Eső előtt / Pred Dozhdot / Before the Rain (1994)
az ’Eső előtt’ az egyik kedvenc filmem
mikor kérdezi valaki, hogy mi a legeslegeslegkedvencebb filmem, baromi nehéz választanom – de ez a TOP-ban szerepel, az biztos
valami kis művészmoziban láthattam még a fősuli alatt, és tudom, hogy újra és újra megnéztem, aztán videókazettán (!!) is megvettem, és úgy is lejátszottam párszor + azóta is láttam, természetesen (aki kicsit keresgél, megtalálja, magyar szinkronnal)
nagyon szép és nagyon komplex alkotás, de nem olyan értelemben, hogy ne értené az ember…
hiába macedón-angol-francia (és a háromból én inkább macedónnak mondanám), vagyis nagyon európai, a tengeren túl is sikeres volt
ódákat zengtek róla a kritikusok + Oscarra is jelölték, ami lássuk be, szép teljesítmény (Velencében két díjat is nyert, az Oscart sajna nem vitte el)
hogy mitől ennyire megkapó?
hahaha… minden miatt…
a története teljesen alap-dolgokról szól, de közben olyan magasságokba emelkedik, mint valami Shakespeare-dráma (vannak is tőle idézetek); eleve egy Rómeó és Júlia történet, méghozzá duplán, de ugyanúgy benne van a testvér-testvér ellen, barát-barát ellen, a bosszú, a háború
korrigálnék a fenti mondatomon: nem ez az alap-dolog, amire utaltam, hanem az érzések: a szerelem/szeretet, a gyűlölködés – vagyis az emberi érzések
amik századokkal ezelőtt is voltak, és mind a mai napig bennünk vannak, valószínűleg az idők végezetéig – vagy, amíg a robotok át nem veszik az uralmat :D
nagyon drámai, felkavaró a film, és sajnos a mai napig létező dolgokról mesél
hiába 1994-es, a menekültek helyzete, az, hogy szomszédos országok és népek ölik egymást… mind-mind realitás
borzalmasan szomorú… :(
tudjátok, hogy nem szeretem a háborús, szomorú és ilyen értelemben drámai filmeket, viszont ez olyan fontos dolgokat mutat be, amikből – talán naiv feltételezés – de tanulhatunk
vagy elgondolkodhatunk rajta
pl. hogy tényleg képes vagy-e megölni a saját testvéredet, a saját véredet azért, mert nem azon az oldalon áll, ahol te?!
hogy számít-e, ki milyen országba született, milyen a bőrszíne, a vallása? másként kell-e vele bánni emiatt?!
tényleg iszonyatos látni, hogy a gyűlölködés mit tesz az emberekkel, hova jutnak, mennyire tudnak bekattanni
és azt is, hogy nem tudsz kimaradni belőle
hiszen az egyik főszereplőnk (Alekszander - Rade Šerbedžija) pont a béke mellett emel szót, hogy ő nem akar sehova sem állni, egyik oldalra sem, nem akar választani
otthagyja a melóját (fotós, elsősorban háborús övezetekben), mert megundorodik tőle és saját magától is (hogy meddig megy el egy „jó” fotó kedvéért…), hazautazik a „béke szigetének” hitt szeretett otthonába, Macedóniába, erre ott sajnos kénytelen lesz választani, valaki mellé állni
a szívére hallgat, a békét választja, de ezzel ellent mond a saját vérének – és persze nem is lesz jó vége
írtam, hogy minden miatt jó ez a film
egyszerűen csodálatosak a képek, elsősorban a macedón táj – le a kalappal Darius Khondji és Manuel Teran operatőri munkássága előtt (a telihold kicsit túl van tolva :P – de azon kívül minden más varázslatos)
hasonlóan erős a zene, a soundtrack, ami full instrumentális (anno megvettem CD-n is, EKKORA rajongó vagyok ;)) – ezt Anastasia-nak köszönhetjük, aki természetesen nem egyenlő az énekesnő Anastacia-val
és ott van a zseniális történet, a rendezéssel karöltve – mindez Milčo Mančevski érdeme (aki „cameozik” is a filmben – a merényletes fotón ő az, akit lelő a katona :()
ez volt élete első rendezése, és lássuk be, erősen nyitott ;)
nem kellenek nagy nevek, sem sztárok, csak egy nagyon jó sztori és annak profi megfilmesítése – nálam ez felér a sikerrel
HA ez még meg is van fűszerezve egy kis csavarral – ami itt az idő, a végzet/Sors -, akkor pedig egyenesen főnyeremény lesz a film
3 részt, mesét látunk – amik maximálisan összekapcsolódnak
egyrészt kiderül, hogy szereplőink ismerik egymást és valamilyen kapocs, kapcsolat van közöttük, másrészt nagyon sok ugyanolyan dolog történik velük, körülöttük
ugyanaz a zene szól egy rádióból, ugyanazt álmodják, szinte u.azt élik meg, mint valaki más egy másik történetben, és sorolhatnám (teknős, terhes nő – és ki az apa, rosszullét/hányás, stb.)
full végzet
de ez csak egy dolog… ennél sokkal durvább, hogy hiába áll össze a kronológia (a 3 rész valódi sorrendje: 2., 3., 1.), MÉGSEM áll össze, hiszen az 1. részben (ami időrendileg az utolsó kellene, hogy legyen) olyan dolgokat látunk, amik nem lehetnek ott, nem történhettek meg
hogy konkrétumokat írjak: Anne nem láthatná azokat a fotókat a londoni irodájában
nem tudjuk, ki adta neki, ki fotózta (valszeg’ nem Alexander, hiszen ő már nem élhette meg ennek a szálnak a végét – ergo, le sem fotózhatta), viszont a szitu, Anne ruhája, az, hogy a kis pap, Kiril (Grégoire Colin – aki megszólalásig Keanu Reeves hasonmás ;)) felhívja és a nagybátyját keresi, aki épp AKKOR utazott el Macedóniába – ez mind egyszerűen lehetetlen!
nem áll össze!
sehogy sem… bárhogy is matekozod ;)
de mondok még egyet: amikor a pásztort temetik még az 1. részben (és látszik, hogy ő az, siratja az anyja, a felesége), akkor látjuk Anne-t is, kicsivel arrébb, egy dombról figyelve mindezt
ez is lehetetlen, mondanom sem kell…
nem lehet ott
vagy ha ez meg is történt, sokkal később kellett volna lennie, illetve hihetőbb lett volna, hogy Alexander temetésére megy el – ami viszont nincs, vagy mi nem látjuk a filmben
bonyi az egész, de pont ettől jó ;) :D
imádom az ilyeneket!!
nem is kell ezt megfejteni, hiszen a mottó elmond mindent: „Time never dies. The circle is not round.” (épp a ’Dark’ sorozatot nézem és pont ott is ez a lényeg :D :D)
vagyis: ami megtörtént, megtörténik újra, déjà vu, Sors, Végzet, hívhatjuk bárminek…
ami külön zseniális, hogy amivel kezdünk: Kiril-paradicsomok-szúnyog-öreg pap (megvan, ugye?) - nos, TÖK MÁST mond az öreg pap a film elején ebben a jelentben, mint a film végén ;)
még ezt a tételmondatot is picit másként mondja el (az elején a gyerekeknek, akik a teknősökkel játszanak), a végén magának Kirilnek, de mondom, picit változik – egy ’mert’-et beletesz ;)
Words, Faces, Pictures – mindnek szó szerinti és metaforikus értelme is van, és már írtam: a szimbólumok újra és újra előkerülnek, mondatok, helyzetek ismétlődnek…
nagyon klassz a Macedónia – Anglia kontraszt is
az egyik szép, csendes, nyugodt, barnás-sárgás, békés, vidéki
a másik zajos, szürkés-kékes, minden búg, kattog, zajos, mindenki rohan, stb.
miközben mindkét helyen tombolnak az érzelmek és dúl a háború – a maga módján :(
aki még nem látta – szívből ajánlom
különleges film, ami megérint és utána sem megy majd ki a fejedből…
sok ilyen kéne még! <3
(Fotó: pinterest.com)
(2020. június 9.)
