CODA (2021)
CODA = Child of Deaf Adults
vagyis olyan gyerek, akinek a szülei siketek
és itt még a bátyja is
CODA a zeneelméletben = a zenemű függelékét, befejező részét jelenti, amely többnyire megerősíti a hangnemet és egy vagy több motívumra emlékeztet (forrás: Wikipedia)
jelen esetben mindkettő igaz a filmre
amikor láttam az előzetesét, azt hittem, hogy egy tipikus, közhelyes, „láttuk már”-típusú filmet kapok majd, ami bemutatja (és most eltúlzom!!), hogy szegény-szegény siket/siketnéma embereknek mennyire nehéz az életük, mennyire ki vannak közösítve, milyen borzalmas boldogulniuk a hangok és zajok világában
aztán, amikor láttam, hogy ennyi díjra jelölték, ennyi díjat nyert, elgondolkodtam, hogy talán lehet mögötte valami más is
amikor megnéztem (jópár napja), még messze nem jelölték a legjobb film díjára az Oscaron, de amikor hallgattam a jelöltek bejelentését, annyira, de annyira megörültem neki!
ott a helye! megérdemelten!
nem nyernek, sajnos ez borítékolható, de csodálatos film
szívet melengető, emberi, és teljesen másról szól
máshogy, más aspektusból mutatja meg ezt az életet, sőt, igazából a másik oldalról láthatjuk ezt
milyen az, ha egy HALLÓ ember él együtt a siketnémákkal, ha ő a KISEBBSÉG
nem titkolom, többször is (vagy 3x biztosan) bőgtem rajta, és nem csak hüppögtem, frankón, erősen, orrfolyósan – ez azért a vége felé volt (nyugalom, nincs dráma, nem hal meg senki, „egyszerűen” csak emberi érzelmekről van szó, amelyek hitelesek, reálisak)
szép, érzékeny alkotás
nem csöpögős, nem túlzó <3
adott egy tinédzser lány, aki amióta beszélni tud, a szülei tolmácsa
ő rendel helyettük az étteremben, ő fordít az orvosnál – amikor épp az apja golyóiról és nemi szervéről van szó, no meg arról, hogy 2 hétig ne szexeljenek az anyjával
otthon mindenki zörög-csattog-pakol, iszonyú zajt csap – hiszen ŐK nem hallják, hogy hangosak, de a lány hallgasson zenét az asztalnál a fülesen, mert az udvariatlan
ő a tolmács a felnőttes és számára érdektelen ügyekben, a szakszervezeti ülésen, amikor az apja dühös és káromkodik – ő azt is fordítsa!
ő a tolmács a bíróságon is
és végig kell néznie, „hallgatnia” azt, amikor a szerelme, a leendő pasija előtt szexuális felvilágosítást tartanak a szülei, kézzel-lábbal, konkrétan előadva mindent az óvszer felhúzásától az ejakulációig
jelelve, de azért teljes testtel, karral, ököllel, hogy a srác BIZTOSAN értse :D
(amúgy ez rettenet jó jelenet, a TOP legviccesebb, de a csajnak nem az… csöppet sem, sőt, nagyon megalázó)
és ne felejtsük el: ő egy kamasz lány, tanul, de mellette élne, felnőne, szerelembe esne és számos olyan dolgot csinálna, amit a vele egyidős lányok csinálnak
de nem, az élete nem csak ezen a ponton nehezített – mintha ez nem lenne elég -, hanem besegít a családi bizniszbe is
az apja és a bátyja halásznak, ő is minden reggel kimegy velük a tengerre
3-kor kelt, kint robotol a hajón (kell és nem árt, ha ott egy halló is velük – és ebből baj is lesz, amikor a lány nincs ott), majd bringára ül, behúz a suliba, tanul
néha elalszik az órákon, annyira hulla
és ha ez még mindig nem lenne elég (de az!! :D) az ő igazi szerelme a zene és az éneklés
nem csak egy futó hobby, amit a családja nem ért, nem érez át, hanem neki ez a mindene
csodás hangja van…
szíve választottja (akivel akkor még nincs semmi, sőt, a fiú szinte észre sem veszi) feliratkozik a kórusba és ő is követi
persze nem megy olyan egyszerűen a beilleszkedés, a szereplés, hiszen ő egy periférián élő csaj (csúfolják, kinézik a családja és a halászat (szagok…) miatt is), viszont a tanára (a zseniális módszerekkel tanító „Mr. V” - Eugenio Derbez) lát valamit benne és elkezd vele foglalkozni
sőt, mi több, javasolja, hogy jelentkezzen a Berklee-re – hogy segítse őt, plusz órákat tart neki este és hétvégente
a családja erre legyint, nem veszik komolyan és ugye fel sem tudják mérni, hogy vajon jól énekel-e a lányuk – azt hiszik, ez valami gyerekes hobby
nekik a legfontosabb a családi üzlet, a halak eladása, a megélhetés
a fiúnak a tinderezés – amibe az anyja is beszáll tanácsokkal
a lány teljesen magára van hagyva ebben
aztán amikor a szakszervezetben eldurvulnak a dolgok és neki folyton ott kell lennie, elkésik Mr. V-től, aki ezt – joggal – nem nézi jó szemmel
a sráccal – egy duett kapcsán – kezd összemelegedni, legalább ennyi kis boldogság bekúszik az életébe, de persze ez sem sül el jól, hiszen a családnak épp akkor lett volna rá szüksége, amikor életében talán először önző módon NEM ment ki a tengerre és volt egy szép, romantikus napja
no, nem mesélek el minden történést, ezeket is csak azért, hogy lássátok, mennyire rohadtul nehéz a lánynak és szerintem EZT az oldalt még nem nagyon mutatta be egy siketnémákról szóló film sem
figyelem! nem egyoldalú a film, nem csak a lányt nézzük és sajnáljuk, illetve nem csak az árnyoldalát látjuk ennek az életnek
látjuk azt is, mennyire klassz ez a család, mennyire szeretik egymást (különösen apuka és anyuka), mennyire szeretik egymást
összetartanak, segítenek, támogatják egymást
de… ebből valóban a kicsit kilógó „elem” a lány
aki mind a két „világot” ismeri, mindkettőnek a részese, de közben egyiknek sem igazán tagja :(
mégis, nem ezeken a pontokon sírsz (vagy sírtam), hanem a szeretet megnyilvánulásán
és abból van 2-3 nagyon erős momentum, pl. az előadás a színházban, amikor mi, nézők azt látjuk, „halljuk”, amit a szülők és a tesó – a csöndet, a semmit
látjuk a színpadot, ott a lány a szép, piros ruhájában, csodásan énekel, a közönség imádja – ők hárman pedig csak néznek ki a fejükből
SEMMIT nem értenek ebből, inkább megbeszélik (jelelve), hogy mi legyen a vacsora
nagyon erős… és fájdalmas
természetesen fantasztikus az a rész, amikor a lány az apjának újra előadja a dalt a kocsi platóján, az apja meg fogja a torkát, hogy legalább a vibrálást érezze
és akkor megérti, felfogja, hogy ezt a lányt nem börtönözhetik be ide, nem köthetik ide, csak azért, mert nekik kell egy tolmács vagy egy halló ember a hajóra
(ezzel párhuzamban szép a fiuk drámája is, aki szeretne ott lenni, segíteni, erős lenni, de a szülei inkább a csajra támaszkodnak, nem rá, hiszen ő sem beszél…)
a 3. pedig, ahol végleg eltört a mécses, az egyértelműen a Berklee-s válogatás volt
ez is lehetett volna annyira közhelyes… hiszen láttunk már számos ilyet, hogy valaki énekel, közben meg jeleli a dalt (még az X-Faktorban is :P), mégis, annyira hat, annyira működik
<3
óriási az az áldozat, amit a lány – akarata ellenére – meghoz a családja számára, hogy OK, nem megy a suliba, marad itthon, besegít, velük lesz – de mégis, azt hiszem, így a „fair”, hogy elengedik
a vége persze happy end, minden szuper, hasít a biznisz, az anyuka is kicsit tud már viccelődni a halló nőkkel, akik a halakat feldolgozzák, a tesó boldog a csajával…
minden szép és jó
max. annyi, hogy a lány pasija nem jut be a Berklee-re és így külön lesznek, de ez nem tűnik akkora drámának :P
(amúgy is, nekem eléggé gyenge láncszem volt a fiú - Ferdia Walsh-Peelo, sajnos mind alakításban, mind hangban)
de akkor menjünk is picit jobban bele a szereplőkbe!
* Emilia Jonest én a ’Locke & Key’-ből ismerem – amúgy teljesen hasonló ez a karakter is: kicsit fiús, laza csaj, nagy ingekben
mégis, annyira jól és árnyaltan játszik
a film kedvéért természetesen megtanulta a jelnyelvet, a halászatot és millió+1 énekórát vett
ezeknek mind látszik a nyoma
19 éves, mégis ez a fegyelem, ez a hozzáállás – nem semmi!
* az édesanyát (Marlee Matlin) több olyan filmben, sorozatban (’Elcserélt lányok’) láthattuk már, ahol siketet alakított, neki Oscar-díja is van már
határozott nőci, mégis, a legszebb pillanat az, amikor négyszemközt beszélget a lányával, ő pedig megkérdezi, hogy amikor megszületett, mit kívánt az anyja: hogy siket legyen vagy halló…
nem lőném le a választ…
megindító
* az édesapa (Troy Kotsur) TOP kedvenc, zseniális, vicces – nem véletlen, hogy Oscar-jelölést is kapott ezért az alakításért
nagyon emberi, minden mozdulata
* a fiútesó (Daniel Durant) is hozza, amit kell: az elején még tényleg csak a tinderező kamaszt látjuk benne, de valahogy a szemünk előtt nő fel, és magához a feladathoz is, a szerephez, amit ebben a családban ellát
a főszereplő lány barinője mellett úgy tűnik, hogy le is horgonyzik
szép, kerek, kompakt az egész
kedves emberekkel, sok-sok vicces jelenettel
és semmi nem túl sok vagy túl kevés
nincs részrehajlás, mindkét oldalt látjuk, hitelesen
fontos elmondani, és talán ezzel zárom is most a soraimat, hogy a filmnek van egy eredetije, egy francia film (2014-ből), ahol nem minden siket embert alakított siket színész
itt erre nagyon figyeltek, vagyis mindhárom családtagot tényleg siketnéma színész játszik
a film rendezője Sian Heder, akinek az édesapja Lajos Héder, művész, akinek a feleségével vagy egy design-cége az USA-ban, Maggs Harries & Lajos Héder névvel – vagyis az idei Oscaron is VAN magyar szál :D :D (ha nagyon messzi szál is ez, hahaha :P)
(Fotó: dcstake.com)
(2022. február 10.)
