Mária Magdolna / Mary Magdalene (2018)
a 'Mária Magdolnát' - stílusosan - még Húsvét előtt láttam
és nagyon jót tett a lelkemnek
azt hiszem, pont az ilyen alkotásokra mondjuk azt, hogy lélekemelő <3
reméltem, hogy szép lesz, de azt, hogy ennyire, azt nem...
hogy ki miben hisz - az ő dolga; magánügy
nekem is megvan a magam hite, de nem lenne egyszerű itt elmagyarázni
ettől függetlenül (mármint, hogy valaki vallásos-e, vagy sem), nagyon ajánlom ezt a filmet
több okból is
az egyik az, hogy teljesen más szemszögből mutatja be Jézus történetét
a másik pedig, hogy teljesen más szemszögből mutatja be M. M.-át, mint ahogy korábban láthattuk őt
vagy, amit hihettünk róla
ez a film egy női film
és épp ezért csodálatos, hogy egy ff. rendezte (Garth Davis)
hatalmas tisztelgés ez az ő részéről...
M. M. szemszögéből látjuk a történteket - és mindamellett, hogy Jézusról és a 12 apostolról is szól (bár, itt mintha csak 8-at mutatnának... vagy rosszul számoltam?! :P), ez elsősorban az ő története
a mai #metoo világunkban igenis fontos volt elkészíteni
nyugalom, nem feminista film; én sem vagyok az
de kimondottan át tudtam érezni M. M. sorsát - vagyis, ahogy itt be van mutatva
egy nő, aki más, mint a többiek, nem azt a "normális" életet éli, amit mindenki és az adott KOR szokásrendje elvár tőle
ő önmaga akar lenni
tuuuudom, persze, most "booo"-t mondtok, de ez nagyon fontos téma
és pláne, abban a történelmi korban ez egyedülálló volt
kicsit populárisan fogalmazva: ez a nő nyomta a girlpower-t :)
ment a feje és a szíve után, nem állt be a sorba, nem érdekelte, hogy a családja kitagadta (OK, az megviselte...), sem az, hogy ki mit gondol róla (hogy ennyi férfivel jár-kel, egyedüli nőként)
egyszerűen követte az álmait és a hitét
ó, ő előtte is hitt már
Jézus érkezése előtt is "fura" volt, kilógott a sorból, voltak bizonyos képességei
... és gondolatai
amivel senki nem foglalkozott
magában őrlődött, és szinte már ő is elhitte, hogy vele komoly bajok vannak
hiszen nem akart férjhez menni, sem gyereket szülni
a képességeit (hogy nagyon meg tud nyugtatni embereket, BÉKÉT hoz...) inkább ördögtől valónak hitték
még a saját apja is
aki képes volt abba is belemenni és végignézni, hogy "ördögűzés" apropóján a víz alá nyomják párszor M. M.-t
milyen gyönyörű kép az, amikor u.ebben a folyóban megkereszteli Jézus
amikor önszántából bukik a víz alá
és a sok-sok vízben lebegős kép
annyira gyönyőrű metafora a megtisztulásra!
imádtam ezeket a képeket és utalásokat!
M. M. egy hős volt
egy különc
aki a jó ügyet szolgálta
meghallotta Jézus hívó szavát és felismerte, hogy egész életében erre várt - ő is ezt hitte, így gondolta
világos, hogy ilyenkor feláll az ember és megy... nem?
a végzet (Sors? Isten akarata? karma? - kinek mi...) olyan dolog, amivel nem játszunk
ami elrendeltetett, az úgy is lesz
az igazi "forradalmárok" pedig felállnak és mennek, hogy beteljesítsék a sorsukat
nem félnek semmitől
M. M. csodálatos
az, ahogyan Rooney Mara alakítja - az pedig különösen szép és megható
térjünk át Jézus karakterére!
Joaquin Phoenix hatalmas alakítást nyújt - szerintem... de van, aki ezzel nem ért egyet
itt nem egy olyan Jézust látunk, aki vézna (már bocsánat!), hanem egy ereje teljében lévő férfi, aki kitűnő szónok
nem csak halkan elmond valamit, hanem megszólít
üzen, elmond, az arcodba kiabál
ki mondta, hogy Jézus halkan beszélt?!
nekem nagyon is hihető az, hogy remek "szónok" volt, és így tényleg elérte a szíveket
az embernek MUSZÁJ rá figyelnie
fantasztikus látni, ahogy a film során átalakul a karaktere, ahogy kezd rájönni, hogy mi lesz a sorsa...
kezd gyengülni, megtörni
de nem tiltakozik, nem kérdőjelezi meg az apját
vállaja, amit kapott
és az utolsó percig küzd azért, amiben hisz (a templomos/áldozós jelenet; az utosó vacsora, stb.)
apropó, vacsora!
imádtam, hogy a filmből kihagyták az összes olyan "tipikus" mondatot, amit kb. minden "Jézusos" filmben ellőttek eddig: nem mondja, hogy az én testem, én vérem, sem azt Júdásnak, hogy 3x elárulja majd...
minden megtörténik, minden ott van, nem kell kimondani
egyedül Júdás csókját látjuk csak... de az is igazából szép... egy búcsú
Júdás karaktere (Tahar Rahim) sokkal emberibb, sokkal érthetőbb, mint a korábbi ábrázolásokban
teljesen megérted, hogy nála miért "csúszott" el ez az egész, hogy miért csalódott Jézusban
mert ember, mert van egója (amit nem tudott félretenni) és a saját boldogságát várta: azt, hogy a családja feltámad és találkozik velük
nem értette Jézus üzenetét, a mögöttes jelentést
az ő szemszögéből Jézus nem azt tette, amit mondott; nem vált valóra, amit ígért - hangsúlyozom (még egyszer): az Ő szemszögéből...
a film csodaszép helyszíne Olaszország több területe (pl. szerelmem, Szicília)
a zenét pdig az a fantasztikus izlandi zeneszerző szerezte, akitől tavaly el kellett búcsúznunk - R.I.P. Jóhann Jóhannsson!
a 'Sicario' kapcsán figyeltem fel rá, és akkor írtam, hogy egy életre megjegyzem a nevét
így lesz
szomorú, hogy ez volt az utolsó alkotása :(
a film lassú, művészi jellegű
és nem olyan brutális + véres, mint a 'Passió'
van benne az is, meg fájdalom is - bőven, de a cél nem az, hogy ezt bemutassa
attól a ponttól pedig, amikor Jézus csodát tesz a vakkal, onnan én végig nyeltem a könnyeimet
utána meg már nem is nyeltem
csak hagytam, hogy hulljon
annyira szépen és hitelesen van ábrázolva minden...
én valahogy ÍGY képzeltem el ezt az egészet
nagyon tetszik, hogy M. M.-nát emberszámba veszik, megdől minden abbéli tévhit, hogy ő egy prostituált volt; emellett Júdást is "megértjük", vagy inkább: elfogadjuk
az pedig, hogy a világon a legnehezebb, de egyben a legnemesebb dolog a megbocsátás - ahhoz nem fér kétség
nagyon jól bemutatja
egy méltó film - nemcsak Húsvétra
és nemcsak a hívőknek...
olyan "univerzális" (bocsi, de tényleg...) gondolatokat közvetít, amin jó elgondolkodni, magunkba szívni
kicsit pátoszos lettem - ami nem jellemző rám a sok Marvel-kritika mellett :)
nézzétek most ezt el nekem
néha nagyszerű átélni, átérezni, hogy ember vagy - annak minden nyűgével és bajával együtt <3
(Fotó: patheos.com)
(2018. április 4.)
