A kommuna / Kollektivet / The Commune (2015)
régen faltam a dán dogma-filmeket
ill., ma is falnám őket
csak alábbhagyott ez a hype
Lars von Trier volt ebben a nagymester, az egyszer biztos - minden filmje újító jellegű és elgondolkodtató
és hát itt van Vinterberg is, akinek pl. a 'Születésnap'-ot, vagy 'A vadászat'-ot köszönhetjük
(azonban a 'Távol a világ zajától' nekem nem illik ide, ebbe a sorba - írtam is anno róla... mintha nem ő rendezte volna... kár, hogy elment ebbe a mainstream-irányba)
ez a film azonban nagy visszatérés!
pont olyan, amilyennek egy dogma filmnek (vagy Vinterberg filmnek) lennie kell
érdemes tudni, hogy a rendező fiatalon maga is egy ilyen kommunában élt
el is gondolkodtam rajta, hogy vajon mennyi a személyes emlék - vajon ő a kiskamasz lány, vagy a kisfiú?! (de sztem. inkább a lány... nem spoilerezek, miért)
van egy normális család, 1 gyerekkel
és egy ponton jó ötletnek tartják, hogy kialakítsanak egy kommunát (a '70-es években járunk, na!) - barátokkal és ismeretlenekkel
nem, nem, nyugalom, nem arról szól a film, hogy "mindenki mindenkivel", meg hogy hatalmas orgiák lennének
semmi ilyen
viszont nagyon sok vicces sztori van
közben pedig megfigyelhetjük ennek a kiskamasz lánynak a felnövését, az első szerelmet, az első szexuális élményeket...
igazából, bármennyire is ott a közösség, mi azért erre a családra fókuszálunk; ők: Anna, Erik és Freja
egy ponton ugyanis az apuka, Erik belebonyolódik egy viszonyba
az egyik diákjával
(nem a házban lakik...)
innentől elindulnak a bonyodalmak
érezhető "a vihar szele"
pedig először még nincs nagy gáz, amikor megmondja a feleségének - attya ég! az valami döbbenetes jelenet!
mármint, ahogy Anna reagál
nem hiszed el, hogy ilyen van
kizárt
és valahol ott el is dől az, hogy ez így nem lesz jó (Anna felajánlja, hogy a férje szeretője is költözzön be a kommunába)
tudod, hogy ez a vihar előbb-utóbb kitör és mindent visz magával
így is lesz...
nagyon szépen felépített film
nem olyan, mint egy amcsi mozi, amiben kb. azonnali ajtócsapkodás, meg anyázás lenne...
itt lassan épül fel minden
közben nézzük a kommuna tagjait, az apró-cseprő gondjaikat (pl. a mosogatógéppel kapcsolatban), meg a kamasz lány felnövését, vagy éppen a "9 éves koromig élek" kisfiú drámáját
de közben folyik a sztori
és várjuk, mikor üt be
mikor robban Anna
nyugalom... megtörténik...
csak annyit mondhatok, hogy kőkemény
nagyon drámai
ha annyira nem is, mint a 'Születésnap', de azért ütős
és szép...
igazából nem akar nagyot mondani, vagy mutatni
egyszerűen egy közösségről szól, meg a felnövésről...
és úgy magában: az életről
(Fotó: indiewire.com)
(2016. május 1.)
