaim vannak vele, azokat majd leírom
a téma adott és Adam McKay (írta, rendezte, ő a producer is) nagyon jól elkapta az ízét (az ő nevéhez köthető az általam imádott ’Anchorman’-széria és pl. ’A nagy dobás’ is)
itt ugyan egy üstökös készül becsapódni a Földbe, 100%-os eséllyel (bááááár… biztos ez?! tuti, hogy 100%? hiszen nincs olyan, hogy 100%... á, legyen csak 70% ;)), de vehetjük ezt a vészesen közeledő (és állítólag bizonyosan visszafordíthatatlan) klímakatasztrófának, a Covid-vírusnak (létezik? tutira?! :D) vagy a laposföld-elméletnek is
akkor sem hisszük el, ha a SAJÁT SZEMÜNKKEL látjuk!
ja, és természetesen a holdraszállás sem történt meg… :D
már a film alapsztorija is behúz, de az, ami utána történik, vagyis az, hogy NEM történik semmi… az az, ami taccsra tesz
hiába vannak a tudósok, a világ számos pontján többen, mindenféle NASA-szakemberek, akár az Atyaúristen is mondhatná (jelen esetben az USA elnökének és sleppjének), akkor sem hinnék el
az ignorancia nagy úr…
kb. olyan, mintha az ’Észbontók’-at néznéd, csak nagyban
szakadsz a nevetéstől
felsorolni is sok (és lehetetlen), mennyi helyzetkomikum, verbális és egyéb vicc, utalás van, ami mind-mind bemutatja, hogyan reagálunk mi, emberek (vagyis sokan…) 1-1 ilyen hírre, bejelentésre
persze van, aki a hatalmát félti, a pozícióját, esetleg függ a véleményalkotóktól, vagy csak egyszerűen buta
esetleg nem buta, csak homokba dugja a fejét, mert könnyebb úgy
a szakemberek elmondják a vezetésnek – azok lexarják, nem veszik komolyan, legyintenek, kalkulálnak, milyen politikai üzenete lenne ennek
jöhet a sajtó, az ellenzék – ők talán figyelnek, megírják
az emberek mégis nyugodtan élik tovább az életüket
a két tudós bejut TV-be, egy reggeli talk show-ba, ahol persze minden más téma fontosabb, mint a világvége: X énekesnő és Y rapper barátja szakítása, bulvár, pletyka
hiába kapnak szót hőseink, a műsorvezetők elviccelik, elbagatellizálják a beszélgetést, közbevágnak, elterelik a szót a témáról, meg sem hallva az üzenetet
sőt, amikor az egyikük ezt már nem bírja és kikel magából, abból is csak gonosz mém-áradat lesz
senkinek nem megy át a tény, hogy a meteor becsapódik, és az egész Föld megsemmisül
vége, konyec filma…
döbbenetes ezt látni, miközben tényleg egy görbe tükröt tart a jelen társadalom felé
OK, ahogy az elején is írtam, eltúlozva, de akkor is igaz
látjuk, hogy ki mit nyer ezen az ügyön, kinek miért fontos „közbelépni”, és ha közbe is lép, milyen indítékok vezérlik (pl. BASH cég)
ugyan lett volna esély még a világűrben szétrobbantani ezt az óriási sziklát, nem-nem, lefújják az akciót (viszont lesz belőle egy jó kis #launchchallange :P), visszatér az űrhajós a Földre (pedig ő lett volna a nagy amerikai hős, el is búcsúzott „minden fehér embertől, akik ezt a világot előre viszik a munkájukkal…” figyelem! őt idéztem… ;), aztán észbe kap és jönnek az „Indians – both kind”, de gyorsan bedobja végül a melegeket is… hiszen így PC)
az emberek üresfejűek: az elnök Mariah Carey-vel és Bill Clintonnal pózol, a reggeli TV-műsor címe „Daily RIP” (amit nem tudom, hogy „Reggeli Lehúzás”-nak fordíthatunk-e, de nekem a Rest In Peace is beugrott ;)), a mobilunk mindent IS tud rólunk, és ha azt érzi, hogy rossz a kedvünk, gyorsan küld egy cuki, vicces videót, hogy feldobjon minket… és a többi…
hála ég, hogy ezek nagy %-a (hogy hány százalék, abba nem mennék bele, értitek… ;) :D) még csak disztópia, de lehet, hogy már nem is olyan sokáig :(
az üstökös végzetes és halálos becsapódása csak „potentially significant event”, a BASH (telefonos informatikai cég, kb. a világ urai, a vezetőjük a miniszternek is utasításokat ad) mottója pedig: „Life, without the stress of living” – és igen, ez nagyon találó az egész filmre
élj üresfejűen, ne higgy a saját szemednek, „don’t look up” – akkor se, ha ott van, jól érzékelhetően, ami a vesztedet okozza
remek, hogy az is benne van: bizony, a jó embereket is el tudja csábítani a népszerűség, a pénz, a pozíció, a jobb nők (mint amilyen a felségük), az újságok címlapjai, az interjúk, hogy egy szexszimbólum lesz belőle (A.I.L.F. – legjobb… hahaha, az „astronaout”, a többit nem kell magyaráznom), az azonban nekem nagyon álságos és valószínűtlen volt, hogy egy ilyen ember, akit elragadott a gépszíj, végül magához tér és visszakúszik az asszonyhoz
hagyjuk már!!
ezt nem lehet megoldani egy közös vacsorával…
OK, ha azt vesszük (vagy így állítják be), hogy az volt élete utolsó napja, úgy értem, úgy rendben van – azt a világon mindenki a családjával, szeretteivel szeretné eltölteni, ebben biztos vagyok
nekem nem illet a filmhez, nagyon nem: végig meg a túlzó szatíra, orrba-szájba toljuk a f*kázást, majd a végén van 5-6 jó ember, akik békében esznek?!
persze, mi más legyen a „megoldás”?! nekem sem jut amúgy jobb eszembe
mondjuk, ez sem teljesen megoldás, hiszen be kellett látniuk, ennek a Földnek annyi, kész, vége, elveszett az emberek belexarása miatt – a gazdagoknak és befolyásosaknak persze VAN B-terve, menekülőútja, ahogy minden filmben, és valszeg’ az életben is
az szép, hogy a végén ez az üzenet: marad a család, a baráti kör, inkább velük robbansz bele a nagy semmibe, a nagy végbe…
viszont így is kicsit csöpögősen romantikus lett ez – én tutira nem tudnék nyugodtan ülni, hanem bőgnék és rettegnék
az addigi szatirikus és habzó humorhoz képest nekem ez vattacukor volt :(
onnantól kezdett romlani (ha nem is erősen) a film, amikor Leo elkezdett észhez térni és erőteljesebben fellépni az igazukért (korábban még simán „megvette” ő is azt, hogy a BASH bányászati megoldása bármilyen kiutat is jelenthet… WHAT?!)
nekem ez volt a film egyik gyengesége, a másik pedig 2 alakítás – igen, végre azokról is illene beszélnem! ;)
természetesen ez az alakítás nem Meryl Streepé volt, aki parádésan játszik, mint mindig és valami döbbenetesen jól néz ki
ki hinné, hogy 72 éves?!
egyszerűen imádtam, mindamellett, hogy nem éppen egy + szereplő :P
hasonlóan jó a fiát játszó Jonah Hill is a maga kis Birkin táskájával
szakadtam rajta! (és az ugye mindenkinek megvan, hogy a film végén, a stáblista után neki még van egy post-credits jelenete?! ;))
evidencia, hogy Leonardo DiCaprio is tökéletes, mint az egyik tudós – egy nagyon egyszerű, szegény, szakadt tudós, akinek a fiai kb. olyan idősek, mint ő :D
az ő fejét csavarja el Cate Blanchett, a TV-s host, aki – nem tudom, figyeltétek-e – olyan merev arccal ül az első jeleneteiben, mint aki most jött ki a botox-töltésből, nincs mimikája, semmi
ez tutira tudatos és imádtam!!
teljesen lenyűgözött Mark Rylance, mint a sokat emlegetett BASH elnöke – őt biztosan mintázták valakiről vagy valakiKről (és Zuckerberg csak 1 közülük)
sok-sok nagyon jó szereplő van még, mind remekül hozzák, amit kell, de nekem Jennifer Lawrence sajnos továbbra sem a kedvencem
ne haragudjatok rám ezért, én nem látok benne annyit, amennyit sokan belelátnak (szerintem a külseje, a szépsége miatt amúgy… (ami nekem szintén nem túl különleges…))
azt érzem, hogy OK, alakít, ott van, jó nyomja, nem béna, de nem érzem azt az átütő erőt, amelyet sok színésznő esetében igen (a Petra mozizik FB oldalon épp karácsony előtt listáztam a kedvenceimet – görgessetek vissza, ő nem lesz köztük, de Meryl és Cate B. igen)
egyedül a ’mother!’-ben tetszett piszkosul – először és utoljára :(
sok filmben szerepel, tolják ezerrel, de nekem nem éri el pl. Zendaya vagy Saoirse Ronan szintjét… nagyon nem…
a másik csalódás pedig – önhibáján kívül – Timothée Chalamet volt, aki hatttttalmas kedvencem (kb. akkora, mint a fent említett művésznők)
mindent eljátszik és minden tökéletesen
drogos fiú vagy éppen ifjú herceg; meleg, szerelmes srác vagy egy bohém hős egy Woody Allen filmben – tökmindegy, mindenben jó
egy zseni, tényleg, de azzal még ő sem tud mit kezdeni, ha kap egy normálisan ki nem dolgozott, a semmiben lógó ukmukfukk karaktert
piti bolti tolvaj, egy lázadó arc (de mi és ki ellen lázad pontosan?!), aki 1 perc alatt beleszeret a szintén rebel tudós csajba (ő J. L.), majd el is akarja venni
WTF?!
az egyedüli ütős jelenete az asztali áldás a világ pusztulása előtt… de az eleve jól volt megírva, nem kellett nagy truváj hozzá
márpedig ez a srác igenis képes hatalmas truvájokra – ennél sokkal nagyobbakra, szóval méltatlan dolog volt ezt neki adni
(és ez nem egy Wes Anderson-mozi, ahol kb. 1 mondatért is cameózól, mert akkora menőség szerepelni a mester filmjében… :P)
szóval ez a két apróság: a nyálas vég (mindamellett, hogy nem tudok jobb befejezést…) és ez a két szereplő – más semmi
az extra jelenet a végén is jó… és sejthető volt, hogy az elnököt valami, amit „brontaroc”-nak hívnak öli majd meg – ezt már nagyon vártam
(ja, és testdublőr volt ott, nem Meryl az valójában – de Leo még így is zavarban volt, hogy egy ekkora ikont kell „meztelenül” látnia… még akkor is, ha ő épp nem szerepel abban a jelentben :P)
összességében ez egy nagyon jó film, a sok-sok, megszámlálhatatlan vicces jelenettel, többek között Chris Evans cameójával, mint Devin Peters, vagy a végén, amikor a világ felrobbanása után a világűrben kering egy arany borjú (mindenki érti…) és egy piros Tesla :P
mindarról szól, amiben élük
egy barátom emiatt hagyta abba a nézését… mondta, hogy épp elég ezt látnia nap, mint nap, elég ebben élnie…
Szilveszter estéjén láttam, még a fergeteges bulink előtt és ennél tökéletesebb zárása nem is lehetett volna a 2021-es évnek <3
(Fotó: netflix.com)
(2022. január 6.)
