manapság igazán nem áll messze a fiataloktól, hogy mindenféle őrült kihívásokon (kvázi: mered vagy sem?! bátorságpróbákon) vegyenek részt
sajnos megy az őrület a neten, a TikTokon
millió módon és műfajban
régen még „csak” azon röhögtek, hogy milyen kellemetlen és fullasztó érzés egy kanál fahéjat egyben lenyelni (nem akarok tippeket adni! Isten ments!!), sőt, sztem. ezt még valamelyik „okos” Való Világba is beletették, mint „feladatot” (WTF?!), ma meg ott tartunk, hogy önfojtogatás és hasonlók
ne is hívjuk ezt bátorságpróbának
a szemükben ez menőségi próba
a szememben, sokak szemében, a SZÜLŐK szemében meg kb. egy nagyon veszélyes „játék” az élettel
amin simán veszíthet az a fiatal
volt is ebből baj, akár halálos kimenettel, nem egyszer :(
nem akarok az erkölcscsősz szerepében tetszelegni, mi is csináltunk hülyeségeket annak idején, amikor mi fiatalok voltunk
de ez az őrület, ami most megy… sok(k)!
és mindez persze csak úgy működik, hogy nyoma is van, ergo videó készül róla, amit vagy a delikvens vesz fel magáról, vagy a társai róla (itt a filmben az utóbbit láthatjuk)
mindez lehet undorító, megalázó, vicces – de nem feltétlenül olyan, amit később, idősebb korodban szeretnél majd visszanézni (a szülők pedig már most sem!!)
elég csak a ’FOMO’ filmben történtekre gondolni, de korábban is készült számos más olyan külföldi alkotás, amiben hasonló történik
borzalmas ez a mindent „anekdotálás”, vagyis pontosan az, amit a szó takar: nem akarsz lemaradni, nem akarod, hogy mások lemaradjanak rólad
nyomot akarsz hagyni, népszerű akarsz lenni
vagy éppen valakit le akarsz járatni
á, hagyjuk is, csak felhúzom magam rajta!
nagy várakozással ültem be a mozira kedves, ideális mozistársammal (és jóbarátommal) E. K.-val, aki – hála ég – pont annyira szereti a horrorokat, mint én
miután sokat nevettünk azon, hogy milyen horrorok várhatóak mostanában (idiótábbnál idiótább magyar címekkel) – mindezeket csakis és kizárólag Galamb (Galambos Péter) búgó hangjával... (a trailerekre gondolok) –, végre elindult az a film, amiről mindenki azt mondja, az Év Horrorja
egyedi, különleges, állat, durván jó… és hasonlók ;)
tény, hogy az A24 háza tájáról kerül ki, ők pedig ügyesek ebben: friss, fiatalos témák, új színészek felfedezése stb.
bírom a csapatot ;)
most pedig biztosra mentek, hiszen a rendezőpáros kitűnően ismeri ezt a terepet, ezt a korosztályt
Danny és Michael Philippou ikertesók (ausztrálok) és van egy YouTube csatornájuk, a ’RackaRacka’, ami tele van vicces horrorvideókkal
csekkoltam és elég jól mennek a srácok
kb. 7 milliós követőtábor, sok-sok videó (NEM az én ízlésem, bocsiiii… :P) és itt ez a horrorfilm, amit ők írtak és rendeztek (hogy pontos legyek, Michael csak rendezte, ő az írásba nem folyt bele, ebben Bill Hinzman segített, aki a fent említett YouTube oldaluknál is segédkezik) - konkrétan, elutasítottak egy DC film rendezést, csak amiatt, hogy ezt megcsinálhassák ;)
a ’Beszélj hozzám!’ hozza mindezt, amit manapság kell – van egy ismertebb név/arc, a főszereplő barátnőjének (Jade) édesanyja szerepében (Miranda Otto – aki szuper)
van egy nagy felfedezés a főszereplő (Mia - Sophie Wilde) személyében, aki nem teljesen kezdő…
a 26 éves ausztrál színésznő sorozatokban és filmekben is szerepelt már (de ez volt az első főszerepe), én még korábban semmiben sem láttam, és szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül
ez azonban tutira felhelyezi majd a tágabb filmes térképre ;)
ami miatt tényleg egyedülálló a film – horror szempontjából –, hogy nincs benne finomkodás, az tuti
2-3 olyan jelenet is volt, ahol be kellett fognom a szememet
sosem gondoltam volna, hogy egy supernatural filmnél ez előfordulhat
és nem, nem a megjelenő szellemek, ördögi arcok, alakok (démonok?! halottak?! – nincs igazán tisztázva… de elsősorban halottak szellemei) azok, amik elborzasztottak, hanem az, amit szerencsétlen Riley (a barátnő, J. öccse) tesz magával
picit tovább marad benne a „tripben”, mint kéne (mondjuk Mia is… - nála is beüt a baj, ha nem is úgy és annyira, mint R.-nál) és ettől full bekattan, öngyilkos akar lenni
nem kicsit… nagyon :P
viccet félretéve – iszonyatos, komolyam
engem felkavart
ez erős, ez horroros
ez a természetfelettis szál meg OK lenne, ha kiderülne, MIÉRT is akkora élmény arra a kevesebb mint 90 msp-re átmenni a „másik” oldalra
mert hogy ők élvezik, ezt állítják
újra és újra megteszik
de mi, a nézők (és a többi szeánszon részt vevő fiatal, akik még a helyiségben vannak) azt látjuk, hogy fulladoznak, alig kapnak levegőt, bevérzik a szemük, megvadulnak, agresszívek akarnak lenni (lennének is, ha nem lennének leszíjazva), hülyeségeket tesznek, mondanak
az elején (csak Mia esetében) látjuk azt a 2 arcot (halottat) is, akiket lát – ők sem néznek ki túl jól
sőt!
akkor miért engedi be őket magába?
és mit érez akkor? mit él át?
az ő múltjukat? a bűneiket? vagy mit?
és mitől jó ez az érzés??
ez sztem. egy olyan dolog, amivel foglalkozni kellett volna, így ugyanis (a heccet leszámítva) nem tudom megérteni, hogy miért olyan jó nekik újra és újra megfogni a kezet és megtenni mindezt
legtöbbször félelmetes alakokká válnak, sőt, egy esetben egy srác undor dolgokat tesz (egy kutyával… brrr…), azt is levideózzák, majd persze ettől tök megalázottnak érzi magát, elviharzik stb.
aztán egy későbbi jelenetben újra beleáll és beszáll a játékba
hiába a „tökös”, értelmes és kellően laza (pedig egyedülálló - vagyis van rajta teher bőven) édesanya, aki szétmelózza magát, hogy eltartsa a 2 gyerekét (J. és Riley), még jó fej Miával is (anyja helyett anyja), de jól és erősen meghúzza a határokat
mindegy, a gyerekei részben lexarják, de végül mégis Mia az, aki engedi, hogy R. is beszálljon a „játékba”
ejtsünk egy szót Mia családjáról is: az anyja meghalt, öngyilkos lett (vagy nem?!), egyedül él az apjával, akit az elejétől kezdve utál, lexar, látszik, hogy őt hibáztatja az anyja haláláért
nem beszélnek egymással, M. kerüli őt és az van a fejében, hogy az apja hazudik, titkol valamit (az anyja halála kapcsán)
EZ amúgy sosem derül ki teljesen, hogy pontosan mi is az igazság
mond valamit az apa, mond valamit az anya szelleme (ő a 3. szellem, aki Miához csapódik, „benne” marad – őt akkor kapja, amikor R. vesz részt a szeánszon és ő (R.) találkozik M. anyjával) – ez a 2 nem egyezik
M. pedig begőzölve ezt „le is veri” az apán (nem mennék bele, spoiler…)
szóval: jó az alapsztori, jók a színészek, jó a tinihorror vonulat, nagyon erős a vizuál (sőt, mint írtam, sokszor gyomorforgató is), van egy egyedi hangulat, izgalom – de olyan buta és amúgy triviális dolgokat nem vezetnek végig, amiket kellett volna
most akkor R.-t mégsem ragadták el a démonok?! tényleg így hipp-hopp felgyógyul?? vagy M. átvette ott a „szerepét”? azzal, hogy önmagát feláldozta, R. megszabadult ettől?!
valami ilyesmi történhetett
a vége fordulat (Mia kerül bele szellemként a szeánszba) sem igazi fordulat, full kitalálható volt :( - és persze terepet ad egy esetleges folytatáshoz...
bennem ez az egész vegyes érzéseket hagyott
de egy biztos: azért messze nem volt akkora durranás, mint amilyennek beharangozták… :P

(Fotó: latimes.com)

(2023. augusztus 16.)