Scorsese várva-várt filmjét jóval a premier előtt láttam – ezért hála és köszönet Andinak és a UIP-nak a lehetőségért!
akkor még nem volt szabad írni róla akkor (amit piszok nehéz volt megállni, mert tele voltam élményekkel és gondolatokkal! :)), csak egy bizonyos dátum után, aztán akkor meg nem volt időm, a laptop sem volt nálam stb.
és végül az élet úgy hozta, hogy a blogomat is le kellett zárnom (az okokba részben belementem az akkori búcsúposztomban, most nem szeretném újra idecitálni)
vagyis ezt az írást most, ma, 2023. október 22-én szégyenteljes módon, de a „fióknak” írom, mint a nagy dalszerzők :P
reménykedve, hogy egyszer, valamikor, később az élet úgy hozza, hogy elővehetem és élesíthetem :(
nagyon nehéz a mai világban önmagad maradni vagy elfogadhatóan boldognak lenni
van olyan ember, aki azt csinálja (értem ez alatt a munkáját), amit maximálisan szeret (kvázi: a hobbija), jó fej kollégákkal, még jobb fej főnökkel, olyan közegben, ami klassz számára?! – atya ég, már ez is milyen sok szempont! :D
és akkor jön még az, hogy keressen is annyit, ami számára OK, reális, a korának, tapasztalatainak, tudásának megfelelő (és megél belőle)
ha ez mind pipa (kizárt! :P), akkor jön még az is, hogy mellette jut-e ideje a magánéletére (és az milyen), van-e ideje a hobbijaira, ezeket mind korlátlanul (idő, pénz, elvek stb.) végezheti?!
rohadt bonyolult dolog az élet, sokszor nem is szeretem, nagyon nehéznek érzem
és persze, tudom én, nem lehet az, hogy mindig minden tökéletes és rózsás legyen, kellenek a gondok, a rossz élmények ahhoz, hogy az ember értékelhesse a jó dolgokat is
soha semmi nem tökéletes – maximum a tenger… meg az égbolt…
nekem azok mindig, mindenhogyan tetszenek
és pont ezért is annyival szívesebben lennék hal vagy madár – mindig is ezt éreztem
na, jó, ovis Petra! elég a nyüfiből! ha már a fióknak írsz, csináld azt is úgy, mintha lennének olvasóid, tiszteld meg őket azzal, hogy minőséget kapnak, nem egy hisztis libát! :)
szóval, kedves Fióklakók!
beszéljünk akkor Scorsese mester filmjéről!
ami szuper, zseniális
már most mondom, hogy 5 Oscar-jelölést máris borítékolhatunk neki: film, rendezés, Leonardo DiCaprio, Robert De Niro és a női főszereplő (aki varázslatos, tényleg – maga a karakter is), Lily Gladstone
és akkor itt még szóba jöhet a forgatókönyv is, amit S. írt, együtt Eric Roth-tal, aki szintén nem ma kezdte a szakmát
tényleg nagyon-nagyon csodálatos a film <3
a sztori a valóságon alapul (és ugye egy könyvből készült: David Grann tollából): 1920-ban az „Oklahoma murders” elég nagy port kavart (több film is feldolgozta!!)
rengeteg Osage törzsből származó indián (Native American) is meghalt, mondván, őket jobban elkapják a betegségek (amiket tény és való, a fehérek vittek be közéjük), „betegesek”, „gyengék” stb.
és ez még részben lefedhető, hihető is lenne, csak éppen a legtöbbjüket megölték, erőszakosan
az ügyet pedig senki nem vizsgálta, nem beszéltek róla, eltussolták stb.
ha pedig valaki utána akart menni (menjen követség az illetékesekhez a városba, magánnyomozó, bármi…), őket is elk*ssoltatták (értsd: megölték – a legtöbb esetben)
borzalmas látni, hallani ezt
és nem is volt ez olyan régen…
és hogy mindennek mi volt az oka? az indiángyűlölet? nos, „már” nem…
hanem az olaj, a PÉNZ
mi más?!
mi az, ami mindent irányít? a pénz – a politikát is, a hatalmat is, sokszor a szexet is
a történet szomorú, megrázó, felháborító – döbbenet, hogy ilyenek megtörténhettek, és van egy olyan érzésem, hogy nem ez első és utolsó ilyen sztori :(
visszatérve az olajra, a pénzre: van, akit „csak úgy” (horror!) eltesznek láb alól, de még ennél is sokkolóbb, hogy van egy másik „taktika” is: a fehér férfiak beházasodnak az olaj miatt jómódban élő családokba, elveszik a nőket és – miután „kiiktatták” őket – ők örökölnek mindent
ha meg a feleségnek vannak testvérei (és voltak… nem egygyerekes családok voltak a native-ek a legtöbb esetben), azokról is szép sorban „gondoskodtak”, aztán már csak az asszony „maradt” :(
az eszköz a méreg volt, főként… de volt olyan is, akinek pl. a házát robbantották fel
mindezt a föld miatt, amiben ott volt az olaj
és hogy milyen szerepet kap ebben a 3 főszereplőnk?
Robert De Niro a valóban létező William King Hale-t alakítja, aki az indiánok „jóbarátja”, „nagy segítője” volt – ja, „papíron”, vagy inkább szóban
eljátssza az ájtatos jóembert, aki hol imával (beszéli a nyelvüket, ismeri a szokásaikat…), hol pénzzel, hol jó szóval „mellettük” áll, támogatja, segíti őket mindenben
na, ja, persze…
ő a legnagyobb manipulátor
hazatér az I. Világháborúból a jóképű unokaöccse, Ernest Burkhart (ő Leo), akit a szárnyai alá vesz
szintén a kedvességgel, nyájassággal, humorral – eleinte még csak „ötleteket”, tippeket ad neki, sugall dolgokat
de később, amikor nem azt csinálja, amit kell, amit az öreg mond kap bőven (az egyik legszörnyűbb jelenet, amikor és ahogyan elveri – engem frankón sokkolt :()
hogy a srác mennyire naiv, mennyire hülye?! megvezetik-e?
sztem. nem
nagyon is tisztában van vele, mit csinál – és teszi…
még akkor is, ha az elején tényleg szerelmes a csajba, részben azért is veszi el; de sztem. akkor is elvette volna, ha nem szereti, csak a nagybátyja azt mondja neki…
a Kingnek van bőven „hadserege”, embere, pl. Ernest öccse, Byron (Scott Shepherd) is, aki talán 1 fokkal még erőszakosabb, mint E.
neki aztán semmilyen lelki-erkölcsi aggálya nincs afelől, hogy csinálja-e amit kell vagy sem
de mondom, később E.-nek sem lesz
mind De Niro, mind DiCaprio zseniális
De Niro VÉGRE visszatért a gyökerekhez, minden szinten csillog a tehetsége, velejéig romlott és ezt nagyon jól hozza
az utóbbi sok-sok év gagyi vígjátéka és xarabbnál-xarabb (méltatlan!) szerepe után ismét láthatjuk azt az embert, akibe Scorsese annak idején „beleszeretett”, akit kvázi felfedezett
bravó!
80 évesen ilyet letenni az asztalra – nem semmi
Leo pedig Leo – nekem mindig hibátlanul hozza azt, amit kell
és lássuk be, általában ő is mindig a „rosszfiúk” közé tartozik… itt most egy hezitáló rosszfiú :D
OK, a ’Once Upon…’-ban vagy ’A visszatérő’-ben jó arc volt, nem bűnöző, de előtte ugye sok-sok olyan szerepe volt, amiben élte a gazdag, nem túl erkölcsös szépfiúk életét (mármint a filmvásznon ;)) és ugye sokak szerint EZ volt az oka, amiért Oscar bácsi nem „gyütt”
EZÉRT a sárban csúszós-mászós szerep miatt kapta csak meg :) (ami tök nem fair… ’A Wall Street’-ért mindenképp járt volna neki!)
(amúgy ebben a filmben korábban nem ezt a szerepet szánták neki, hanem a nyomozót (róla még lesz szó később), de ő szerette volna Ernestet alakítani; ekkor lett a filmből egy dráma, részben szerelmi dráma, és nem pedig politikai thriller)
no, mindegy is, sztem. itt is remekül játszik, de pl. a ’Napoleon’ (ami még ki sem jött, de látatlanban is tudom, hogy nagyot megy majd) és az ’Oppenheimer’ ff. főszereplői mellett labdába sem fog rúgni (De Nirót pedig sztem. mellékszereplőként jelölik, talán pont ezért is, hogy esélyes legyen)
a női főszereplő, a Leo feleségét alakító Lily Gladstone-nak nem ez az első szerepe, bár én nem hallottam eddig róla
bájos jelenség, a karaktere meg egyenesen lenyűgöző
egyben kedves, nőies, de közben tök cukin flörtöl és ha kell, irányítja a pasit – imádtam azokat a kis évődős jeleneteket…
aztán szegény egy ponton elveszíti az anyját (az sem véletlen), majd sorban a lánytesóit is (szintén nem „csak úgy”…)
és ő következik, ő van „soron”… :(
csodával határos, hogy túléli, nem sokom múlt
ehhez kellett az, hogy pl. pont az ő indíttatásából, még az utolsó erejéből, de elvánszorogjon a nagyvárosba és leszólítsa Calvin Coolidge-et egy rendezvényen; elmondja neki, hogy nézzen utána ezeknek a „rejtélyes” haláloknak
hála ég, ez megtörténik (J. Edgar Hoover-nek köszönhetően!) és megérkezik (a szintén valós személy) Tom White, az általam nagyon rajongott Jesse Plemons alakításában <3
rá szinte nem is érdemes túl sok szót fecsérelnem…
mindegy, hogy egy szerencsétlen kisembert vagy dörzsölt üzletembert kell játszania – minden szerepet csont nélkül lehoz
itt egy zseniális nyomozó, aki nem az agresszióval, hanem a kedves (de erélyes, hatásos) jelenlétével göngyölíti fel az ügyet; persze nem egyedül
ha kell, alkudozik, ha kell, akcióba lép – de hála ég, elérik a céljukat és pont kerül ennek a horror sztorinak a végére
az pedig, amikor a film végén nem a szokásos „2-3 mondatban kiírjuk, hogy kivel mi lett” megoldás látható, hanem egy akkori, autentikus rádiós műsorban (hanghatásokkal, különböző szereplőkkel) adják elő a történet végét – csodás! micsoda jó ötlet!
és akkor még nem mondtam a végső csavart: Scorsese egy ponton személyesen is megjelenik, hiszen tudjuk, hogy neki nagyon fontos volt ez a történet, nagyon el akarta mesélni – és milyen jól tette!
bevallom, ott picit párás lett a szemem
lehet, hogy hatásvadász volt (nem az egyetlen ilyen pont a filmben…), nem tudom, de annyira megható volt ott látni őt, az, amiket mondott, ahogy lezárta az egészet
tényleg kerek lett a film
a + oldalon még elmondhatjuk, hogy Brendan Fraser (King ügyvédje) és John Lithgow (Ernest ügyvédje) is felbukkannak egy rövid jelent erejéig – de azokban nagyon jók
hogy a negatív dolgokról is mondjak pár szót – mert sajna vannak…
a film rettenetesen (!!) hosszú, 206 perces, vagyis több mint 3 órás (ez a 2. leghosszabb film EVÖR, ennél már csak a ’The Irishman’ hosszabb…)
vannak filmek, amikor ez meg sem kottyan, elmegy… (pl. a ’Once Upon’-nál nem zavart a hossz, igaz, az „csak” 161 perc volt), de itt azt éreztem, hogy sok
nem, nem azért, mert WC-re kellett mennem, én ezt jól bírom, az életben nem kellett még így kimennem…
kajálok előtte, víz van bent nálam – én mindenre felkészülök
viszont tényleg nagyon sok olyan jelent volt, amit meg lehetett volna nyirbálni, le lehetett volna rövidíteni, akár ki lehetett volna hagyni
pl. amikor a King felégeti a saját birtokát, hogy megkapja a biztosítási pénzt és egy homályos ablakon keresztül látjuk a lángokat – hosszú, hosszú perceken át…
illetve amikor az összes ilyen Native American hagyomány, ceremónia (keresztelő, esküvő) bemutatásra kerül – azok nekem nem eléggé intimek, emberiek
nagyon „amerikai” a rendezés, értitek?! egy Chloé Zhao (’Nomadland’) teljesen máshogy állt volna ehhez, sokkal finomabban
nem azt mondom, hogy ezeknek a részeknek kár benne lenniük, nem-nem, nagyon is jók (bár talán amikor a „szellemek” elviszik az édesanyát, az picit elsőre fura), de olyan hatásvadász módon vannak megcsinálva
meg a végén a körtánc is
valszeg’ ott kellett volna érezni ezt a nagy, közös drámát – de nekem Scorsese beszéde közben „ütött be”
sok-sok olyan rész van, ami elhúzott, elnyújtott
de maga a történet, a színészek, a rendezés – szuper és szinte hibátlan
U.i.: Scorese és De Niro – 11. közös film, Scoreses és Leo – 7. közös film <3
De Niro – DiCaprio – 4. közös film
de az, hogy így, együtt, ők hárman… ez most van először ;)

(Fotó: nytimes.com)

(2023. október 22.; közzétéve: december 27.)