FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

pillanatok alatt, szinte egy levegővételre letoltam a ’DISCLAIMER*’-t, mégsem voltam képes írni róla
annyira megviselt, felzaklatott, hogy egyszerűen képtelen lettem volna felidézni a képeket és az „élményeket” újra
inkább próbáltam eltemetni, elfelejteni
mégis bekúszott az álmaimba is… :(
ebből IS látszik, mennyire kikészültem rajta
viszont eltelt 1 hét, azóta szerencsére volt más, ami lekötött (vagy kiborított :P), szóval most merőben más kritikát írok majd róla, az tuti
mármint, ami nem változott, az az, hogy ez egy REMEKMŰ
csodálatos… ahogy szoktam mondani, a szó megszokott és legkevésbé sem megszokott jelentésében
csodálatos, mert mestermű: a rendezés, a színészi alakítások… minden (még a cica is! <3)
csodálatos, mert olyanok a képek, a színek, hogy az is nagyon lenyűgöz
csodálatos, mert miközben viszonylag mindennapi a történet (megcsalás a múltban – most derül ki… (illetve nem pont ez van, de most nem akarok ennél jobban belemenni…)), mégis olyan jól van tálalva, hogy lebilincsel, leköt
csodálatos, mert egyszerű, de nagyszerű
és a legkevésbé sem csodálatos, mert az utolsó rész olyat tesz veled, olyan gyomrost ad, amit nem fogsz egyhamar kiheverni és elfelejteni – lásd: az én példámat
mivel ez egy óriási fordulat (de nem a tipikusan megszokott, thrilleres módon…), még nem tudom, milyen részleteben és mennyiségben fogok erre kitérni, de az biztos, hogy SPOILER lesz – ahogy általában nálam mindig…
(ez köztudott: nem tartalomleírást kaptok tőlem, hanem egy utólagos ’discussion’ lehetőségét a filmekről, sorozatokról; szóval én inkább utó-olvasásra ajánlom magamat, de arra nagyon :D)
akit nem zavar, ha szivárogtatok, bátran olvasson tovább, a többieknek viszont azt javaslom, hogy csakis a sori megnézése után…
ez ugyanis tényleg akkorát üt majd, hogy ezt nem akarjátok előre tudni, higgyétek el nekem!
viszont azt Nektek is mondhatom, hogy ezt tényleg nem szabad kihagyni… semmiképp!
na, akkor kezdjünk bele!
amiért felkerült a listámra ez a mindössze 7 részes minisorozat (ezt nem is lehet, nem is kell folytatni…), az 3 dolog miatt lehetett: 1. a rendező-író, Alfonso Cuarón (igaz, egy regény alapján írta, ami 2015-ös és Renée Knight írta… és VÉGRE! itt a jó példa, hogy nem kell a sok buta remake és reboot – annyi jó sztori hever körülöttünk!), 2. a főszereplő, Cate Blanchett (mindig, mindenhol zseniális… most is!) és 3. a 81. Venice International Film Festival miatt, amit élőben követtem… haha, mármint online (ott debütált) - már ott felírtam magamnak, hogy ezt AKAROM!
és milyen jól tettem…
borzalmasan nagy bűn lett volna kihagyni, még a megrázó vége-fordulat ellenére is
Alfonso Cuarónt nem nagyon kell bemutatni, azt hiszem – a 3 zseniális mexikói rendező egyike
egy ennyire kicsi országból 3 ekkora név, ekkora szaktekintély!! és azonos időben… döbbenet!
neki köszönhetjük – egyebek között – a ’Great Expectations’-t (a Dickens regény alapján), az ’Y tu mamá también’-t és a ’Harry Potter’-filmek közül a kedvencemet, az azkabani foglyot
a 2006-os ’Children of Men’-t szerettem, viszont – meglepő módon – az azt követő ’Gravitáció’-t nem :( bocsi…
2018-ban készült a ’Roma’, amiről írtam is a blogon – ez NEM az olasz Rómáról szól, semmiképp, hanem Mexico City egyik negyedéről, és elsősorban a rendező gyerekkoráról, emlékeiről
eléggé művészfilm lett, és nem csak azért, mert FF-ben készült
olvassátok el, amit írtam róla… eléggé különleges módon láttam, és így tudtam bennfentes infókat is hozni róla
sorozatokat is rendezett párat, de szerintem a mostanival koronázta meg a teljes filmrendezői pályafutását
nyugi, még nem temetem őt, a legkevésbé sem – sok minden van még benne…
de nekem ez volt a TOP tőle, az tuti
hogy miért?!
fent már nagyjából részleteztem
kapunk egy nagyon jó alapsztorit: egy öreg pasit (Kevin Kline (szerepe szerint: Stephen Brigstocke) – aki félelmetesen jó, és ezt értsétek szó szerint is… nem véletlen, hogy annyi díjra jelölik…) a múltja démonjaival (fia, felesége halála)
látszik, hogy mennyire a régmúltban él, minden szempontból (a felesége 9 éve hunyt el rákban, de minden maradt úgy, ahogy ő hagyta, ott vannak még a ruhái, dolgai + a ház „szalad”, szakad…; a fia pedig 19-20 évesen hunyt el egy balesetben – erről még lesz szó)
ahogy haladunk előre, egyre inkább kiderül, hogy ez nem csak egy gyász, egy depi, szomorúság… hanem kattantság is, sajna
van egy könyv (’The Perfect Stranger’), amit valójában a felesége írt meg és eddig az asztal fiókjában volt – ő most felfedezi, kiadatja és sikerre viszi
ez amúgy a fiuk elvesztésének történetét dolgozza fel, regényként
INNEN jön amúgy a DISCLAIMER – vagyis az a könyvek (és néha filmek, sorik) elején szereplő pár sor, ami leírja, hogy a valósággal való egyezés csupán a véletlen műve
tudjátok, mire gondolok…
“any resemblance to persons living or dead is strictly coincidental”
ez egy ilyen jó védelem a szerzőnek – még akkor is, ha esetleg FULL azt írja le, ami amúgy a valóság
max. neveket megváltoztat
van egy másik szál, C. B.-é (Catherine Ravenscroft), akinek láthatjuk a sikeres karrierjét, a picit háttérbe szoruló, de a maga területén vezetői pozíciót betöltő (amúgy korrupt) férjét (Sacha Baron Cohen – akinek itt csöppet sem kell vicceskednie…), aki amúgy eléggé bénácska, szerencsétlen és jelentéktelen
ott a fiuk, Nicholas (örültem Kodi Smit-McPhee-nek, bár sajnos nem jön ki elég jól, hogy mennyire ügyes és tehetséges…) – neki lehetett volna több szerepet adni + mélyíteni a karakterén sztem.
elég sok feszkó van az anya és a fia között a felnövés, a költözés, a nevelés kapcsán, míg az apa a „jó zsaru”, azt sem veszi észre (a srác kapcsán), ami az orra előtt zajlik… mindent IS megenged és elnéz neki
és ott van a múlt: egy „klasszikusnak” tűnő megcsalás-történet
az ifjú Catherine (nem semmi Leila George alakítása, pláne a kettős „szerep” miatt + mert rengeteg érzelmet meg kell élnie és el kell játszania… le a kalappal a meztelenkedős/erotikus jelenetek előtt is; komoly, hogy ezeket bevállalta… eléggé szexi a film… de most ezt leírva kissé felfordul a gyomrom, tudva, AMIT TUDOK, és a ismerve a végét… :() Olaszo.-ban nyaral a férjjel, gyerekkel (aki akkor olyan 4-5 éves), de a pasinak haza kell repülnie
ő ott marad a kisfiúval
ekkor fut bele a tengerparton egy őt csodáló és fényképező 19 éves fiúba, Jonathan Brigstocke-ba (Louis Partridge-be (grrr… <3)), aki Kevin Kline (Stephen B.) fia
lesz itt egy nagyon fülledt vonzalom, egy kikezdés-szál (az idősebb (de persze még mindig nagyon fiatal) asszonyka elcsábítja a srácot), vad éjszaka, másnap de. a parton egy összeveszés (a fiú szerelmes és a nő után akar menni Londonba, de a nőnek ugye férje van, ő ezt egy kalandként kezelte…), majd a félelmetes baleset, katasztrófa… amiben a fiú, igen, Kevin K. fia meghal
EZ a sztori – legalább is Kevin K. felesége szerint
hiszen sem ő (Nancy Brigstocke - Lesley Manville alakításában), sem a férj (K. K.) NEM voltak ott
csak a gyermekük holtestéért utaztak ki, később :(
az anya talál egy tekercs elő nem hívatott filmszalagot, és azokon a fotókon bizony megjelenik Cath. félpucéran, pucéran, mindenféle szexpózban…
és EBBŐL ő összerak egy történetet: a gaz, csábító idősebb nő – aki nem mellékesen feleség és anya is –, aki xarik a gyerekére, inkább a szexet és a bujaságot választja, AKI miatt veszélybe került az ő szeretett fia, Johnathan… aki végül meg is halt…
a sztoriban ugrálunk az idősíkok között, de minden érthető és világos
van narrátorunk is, sőt, nem is 1, hanem 2: maga Stephen B. (aki E. sz. 1. sz.-ben „beszél”) + egy ismeretlen, meg nem határozott női hang (aki NEM a rákban elhunyt felesége hangja) – amúgy ő Indira Varma hangja
főleg ez a kívülálló, az ismeretlen „mesélő” nagyon furcsa és egyben klassz is, mert teljesen úgy mond el mindent, mint egy tényleges kívülálló, egy mindenki FELETT álló kommentátor
nagyon szimplán, érzelemmentesen, mindenféle empátiát mellőzve
egyszerűen csak beszámol a történtekről, de úgy, mint aki mindenki valójába, veséjébe lát, és ismeri az igazságot…
amúgy a regény és a sori között több eltérés is van, pl. ez az egyik: ott csak Cath. és Stephen szemszögéből „halljuk” a sztorit; nincs ez a nő
illetve ott a regény feléig ki sem derül, hogy ki ez a szerző, író, aki megírta a könyvet (’The Perfect Stranger’) – ami ugye eljut Cath.-hez (aki – logikus módon – felismeri magát), a férjéhez ÉS a fiához is… ezzel tönkretéve a már addig is remegős családi békét
igazából az egészben tényleg az a durva és nagyon valós, hogy minden történetnek 2 oldala van
és nagyon (!) veszélyes valamit elhinni, gondolni, egyáltalán feltételezni egy emberről, amíg meg nem ismerjük az Ő oldalát, az Ő igazát
amire persze nem mindig van esélyünk…
meg néha annyira valósnak tűnik minden: amit hiszünk, amit tudni vélünk
és EBBEN rejlik Alfonso C. zsenialitása, ezért lesz ez mestermű: hiába tudjuk, hogy ez egy regény (’The P. S.’), a gyászoló édesanya írása, fel sem merül bennünk SEM, hogy ne ez történt volna
megyünk a sztorival, várjuk, hogy szépen lassan kiderüljön, kibontakozzon, mi történt azon a nyáron, hogyan jött össze a fiatal édesanya (C.) és a még nála is sokkal fiatalabb srác (J.), majd hogyan halhatott meg, ÚGY, hogy C. gyerekét (Nicholas) mentette meg éppen
tuti baleset volt? tuti véletlen? – inkább ezeken agyalunk… azon nem, hogy a C. és J. szál valójában hogy volt
hiszen ez tutira így kellett, hogy legyen, nem igaz?!
ez a GONOSZ nő (akit az írója – a gyászoló édesanya – kinyír a regényben, erre több utalás is van… kár, hogy nem tudjuk meg, hogyan és miként…) elcsábítja az ÁRTATLAN fiatal fiút, aki még az ÉLETÉT is feláldozza érte
micsoda mocsokság!!
bár nem validáljuk a személyes bosszúállást (amit a gyászoló apa, Stephen (K. K.) tol), de valahol mégis csak megértjük, nem?!
picit ilyen „szemet szemért…”-történet
az más kérdés, hogy AZ, hogy ő (az apa – S.) is „el akarja venni” C. fiát, az már picit durva volt (eszembe is jutott amúgy az ’Egy szent szarvas meggyilkolása’ c. film – kritika a blogon ;))
az, hogy esetleg ez lehetett másképp, az fel sem merül… bennünk sem… :(
és nézzük ezeket az 1000 fokon égő, nagyon explicit jeleneteket: az elcsábítást (szegény Kylie Minogue mennyit csuklott :D :D), a vágyakat, a szexet… hosszú perceken keresztül
és erkölcsileg ide vagy oda tesszük, de akkor is beszippant minket, óhatatlanul… mindezt csak azért, hogy az utolsó részben tényleg egy akkora maflást kapjunk, egy olyan rúgást, amit nem mostanában felejtünk el :(
mi, nézők is fel leszünk „piszkálva”, aztán bumm! jön a hidegzuhany!
az utolsó rész mindent felülír (és mennyire szép – valszeg’ tudatos is – hogy folyamatosan fekete háttéren fehér betűkkel jelenik meg a DISCLAIMER felirat, majd az utolsó rész végén a fehér alapon feketék lesznek a betűk… szimbolikus, de NAGYON érthető <3)
eleve: nagyon izgalmas lesz, ott már tényleg thrilleres fordulatokkal manipulál a rendező (elkábítás, gyilkossági kísérlet stb.), mégis maga a VALÓDI történet, az IGAZSÁG a NŐ (C.) szemszögéből lesz az, ami mindennél jobban fáj
eleve, nőként is… de „sima” nézőként is
hogy soha ne higgyük el, hogy valami ÍGY volt és BIZTOSAN csak így volt… :(
az mennyire undorító rész és milyen sokat elmond rólunk, a mai korunkról, amikor az öreg f*szi, Stephen bemegy C. munkahelyére (pici offtopic kitérő: az az iroda valami ZSENIÁLIS!! <3) és nekik is visz a könyvből – ergo: nemcsak a magánéletébe, hanem a karrierjébe IS belerondít, bosszúból; ja, ÉS hogy mindenki elhisz neki mindent
jaj, egy „kedves, öreg bácsi” – biztos neki van igaza…
de miért lenne?!
a kórházban is simán bejut, átjut mindenen; mindenki hisz neki, sajnálja, támogatja, miközben NEM a család tagja, nagyon nem…
de az, hogy C. asszisztense hisz az öregnek, átveszi a könyveket, amit mindenki elkezd olvasni és mindenki azonnal el is hisz… ez sokkoló
de ennél még durvább az, hogy amikor C. egy vita során tettlegességig jut azzal a kollégájával, mindenki azonnal előveszi a telóját és elkezd videózni
NEM az, hogy szétválasztják őket, ó, nem… videóznak!
hogy legyen bizonyíték, hogy lehessen mit mutogatni, kitenni a netre, hogy le lehessen járatni a világ előtt
azt, akit ADDIG becsültek, akire addig felnéztek – vagy éppen irigyek voltak (?!)
ez a rettenetes PC-ség, ami megy: ha valakihez hozzá merünk érni, vagy elrántjuk a karunkat, amit megragad, és amiatt ő véletlenül elesik (ezek is példák a soriból, de bármelyikünkkel megeshet…), akkor rögtön agresszívek vagyunk, veszélyesek, és akár még ennél is rosszabb…
a kollégák árulása mellett a legfájóbb azonban a kis nímand férj (S. B. C.) reakciója
amint meglátja a fotókat, beleolvas a könyvbe, azonnal elhisz mindent, ignorálja, ’ghostolja’ a feleségét, és esélyt sem hagy neki a magyarázatra
sőt, az öreget (S. B.) a keblére öleli, azonnal az ő oldalára áll és minden kérdés vagy kétség nélkül még a kórházba is beengedi
teljesen érthető, hogy a végén a nő (Cath. – C. B.) miért nem tud megbocsájtani neki…
hosszasan, hosszasan tudnék még róla regélni, millió apró részletet kiemelve, de szerintem a legerősebb benne tényleg az építkezés – ami bizony Cuarón mester kezét dicséri (amúgy olvastam, hogy Cate B.-nek szánta eleve a főszerepet és a színésznő az elejétől benne volt a kreatív alkotási folyamatokban is, közösen agyaltak stb. – szóval neki is jár a dicséret <3)
az, ahogy kibontakozik a múlt, ahogyan azt MI látjuk, a szép, fülledt képeket, majd a rideg valóság és a 2-3 izgalmas fordulat a végén
ahogy mondtam az elején is: REMEKMŰ!

(U.i.: a buta magyar címbe bele sem megyek most, mert csak felhúzom magamat… :P)

(Fotó: tellyvisions.org)

(2025. január 12.)