Floridai álom / The Florida Project (2017)
figyelem, előre szólok a fanyalgóknak: művészfilmet látunk!
független filmes (A24), nem a mainstream-nek készült
minimál költségvetés, valós helyszínek, egyáltalán nem ismert színészek (kivéve Dafoe és talán Caleb Landry Jones, akit az utóbbi években nagyon megkedveltem és imádtam mindenben)
sokan helyi lakosok voltak; nem kellett statisztákat felvenniük, és ez látszik is a filmen (tök természetesek, nem játszanak, „csak” élik az életüket)
még a szivárvány is igazi volt <3 (eredetileg CGI lett volna, de szerencséjük volt… és az igazi mindig szebb, nem?!)
konkrétan olyan, mintha egy dokumentumfilmet látnánk, csak éppen nem az
a helyszín Florida, és az ottani motel-dzsungelek, közel a Disney World-höz (a ’The Florida Project’ cím is innen – ez volt a D. W. eredeti „munkaneve” ;))
egyszerűen döbbenetes látni ezeknek az embereknek a mindennapjait… néha sokkoló…
de valós világot mutat be, hiszen Amerikában rengetegen élnek így: nem engedhetnek meg saját házat, lakást, albérletet
egy fürdő-szobás motelszobában élnek, hetente fizetik a díját és a floridai luxus, napfény, tengerpart helyett ami neki „jár” az egy úszómedence – és már az is jó… (az más kérdés, hogy a motel lakóival osztozkodnak ezen, akik között (itt pl.) van egy idősebb hölgy, aki örömmel napozik topless, hiába mondják neki, hogy takarja el magát :P
persze, jönnek turisták is néha-néha, de sok a fixen ott élő ember
a film középpontjában 4 gyerek áll:
1. Moonee (Brooklynn Prince) – egy 6 éves kislány, aki egy energiabomba, „kissé” túlmozgásos (talán hiperaktív?!) és nem áll messze tőle a szemétkedés, a csínyek, a rohangálás, a bajkeverés…
mondjuk, ezen nagyon nem is kell meglepődnünk, hiszen az anyukája nem egy egyszerű eset és egyedül neveli (róla még lesz szó)
nem igazán látjuk letörtnek, szomorúnak (max. a végén – okkal), megy, mint a forgószél, mindenen és mindenkin áttörve, csak hogy elérje a céljait
rondán beszél, beszól és bemutat mindenkinek (ezeket is volt kitől „tanulnia”… :P) és mindeközben mégis annyira, de annyira cuki és zabálnivaló!
tényleg egy kisördög, de nem lehet nem szeretni
B. P. alakítását imádta a szakma és a közönség is, nyert is egy díjat (Critics' Choice Movie Award - Best Young Performer)
(azóta amúgy játszott már egy horrorban és egy sorozatban is)
2. Scooty (Christopher Rivera) – ő szintén ebben a motelben él az anyjával; latino család; 8 éves
tökéletes ’partner in crime’ Moonee mellett, hol ő adja a jobbnál-jobb tippeket az emberek szívatására, hol M., igazából teljesen egyenlőek
rá mindaz igaz, ami M.-ra, nem fogja vissza magát, ha balhé szaga van a levegőben
tudják, hogyan kunyizzanak pénzt, hogy fagyit ehessenek, a móka kedvéért olyan szobákba és helyiségekbe mennek be, amelyekbe nem szabad és ha épp úgy hozza a helyzet, lecsapják az áramot az egész szállodában
rettenetes nézni, amit csinálnak :D
hiába gyerekcsínyek, néha tényleg azt érzed, hogy mást nem is csinálnak
unatkoznak (hiszen nyári szünet van), dumcsiznak, de egy ponton ez is rettenet fárasztó, szóval jön a klasszikus „rossz fát teszünk a tűzre…” :D
S. egy ponton „kiválik” a bandából, amikor szó szerint rossz fát (adott esetben egy párnát) tesz a tűzre és ezáltal jópár (üresen álló) ház leég… :(
az ő anyukája (akinek van rendes munkája, egy palacsintázóban) kiszedi belőle, mit tettek és eltiltja M.-tól, ami azt gondolom, hogy remek döntés volt – bármennyire is fáj a gyerekeknek, hiszen barátok…
itt jegyezném meg, hogy őt a stáb helyben szúrta ki, a Paradise Inn motelben
a filmből elég pénzt keresett ahhoz, hogy a forgatás végén elköltözzenek egy apartmanba, sőt, később felkarolták őt és nyert egy ösztöndíjat egy jobb suliba – ez annyira örömteli <3
3. Dicky (Aiden Malik) – ő is egy kisfiú, a banda 3. tagja, aki szintén mindenben benne van, természetesen
őt mintha az apja nevelné egyedül – egy széttetovált csávó… nem tudni, van-e munkája
egy ponton azonban elköltöznek, amit persze mindenki sajnál
4. Jancey (Valeria Cotto) – ő egy kislány, ő lesz a banda új tagja
egy szomszédos (de tök hasonló) motelben lakik
az anyja 15 évesen szülte, így nem ő neveli, hanem a nagymamája
az édesanyját nem is látjuk
van egy kishúga is, róla nem sok derül ki
mikor S.-t az anyja elszeparálja tőlük, J. és M. lesznek BFF-ek, és a film nagy részében az ő barátságukat követhetjük végig
persze a 2 lány jóval kevesebb csínyt csinál, de addigra más egyéb szálak annyira felerősödnek, hogy ez már nincs a fókuszban
ugyanis M. anyjára terelődik minden figyelem
Halley (Bria Vinaite) – őt az Instán fedezte fel a rendező-író, Sean Baker
kék hajú, széttetovált, piercinges, amúgy szexi csaj, aki nagy túlélő
abból szerez pénzt, amiből tud: hol kínai, hamisított parfümöket árul jó pénzért a menő szállodák parkolójában (persze, hogy egyszer ez az „üzlet” is befuccsol), hol meglop embereket és azt adja tovább (belépő karszalagok), hol pedig saját testét bocsájtja áruba, ha éppen úgy hozza a szükség (a lakbért fizetni kell…)
de ez csak a vége felé van
sokáig azt látjuk, hogy semmirekellő módon tengeti az életét, nonstop bagózik és nem igazán foglalkozik M. nevelésével
ocsmányul beszél, ő is bemutogat mindenkinek és nem zavarja, hogy a gyerek ezt látja és eltanulja
mégis: legalább VAN anyja M.-nak, legalább vki. foglalkozik vele
amúgy szereti, az biztos... de valahol ő is még egy gyerek, egy lázadó kamasz
a büfés barátnőtől kapnak ingyen palacsintát, máskor pizzát esznek este az ágyban, amit M. dobozos lónyállal öblít le
értitek, miről beszélek…
itt felejtős a brokkoli, meg a rostokban dús gyümölcsök
egyszerűen kikerekedett szemekkel nézed végig mindezt: mert emberek TÉNYLEG így élnek…
a szívem sajdult bele, konkrétan
amikor H. elkezd bikiniben szelfiket lődözni magáról, tudtam, mi lesz
szuper a rendezés, mert igazából nem látod a jövő-menő pasikat és az aktusokat, csak annyit, hogy M. ül a fürdőkádban, játszik a játékaival és bömböl a zene a mobilból
de te sejted, hogy kint, a szobában mi megy
ahogy lassan a motel lakói is mind tudják, látják, és bizony nem tetszik nekik (hiszen ezt egyrészt szabály tiltja (nem ilyen motel…), másrészt mindenki a gyerekre gondol…) – lassan becsorog a szomorú vég: jönnek a gyermekvédelmisek
a film másik központi figurája Bobby (Willem Dafoe), a lilára festett The Magic Castle Motel vezetője és mindenese (mindent IS megszerel, elintéz)
W. D. egy faramuci pasi Hollywoodban – szegény mindig a rosszfiú, bűnöző szerepét kapja a fizimiskája miatt
itt azonban egy (ugyan erélyes, de) kedves ember
teszi a dolgát, próbál mindenkinek segíteni, mindent elrendezni
én nagyon bírtam
az egyik legerősebb jelenet, amikor észrevesz egy pedofil pasit a gyerekek körül ólálkodni és alaposan „helyre teszi” (nem veri meg, nyugi)
mindamellett, hogy kivan a gyerekek fentebb említett „csínytevéseitől”, tök cuki, ha épp arról van szó (hagyja nekik, hogy az irodájában bújócskázzanak, stb.)
próbál H.-vel is korrekt lenni, tök védi
szól neki mindenért (ne cigizzen bent a szobában + célozgat arra is, hogy a k*rválkodás itt nem pálya…), mégis tényleg próbál segíteni
pedig pikk-pakk kidobhatná, 1 szó nélkül
egy jó ember, korrekt pasas
mindamellett persze, hogy a magánélete neki is romokban, a fia (ő Caleb Landry Jones) is kezd besokallni tőle (nem él vele, néha jön csak, akkor is elsősorban segít vmit. cipelni :P)
a film nem egy történetet akar elmesélni, klasszikus módon nem szól semmiről, hanem betekintést enged abba, hogy milyen az, ha csóró vagy Floridában
ha nem nyaralni mész oda a kis yachtodon és nem a Disney Worldben kávézgatsz, míg a gyerekeid mindenre felülnek… hanem itt élsz, a semmiből próbálod fenntartani magadat, a gyerekedet (akit valszeg’ fiatalon szültél, egy félresikerült éjszaka „eredményeképp”), és amikor a legjobb „móka” az életedben, hogy kimész megnézni a leégő házakat vagy éppen a motel udvarában zajló csetepatét (lightos gázolással...)videózod a telóddal…
nem vidám élet ez, csöppet sem az
világos, hogy anyázol, agresszív vagy és keresed a kiskapukat – hiszen innen hová visz az út?!
nos, talán csak egy mesebeli álomvilágba, egy kastélyba vihet – ahová a két kislány szökik a végén (a Disney World-ben vette fel a rendező, mobillal követve őket; amúgy engedélye nem volt forgatni :P)
a hideg is kirázott, mikor eszembe jutott most ez a jelenet
annyira szép és annyira kilátástalan…
aki pedig valami fordulatot vagy szép befejezést várt – well, én szóltam az elején, hogy ez egy művészfilm
az életről szól, nem jön benne sem Jennifer Aniston, sem Adam Sandler, nincs happy end…
remek film!!
(Fotó: variety.com)
(2020. július 26.)
