igazán kényes dolog manapság a pedagógusokról írni…
nem is szeretnék a fizetésük (anyagi megbecsülésük) kapcsán véleményt nyilvánítani, ugyanis ebben a filmben más aspektusból kerülnek elő, ami szerintem hasonlóan égető probléma – ha fogalmazhatok így
és máris az elején mondom: minden érmének két oldala van
vannak szuper, kedves, ízig-vérig a diákra figyelő, őket segítő tanárok
és vannak – gondolom – léhák, „megúszós”-típusúak is
(ez azonban szinte minden szakmánál elmondható: az egészségügyi dolgozók, a boltosok, a pincérek, a vasúti kalauzok, a BKV sofőrök… hogy csak párat említsek… vannak kedvesek, segítőkészek, és bizony olyanok is, akiknek mindig rossz napja van :))
a szülőket nézve hasonló a helyzet: biztosan számos olyan tanár, óvónő van, aki horror sztorikat tudna mesélni arról, hogy milyen apukákkal és anyukákkal találkoztak, hogy milyen oda(nem)figyeléssel és (nem) törődéssel nevelik a saját gyerekeiket
de van az a szülő is, aki segít, kooperál a tanárral és az iskolával, ELHISZI, amit a pedagógus mond stb.
nem támad, nem ront neki az egész intézetnek, nem csak a gyerekének lehet igaza…
és máris számos matematikai lehetőség kijön, ha ezeket a „csoportokat”, „típusokat” összerakjuk
színes a kép
sőt, árnyalt
mert én most a 2-2 végletet írtam le, ami nem fair
az a fő: mindenkinek megvan erről a véleménye és a tapasztalata
a szüleim mindketten pedagógusok voltak
annak idején egy vidéki településen, egy faluban, egy kisebb városban a TANÁRnak tisztelete és becsülete volt
„ott megy a tanár úr!” – mondták a diákok és a szülők is, szinte még picuri félelemmel is a hangjukban
megbecsült szakma volt (és még mindig nem az anyagiakról beszélek…), körbelengte valami pátosz
de főként az említett tisztelet
a szülők azt mondták (főként fiúgyerek esetében): „tanár úr, nyugodtan koppintson rá a kölyök fejére, ha rossz, nyomjon le neki egy barackot” – és hasonlók…
ez nem azt jelenti, hogy a tanárok agyba-főbe verték a gyerekeket, de tény, hogy a szülő RÁBÍZTA a tanárra a csemetéjét és MEGBÍZOTT abban, hogy a gyereke jó helyen lesz, a legjobbat kapja
és igen-igen, már hallom is tőletek a lázadozást…
még egyszer mondom: nem sztereotipizálok, BIZTOSAN voltak (vannak) agresszív tanárok, és sokszor a szülőknek van igaza
de talán olyan is lehetséges, hogy nem… hogy a tanárnak van igaza…
csak azt mondom, hogy régen rá volt hagyva a tanárokra a nevelés, a szülő nem rohant be percenként az iskolába, ha valamivel baja volt
nem szervezett lázadást és puccsot (kis túlzással) a tanár ellen…
biztosan voltak túlkapások, szörnyűségek, bármi… de arra kristálytisztán emlékszem, hogy ez a szakma magasan volt, ha nem is egy szinten a polgármesterrel, de a közjegyzővel biztosan ;)
hogy miért is kellett ez a bevezetés?
azért, mert a ’Szörnyeteg’-ben egy ilyen helyzetbe csöppenünk
van a szülő (egyedülálló anya) igaza és van a tanár (ff., osztályfőnök) igaza
és persze, van az iskolának ehhez egy hozzáállása, megközelítése
na, és csöppet sem mellékes módon ott lenne a gyerek igazsága, ami elvész, elhalkul
ja, és ami TÖK MÁS, mint amit bármelyik fél is hisz és állít
de előtte pár szó a háttérről…
a ’Szörnyeteg’ egy zseniális film, imádtam minden percét és pillanatát
nekem masszív 10/10
friss a téma, nagyon jó a sokoldalú megközelítés, szuperek a szereplők, üdítő picit belelátni egy másik kultúrába és ha mindez nem lenne elég, még piszok izgalmas is, hiszen sokáig nem tudjuk, valójában mi is történik a főszereplőnkkel (Minato Mugino - Sōya Kurokawa)
a film japán címe ’Kaibutsu, ami nem keverendő össze a szintén japán együttes (duó), a Yoasobi u.ilyen című dalával
a film rendezője Hirokazu Kore-eda, aki nyert díjakat Cannes-ban: 2013-ban a Zsűri Nagydíját (’Like Father, Like Son’), 2018-ban pedig Arany Pálmát (Shoplifters)
ugyan ő japán, de készített már filmet angolul-franciául és koreai nyelven is
most visszatért az anyanyelvéhez és ez a film is indult az idei francia filmes mustrán, ahol nyert is egy elismerést a forgatókönyve kapcsán, de nem mondom meg, melyik kategóriában, mert az egy picit előjelezne valamit, amit nem akarom, hogy most még tudjatok…
ott tartottam, hogy IZGALMAS a film, fordulatos, sokrétű – túl a szülő, a tanár és a gyerek nézőpontján, az igazgatónő és a főszereplő fiú egy barátjának (Yori - Hinata Hiiragi) életébe (és azok drámáiba…) is bepillantást nyerhetünk…
csodálatosan komplex az egész
de érthető!! picit se aggódjatok ezen! nagyon is követhető!
a fordulatoknál pedig nem csak azt értem, hogy akkor pontosan mi is történt Minatoval – és itt most már írok konkrétumokat – zaklatják-e (bullying) az osztálytársai, megverte-e, zaklatja-e a tanára, vagy mi is a szitu, hanem egy ház/hotel leégése, amivel a film kezdődik
ott is felmerül, hogy ő volt az… de az is, hogy a tanár
szinte már-már thrilleri fordulatok, és ezt komolyan mondom
végig ott van a feszültség bennünk…
csodálatos ez a történetmesélés, ez a rendezés, hogy úgy indul a film, hogy az anya (Sakura Andō – a rendező már korábban is dolgozott vele) észreveszi, hogy baj van a fiával, zárkózott, fura dolgai vannak (eltűnik este), nem akar beszélni róla, majd eljut oda, hogy a tanára, Hiro – csak így emlegetik… (Eita Nagayama) bántalmazta
berongyol az iskolába, ahol az igazgatónő és 3 tanár is sűrű meghajlások közepette elnézést kérnek tőle, de rettenetesen furák
szürreális az egész, vicces – konkrétan lehet nevetni rajta, és nem a szokásaik mássága miatt
az ig.nő egy könyvből olvas fel sületlenségeket az anyának, és amikor végre egyszer az érintett tanár is előkerül és „színt vall”, ő is logikátan dolgokat gagyog
az egyszeri bemenetelből sok lesz, rengeteg, az anya pedig egyre erőszakosabban csapkodja az asztalt (szó szerint is – és egy japán (!) nőről (!) beszélünk), hogy miért nem csinálnak valamit, ők nem emberek… robotok... nincsenek érzéseik...
nekem amúgy SOK volt az anyuka, pláne akkor, amikor az ig.nő arcába mászott, szó szerint, de basszus, tény, hogy iszonyatosan fura ez a tantestület, és nem értjük, mi van :D
kiderül, hogy a dirinő unokája meghalt, őt gyászolja, sőt, hogy a férje, a nagypapa ütötte el véletlenül… aztán később ez a sztori is „árnyalódik”
az anya szemszögéből érthető, hogy kivan, utána akar menni, lépéseket követel a suli részéről, és nem érti, miért nem rúgják ki azonnal a tanárt
azt azért tegyük hozzá, hogy ABBAN meg ő fura, hogy azért nem nagyon faggatja a fiát
„mi a baj?”… ennyi
az, hogy pl. a gyújtóeszköz miért került a táskájába, miért van nála, talán felgyújtotta a hotelt?! – erre egyáltalán nem kérdez rá
szépen visszateszi a srác táskájába
OK, vili, elvesztette a férjét, egyedül tartja el a családot, dolgozik ezerrel és tök jó fejnek tűnik… de némi PONTOS utánajárás azért hiányzik, lássuk be
ez a szál úgy ér véget, hogy beüt egy nagy vihar, amikor pedig reggel felkel, a szakadó esőben, a fia nincs az ágyában, ismét eltűnt (izgi…)
ja, még az is fontos, hogy a kissrác nagyon, NAGYON fura dolgokon mélázik: mi van, ha meghalunk? van-e újjászületés? lehet-e olyan, hogy egy ember fejébe disznóagyat ültetnek? stb.
ezeknek sem megy utána az anyuka, ami nagy hiba…
csöndes, zárkózott fiú, de mégis csak a fia – egy beszélgetés (hol hallottad ezt? miért foglalkoztat ez? ezt mondta neked valaki? ezzel csúfolnak? stb.) segített volna
nem keveset…
(persze később, a 3. részben, sőt már a 2.-ban is ezekre mind-mind fény derül és összeáll a kép – de annyira igaz, hogy ha valaki csak egy kis részét ismeri az igazságnak, vagy csak az egyik oldalát… az nem az igazság)
a 2. szál a tanáré, akit az első rész alapján egy agresszornak tartunk, minimum, de furának, idiótának is
no, hát, semmi ilyen nincs
verés sem volt… semmi…
egy aranyos, kedves ember, aki szereti a diákjait és cuki is velük
picit belelátunk a magánéletébe, és abba, hogyan éli meg a vádaskodást, mi is történt annak a hátterében
vagyis, hogy miért viselkedett így mindenki, miért mondták ezeket az anyának…
na, és EZ AZ, amire az írásom elején utaltam
hogy ma a szülő az úr – tisztelet a kivételnek; nem akarok általánosítani…
az iskola retteg a szülőtől, mit csinál, hol nyomja fel őket, ez rájuk milyen fényt vet stb.
nagyon komoly volt ezt látni
és mindazt, hogy inkább szívjon Hori nyelje be ezt az egész hazugságot az iskola „kedvéért”, csak a sulit ne érje vád
az, amikor összehívják az összes szülőt, ott van minden tanár… neki meg fel kell állnia és elnézést kérnie…
iszonyat…
egy semmiért!!
és sajnos ebben vaskosan benne vannak a gyerekek is, az osztálya
mert van ilyen… néha ilyenek a gyerekek… (beugrott ’A vadászat’…)
a tanárnak azt mondják, amit akkor kell
majd ha később fordul a kocka és a tanár már nem menő (sőt, ő a fekete bárány), akkor a sztori is változik… :(
mert akkor épp az a „hullám”, úgy érzi, azt kell hogy mondja (itt egy kislány): Minato játszott egy macskával, ami döglötten fekszik… abszolút utal rá, hogy M. ölhette meg
aztán később azt állítja, ő sosem mondott olyat, hogy M. nyírta ki (ami igaz is, de azért erősen utalt rá…)
az a zseniális, hogy vannak olyan pontok, ahol a 3 történetszál össze-összecseng
u.azt látjuk, csak más szemszögből, szó szerint más kameraállásból – és ez átvitten is más értelmet ad a történetnek
nagyon jó látni, hogy valami így volt, mi elhisszük… majd egy következő szemszögből meg azt látjuk, hogy mi volt az előzménye vagy a következménye
egy gyerek bezárása a WC-be, egy gyerek elveszti a cipőjét, két gyerek összeverekszik, az osztályteremben őrjöngő M. (kiderül ennek is a valódi oka) és így tovább…
viszont az, amikor a gyerekekkel tesztet töltetnek ki Hori viselkedéséről (agresszív-e, bánt-e gyerekeket, félnek-e tőle) – az mindennek a legalja
és világos… a gyerekek ezt úgy mondják el (névtelenül), úgy színezik ki, ahogy akarják
hiába látták, hogy nem verte meg M.-t, az már nem számít… :(
ez a történetszál ott ér véget, hogy Hori rájön valamire (M. és Yori barátsága), elrohan M.-ékhoz (szintén a viharban) és üvöltözi a nevét, az anya kijön, elindulnak együtt megkeresni a fiúkat (amúgy ott sem kérdez az anya semmit… vagy csak nekünk nem mutatják?!) és elmennek arra a helyre, ahol egyszer az anya megtalálta éjszaka M.-t
mint később megtudjuk, ez egy elhagyott terület, egy kis alagúttal, vonatsínekkel, meg egy régi vagonnal
már 1000 éve nem működik, kutya sem jár erre
viszont ez Y. kedvenc helye, aztán már M.-é is – ezt rendezik be (mármint a vasúti kocsit), itt játszanak, bandáznak
mivel a viharban volt egy földcsuszamlás is, az részben betemette a vagont, és látjuk, amint az anya + a tanár próbálják kiásni, eltolni a tetőn egy ablakot – majd látjuk azt is, milyen látvány bent… valami kék ruhaanyagot…meg sok törmeléket
jön a 3. szál, és már csak azért sem írom le, mi derül ki, mi történik, mert tényleg annyira más a valóság, más van a hátterében, mint korábban gondolhattuk
de minden kiderül, minden összeáll
Yoriról is sok minden kiderül (szegény… az apja… jesszus!! :(), a két srác beszélgetéseiből, barátságából is
sőt, az igazgatónő sztorija is összeáll – ha nincs is kimondva, de megtudjuk, mi az igazság
kiderül, mi az a fura, fültépő „zenebona”, amit mind a 2 részben hallunk, hogy azt ki „csinálja”, honnan jött
és ott hangzik el a film legfontosabb mondata is <3
a film japánul volt, magyar felirattal, magyarul nem tudnám szó szerint idézni, de megtaláltam a mondat angol változatát, és azt le tudom írni: “Happiness is something anyone can have.”
tökéletesen összeáll minden, a helyére kerül, és egy olyan dologra is fény derül, ami feltételezem, létezik, ennyire fiatal, kicsi fiúk esetében is, de sosem láttam így megjelenítve
a vége meg?!
nos, ha szeretnétek, leírom, én mit gondolok, de itt tényleg álljon meg az az olvasásban, aki még nem látta a filmet…
SPOILER!
a 3. szálban kiderül, hogy az a kék „izé” ruhaanyag (amit M. anyja és a tanár látott) M. esőkabátja… és ugye az ott van lent, a vagon alján – lehet egy értelmezés az, hogy mindketten ott vannak, meghaltak
ugyan nem látszik gyerektetem, de nagy a káosz és a sötét is…
a 3. szál vége viszont az, hogy M. és Y. kimásznak a kocsi alján és elkezdenek szaladni a napsütésben, a mezőn…
de amúgy M. akkor is megkérdezi, hogy akkor ők most meghaltak-e, újjászülettek-e, ez már egy másik világ? (Y. azt mondja, nem)
nagyon, NAGYON kettős
szerintem simán lehet, hogy meghaltak és igen, ez már az újjászületés, a túlvilág, a boldogság
és emiatt is gondolom ezt, mert amikor futnak a sínek felé, szerintem egy olyan szakaszhoz érnek, aminél már korábban is jártak, ahol volt egy kerítés (még mondták is, hogy „csak eddig mehetünk”) – nekem ez is metaforikus
itt most azonban nincs kerítés, szabad a pálya, a terep, ott vannak a nyílt sínek… ők meg csak futnak
viszont ami benned marad a film végén, az tényleg a boldogság, a megkönnyebbülés
a szabadság érzése
valahogy nem vagy szomorú…
és persze ez az ÉN értelmezésem, valószínűleg sokan pont úgy gondolják, hogy a fiúk túlélték
maximálisan hibátlan, tökéletes film
rég láttam már valamit, ami ennyire jó, elgondolkodtató, vicces és szomorú egyben, megrázó (Y. sztorija… igazából Ő az áldozat, nem is M.), de szép…
kb. minden jelző igaz rá <3
szívből ajánlom
csodálatos élmény lesz <3

köszönet a Cirko-Gejzírnek (Zsuzsinak) a sajtóvetítéséért, Á.-nak pedig azért, hogy emlékeztetett rá - ezt kár lett volna kihagyni!

(Fotó: theupcoming.co.uk)

(2023. szeptember 3.)