Take Shelter / Take Shelter (2011)
nem tudom, hogyan, de ez a film felkerült a filmes listámra
esélyes, hogy valahol olvastam róla, hogy jó
esetleg amikor épp Michael Shannonról kerestem dolgokat
passz
de jó, hogy felkerült arra a listára ;)
először azt hittem, ez is idei mozi, de nagyon nem, 2011-es
Jeff Nichols írta és rendezte és Shannon mellett a másik főszereplő Jessica Chastain
el kell mondjam, mindkettőjüket nagyon szeretem és iszonyatosan tehetségesnek tartom
szerintem eddig bármiben is játszottak, az TOP volt
J. C. azért valamivel jobban foglalkoztatott szerintem, sok főszerepe van, M. S. nem feltétlenül annyira ismert, pedig…!!
itt is mindketten brillíroznak, de főleg Shannon
a sztori nagyon egyszerű: van egy pasi, aki úgy tűnik, apokaliptikus látomásokon keresztül érzi a világvégét
vagyis egy nagy vihar közeledtét
ezek a látomások hol horrorisztikusak (de tényleg! ;)), hol misztikusak
piszok jól meg vannak csinálva
míg a kutyás jelenet „csak” scary, a madaras már scary és misztikus is, de ott van az emberrablás, az olajszerű eső és mind közül a kedvencem, amikor a bútorok a szobában felemelkednek a földről, lassított felvételben
ezt a Strause tesók és a Hydraulx cégük csinálta, és valahol lenyilatkozták, hogy ebben az 1 jelenetben több a CGI, mint az egész ’Avatar’-ban
hahaha :D
iszonyat látványos, imádtam
no, de viccet félretéve: az elején nem tudjuk mire vélni a főhős, Curtis látomásait, majd kiderül, hogy nagy részük álom, rémálom
de van olyan is, amikor napközben haluzik
és onnantól, amikor ez történik, és MÁS nem látja vagy hallja ezt (elsősorban vihart, dörgést, villámlásokat) – onnantól tudjuk, hogy vele valami komoly baj van
eleinte inkább tényleg azt hisszük, hogy valami modernkori próféta, de aztán kezd kitisztulni a kép és kiderül, hogy az anyja paranoid skizofréniás és 30 x éves kora óta az (elhagyta a családját, a gyerekeit – Curtis akkor 10 volt – és borzalmas állapotban találtak rá; utána egy intézetbe került és most is ott van)
kezdjük érezni, hogy C. baja is ez, sőt, ő maga is elindul ezen a szálon
nagyon dicséretes, hogy orvoshoz fordul, nyíltan beszél a tüneteiről, a tapasztalásairól (ami baromian nem lehetett könnyű), de utána is jár a témának (könyveket vesz ki erről a könyvtárból)
sajnos a legszörnyűbb hibát mégis elköveti: a fantasztikus, kedves, szerető és támogató feleségének (J. C.) nem meséli el
elodázza, tagadja
ő meg nem érti a sok furcsaságot
már a kollégáknak is kezd feltűnni, hogy C. nem 100-as, egyrészt látszik is rajta, másrészt érthetetlen dolgok iránt érdeklődik és elkezdi kiépíteni a vihar elleni kis menedék pincéjét – pontosabban kibővíteni
van egy pici lyuk a földben erre a célra, de ő egy egész konténert helyez be mellé és összeköti őket – levegőztetővel, vízzel, szennyvízelvezetéssel stb. fel is tuningolja
full a megrögzöttje lesz ennek, betegesen
csak ás, fúr, szerel és olyannyira kicsúszik a keze közül minden, hogy emiatt extra hitelt vesz fel, de ha ez nem lenne elég, az állásából is kirúgják
pedig mindennél fontosabb lenne nekik a pénz, ugyanis a kislányuk (Hannah - Tova Stewart) hallássérült és épp beültetnének neki egy cochlear implantot, amivel ismét hallana
amúgy a kislány (a színész) valóban is siketnéma, és a szülei is
itt a filmben mindkét szülő hall és beszél, elvileg egy betegség következtében vesztette el a hallását – (ez a magyarázat) de ebbe nem mennek bele annyira
vissza Curtis-hez, aki csúszik, csúszik, egyre lejjebb – és ezzel arányosan annál zseniálisabb lesz Shannon játéka
phú, nagyon komoly a pasi
én imádtam a ’Nine Perfect Strangers’-ben, ódákat zengtem róla, sőt, szerintem ő volt ott a legjobb – és azóta kutatom a filmjeit
iszonyatos látni egy ilyen betegséget, azt, hogy az érintett mit él meg, hogyan lát/hall dolgokat, hogyan próbálja ezt rejtegetni, titkolni, kapaszkodva azokba a pillanatokba, amikor épp jól van
világos, hogy a környezete nem érti… vagy azt hiszik, őrült, vagy azt, hogy bunkó
szegény kislánya meg néha konkrétan fél tőle
egyértelmű, hogy ennek az egésznek robbannia kell
és robban is, egy TOP of the TOPs jelentben, egy társasági esten, egy vacsorán
olvastam, hogy a statiszták a jelenetben nem tudták, mi lesz, csak annyit, hogy ez egy buli, nyugodtan kajáljanak
de azt, hogy Curtis robbanni fog… wow… látszik a meglepetés az arcukon – nem játszottak rá :D
amíg élek, ne fogom ezt elfelejteni
azt sem, ahogy a végén a felesége odalép hozzá, megsimogatja az arcát… nagyon megható volt :(
úgy tűnik, az asszony (Samantha) kitalálja, hogyan élhetik ezt túl, anyagilag, lelkileg, testileg stb., mintha lenne egy kis megnyugvás, de persze beüt egy vihar
valódi, riasztással, mindennel
és akkor le kell menekülni a „shelter”-be, ami megvédi őket
mégis olyan para, olyan fullasztó az az egész, és annyi kimenetele lehetett volna...
én rémeket láttam magam előtt, hogy mi lesz: pl. hogy nem engedi ki a családot… és hasonlók
de amúgy csodaszép a vége, nagyon szimbolikus, nagyon áthallásos és ismét csak a feleség iszonyatosan erős bölcsességét és empátiáját emelném ki
nagyon kell ő ebbe a sztoriba…
pedig lett volna lehetősége, hogy kilépjen; nem is egy…
azt gondolnánk, micsoda szép vég, happy end, a pasi eljár majd a pszichiáterhez és megoldódik minden
még akkor is, ha úgy tűnik, a doki sajnos őt is beutalná egy intézetbe…
azonban javasol nekik még egy utolsó közös, családi nyaralást a tengerparton – amit már 1000 éve terveztek és arra gyűjtöttek
amikor azt hiszed, már nem jöhet újabb fordulat... jön
és nagyon megható az egész
tökéletes befejezés…
értelmezni pedig annyi módon lehet – de kétféleképpen mindenképp
nem szeretném elspoilerezni, mi történik és én hogyan értettem, de bármelyik variáció is „igaz”, csodaszép, ők pedig mostantól egyértelműn egységet alkotnak - bármi is lesz, világvége vagy felébredés...
ez egy nagyon jó kis film lett
bravó!
(Fotó: looper.com)
(2022. november 25.)