Halott vagy (2. évad) / Dead to Me (season 2) (2020)
nagyon megörültem, amikor Nóri azt mondta, hogy kijött a ’Dead to Me’ 2. évada
valahogy lemaradtam róla
az első évad iszonyat jó volt, teljesen beszippantott; faltam!
ehhez képest a 2. sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után
nagy kár… :(
nézzük sorjában!
ahogy befejezték az első évadot, elég sok mindent megkavartak, és kicsit hatásvadász módon – MÉGIS az volt az érzésem, hogy az első pár rész viszonylag uncsi volt
valahogy nem akart beindulni
úgy a 6. körül történt valami kis változás, mondhatni, fokozódtak az izgalmak, majd olyan szürreális eredményt szült mindez (egy rendőr MIKOR enged el valakit, aki megvallotta a bűnét és elvezeti őt a tett színhelyére?! hagyjuk!!), hogy azt már igazán túlzás volt
ja, és ezt tetézve, az utolsó részben meg volt vagy 2-3 fordulat, ami már messze nem kellett volna
ott kellett volna leállni, hogy Judy visszakapja a festményeit, és kiderül, hogy a vászon és a keret között egy csomó pénzt elrejtett
az állat volt, tökéletes
csodás vég lett volna! meg kellett volna állni!
de az, hogy kivásárolják Jent az anyóstól, meg a végén még az újabb autós baleset… ááá… too much
és tudjátok, hogy arról mit gondolok
a kevesebb több
és nem néha, hanem mindig :P
értem én, hogy jópofa ötlet volt behozni James Marsdent újra (mint Steve ikertestvérét, Bent), de kicsit sablonos is
jó volt LÁTNI (értitek ;)), viszont annyira pipogya, balfék pasi – legalábbis nekem
sajnos nem sok férfiasság szorult bele :(
a leginkább azonban – a sok-sok apróság mellett – az zavart, hogy milliószor, de komolyan: MILLIÓSZOR azt játszották, hogy van egy feszkósnak tűnő helyzet (megállít a zsaru az úton, kopogtat a kocsi ablakán – ezt konkrétan 2x is ellőtték!! (Jennel és a fiával is)), tense music – aztán persze NEM az lesz, amire számítasz
nem buknak le, nem lesz semmi vész, csak valami butaság az egész
iszonyat
néha jöhet 1-1 ilyen, de hogy MINDIG?!
annyira fantáziátlan!
a beszólások, a humor továbbra is jó (Will Ferrell a producer – tök felismerhető a stílusa), de kb. ennyi
bizonyos szálakat nem értettem…
amikor pl. kiderül, hogy az idegesítő szomszéd nő kamerája mindent rögzít, miért nem akarta Jen azonnal megsemmisíteni?
mi értelme volt annak, hogy a nő férjéről kiderült, hogy meleg?!
meg ha már itt vagyunk, az az esküvő, ahová becsusszannak és lerészegednek – na, az volt a mélypont
katasztrofálisan közhelyes volt
Judy viszonya az exéhez is hol ilyen, hol olyan
simán nem zavarja, hogy megmurdált, majd amikor elássák az erdőben, utána ott rinyál, hogy nem volt rendes temetés
áh… minden olyan túlzó volt (nekem)
a sok defekt mellett tényleg a humor az egyedüli mentsvár (how to get rid of a dead body – a netes keresés, meg amikor Jen felvásárolja a fél boltot, hogy feloldja valamilyen vegyszerben a hullát… :D)
üde színfolt még a Michelle-t alakító Natalie Morales (hogy ne csak férfi meleg-szál legyen, hanem női is…) – tehetséges, szép, jó a karaktere
kiszámítható volt az is, hogy amikor Jen fia elment a tengerparti memorial-partyra, ott valamit meg fog tudni
mikor megláttam a vetítővásznat, azonnal egyértelművé vált, hogy lesz egy fotó Steve kocsijáról
ahogy az is vili volt, hogy a kis liba nem törli az Instájáról a képet
(Jen miért nem kérte azt, hogy ott, előtte tűntesse el és végleg?!)
de a leginkább gázos az a feljebb is említett zsarunő reakciója volt, hogy elengedi Jent
értem én, hogy a párkapcsolata kuka és most EMBER akar lenni, nem rendőr, de basszus, nem egy családtagja követte el a bűnt és azt tussolja el, hanem egy problémás nő, akihez semmi köze
miért segít neki?
ááá
meg mondom, a vége is túl sok
hát, nem is ragoznám tovább…
az első évadról elég röviden írtam (keressetek rá), mivel annyira jó volt, hogy nem akartam túlspilázni
ez sem lett túl hosszú – csak pont a másik véglett miatt
:(
(Fotó: indiewire.com)
(2020. május 20.)
