Élősködők / Gisaengchung / Parasite (2019)
hatalmas volt a hype az 'Élősködők' körül
úton-útfélen belebotlottam
mármint feldobta a trailert a FB, vagy éppen valami szalagcím kúszott be, amiben éltették a filmet
és ez még azelőtt volt, hogy elkezdett volna tarolni a különböző filmfesztiválokon
nagyon megtolták a PR-t körülötte
amiért persze gratula…
az én figyelmemet is felkeltette, az egyszer biztos
mégis csak most jutottam el ide, hogy megnézzem
MÉG az Oscar előtt
előre borítékolom, hogy megnyeri a ’Best International Feature Film’ kategóriát, de azt csak remélni tudom, hogy a ’Legjobb filmet’ nem viszi el
vicc lenne…
és az amúgy is az ’1917’-é lesz
szintén csak remélni tudom, hogy a ’Legjobb rendező’-szobor sem landol majd Bong Joon-ho-nál
na jóóóó, nem ellenzem én annyira ezt a filmet, csak most, hogy láttam, széttárom a kezemet és nem értem
ki fogok emelni belőle számos olyan dolgot, amiért érdemes megnézni
ami különlegessé, egyedivé teszi
de hogy én ezt nem ajnároznám ennyire, az hétszentség ;)
’asszem úgy lesz a legcélszerűbb, ha 4 részre bontom:
1. családi csel
2. furcsa fordulat
3. szürreális születésnap
4. jellegtelen jövőkép
kb. így lehetne jellemezni
mindjárt ki is vesézem őket
(de azért jók lettek ezek a kis mini-címek, igaz? :D)
a ’Parasite’ iszonyatosan viccesen és ígéretesen indul
ott él ez a 4 fős, csóró és nihil család egy fél-pincében
egy részeg kb. minden nap oda dobja ki a taccsot az „ablakuk” alá, de még inkább levizeli azt…
a család fel-le rohangál, Wifi-jelet keresve – amit persze lopnak, ők nem tudnak előfizetni a netre
az egész „lakás” egy putri
és mindezt betetőzi, amikor az utcán megjelennek a csótány/bogárirtók, maszkban, fújva azt a fehér port – ők pedig NEM csukják be az ablakot
örülnek, hogy INGYEN kapnak rovarirtást
de közben ők is olyanok, mintha poloskák lennének… a mocsokban élnek, abból „táplálkoznak”
döbbenetes ez az első 10 perc
nagyon erős
nekem a top kedvencem volt...
aztán jön a fordulat: a fiú egyik barátja átadja neki a menő magántanári állását egy gazdag családnál (mert ő külföldre utazik)
utána pedig beindul a "biznisz"
először a srác "tolja be" a húgát szintén ehhez a családhoz, mint művészet-terapeutát, majd szépen egymás után jön az apuka és az anyuka is
ha kell, kedvességgel, ajánlással, ha kell, akkor csellel, bunkósággal, a korábbi alkalmazottak kigolyózásával, de mindenki „bejut”
szinte rájuk sem ismerni!
az eddig toprongyos négyes most kikenve-kifenve a legjobbat nyújtja a gazdag családnak (pl. az anyuka is szuper szakácsnő és házvezetőnő lesz – közben meg még bennünk él az, ahogyan ŐK éltek… ott miért nem takarított??)
persze, nem azt mondom, hogy hirtelen jó arcok lesznek
neeeeem
mocsok számítóak most is… ez csak színjáték
fordul is a kocka, amikor a korábbi (kirúgatott) házvezetőnő bekopog hozzájuk
a gazdag család épp sátrazik a szülinapos kisfiúkkal, a „szolgák” meg úgy élnek a házban, mintha az az övüké lenne
(amúgy nekem ez volt az egyik leggyengébb jelenet benne, élen a lány részegségével…)
szóval, jön a régi házvezetőnő, akiről kiderül, hogy „otthagyott” valamit a házban
egy a lényeg: a ház alatt van egy bunker (árammal, vízzel, stb.) – ha Észak-Korea támadna -, és oda rejtette el a férjét
vagyis, míg a „mi” családunk a fél-pincében él (Purgatórium), itt van az igazi mélység (Pokol), a föld alatt
(a gazdag család pedig a Mennyországban él, logikus)
kiderül, hogy ki kicsoda, mindenki meglát és megtud mindent, és persze az is világossá válik, hogy a Kim családnak van itt a legnagyobb vesztenivalója
ha itt és ekkor kinyírják a régi házvezetőnőt és annak férjét, akkor talán megúsztak volna mindent, de nem így történt
a gazdag család hirtelen hazajön (mert az eső nem kedvez a sátrazásnak)
előtte is, milliószor kiütközött már az osztályok közötti különbség – amiről ez a film szól, ami a fókuszában áll -, mégis, szerintem itt van az egyik legmegalázóbb szitu
az új házvezetőnőt (Kim anyuka) kivéve a másik 3 családtagnak gyorsan menekülnie kéne a házból (hiszen épp nem lehetnének itt), de ezt nem tudják megtenni, így befekszenek a nappali közepén álló asztal alá
közben pedig fültanúi lesznek annak, ahogy a gazdag házaspár kibeszéli őket, különösen a Mr. Kimből (sofőrként dolgozik) áradó bűzt, ami orrfacsaró és undorító
és még egy szex-jelenetet is kénytelenek lesznek laposfekvésben végighallgatni
apropó bűz!
a gazdag családban a kisfiú veszi észre, hogy Mr. és Mrs. Kimnek u.olyan a szaga (a gazdag család szemében ők ugye NEM egy házaspár, nem egy család, hanem 4 független ember, akik egymást beajánlották a munkákra…) – ezzel persze akkor nem törődnek a szülők
fel sem merül bennük, hogy csúnyán átverték őket
amikor pedig Kimék azon tankodnak, hogy mi lehet ez a szag, arra jutnak, hogy más-más szappannal kell majd mosakodniuk a jövőben
de még inkább: a szag az alagsori lakás miatt „ragadt” rájuk, beleivódott a bőrükbe
a szegény család 3 tagja (az anyuka ugye a házban marad) nagy nehezen kikecmereg az asztal alól, majd a zuhogó esőben, az éjszaka közepén hazagyalogolnak, ahol is az fogadja őket, hogy az egész lakásuk víz alatt van – mivel az utca arra lejt és minden esőlé befolyt
horror
ott azért nagyon sajnáltam őket, meg a szomszédaikat is
az ilyet szörnyűséges látni a TV-ben is, de iszonyat lehet megélni…
az a kis semmid, ami volt – vége, over, kaputt
egy tornateremben töltik az éjszakát – közben pedig a fiúgyermek agyában kezd megfogalmazódni egy terv, hogy hogyan „zárják le” a ház alatti bunkerben rekedt (még életben lévő) házaspár sorsát – hiszen ők tanúk, bármikor beköphetik őket
(sejthető, hogy meg akarja ölni őket)
a gazdag család kitalálja, hogy az elmaradt sátrazós szülinap helyett SOS tartanak egy kerti partit, ahol persze kell a terapeuta lány, a sofőr, és akkor már jöjjön az angoltanár srác is
a semmiből, a mocsokból, a nincstelenségből glancba vágják magukat és mennek jópofizni, színlelni
nem írok le minden történést, de sejthetitek ti magatok is: nem jönnek össze a terveik (vagyis a fiúé)
csúnyán véresre sikerül a szülinap
sztem. akár itt véget érhetett volna a film (valahogyan), de nem, még végig kell követnünk a 3 életben maradt Kim sorsát
azért adtam ennek a ’jellegtelen jövőkép’ címet, mert ugyan a Kim fiú fejében felvillan egy olyan ideális jövőkép, amelyben ők a gazdagok, ott élnek abban a házban, Kim papa pedig előjöhet a rejtekhelyéről (ha megnézitek, mindez érthető lesz majd :P) és mindenki ölelkezik a lemenő Nap fényében – kb.
aztán gyorsan visszazökkenünk a valóságba: a Kim srácnak meg a bilibe lóg a keze
szinte szó szerint…
a film nagyon szimbolikus, egy hatalmas metafora, ami tökéletesen (és szemléletesen) bemutatja a rettenetesen gazdag és a rettenetesen szegény koreai emberek közötti különbségeket
a rendező amúgy is kedveli ezt a témát
meg azt is, ha egy filmje úgy kezdődik, ahogy végződik: látjuk a főhőst valahol, valahogyan, majd a film végén u.ott – csak éppen egy tök más ember lett belőle
ilyesmi volt a ’Memories of Murder’, a ’Mother’ és az ’Okja’ c. filmekben is (olvastam; nem láttam őket), és itt is…
ami pedig a leginkább fájdalmas, az a remény
a legnagyobb ellenség
hogy elhiszik, beleélik magukat, hogy akár ők is lehetnének gazdagok, ők is élhetnének ebben a csodás házban
ez a reménykedés pedig nagyon savanyú… aztán végül keserű is lesz :(
teljesen világos számomra, hogy miért és mitől ilyen nagyszerű ez a film, hogy miért szeretik ennyien
mégis azt érzem, hogy nálam nem szakított át olyan érzéseket, amiket át kellett volna (bánat, együttérzés, szörnyülködés, stb.)
voltak nagyon jó (fájdalmasan jó) pillanatok, de maradnék az olyan hús-vér, egyáltalán nem megjátszott és semmiképp sem eltúlzott filmeknél, mint a ’Marriage Story’
jó film, adom, de nálam nem lenne benne a TOP5-ben sem (a mostanában látott, Oscar-díjakra jelölt filmek közül)
(Fotó: headtopics.com)
(2020. február 4.)
