Darren Aronofsky rendező rengeteg időt töltött el ezzel a filmmel, konkrétan 10-et
tervezgette, gondolkodott róla
főleg azzal ment el sok idő, hogy ki játssza majd a főszerepet
tudjuk róla, hogy nála fontos (és alapos!) a színészek megválogatása – elsősorban azt nézi, hogy ki az, aki az életének egy olyan szakaszában van, amikor az adott karaktert el tudja játszani
sztem. SENKI nem gondolta volna azt, hogy Brendan Fraser a sok idétlen, vicceskedő film után egy ILYENNEL tér vissza és ekkorát „robban” – maximálisan a jó értelemben <3
ezt köszönheti tehát D. A.-nak, amiért újra felfedezte és persze magának is, hiszen mindenféle manírtól mentesen, csodálatosan őszintén alakítja ezt a szerepet
az alapművet Samuel D. Hunter írta – ez igazából egy színdarab volt (ez látszik, érződik is – hiszen u.az a helyszín egész végig), aztán átdolgozta most forgatókönyvvé, filmmé
Hunter abszolút a saját életéről, tapasztalatairól, étkezési problémáiról, hízásáról, az ennek kapcsán kapott visszajelzésekről, megaláztatásokról ír, sőt, felvállaltan homoszexuális – ez is, ezek mind benne vannak a filmben
nem tudom, hány %-ban történt mindez így, pontosan így – de az tuti, hogy nagy részben önéletrajzi jellegű
ez neki valószínűleg egy elég erős terápia is lehetett: papírra vetni, kiírni magából… nem kevés bátorság kell hozzá, hiszen nagyon őszinte az egész
szerintem egy nagyszerű rendező talált rá a műre, nagyon neki való, ha fogalmazhatok így
D. A. az elmúlt években bizonyította a jó ízlését, az érzékenységét, az érdeklődését
fogalmazhatnék így is: fontos, jó témák – és ezekhez úgy nyúlni hozzá, hogy az MONDJON valamit, de közben ne legyen sértő, bántó
ugyan nem láttam mindent tőle, de a ’Requiem for a Dream’ brutálisan erős volt, sokkoló, megrázó – de egy kultfilm lett, az tuti
a ’The Fountain’ misztikus és spirituális, picit talán „bonyi” is, nem biztos, hogy mindenkinek érthető… tele van szimbolikával és persze sok-sok bölcs gondolattal (írtam róla a blogon ;))
a ’Black Swan’ talán a leginkább ismert műve, egyben a legnépszerűbb is – teljesen érthető okokból
remek film!! ugyan ott is nehéz a műfajt behatárolni, de olyan szinten izgalmas ÉS „áthallásos”, több szinten értelmezhető, hogy minden nézésnél ad valami újat
nagyon szerettem! (erről sajna nem írtam)
a ’Noah’ volt az, amiben ismét előjön a vallásosság, a téma önmagáért beszél, de bevallom, nekem ez nem jött be – hosszú volt, vontatott… nem is bírtam végignézni (lehet, hogy kéne még egy sanszot adnom neki?!)
a ’Pi’ és a ’The Wrestler’ nekem eddig sajna kimaradt – az utóbbi állítólag elég sok mindenben hasonlít ehhez (szívprobléma, lányával való kapcsolat, a főhős meghal, vagy mégsem?!)
a ’mother!’ haladt tovább a spirituális vonalon – Istenem! micccccsoda film! atya ég!
tudom-tudom, ezt aztán pláne sokan nem értették és nekem is sok minden utólag állt össze, de valami ZSENIÁLIS (erről is írtam ;))
…és akkor most itt van ez, a ’The Whale’
ha picit átnézzük a korábbi filmeket, témákat, meg sem kell lepődnünk, hogy ez a sztori neki miért tetszett és miért akarta ennyire
minden benne van, ami D. A.-nak fontos, amiről beszélni akar…
és nagyszerűen sikerült
azt hiszem, ez az a mozija, ami a leginkább érthető lesz, a széles nagyközönség számára is
nincs benne semmi metafora, áthallás, rejtett magyarázat – vagy ha igen, nagyon szépen elsimul (itt is számos vallási utalás van, aztán pl. a 12-es szám minden formájának (120.000) elhelyezése – ezeket is nagyon szereti ő ;))
nagyszerűek a karakterek (ez a pár…), érthető, hogy ki miért olyan, amilyen és annyira, annyira emberi…
a fő vezérelv az őszinteség, a szeretet, az emberi kapcsolatok
és B. F. mindezt olyan partnerekkel élheti ment, mint korunk (jogosan) üdvöskéje, Sadie Sink (’Stranger Things’ – és ott toronymagasan ő a legjobb + már szerepelt egy filmszerű Taylor Swift klipben is), vagy az általam nagyon kedvelt Hong Chau (’Downsizing’ – ahol ő volt az egyik legjobb szereplő, messze lemosva Matt Damont… :P)
annyira, de annyira szerethető mindenki (még a „gonosz” tinédzser lány is! :)) és mindez úgy van megírva, rendezve, hogy nem csöpögős, nem megjátszott, nem túlzó
ténylegesen bepillantást kapsz egy hús-vér ember problémáiba – néha elborzadva nézed, néha sajnálod, néha szomorú vagy, néha dühös rá, hogy mi a csudáért hagyta, hogy ennyire kicsússzon a kezéből a saját sorsa irányítása…
amúgy B. F. minden nap 4 órát ült a prosthetics-ben, hogy megkapja ezeket a plusz kilókat, és a végén nyilatkozta, hogy konkrétan fájt minden izma, amiért ezt a terhet viselnie kellett, és hogy mennyire nehéz lehet így élni…
minden díj, minden jelölés maximálisan jogos
hibátlan film, nagyszerű a vége is és sztem. nem is fontos tudni, hogy mi történt (meghalt-e vagy sem) – hogy megdicsőült, az bizonyos <3
well done, Darren és Brendan – ez maradandó lesz!!

(Fotó: imdb.com)

(2023. október 31., közzétéve: december 27.)