nagyon rég láttam már animációs filmet; sztem. valamelyik ’Gru’, vagy éppen a ’Minyonok’ lehetett az utolsó…
amúgy nincs velük bajom, csak olyan sok jó felnőtteknek (:)) készülő film van, hogy inkább azokat nézem meg, ennyi :P
ezt viszont nagyon speciális társaságban – mondhatni, szakértővel! :D – sikerült megnéznem, egy 8 éves, nagyon okos és nagyon aranyos kisfiú, Benedek társaságában, akinek névnapi ajcsinak szántam ezt a mozizást
de mivel véleménye is volt róla, inkább ő segített nekem, lássuk be ;)
(köszönet az anyukájának, D.-nak is, hogy ezt összehoztuk <3)
mielőtt belemennék magába a filmbe, annak magyarázatába (szükséges lesz, higgyétek el… :P), illetve abba, hogy B. hogyan vélekedett róla, pár szó a cicákról és kutyákról (róluk talán még nem meséltem, ez meg mégis csak egy személyes blog, nem?! :D)
ha valaki megkérdezné, melyiket kedvelem jobban, nem tudnék határozott véleményt alkotni
mivel vidéki gyerek vagyok, nekünk volt minden, több is
a kutya is, a macska is kinti állat volt; a kutyának háza volt + a hatalmas udvar, kert, rohangált eleget (nem kellett külön sétálni vinni; vidéken (legalább is felénk) ezt kevesen is csinálják)
2 kutyánk volt: először Kócos, akinek hatalmas vöröses szőre volt, ami a szemébe lógott (nem fajtiszta kutya volt, hanem valami puli szerű keverék)
imádtuk <3, a légynek sem tudott volna ártani
nagyon szerettem vele játszani
viszont volt, hogy éjszaka átugrotta a kerítést, és kint a kertben (ami összeért mások kertjeivel) bandázott jópár más kutyával
nos, az történt, hogy valamelyik háznál róka, kutya, akármi járt és vitte a tyúkokat, nyulakat (már nem emlékszem), a gazda pedig kirakott csapdákat (érthető módon)
a mi Kócosunk meg belelépett… és ennyi is volt neki… el kellett altatni :(
borzalmasan elsirattuk, TELJESEN kivoltunk, most is összeszorul tőle a gyomrom, ahogy ezeket írom…
a kertben temettük el, volt kis sírhalma, minden nap vittem rá friss pitypangot, pipitért, ami volt :(
akik kitették a csapdát, nagyon sajnálták; irtó bűntudatuk volt, úgyhogy megleptek minket egy farkaskutya szerű (szintén nem fajtiszta) kutyussal, akit Alexnek neveztünk el
Isten lássa lelkünket, mi próbáltuk, de nem tudtuk megszeretni :(
ő nem Kócos volt…
más volt a karaktere is, össze-vissza rohangált a kerítésnél, felverte a sarat házra, mindenkit megugatott
úgyhogy elajándékoztuk, teljesen jó helyre került
a cica vidéken meg kb. a házhoz tartozik, a ház „része”
ez egy nagy szeretet-közösség – vagyis az ott élők és a macskák
nincs olyan, hogy az „én” cicám, meg a „te” cicád
kb. minden macsek mindenkié :)
itt-ott felbukkannak, amott lekölykeznek (nálunk is születtek kicsi a padláson – nem a „mi” macskánké), mennek tovább
mindenki mindenkiét eteti; de teljesen OK ez így
szintén kinti állatok voltak, szabadon jártak-keltek, de azért mindig volt olyan hely, ahová beférkőztek (nálunk pl. volt egy kazánház, ahol a macska a kazán tetején pihent néha, ott melegítve magát), bekéretőztek
igazából nem tudom megmondani, hány volt ténylegesen a „miénk” – akire emlékszem, Szaffi, aki persze koromfekete volt; aztán Cili, akiről később kiderült, hogy fiú :D
ja, és Oszkár, aki szürke cirmos volt – azt hiszem, ő volt az, aki elég vadócként élt, mert amikor született (vagy kicsi volt), épp egy disznóölés volt nálunk és abban az őrületben, annyi emberrel, mindenki jött-ment, pakolt stb., ott egy picit „megkattant”, mi úgy éreztük… szegény :(
ő kevésbé volt bújós, nem hagyta magát simizni, de vidéken mi tökre elfogadtuk, hogy a macska egy szabad állat, kell, hogy jöjjön-menjen, vadásszon, aztán ha éhes, hazajön :D
ennyi :D :D
szép, nem?!
én mégis nagyon tisztelem őket – pont ezért is… ahogy szokták mondani, ki kell érdemelni a szeretetüket
ha el kéne döntenem, hogy ÉN inkább macska vagyok vagy kutya, arra is nehezen tudnék válaszolni, mert egyrészt nagyon hűséges ember vagyok (belőlem válik a legjobb törzsvendég… ha valahol jó szolgáltatást kapok, évtizedeken át visszajárok oda), ragaszkodok emberekhez, barátokhoz, helyekhez, mindenhez
ha nincs nagy törés, hazugság, becsapás, kétszínűség, bármi, nagyon-NAGYON sokáig kitartok és kiállok ezekért az emberekért és dolgokért
ez „kutyás” jellem, hiszen ők is annyira hűségesek a gazdijaikhoz, és annyi szeretetet adnak, hogy az döbbenetes
sokaknak talán „szolgalelkűek” lehetnek, de közben meg ez egy nagyon szép dolog, nem?!
ellentétben: a cicák tényleg nagyon szabadok – ez meg pláne jellemző rám
borzalmasan utálom a lekötöttségeket, nekem kell, hogy mozoghassak, szárnyalhassak, utazhassak stb.
nagyon szabálykövető vagyok, valameddig tűröm a monotonitást is, de leginkább repülni szeretek :D
emiatt is nehezen tudnék választani, hogy inkább kutyák vagy macskák (legyen MADÁR :D)
viszont, hogy miért is cicázok (:P) és kutyázok ennyit?!
hát azért, mert a ’Flow’ főszereplője egy cica, meg azért egy kutya is (labrador retriever)
+ egy kapibara/vízidisznó, egy maki, illetve egy ponton egy kígyászkeselyű is
az állatok pedig NAGYON hozzák a rájuk jellemző tulajdonságokat (nem is állok neki sorolni… mindet!), de közben emberi karaktervonásokkal is fel vannak ruházva
az alapsztori a cicáról szól, aki egy csodaszép, nagy házban él, valami erdő közepén, és egy ponton (a semmiből) áradni kezd minden patak, folyó… és mindent elönt a víz
neki (és a többi állatnak) meg menedéket kell találnia
tuti, hogy volt egy gazdija, aki nagy művészlélek és macska-barát volt, mert a kert tele van macsek szobrokkal, sőt, van egy hatalmas cica szikla (!) is, amit tutira nem egymaga, és nem 1 nap alatt faragott ki :D :P
a házban van egy távcső is, szóval ez is valamennyire belövi a kort, amikor a film játszódik… de olyan pontosan meg mégsem
3 igen izgató kérdés is motoszkál benned a nézése alatt:
1. hová tűntek az emberek? ugyanis egyet sem látunk (de még csak nyomukat sem) a film alatt (és bocsi, hogy ezt írom: h*llákat, t*temeket sem…)
látszik, hogy a cica gazdája nem olyan rég VAGY hirtelen (?!) tűnhetett el, mert vannak az asztalon félbehagyott rajzok, tervek, illetve a macska a kóborlásai után mindig a (sztem.) gazdi ágyára fekszik le… talán még érzi a szagát rajta?!
szóval, nincsenek emberek, sehol… max. épületek, amiket ŐK építettek és amikben éltek; használati tárgyak (tükör – amit a maki magával visz), bútorok, amiket ők használtak; csónakok, amiket szintén ők építettek és használtak
2. milyen kort/évet írunk?
ezt – ha lehet – még nehezebb behatárolni, hiszen az állatok utazásai (csónakkal, logikus módon) során az épületek olyan középkoriak, vagy az előttiek/utániak
vannak nagy épületek, házak, de amikor a macska és a madár felmegy a szikla tetejére (és ott történik az a spirituális/transzcendentális dolog, amiről még írok), az meg full a maja/inka/azték korokat hozza vissza – amik ugye a mai napig fennmaradtak, szóval akár érthető, hogy ott is még megvannak
sztem. baromi nehéz belőni
van az a rész a csodás épületekkel, amik nekem olyan olaszosak voltak… a kapibara viszont dél-amerikai állat… szóval NEM ÉRTEM az egészet (és ezzel nem voltam egyedül, D. sem értette :D)
… és akkor el is érkeztünk a 3. kérdésemhez: HOL járunk?
OK, persze, a Földön, de honnan indultunk? Európa? aztán eljutottunk Afrikába (a maki miatt) és jött Dél-Amerika?
de ez nem igaz, hiszen az állatok kb. egy időben voltak egy helyen
a macska ugrott be a csónakba, amiben már ott volt a kapibara (!!), majd jött a majom és végül a kutyus is, akit már láttunk a film elején is, azon a tájon, ahol a cica él
a madár később csatlakozott hozzájuk, de mivel ő röpül, könnyebben vándorol, akár földrészeket is
a távcső miatt feltételezhetjük azt, hogy az emberek érthettek az csillagászathoz (bár nem annyira profi az az eszköz…), esetleg megjósolhatták az áradást és elmenekültek?!
na, de hova?
és ha igen, magukra hagyták a házi kedvenceiket?! pláne EZ a gazdi, aki ekkora cica tisztelő volt?
kizárt…
mivel látunk a film elején egy csónakot fent, a fák ágai között, így arra tippelhetünk, hogy korábban is volt már ilyen hirtelen áradás, ADDIG felért a víz szintje és az a csónak beakadhatott, ott maradt
(később amúgy, amikor a mozi végén visszavonul az ár, ez szintén megtörténik…)
a HOL? kérdéshez még annyit, hogy azt sem pontosan értjük, HOVÁ érkezünk meg a film végére… u.oda? teljesen máshova?!
egyáltalán: mekkora területet jártak be az állatok? és mennyi idő alatt? (vannak persze éjszakák és nappalok, de nem lehet érezni…)
persze lehet, hogy mindezek nem fontosak… :)
AZ, hogy ENNYI gondolkodnivalót ad a film, már épp elég – hazafelé is végig dumáltunk róla és B. is nagyon lelkes volt, sőt, itt el is mondom, hogy ő 5-ből 4 pontot adott rá!! (ezt sokszor hangsúlyozta, szóval sztem. nagyon tetszett neki)
valszeg’ innen ered a sikere is, hogy nem hagy nyugodni, sok kérdést felvet…
biztosan hallottatok róla, hogy a ’Flow’ nagyot ment minden filmfesztiválon, díjátadó gálán (millió elismerést nyert!!), sőt, az Oscarig is eljutott, amiből egyet el is vitt
ez volt Lettország jelölése, mint Best International Feature Film – be is került a TOP 5-be, de azt végül nem nyerte meg
illetve, mint Legjobb animációs film, természetesen… na, azt elvitte
és sztem. nem feltétlenül azért, AHOGY „megrajzolták”, animálták (no, abban sincs hiba, nagyon szép <3), hanem az üzenete miatt
az biztos, hogy amikor javasoltam D.-nak, hogy menjünk el rá Benedekkel, azt gondoltam, hogy ennél sokkal jobban „gyerekes” film lesz, és azt sem tudtam, hogy nincs benne szöveg, 1 mondat sem
az alkotója Gints Zilbalodis, aki tényleg odatette magát – minden szinten
a zenjét is ő szerezte (Rihards Zaļupe segítségével) (az tényleg páratlan <3), 7 órányit komponált, amiből 50 percet használt csak a filmben
nem akarok túl sok technikai részletbe belemenni, mert annyira sok apróság és érdekesség van – akit érdekel, nézzen utána…
és már csak amiatt sem, mert annyi minden másról kell még itt beszélni!
ha a fentiek hallatán felmerült bennetek, hogy mennyire gyerekeknek (Benedek ugye 8 éves, de volt több gyerek is a moziban) való ez a film?
az… való… megértik az alapsztorit
DE a fenti kérdések – és az a bizonyos spirituális rész miatt – inkább elgondolkodtató, és sokkal jobban felnőtteknek szól
nem tudom, mindenki más értette-e, hogy pontosan mi is történik itt, nem biztos
ugyanis D. is és én is utánanéztünk, hogy mit jelenthetett ez-az, én számos „explained” YouTube videót néztem meg + cikkeket olvastam a témában
van több teória is (mindbe nem megyek bele, lehetetlenség lenne)
sokak szerint a macska álma az egész – bár akkor sztem. lenne egy olyan keret, hogy a végén felébred az ágyon és mondjuk hazajön a gazdája…
az egyik legnépszerűbb, hogy ez az egész egy afterlife-történet
mivel a cica egy csomószor beleesik a vízbe és „halad lefelé”, merül el… (igazából meghal :()
az ÚT, az UTAZÁS pedig maga az, hogy az életből átkerül (csónakkal, értitek… ;) ez ismerős lehet…) a túlvilágra, a Mennyországba
aztán sokak szerint az, hogy mégsem hal meg, a macskák 9 életére utal ;)
a másik teória az áradást magyarázza meg, a Hold-Föld-Nap viszonylatában
egyértelműen benne van az utalás az özönvízre, Noéra, a Bibliára
illetve arra is, hogy rengeteg mitológiában van olyan Istenség, aki próbálja segíteni az embereket, hogy túléljenek egy „világvégét” vagy az Isten(ek) büntetését (Enki, Prometheus)
ergo: fellázad a többi Istenség ellen, hogy mentse az élőket – itt pl. a madár lesz ez, aki felveszi a segítő, a KORMÁNYOS szerepet, és viszi őket, ameddig lehet – és ezért van az, hogy ő (jutalmaként) felkerülhet a Mennyországba, a cica pedig még visszatér, mert neki van még mit tanulnia, van dolga
a kígyász az, aki megmentette a cicát a többi madárral szemben is, még olyan áron is, hogy lesérült és nem tudott velük tartani, elröpülni
(B. azt mondta, hogy szte. a madár meghal és Isten lesz belőle <3 – ezt is muszáj ide betennem, megígértem neki ;))
a rendező-alkotó elmondta, hogy minden állat a félelmeivel küzd a film során, azokat próbálja legyőzni
és a cica végül megtanul úszni (pedig az evidens, hogy a macskák utálják a vizet), sőt, a kutyát is megkedveli (aki pedig szintén ősellensége)
de a „nem értjük” részeken és a kérdéseken túl sokkal fontosabb a lelki sík: az, hogy az állatok barátok lesznek, segítenek egymásnak, megszeretik, elfogadják a másikat, mindenféle tulajdonságával
és amíg a film elején sokszor látjuk, hogy a cica egyedül néz bele a vízbe, az meg hullámzik, fodrozódik, nem látja tisztán benne magát, a végén a 4 állat (akkor a madár már nincs ott) együtt tekint bele, a víz felszíne pedig megnyugszik, kisimul
együtt, mint egy csapat látják meg a tükörképüket <3
szép, nem?!
ami mindannyiunknak nagy szomorúságot okozott, az a partra vetett bálna, az ő halála, haldoklása – hiszen ő is annyira szerethető és kedves volt és szintén többször is segítette a cicát
viszont van egy mid-credits scene, amiben látjuk őt boldogan úszni a naplementében
ezt valszeg’ a gyerekek miatt tették oda, hogy a szülőknek lehet azt mondani, hogy „látod, nem halt meg” :)
de persze az is lehet, hogy újra jött a víz és túlélte… (mondjuk, ezt kevésbé hiszem :()
de az élet sem CSAK happy, ez is hozzátartozik… ez a valóság…
az biztos, hogy tanító jellegű, de nem szájbarágósan – olyannyira nem (mint olvashattátok), hogy magam sem teljesen értem, mi történt itt… :D
viszont az milyen jellemfejlődés már, hogy ugyan a kutyát húzza az ösztöne, menne, rohanna a többi kutyával (amikor újra felbukkannak), de mégsem megy, a négyessel marad és segít nekik; ahogy a maki is ott hagyja a többi makit és a kincsét (az akkor már összetört) tükröt és szintén a barátaival tart <3
ergo: félre tudjuk tenni az egónkat, az önzésünket és igen is tudunk segíteni a másiknak…
nagyon klassz mese, ha nem is a szokásos módon – és pont ezért jó <3
minden díjat megérdemel!

(Fotó: thedirect.com)

(2025. április 6.)