A nomádok földje / Nomadland (2020)
van egy mondás, amit gyakran idézgetek: „mindenkinek a maga cipője szorít a leginkább” (és most a barátaim mosolyognak, mert tényleg sokszor tolom ezt ;))
másként fogalmazva: mindenkinek megvan a maga keresztje… de én a cipős hasonlattam szoktam élni
én nagyon hiszek ebben
vagyis, hiába sokkal rosszabb valakinek a sorsa vagy éppen sokkal jobb (mint a tiéd) – mindenkinek u.úgy megvan a maga baja, és mindenkinek az fáj a leginkább
max. nem tudsz róla, nem meséli, nem posztolja (nyugi, van, aki viszont igen!! :D ;))
helyette boldog párkapcsolatos képeket tesz fel, amire érkeznek a szívek és a lájkok – te meg tudod, hogy hónapok óta egymáshoz sem érnek és napi szinten vitáznak
mindegy, ilyen világot élünk
a cipős dolog lényege, hogy soha nem tudhatod, hogy egy ember hogyan került egy szituba és ki tud-e, ki AKAR-E keveredni belőle
mert lehet, hogy nem…
na, erről egy másik kedvenc mondatom ugrott be: „ha még nem változtattál rajta, akkor nem elég xar neked”
csak ehhez hozzá kell adni azt is, hogy nem biztos, hogy valaki akar változtatni, még akkor sem, ha nonstop panaszkodik
lehet szó melóról, párkapcsolatról, emberi viszonyokról, az otthonáról
ha csak kaffog ezen, de nem változtat rajta, akkor valszeg’ nem is akar
mert mindre meg lehet teremteni a lehetőséget… a változásra, a változtatásra is
jó-jó, most millió okot sorolhattok, hogy ez nem olyan könnyű, hiszen nem lehet csak úgy kilépni egy családból, egy munkahelyről, nem lehet máshová költözni
sztem. lehet, de mindenki maga jusson el erre a felismerésre ;)
hogy miért jutott ez most az eszembe?!
azért, mert itt van ez a nő, nomád, homeless, és ahogy nézed, nagyon sajnálod
arra gondolsz, jesszus, mennyi baja van, mennyi problémája lehet, én meg itt ülök a kényelmes, meleg otthonomban, van munkám, van mit ennem, de hisztizek minden kis xaron… bezzeg neki milyen rossz!
magamba kéne néznem…
ez részben igaz, de közben mégsem
az igaz része: igen, neki valóban rosszabbak az életkörülményei, de mint a filmből kiderül, ő ezt VÁLASZTOTTA, így akar élni
élhetne máshogy, házban, otthonban, de nem akar
lenne, aki segíti – család, sőt, egy pasi is, akivel némi romantikus barátság is kialakul (David)…
mégsem azt választja
ő SZERET így élni
szóval, hamar rájössz, hogy OK, tényleg sok mindenben rossz neki: fázik, össze-vissza költözik, mindig mást dolgozik, nem tud hol fürdeni, vécézni, de közben látod, hogy minden nehézség ellenére szereti ezt az életet
sőt, lehet, hogy boldogabb, mint te vagy én
nem, nem sajnálhatod őt
semmi jogod hozzá
de közben magadat sem emésztheted ezen, hogy egy mennyire haszontalan és rinyás ember vagy – és itt jön be a cipős hasonlat -, mert neked is megvan a magad baja
míg te összetörsz egy tányért, na bumm, leveszel egy másikat a polcról – ez itt nekik az életet jelenti, kb. (mert mondjuk 1 darabja van csak és azt is nagy becsben tartja, egy emlék volt a múltjából…)
ideig-óráig tudsz empatikus lenni, segíteni másokon (és ez szép, jó, tedd is ezt), de amint elindulsz az utadon és újra szorítani kezd a cipőd, megint csak a saját bajod lesz előtted
és ez valahol jól is van így… emberek vagyunk
kevés olyan csodás és szent lélek él közöttünk, aki totál önzetlenül hátrahagyta a saját bajait és csak másoknak segít
Isten áldja őket!!
de mi, bűnös emberek néha nem tudjuk félretenni az egót, ez van
törekedni kell rá és segíteni, ahol tudunk, de sztem. nem hivalkodni ezzel (és jönnek itt is a FB-posztok, hogy ki, hol, kinek mennyit segített… sztem. aki igazán segít, az nem dicsekszik utána azzal… senkinek)
ez a nő, Fern házas volt, a férjével, Bo-val Empire-ban, Nevadában éltek, ami a US Gypsum tulajdona volt
ez egy bányaváros volt
mindenki házakban élt, voltak irodák, boltok stb.; ergo: felhúztak az alkalmazottaknak egy várost
2011-ben bezárták, viszont megengedték az ott lakóknak, hogy még 5 hónapot ott élhessenek, aztán tipli
a város ma is áll, egy ghosttown, konkrétan :(
Fern férje rákos lett, meghalt, ő pedig ott élt, egyedül, amíg lehetett
utána pedig felpakolt egy furgonba, és nyakába vette az országot: jön-megy, mindenhol alkalmi munkából él és a kocsiban lakik (vécézik, alszik, minden…)
kőkemény…
évek óta ezt tolja, a családjával (később kiderül, hogy van és nyugodtan lehetne velük, ha akarná) nem igazán tartja a kapcsolatot, a barátai, a „családja” a többi nomád
egymást segítik, ahol tudják: hol munkalehetőségekkel, hol szép szóval
egy közösség
énekelnek, főznek, ülnek a tűznél, beszélgetnek
ez kicsit túlromantizáltnak tűnhet, de nem az
őszinte…
persze látjuk a rossz oldalt is, nyugalom: amikor kb. megfagynak a kocsijukban, amikor valami rosszat esznek és rájuk jön a szapora… vagy amikor komolyabban megbetegednek
a film nagyon szépen egyensúlyban tartja ezt
drámai és megható, de nem tolják túl – asszem’ egyszer hatódtam meg komolyabban, de sírni nem sírtam igazán (pedig nem szoktam visszafogni magamat)
közben meg cuki és kedves… annyira jó látni, hogy ennyi kedves és segítőkész ember van, de komolyan
ennek a nőnek meg van tartása, nem is akármilyen
Frances McDormand nagyon jó és hiteles, mint mindig
ugyan nem kapott Golden Globe-ot a játékáért (és én az Oscart sem adnám oda neki), de fantasztikus; ezt őszintén mondom
nem azért nem adnék díjat, mert túltolja… nem tolja túl… viszont nem éreztem azt az átütő játékot, mint amit a ’Három óriásplakát Ebbing határában’ c. filmben láttunk tőle – AZ Oscar volt, mindenképp
nem baj, nem kell mindent megnyernie ;)
ennek ellenére szuper, higgyétek el
annyira jó, hogy a nomádok (akiknek a nagy %-a NEM színész, saját magukat alakították!!! kivéve David, őt David Strathairn játssza, a fiát pedig az igazi fia, Tay) közül sokan nem is vágták, hogy ő egy színésznő, méghozzá ismert
a legjobb példa erre Bob Wells, a nomád csoport egyik „vezetője”, lelki atyja…
amikor Fern elmesélte neki a férje elvesztését (rák), a felvétel után mondta, hogy köszöni, hogy így megnyílt neki (azt hitte, dokut forgatnak… és valahol ez tényleg az….), mire F. McD. elmondta, hogy a férje (az ismert rendező-producer, Joel Coen <3) nagyon is él és jól van
na, ENNYIRE élethű a színésznő…
amúgy 7 államban forgattak, 4 hónapon keresztül, de F. McD. már előtte is hónapokat élt a nomádok között, a kocsiban (sokáig tényleg ott is aludt, de egy ponton olyan fáradt volt, hogy mondta: inkább alszik rendes ágyban és eljátssza, hogy fáradt, mert ez a munkája rovására megy… :P vicces, hogy a filmben épp a fordítottja van: Fern nem tud a vendégségben az ágyban aludni, kimegy a kocsijába)
a film Jessica Bruder könyve alapján készült, Chloé Zhao a rendezője (igen, hölgy!! érdemes lesz a nevét megjegyezni ;)) és őt is millió díjjal megszórták már
a zenét is nagyon-nagyon imádtam; Ludovico Einaudi olasz zeneszerzőnek köszönhetjük… csodás, mennyei
sztem. EZ a film lesz a legjobb Oscar-díjas mozi idén, C. Z. pedig a legjobb rendező
meglepődnék, ha nem így lenne
a ’Nomadland’ egy tisztelgés Amerika előtt, a táj, a természet szépsége (a Grand Canyon mellett most már a Badlands-et is látni akarom!!) és a szabadság előtt
szerintem nem véletlen, hogy most készült el (a könyv 2017-es), amikor kb. megfulladunk a bezártságban, a szobánk mélyén, a mikroközösségeinkben
ki ne vágyna arra, hogy menjen, ha kell, a szabad ég alatt éjszakázzon, eldugott tavakban fürödjön egyedül és jókat beszélgessen, énekeljen egy nagy tűz mellett?!
annyira szép…
és igen, ezeknek az embereknek is szorít a cipőjük, de nem kell sajnálnunk őket, csöppet sem, sőt, tanulhatunk tőlük… sokat!
(Fotó: hemispheresmag. com)
(2021. március 7.)
