Nyelés / Swallow (2019)
láttam egy rettenetesen fura filmet
valami gyűjtőoldalon bukkantam rá, az elmúlt évek legjobb filmje között
amúgy tényleg nem rossz, de hogy fura és beteges, azzal még nem mondtam semmit… sok helyen konkrétan horrorként tüntetik fel
az első és legfontosabb dolog: KIDS! DO NOT TRY THIS AT HOME! – és ezzel most a legkevésbé sem viccelek
a második dolog: ebben a kritikámban a nyugalom megzavarására alkalmas mondatok szerepelnek majd (történések a filmből…), vagyis pls, aki érzékeny ilyesmire, ne olvassa el!
uff! én szóltam!
nos, van az a betegség, hogy ’pica’ – igen, így mondjuk magyarul is
nagyjából úgy lehet meghatározni, hogy egy fura sóvárgást okozó evészavar
általában a kisgyermekeknél fordul elő
mi történik a kicsikkel?! mindent a szájukba vesznek… ismerkednek a világgal...
fű, föld, homok, levél…
de nyugalom! kedves kismamák! nem kell azonnal a gyermekpszichiáterhez futni ezzel – ez az elején még természetes… HA nem válik szokássá
ezek ugye emberi fogyasztásra nem feltétlenül ajánlottak, nem túl jó az ízük :P, nem is túl egészségesek és a legfőbb: a megemésztésük sem kellemes, sőt, sok olyan tárgy van, amié nem is lehetséges
rákerestem, hogy mik a leggyakoribbak, amiket a gyerekek megesznek – kicsit undi lesz, bocsi!!
föld, homok, kosz, kréta, vakolat, lekapargatott festék, szén, cigaretta hamu, csikk, papír, haj, gomb, ragasztó, fogkrém, szappan, krémek
ami ezt a filmet horrorrá minősíti, az az, hogy itt nem egy kisgyerek csinálja ezt, hanem egy érett, felnőtt nő, aki nem mellékesen gyermeket vár (szóval ELÉGGÉ fontos lenne, hogy mit eszik) és ami ennél is durvább, hogy miket eszik meg
brrrr…
az már tényleg para-faktor néha
van köztük sok-sok hegyes, éles tárgy is, ami bizony nem túl „kellemesen” jön ki belőle (mutatják :() és olyan is, amitől konkrétan majdnem megfullad, ki kell műteni belőle (ja, amúgy ilyen műtétje nem egyszer van…)
hogy miért teszi ezt?! azt mondja (szakemberhez is elkerül, világos…), hogy szereti ezeknek a különböző anyagoknak az érzetét a szájában
a textúráját!! (’A Konyhafőnök’ jut eszembe… booooooocs :))
és hogy valójában miért teszi?! amiért maga a ’pica’ is kialakul: elhanyagolt érzelmi állapot, negligálás, gyakori egyedüllét :(
és nála ez hatványozottan játszik
hősnőnk, Hunter (Haley Bennett – porcelánbaba szépség, ártatlan arc; Hitchcock tutira ráugrana és leszerződtetné ;)) egy kis „senki”, viszont beházasodik a tutiba (vagyis még csak menyasszony)
egy jóképű és gazdag pasi veszi el, aki a mama és a papa kedvence, ő a cég alelnöke, minden, ami kell
a házat is a szülők veszik nekik – amúgy egy CSODA! álom! az is, ahol van… (Highland, New York és az ott a Hudson folyó)
már ez eleve kisebbrendűségi problémát okozhatna, de mellette még le is kezelik, lexarják, nem foglalkoznak vele, a szavára, a mondandójára sem figyelnek
ja, és persze nem is dolgozik, otthon van egész nap és a kecót rendezgeti be, de kb. úgy, mintha a Lakáskultúra menne ki hozzájuk fotózni…
emellett takarít és főz… rendezgeti a gyerekszobát, rajzolgat (de sosem látjuk, mit és mennyire tehetséges)
a pasija, Ritchie (Austin Stowell) szereti, örömmel szexel még vele, de mégis, az igazi szeretetet és figyelmet nem kapja meg tőle
lepereg minden…
egy baba a babaházban, konkrétan
anyóstól kap egy könyvet, ami a gyerekvárás körüli stresszben segít (’A Talent for Joy’ – nem igazi könyv) és ebben van egy olyan mondat, hogy minden nap csinálj valami különlegeset, lepd meg magadat is ezzel a tetteddel – úgyhogy H. lenyel egy üveggolyót
ez az első
aztán később megeszi a könyv 1-2 lapját is, biztos, ami biztos… :D (na jó, értitek, most itt viccelődök, de halálosan komolyan mondtam azt az elején, hogy ez nem játék, ne tessék kipróbálni)
amikor kitudódik Hunter baja, azt hiszitek, komolyan törődnek vele?!
persze, mindenki dühös, meg felháborodott, aztán kicsit talán szomorúak is, de megoldásként a PÉNZT választják
először egy szakembert, akitől eredményeket várnak (ezt el is mondja após neki) - ő jó arcnak tűnik; H. egy ponton meg is bízik benne és elmond neki egy a születése körüli drámát (nem lövöm le, elég komoly és bizony az is alapot adhat a betegségéhez)
aztán kiderül, hogy a kifizetése azt is takarja, hogy H. minden dolgát visszamondja a családnak (undor…)
a másik „megoldás” pedig, hogy ráállítanak egy smasszer-típusú pasit, Luay-t (Laith Nakli), aki egy szíriai menekült és a család barátja (?!) – utóbbi nem derül ki, hogyan
ő felügyeli H.-t otthon, hogy ne egyen meg mindenféle fémet és vasat (mint egy testőr, követi)
természetesen ki lehet játszani egy ilyen embert is, elég a WC-re gondolni…
L. félelmetesnek és ellenszenvesnek tűnik, mindig komor arcot vág, sosem mosolyog – de ellentétben a pszichiáterrel (aki cuki, de áruló) ő cuki lesz a végén és a családot árulja el, hogy megmentse Huntert <3
a leginkább gázos – a rideg-hideg anyós és após mellett – egyértelműen Ritchie, a férj
az elején tényleg volt még bennem egy olyan érzés, hogy szereti a csajt, elismerően beszél róla a család előtt, de ez mindig színjáték
az olyan mondatok, hogy „we are pregnant” – grrr (ezt ő mondja az anyjának és az apjának… értitek!! Ő terhes!! miért nem együtt mesélik el a jó hírt?!)
az meg, hogy az összes kollégájának elmeséli H. állapotát és konkrét baját, majd ez kiderül R. szülinapján… hogy MINDENKI tud róla… borzalmas és megalázó :(
H. ugye megtudja a pszichiáteres dolgot is (hallja a telefonbeszélgetést)
és sorolhatnám…
a vége természetesen az lenne, hogy bedugják egy otthonba, ahol a telóját és mindent elvesznek tőle (talán még le is kötözik, passz?!), mert ők nem érnek rá foglalkozni vele és ugye kijátszotta Luay-t is…
ez elől segíti őt megszökni Luay
a végét nem lövöm le, mert köze lesz a gyerekkori sztorijához (kicsit felfejti a múltat… eléggé fájdalmas, de bátor húzás tőle), illetve a legeslegvége meg eléggé drámai, de közben Hunter számára a megoldást jelenti
mondjuk, az necces kicsit, hogy egy ilyen befolyással és kapcsolatokkal bíró család elől hogyan tud elmenekülni, eltűnni (pénze honnan volt?!), miközben sem külsőt, sem személyazonosságot nem változtat (bár erre nem térnek ki) – de OK, legyen így…
az is lehet, hogy belátták, nincs nekik „szükségük” erre a beteg nőre… bár a baba miatt picit tényleg érthetetlen
az, ahogyan Ritchie azt mondja neki a telefonban, hogy levadássza (miközben a csaj neve Hunter… értitek ;)), bárhol is van, uh, félelmetes volt
ott aztán végképp kimutatta a foga fehérjét :(
ügyesen nem spoilereztem el a film végét – 2 fontos aspektusát sem -, de fontos és jó azt látni, ahogyan H. magára talál, a sarkára áll és elrendezi az életét
az nem derül ki, hogy mi lesz vele, de jobban lesz, jól lesz, az tuti
és talán a ’pica’ is megszűnik nála, lehet, hogy a föld az utolsó… én hiszem, hogy igen
nagyon-nagyon érdekes és megrázó film, sok értelemben
és valóban jó… pedig nem ismert a stáb, a rendező (Carlo Mirabella-Davis – ő is írta amúgy) sem; az após-anyós ismert arc, de ennyi
szerintem bátor bevállalás volt, jó rendezés, szuper fényképezés és külön grats a stábnak (élükön: Erin Magill), aki ezt a lakást megtalálta és berendezte
én az ilyen filmet simán jelölném egy csomó díjra, mert SZÓL valamiről, sőt, egy nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet
na, megyek vacsizni!
nyugi, indiait!!! semmi fémes nem lesz benne :D
(bocsi, nem hagyhattam ki :P)
(Fotó: variety.com)
(2021. május 8.)
