FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

sztem. aki igazán ismer, tudja, hogy nem vagyok egy romantikus csajszi
jah, 12-14 évesen még az voltam, aztán bekerültem egy olyan közegbe, ahol elég gyorsan letörték az ebbéli vágyaimat – hogy finoman fogalmazzak…
ha egy naiv kis zsákmányállat kikerül egy védett burokból, egy biztonságos, kedves „állatkertből”, ki a „VADONBA”, mint a ’Madagaszkár’-ban :D... nos, akkor éri pár meglepetés…
kemény az élet, lássuk be!
én ezt az időszakot edzőtábornak hívom – ha nem is pontosan az volt
egy szegény, álmodozó kislány hisz, reménykedik, aztán kapja a pofonokat, sőt, néha a gyomrosokat… pasiktól, lányoktól egyaránt (csak más értelemben, ugye)
hogy miért? nem tudni :(
megérdemelte?! hát nem tudom, hogy egy lelki abúzust valaki valaha is megérdemel-e?! sztem. nem…
akkor mi ez: gonoszság?! menőség?! sztem. erre nem nagyon van magyarázat
fogjuk az éretlenségre… hogy azok az emberek nem tudták (?!?!), mit csinálnak
mondjuk, ettől még, ami fáj, az fáj… és nyomot is hagy…
egy biztos: a pöttyös és csíkos könyvek (aki velem egyidős, érti, miről beszélek ;)) helyére Stephen King horrorok kerültek
a naiv, ábrándozó Petrából pedig lett egy, a nevéhez méltó kőszikla
persze, ezt is meg lehet rengetni; repedezik, hullanak le darabok, de azért ott és akkor bekeményedett, az tuti
utózöngeként azért fontos elmondani, hogy azok az emberek, akik kellő intelligenciával (agyi és érzelmi) rendelkeznek, tudták, hogy gáz, ami történt, és elnézést kértek azóta
nem sok ilyen volt, de legalább azt két (!! :D) embert azóta is tisztelem
az egyik bocsánatkérés különösen sokat ért és jelentett – azóta is
(a többieket hagyjuk is… :()
amúgy maximálisan el lehet engedni ezeket a régi „grudge”-okat és túl lehet lépni rajtuk, tényleg – HA történik egy „feloldozás”, egy megbeszélés, egy tisztázás
HA elnézést kér az illető
HA nem, akkor sztem. a legtöbb emberben benne marad ez a fájdalom, tüskeként
persze vannak olyan bölcsek, akik mondják, hogy kárt ezt cipelni, ezen kattogni, mert csak magunknak ártunk vele – és ez így van, nagyon igaz
maximálisan jó meglátás – csak „betartani” nehéz
(a másik ember meg talán nem is tudja, hogy rosszat tett, vagy neheztelsz rá (bár ez nekem mindig erősen ’debatebale’))
tény, sok mindent el lehet engedni (de utálom ezt a szót!!!!)…, viszont olyan is van, amit nem
aztán persze az élet azóta is rengeteg xart öntött még a fejemre, jött még sok-sok-sok pofon
… és mindez nem egy Olimpián vagy a Sztárboxban történt :D
nincs benne siker, se pénz – csak a tapasztalás, maga a fájdalmas élet
sztem. ezt mindenki átéli: ki jobban, ki kevésbé – és hogy mitől sérül, az megint csak eltérhet
az viszont vitán felül áll, hogy a szerelem a legnagyobb és legerősebb közülük
Menny és Pokol, 2 in 1, kombóban
ragoznom sem kell, hogy napok, órák, akár percek alatt milyen hullámvölgyeket él meg az ember
fáj is, de jó is
ha az illetővel vagy, vele csinálsz dolgokat – az jó
amint nem vagy vele – az pocsék
és általában az utóbbi a hosszabb időszak, nem?! (vagyis a szerencséseknek biztosan a jó rész… de én nem tartozom közéjük)
a bizonytalanság, a kételyek, az őrjítő várakozás – végtelen útvesztő
ki a csuda szereti és bírja ezt?!
ha az elejét nézzük, több felállás és kimenet is lehet
az egyik szitu ez: tudod, mi jó neked, mit akarsz, mire vágysz – de a másik nem tudja… nem mered megmondani, felvállalni, szenvedsz, vergődsz
POKOL
a másik pedig: tudod, mi jó neked, mit akarsz, mire vágysz – a másik ember is ezt érzi, ő is arra vágyik, amire te, de valamilyen okból mégsem lehettek együtt
SZINTÉN POKOL
a 3. variáció: amikor ő szeret, de te nem viszonzod… az is rohadt kellemetlen :(
és vannak azok az említett szerencsések, akik azzal vannak együtt, akit szeretnek, és az illető is viszontszereti őket
de ott is sok probléma lesz előbb-utóbb
arról nem is beszélve, hogy „a szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell…”
feltenném az 1.000.000-ós kérdést: megéri?!
a nyugi-váradból, a bástyáid mögül kipillantani, kidugni az orrodat, a kisujjadat, kilovagolni? belevágni?
miközben stabil a létesítmény
OK, OK, éri támadás innen-onnan, mindenféle oldalról és aspektusból, és néha le is omlik 1-1 fala, de azt a barátok (vagy a szakemberek) segítségével újra megerősítheted
viszont a szerelem b*szki olyan ágyúgolyó, ami mindent átszakít
no rhyme or reason…
értitek…
vajon akkor egy kis ideig átélt boldogság miatt megéri?!
ERRE nem válaszolnék részletekbe menően, mindenkinek megvan erről a maga véleménye és valósága ;)
ha megengeditek, ezt Rátok, ’Dearest Gentle Reader’ -ekre hagynám, hogy eldöntsétek… :D
hogy egy picit már „bridgertonosra” vegyem a stílust ;)
egy azért biztos: ott a mélyben, valahol a tüdő árnyékában van még egy kis hely a szívnek is, és néha bizony az láthatóan megdobban
1-1 jó filmen, sorozaton, sőt, reklámon (és NEM CSAK karácsonyin :P) is el tudom sírni magamat <3
nagyon sok megható dolog van az életben
emberi értékek, gesztusok, valaki segítése, barátságok, jótékonyság… amik elgyengítenek – a JÓ értelemben
no, de nézzük meg, hátha a ’Bdridgerton’ tényleg választ ad arra a kérdésre, hogy JÓ dolog-e a szerelem, megéri-e annak szív-beteg lenni?!
az aktuális évadban a főszereplőnk - VÉGRE, nagy kedvencem, Penelope-ről szól a sztori (Nicola Coughlan) - nem Bridgerton-gyerek, hanem egy Bridgerton-fiúba szerelmes
szegény nagyon szenved, és nagyon régóta
normál esetben NEM néznék egy ilyen sorozatot (erre fent elég magyarázatot adtam, hogy miért :D kiégtem ezen a téren…)
valamiért anno mégis elkezdtem (nagy volt a hype körülötte és érdekelt, miért…), és be is jött
bírom azt, hogy afroamerikai a királynő, a modern soundtrack-et (ismert, nagyon népszerű dalok klasszikus „báli” (értsd: vonósok, fúvósok) zenére átültetve
modern, friss, üde
ha nem is a ’The Great’-szintje… az sokkal „petrásabb”, az már ÉN vagyok, minden értelemben… imádtam!
ez marad a romi-vonalon
nagyjából ezeket éreztem a korábbi 2 évad kapcsán:
1.: romantikus, nagyon, de sok az erotika (azt csípjük ;)), szexi a főszereplő pasi (The Duke (Regé-Jean Page) <3 – akit sajnos SOHA többet nem láthatunk majd, mert nem akar már ebben a sorozatban szerepelni…)
összességében szerettem
2. nekem túúúúúúl csöpögős volt, rosszul voltam ettől a szerelmi száltól (és annak sem örültem, hogy a 3.-ban ismét felbukkannak… de hátha most végleg elutaznak Indiába, hahaha :D :P – szemét vagyok, tudom…)
nagyon erőltetett volt és nem volt szimpi a csaj és Anthony sem
untam őket
bocs, mondom, hogy nem vagyok romantikus alkat :P
amúgy mindkettőről megtaláljátok a részletes kritikámat a blogon 😉
viszont Pent nagyon bírtam, már bőven az előtt, hogy kiderült, hogy ő Lady W.
egyszerűen, mert okos, mert kilógott a családjából – picit olyan volt mint Hamupipőke a mostoha és a 2 gonosz mostohatesó mellett
egy ragyogó, csiszolatlan gyémánt a hamuban
természetesen Eloise-t is + a kettejük barátságát is csípem és nagyon szomorú voltam, amikor összevesztek
mint látjátok, ezek a szálak sokkal jobban meghatottak, mint a fő vonal
a fiútesó közül meg Benedict a kedvencem
Anthony az ügyeletes szépség, kicsit sokat képzel magáról
Colin unalmas – bár itt most nagyon „kikupálták”, hiszen ő az egyik főszereplő
Benedict viszont nagyon kedves, egyéniség és csípem azt is, amilyen barátságban van a húgával, E.-szal
korábban is érdekes volt a szála, ebben az évadban meg, khm… több, mint érdekes lesz! :D ;) (az idősebb nő és a threesome vonal is… - ja, és a következő évad róla szól majd!! VÁRÓS :D)
PC-ség szempontjából továbbra sem érheti kritika a sorozatot, van itt minden, kérem
viszont az, hogy Francescából a végére leszbi (?! eléggé erős az utalás rá) lesz, az nekem irtó fura, hiszen SEMMILYEN jel nem utalt rá
inkább csak különcnek, magánakvalónak (klasszik introvertált) tűnt
ennyit gondoltam, nem többet; és végül is vonzódott ehhez a fura pasihoz…
nem értem
mindenesetre az őt alakító színésznő, Hannah Dodd valami csodaszép
fel is kaptam a fejemet, hogy eddig ennyire mellékszál volt ő, hogy nem tűnt fel, hogy ilyen szép lány?! vagy csak használt neki, hogy felnőtt?!
de nem, eddig más színésznő alakította – most váltottak… és hát eléggé jó váltás volt ;)
amúgy minden u.az, a „Lila Akác közben” nem sok minden változott
unalmas élet, séta, bál – limonádéval, szigorúan, kíváncsi királynő, Diamond-választás, bálok, bálok és újabb bálok
kapunk viszont egy érdekes pasit, a nagy természetimádó Lord Debling (Sam Phillips) személyében, aki nekem kimondottan bejött – nagy kár, hogy így „lekeverték” őt és a végén már senkit nem érdekelt az alkotók közül, hogy vele mi van
vili, vágtuk, hogy Pen és Colin lesz egy pár, de azért picit sajnáltam ezt a pasit
Eloise és Cressida barátsága több, mint szürreális volt, nem is működött sokáig :P
az meg, hogy legyen Lady W. – még pár perc erejéig is… – viccnek is rossz volt :D
de értem, persze, hogy miért „kellett”
amúgy, ha most valaki azt mondaná nekem, hogy ha nem szerettem a 2. évadban a közhelyes, kiszámítható romantikus szálat, EZ miért jobb?! – igazat adnék neki
Pen és Colin is kiszámítható
teljesen világos, hogy a DRÁMÁT majd az okozza, amikor C. rájön, hogy P. Lady Whistledown
viszont sztem. ezt is olyan jól kanyarították – azzal, hogy dühös volt, de így is elvette volna, azzal, hogy kényszeríteni akarta valamivel, aztán belátta
a békülésük pedig csúcs volt
ahogy a LEGENDÁS hintós jelenet is (lásd: fotón) a 4. részben – irtó szexi ;)
amúgy olvastam – tök vicces –, hogy a rendező már rég leállította a jelentet, de ők nem hallották a kocsi belsejében és csak nyomták tovább :P
amúgy tök izgultak, feszengtek, aztán végül is elég ösztönösen alakult ;)
bírtam az özvegy Lady Bridgerton romantikus életének felfejlődését is, bravó, neki is kijár valami, ha már ennyi gyereket szült :P :D (meg amúgy is…)
egyedül annak a párosát sajnáltam, akik hirtelen bekerültek az arisztokrácia közé és a pasi nem vihette tovább a Men’s Clubját… de xar már…
ha gazdag vagy, ne dolgozz :D
hahaha… igazából mind’ erre vágyunk – szegény, ő viszont tök szerette azt
amint látjátok, sok a mellékszál, Francesca, Eloise barátsága, Benedict, picit Anthony és az indiai felesége, a királynő barátnője és bátyja viszálya, maga a királynő duzzogásai és PERSZE a mi drága Penünk és az ő szerelmi élete, hol a Nature Mannel, hol Colinnal
milyen szép már az esküvőjük… frankón megható!
főleg a Coldplay-től a ’Yellow’ – micccccsoda bevonulózene
ah, bírom… bírnám… :P
és szuper volt azon a wedding reggelin is a dal, amikor elkezdenek táncolni
gondolom, mindenki felismerte, az Taylor Swifttől volt a ’You Belong with Me’, persze az is klasszikusban, mint minden más is… ;)
parádés évad volt, nagyon szerettem, de ez az elfogultságomból is fakadhat
nekem ez így kerek, a Lady W.-os rész is
örülök, hogy kivártam a 8 részt és egyben néztem meg, nem 2 felvonásban – utálom az olyanokat… (és sajna mostanában egyre nagyobb divat)
szerintem ez így rendben volt, nagyon
a szerelem meg?! fáj, mint állat
ha boldog vagy, akkor is
ha kaparod a falat, akkor is
és hogy lehet-e happy end?! Pan és Colin, illetve az írónő, Julia Quinn szerint igen
és ki vagyok én, hogy ne higgyek nekik?! :D :D

(Fotó: thetab.com)

(2024. augusztus 9.)