elvoltam a sorozat 1. évadával, nem írtam róla akkora fényes kritikát – mert nem is volt az :P
de ha már kijött a 2. évad, megnéztem ezt is
ez most csak 7 rész, szintén kb. fél órás részekkel; még könnyebben letolható, mint az első
viszont sokkal rosszabb lett, mint az :(
míg ott a két karakterünk (Nadia - Natasha Lyonne és Alan - Charlie Barnett) u.azt a napot élték meg újra, itt már konkrét „time travel”-en veszünk részt, vissza a régmúltba, főhőseink nagyanyjának korába
Nadia a zsidóság-Holokauszt korszakkal találkozik, deportálás, vagyon elkobzása stb.
míg Alan a kettészakított Berlinben vergődik, NŐKÉNT (ez amúgy iszonyat faramuci)
Nadia hol a fiatal nagyanyja (ő „bújik” a bőrükbe, a tükrökben a fiatal nagyi látszik, de valójában ő alakítja a karaktert), hol az anyja
és ez olyan szürrealitásba torkollik, hogy Ő maga lesz a terhes anyja és Ő maga szüli meg önmagát
iszonyat!
ja, és hogy hogyan ugrálnak az időben? felszállnak egy new york-i metrókocsira és az odaviszi őket
ajtó nyílik-csukódik, ajtó nyílik… és már ott vannak, abban a korban
ami nagyon vicces és meglepő is volt egyben, hogy Nadia ősei nem oroszok (vagy csak részben), hanem magyarok
vagyis: Magyarországra érkezik, millió (!!) jelenet itt forgott (miért nem tudtam erről?! és megint a Keletiben, vazze…), és millió (!!) magyar színész játszik benne
sajnálatomra Molnár Piroska mond kb. 1 mondatot, de azt kétszer – szóval az övé inkább cameo
de feltűnik Farkas Franciska és Czukor Balázs is
akik viszont tényleg sokat szerepelnek (és sok a szövegük is): Bordán Irén és Papadimitriu Athina
ők hol magyarul, hol oroszul, hol angolul beszélnek
de még hősnőnk, Nadia is mond pár magyar mondatot – irtó cukin és viccesen (annyira rossz a hangsúly, hogy alig értettem, miket mond… pedig vicces beszólásai vannak)
hiába, ismét a világ közepe vagyunk!
ugyan hol Németországként, hol Oroszországként szerepelünk (de voltunk már Kína is :)) a filmekben, most viszont saját magunk jogán vagyunk itt <3
no, de vissza a sorozathoz ;)
Nadia, vagyis Natasha Lyonne továbbra is parádés
nem tudom, hogyan, milyen emlékből, milyen mélyről hozza ezt a karaktert, de én még csak nem is láttam hasonlót… sem filmben, sem soriban
ez a lazaság, ez az önpusztítás, ezek a beszólások, a mondatai és persze AHOGY beszél
rettenetes ember, de mégis nagyon kedveled :D <3
a karaktere továbbra is mélázik a múlton, szenved, depis, felrémlenek emlékek a horror gyerekkorából, az anyjáról (Chloë Sevigny-nek jóval több a szerepe, mint az 1. évadban… és amúgy még mindig remek színésznő ;)), hogy miért Ruth-ot választotta, miért nem az anyját
hogy esetleg emiatt lett öngyilkos az anyja… stb.
elvileg most ez a magyarázat, amiért beindul ez az egész „time loop”, de nincs olyan tisztán megmagyarázva, mint az első évadban
Alan története meg pláne nem!!!
mint kiderül, a nagyanyjának is van egy komoly múltbéli sztorija, de az egész nincs úgy kibontva, levezetve, részletezve, mint Nadiánál
eleve: rohadtul ki voltam akadva, hogy Alannel alig foglalkozunk, egy csomó rész lement úgy, hogy csak N.-t láttuk, őt nem, sőt, nem is taliztak
(tök nem fonódik össze úgy a sorsuk, mint korábban)
ez nagyon nem tetszett
mellékszereplővé vált, és mint ilyen, szerintem felesleges volt ezt a Kelet-Berlin, Nyugat-Berlin múltbéli szálat behozni
nem sok értelme volt
nagyjából, a sorozat 3/4-ben Nadia múltját és depizést láthatjuk: végigéli a Holokausztot, azt, hogy milyen az anyja bőrében lenni, majd megszüli saját magát
ha ez nem lenne elég: ellopja a bébit abból az idősíkból és elhozza a jelen korba
apropó, jelen: Ruth (a továbbra is ZSENIÁLIS, és N. L. mellett a legnagyobbat alakító Elizabeth Ashley-vel <3) kórházba kerül, haldoklik, meghal – de ez az utóbbi annyira xarul és jelentéktelenül van megcsinálva, hogy az méltatlan Ruth karakteréhez és fontosságához
botrány!
a jelen amúgy is nagy katyvasz… alig vagyunk itt
Alan hol bajszos, hol nem… hol visszaugrunk az 1. évad idősíkjába, Nadia akkori szülinapjához (36.) és megint a fürdőszobában vagyunk, megint szól a "Gotta Get Up" dal :D (amit én nagyon megkedveltem, btw ;))
az egész forgatókönyv ugrabugrál
és N. története sem túl erős
bőven elég volt az 1. évadban ez az édesanya-szál, ennek a zsidós-aranyos történetnek semmi jelentősége nem lesz, hiszen hiába leli meg, újra elveszti, majd a végén nem is azt választja
világoooos, értem én az üzenetet
meg az anyjával kapcsolatban is: el kell engednie, el kell fogadnia, hogy meghalt, azt is, hogy nem az ő hibája volt; ahogy az sem, hogy Ruth-ot választotta…
csak ennek az egésznek mi köze Alanhez??
semmi…
az 1. évadban taliztak, összeforrt a sorsuk, egymást megmentették, egymáson segítettek – és olyan szép volt a vége…
(írtam is a kritikámban, hogy vajon hogyan lehet ezt folytatni?! olyan lezárt… - nos, nem is kellett volna… :P)
itt csak ímmel-ámmal taliznak, mindketten benne vannak az őseik múltjában és (ahogy írtam is) Alant pláne ritkán látjuk :(
kb. a 6. részben ugrunk oda, hogy N.-nak megint AZ a bizonyos szülinapja van, jön a kopogás a WC ajtón, szól a dal
de ez sem hoz túl sok megoldást
N. vagy 5 perc alatt levezeti, mi van az idősíkokkal, a múlttal, az univerzummal – de kb. olyan módon, hogy Dr. Sheldon Cooper is megirigyelhetné ;) :P
a vége is olyan ukk-mukk-fukk
a 6. részben az a „mindenkiből kettő vagy több van…” – full káosz, megint minden esik szét
aztán N. elengedi az anyját (az konkrétan egy horrorfilmbe való jelent volt a kávézóban…) és visszatérünk a JELEN jelenbe, ami 4 évvel az 1. évad után van
N. 40 éves, és Ruth meghalt, épp a siratása van
mondom: full méltatlanul
nem tudom, minek akarnak még egy 3. évadot is?!
szerintem ez nagyon rossz lett és nem kéne folytatni... :(

(Fotó: tbivision.com)

(2022. november 19.)