FIGYELEM! 18+-os téma vagy tartalom! kiskorúaknak nem ajánlott

hajlamos vagyok elfelejteni – ahogy szerintem sokan… –, hogy mennyire hálás vagyok emberekért, dolgokért az életemben
pedig erre, ezekre minden nap kéne emlékeztetni magamat/magunkat, és időt is kéne szánni rá
sajna a (kb.) mindenen kaffogó, fröcsögő, pikírten poénkodó típus vagyok
na jóóó, azért közben kedves, meg empatikus is, viszont sok dolog zavar, idegesít, vagy igazságtalannak tartom, és akkor azokon kattogok is, meg mondom is
a filmek kapcsán is ez van – láthatjátok :P
bátran és nagyon őszintén megmondom a véleményemet – és sajna ez sokszor negatív
VISZONT! igenis vannak olyan filmek, sorozatok, amiket maximálisan dicsérek, odáig vagyok értük és az egekig magasztalok
EZ is ilyen lesz <3
és pont ez jutott eszembe amikor befejeztem a filmet, hogy meddig vihetem vissza a hálámat?! első helyen azért vagyok hálás, hogy követtem az idei Golden Globe-gálát, és tudom, hogy Kiearan Culkin megnyerte a ’Best Supporting Performance in a Motion Picture – Supporting Actor' kategória díját
ezen kívül IS volt még 3 jelölésük, azokat nem váltották díjra
viszont sztem. a filmet Oscarra is jelölik majd, és nagyon, NAGYON fogok szorítani nekik!! <3
hálás vagyok azért, hogy néztem a ’Succession’ sorozatot, és már ott felkaptam a fejem Kieranra, hogy mekkorát játszott – vagyis tudtam, hogy EZ a díj is tutira jogos volt
(btw: a ’Succession’-ért is kapott egy G. G.-ot, azt 2024-ben, az utolsó évadért… és nem csak azért érdemelte volna meg!! bitang jó volt, az elsőtől kezdve <3)
hálás vagyok azért, hogy láttam Jesse Eisenberget sok-sok filmben, és tudom, hogy ő is milyen jó
azt nem mondom, hogy TOP kedvencem, viszont azt igen, hogy nekem ő az új Woody Allen – úgy, hogy még a „régi” is él :D
a ’Café Socitey’-ben (ami W. A.-rendezés) full, mintha Woody-t láttam volna
írtam is sztem. a kritikámban, hogy teljesen Ő! nagyon jól hozza ezt a kis ideges, New York-i, zsidó (bocsi, de ez nála és W. A.-nél is fontos, mindig ki is hangsúlyozzák, és EBBEN a filmben meg pláne „főszerepet” kap ez) pasit, akit kb. minden is feszít
jó-jó, ha nem is pont W. A. valamelyik legendás (és mindig hasonló…) alakítását kell újra eljátszania, de nagyon, NAGYON sok közös van bennük – sztem.
és most már abban is hasonlít hozzá, hogy ír és rendez is, mindamellett, hogy játszik (és csakúgy, mint W., a saját filmjében is :D :P)
ugyan a rendezői debütálása a ’When You Finish Saving the World’ volt, amit nem láttam, viszont EZ az első olyan alkotása, amit ténylegesen írt és rendezett is + szerepel is benne, ahogy írtam
amúgy egy nagyon okos csávó: cikkeket ír a ’The New Yorker’ online felületére + egy másik weboldara is; szerepel színházi darabokban, és könyvet is írt már (akit érdekel: ’Bream Gives Me Hiccups: and Other Stories’ címmel jelent meg)
multitálentum, komolyan, de nem akarok ebben jobban elmélyülni, mert nem róla, hanem ’A Real Pain’-ről szeretnék nektek mesélni
Gyerekek, bocsi, hogy ismételten fel kell ezt hozzam, de HOGYAN GONDOLTÁK azt, hogy ennek a csodálatos, mély, érzelmes, tartalmas és sírva nevetős (vagy éppen nevetve sírós) filmnek azt a magyar címet találják adni, hogy ’Rokonszenvedés’?!?!
basszus, kb. mint a ’Tesó-tusa’: erőltetetten kitalálnak valami vicces (??) szójátékot, ami behúzza a népet a moziba
csak amíg pl. a ’Tesó-tusa’ egy egyszerű, primér vígjáték volt, Will Ferrellel, addig EZ egy mestermű
egy olyan masszív 10/10-es, hogy ha 2024 vége előtt látom, tutira felkerült volna a TOP 5-ös listámra, az 1. vagy a 2. helyre
annyira, de annyira imádnivaló!! és olyan szépen lavíroz aközött, hogy egy borzalmasan fájdalmas és érzékeny témát boncolgat (zsidó emberek, családok visszautaznak Lengyelországba, hogy felkutassák a múltjukat, az őseiket, emlékeiket stb. – van benne minden… koncentrációs tábor „látogatás” is :(), illetve, hogy bemutat 2 merőben más és ellentétes karaktert (2 unokatesót: David - Jesse Eisenberg és Benji - Kieran Culkin; és itt még a kék-piros színekkel is milyen játék van, annyira király! meg az is, hogy a végére kicserélődnek a színek)
’Rokonszenvedés’??? komolyan???
értem, persze, értem – nem vagyok h*lye – a szójátékot, a viccet, mindent is…
de annyira ledegradálja ezt egy ilyen gagyi, tipikus amcsi vígjáték szintjére, hogy az több, mint méltatlan!!
miközben ez a film olyan csodálatos, annyira megható és olyan sokat adott, hogy amikor végeztem, azonnal le tudtam volna ülni, hogy még egyszer megnézzem <3
na, EZEK az igazán 10/10-ek; színtisztán, sallangmentesen, őszintén, hitelesen
és hogy mitől tud ennyire működni?
jó a sztori, megható, de NEM csak és nem kizárólag a zsidóság múltjáról és szenvedéseiről szól, vagy nem a „szokásos” (bocsi, hogy így fogalmazok, de általában a legtöbb film szomorú, bemutatja a háborút stb. – na, EZ nem így közelíti meg, de minden benne van, érzékenyen, méltón) módon
elsősorban ennek a 2 embernek a múltjáról, gyerekkoráról, de főként kettejük viszonyáról, vitáiról és főleg különbözőségeikről
ez pedig nagyon keserérdes
van benne sok-sok szeretet, tisztelet, megbecsülés, de legalább annyi fájdalom és kritika is
míg David dolgozik, mint egy őrült, van egy felesége, egy kisfia és New Yorkban él, addig Benji egy „nihil”, nincs munkája, nem is nagyon tudjuk, korábban mi volt, vagy mi LESZ, majd ha hazaérnek Lo.-ból (valami ismerősnek segít házat felújítani…)
míg D. a hangya, addig B. egyértelműen a tücsök
egy életművész… elzenélget (ha nem is szó szerint) „majd lesz valami” alapon
csak egy példát mondok: füvet ad fel maguknak postán Lo.-ba, a hotelbe, a saját nevére (igen, van ennyire h*lye, hogy ezt megteszi :D)
iszonyat laza, majd szétesik, miközben látjuk, hogy mennyi baja és fájdalma van… egy picit „kattant” is…
D. egy „idegbeteg” (kis túlzással) – precíz, pontos, mindent megtervez, kitalál
befeszült, mindig VISELKEDIK stb.
most közben végig mosolygok, mert aki ismer, tudja, hogy FULL ilyen vagyok én is, nagyon!!
DE!! közben van nagyon sok belőlem Benjiből is
D. zárkózott, picit introvertált, nem nagyon fontos számára, hogy barátkozzon stb.
melózik, húzza az igát, és igaz, a családja közel áll hozzá, de más nem
B. nagyon más
amikor találkoznak ezzel a kis csoporttal, akikkel jópár helyre ellátogatnak (egy id.vezető segítségével), azonnal nyit, beszélget és piszok őszinte 
annak a jó és a rossz értelmében is
phú, sajnos EZ vagyok én, ha nem is ennyire durván, vagy nem idegenekkel (vagy nem azonnal :P :D)
imádok beszélgetni, könnyen megnyílok és általában az emberek is nekem
D. ezt nagyon irigyli B.-től, sőt, konkrétan féltékeny is rá emiatt, ami egy ponton ki is bukik belőle a társaság előtt (amikor B. épp nincs ott)
mert igen, B. tud nagyon direkt és bántó is lenni – az utastársakkal, az id.vezetővel is –, de igazából bármit is mond, tesz, valahogy jól sülnek el a dolgok...
mindennek sikere lesz, amit tesz (még annak is, ami nem indult túl jól), ragyog az ember, felragyog mellette mindenki más is és nagyon, NAGYON (!) szerethető figura, a maga faramuciságai ellenére is
na, azt nem mondom, hogy mind a 2 srác tulajdonságai bennem vannak, egyikük sem vagyok igazán, de mindkettejükben látok olyan dolgokat, amik jellemzőek rám is
viszont nem csak emiatt tudtam „menni” ezzel a filmmel
jól van megírva, jó a rendezés (bravó, Jesse!), jók a karakterek (Jennifer Gray alakítja az egyiket), nagyon jók az arányok, csodálatos, hogy közben végig Chopin szól (magyaráznom sem kell, miért), Tzvi Erez értő játékában
meg, amit szeretek: vicces is, nagyon; de közben fájdalmas, szomorú - pont, mint az ÉLET <3
és Benjinek olyan, de olyan jó meglátásai vannak – hol azzal kapcsolatban, hogy luxusban utaznak egy vonaton a koncentrációs táborok irányába, mennyire morbid és testidegen mindez... hol meg azzal kapcsolatban, hogy ne vegyék túl komolyan magukat és kicsit bolondozzanak egy emlékmű előtt (Varsóban)
a TOP legviccesebb jelenet az étteremben volt, amikor B. befejezte a kaját, megitta a sörét és böfögött 2 nagyon cifrát :D :D, illetve, amikor a villát leverte, majd ezek után közölte, hogy „pee pee time” következik, mint egy kisgyereknél :D
hahahaha :D
tényleg nem vagyok az ilyen alpári humor nagy rajongója, viszont itt, ebben a közegben, ilyen komoly és/vagy kínos témák és nyomasztó feszkó mellett EZT és ÍGY csinálni… KÉSZ!!! SZAKADTAM a röhögéstől!
teljesen állat ez az ember, eszméletlen arc! és NAGYON jól alakítja Kieran
róla az jutott eszembe, hogy olyan, mint Jennifer Coolidge – van egy sorozat, amivel (ÚJRA) berobbant (esetében a ’The White Lotus’) a köztudatba, azóta pedig érkeznek hozzá az újabb és újabb szerepek
Kieran ugyan játszott sok filmben, de sztem. nem voltak igazán nagy szerepek, nagy mozik…
sztem. abszolút a ’Succ.’ tette fel újra a térképre
és ez csodálatos!
hálás vagyok érte és Jesse-ért is <3
amúgy J. E. nem nagyon volt tisztában Kieran alakításaival, és ezt a szerepet is egy zsidó színésznek szánta (logikus módon…; K. C. Irish Catholic), viszont a tesója felhívta rá a figyelmét, hogy szerinte Kieran jó lenne erre
Jesse maga akarta eljátszani Benjit, nem pedig Davidet, de sztem. jobban állt neki az idegbeteg David :D
a másik oldalról meg: K. C. sem akarta ezt elvállalni, mert a ’Succ.’ eléggé lefárasztotta, sokat volt távol a családjától, de olyannyira tetszett neki a forg.könyv + J. E. korábbi regénye (amit fent említettem), hogy mégis igent mondott (no, meg Emma Stone miatt – aki a film egyik producere (Fruit Tree) + Kieran ex-barinője is volt – , aki bűntudatot ébresztett benne, hogy 2 héttel a forgatás előtt nem hátrálhat ki :P)
ó, HÁLA ÉG!! <3
köszi, hogy igent mondott!
mennyire sokatmondó a vége is… milyen szép és szomorú <3 (és igen, ebbe a POFONT is beleértem :D)
amikor D. hazaér, ő az, aki „light up the room” (pedig korábban ugye pont Ő mondta ezt Benjire, amikor jellemezte) – örül neki a családja, fut hozzá a kisfia
miközben a NAGY ÉLETET élő, társaság-központja Benji ül a reptéren, nézi az embereket, és egyedül van a tömegben, magányosan :(
azt várva, hogy hátha beszédbe elegyedhet valakivel...
az a pillantás a szemében… Istenem!
ez a film pedig e miatt a sok-sok szerencsés részlet és a tökéletes csillag-együttállás miatt olyan magasságokba tört fel (nálam), mint a ’Zöld könyv’ vagy a ’The Fabelmans’ (utóbbi főleg a filmes-vonal miatt; nem biztos, hogy az másnál is annyira bejövős… de a ’Zöld k.’ tutira <3)
90 perc – itt a bizonyíték, hogy nem kell 2 vagy 3 (mostanában minden annyi!!) óra ahhoz, hogy elmondjunk egy jó történetet, ha VAN mit elmesélni és VAN kivel…
ez úgy volt hibátlan, ahogy volt
még, még! sok-sok ilyet kérünk! <3
(*a film amerikai-lengyel koprodukcióban készült)

(Fotó: northernexpress.com)

(2025. január 18.)