A kutya karmai közt / The Power of the Dog (2021)
trükkös és egyáltalán nem hétköznapi kis film ez ’A kutya karmai közt’
nem számítottam ekkora durranásra, de értek minden Golden Globe-jelölést (7!!), és - mint hallom - nagyon esélyes az Oscarra is
hogy ennek mi lehet az oka?
a női rendezés, a meleg-szál vagy pedig pont az a váratlan befejezés, „megoldás”, ami engem is magával ragadott?!
csodásak, gyönyörűek a képek (Új-Zéland amúgy: Otago, Dunedin, Lindis Valley, Oamaru és Queenstown), fantasztikus a zene (Jonny Greenwood – ha bárkiben is kétség lenne, ki ő, mennyire kezdő, elég, ha azt mondom: Radiohead) – ez pipa
de tényleg van valami nagyon megkapó Jane Campion rendezésében, és persze magában a sztoriban is (az eredeti regény Thomas Savage ’67-es műve)
a trükkös szót azért mertem rá használni, mert nagyon nem azt kapod, amire számítasz, messze nem…
először is: vannak elvárásaink egy westernnel kapcsolatban – én nem szeretem magát a műfajt, de tény, hogy ez nem az…
persze, ott van a tanya, a nagy földek, a kék ég, vannak marhák, állatok, minden, ami kell, de nem küzdenek meg benne bandák, nincs vonatrablás, sem „gonosz” indiánok
helyette van egy testvérpár: az egyikük kedves, érzékeny, visszafogott, segítőkész úriember (George - Jesse Plemons, akit nagyon-nagyon kedvelek, korunk egyik nagy tehetségének tartok, és ezt kb. minden filmjénél elmondom…)
a másikuk (Phil - Benedict Cumberbatch, aki élete legjobb alakítását nyújtja szerintem! egy nagyon megosztó, kétarcú karaktert kell hoznia, és bizony mindkét oldalát tökéletesen eljátsza) egy s*ggfej, arrogáns, bunkó, mindenkibe beleköt, mindenkit megaláz
persze az emberei tisztelik, becsülik ezért, hogy ekkora a p*fája, de közben az ő szemükben is látszik a zavarodottság, hogy nem nagyon tudnak Phil pattanásig feszült agressziójával mit kezdeni…
meg érzik ők is, hogy ez csak az érme egyik oldala
és nagyon MÁS az a másik oldal :P
volt egy idolja, egy cowboy pasi, aki kb. felnevelte, apja helyett is apja volt ("Bronco" Henry) és szinte nincs olyan sztori, amiben ne róla lenne szó
tőle tanult meg mindent, ő volt a világ legjobb főnöke, barátja, tényleg imádta… rajongásig (később ennek „mibenléte” is kiderül…)
ez az elején nem gyanús még
az annál inkább, hogy P. miért ellenzi annyira, hogy a tesója, G. megnősüljön
Rose-t (Kirsten Dunst) veszi el, egy özvegyet (vicces adalék, hogy K. D. és Jesse P. voltak már házaspár, a ’Fargo’-ban és nem mellékesen a való életben is házaspárt alkotnak – 2 fiuk van ;))
George örül, mint kutya a farkának, hogy egy szép, műveltnek tűnő nőt (még zongorázni is tud… aztán kiderül, hogy nem annyira) vesz el, végre nincs egyedül, valaki szereti őt
Rose meg örül, hogy az utolsó szakácsnői szerepből kitör, úriasszony lesz, szép ruhákkal egy hatalmas, gazdag ranch-en, még akkor is, ha nem szerelmes
Phil mondja G.-nak, hogy csak a pénz kell neki, hogy iskoláztassa a fiát és ennek van valóságalapja
tény, hogy a tesók vagyona nélkül sehol nem lenne, sem ő, sem a fia
azt azonban nem értjük, hogy a puszta féltés (hogy lenyúlja a felesége) mellett mi ez az őrült harag és velőig hatoló gyűlölet, ami Philből árad Rose iránt???
az zavarja, hogy nő? esetleg valami fura és beteg viszony fűzi a saját fiútesójához?
vagy éppen féltékeny G. boldogságára és így mutatja ki?!
nem lehet igazán tudni, talán picit mindegyik, de legkevésbé a féltés…
nagyon, NAGYON fura pasi Phil és a saras jelenet után efelől már nem lehet kétségünk :P :D
aztán kezdünk rájönni arra is, hogy „Bronco”-hoz másféle szálak (is) fűzték, mint bajtársiasság (azért az egy eléggé pikáns, sikamlós jelenet… kicsit féltem is, hogy átmegy a film „Brokeback”-be és egy újabb homoszexuális cowboy-szerelem történetét láthatjuk… de azért nem ennyire egyszerű a dolog…)
Phil nonstop szívatja és alázza a sógornőjét, Rose-t, aki ettől full depis lesz és alkesz válik belőle
nem értem, hogy G. ezt hogy nem vette észre (sem az alázást, sem az ivást) és azt sem, hogy R. miért nem mondta el a férjének – ha van gyengesége a filmnek, ez mindeképpen az; ezt jobban ki kellett volna dolgozni…
a film elejétől érezni a feszültséget, a drámát a levegőben és millió +1 ötletem volt, hogy mi történik majd: valaki meghal, valaki megöl valakit
Phil Rose-t, esetleg utána emiatt a galamblelkű George Philt…
semmi ilyen nem lett
az igazi drámát Rose fia hozta a filmbe, sőt, igazából már a film elejétől ő hordozta ezt magában
Phil a kocsmában látja őt először, segít az anyjának, pincér
vékony, széparcú, feminin srác, aki papírból hajtogat virágokat az asztalra
világos, hogy a durva, tesztoszteron-bomba Philnek és bandájának ez olaj a tűzre, hogy kicikizze… sőt, a fiú (Peter - Kodi Smit-McPhee) még pösze is, ezzel is lehet froclizni
szegény, nagyon xarul érinti ez, és persze az anyját is
a házasság után ő egyetemre kerül, orvosnak tanul és előszeretettel vagdos, boncol (állatokat a ranch-en)
a lényeg: a nyári szünetben hazamegy
nála teljesen evidens, hogy homoszexuális, ami akkor, 1925-ben nem volt éppen elfogadott… pláne nem egy ilyen közösségben
no, itt az a sejtésem volt, hogy Phil – akiről itt már tudtuk, hogy valszeg’ ő is meleg, csak megpróbálja ezt nagyon elrejteni – kikészíti majd a srácot
tovább alázza, megszégyeníti, ahogy az anyját is
ez eleinte így is van, de a Peter valahogy túléli ezt, hogy ő a tréfa és a röhögés tárgya, sőt, egyszer büszkén végigvonul közöttük a fehér tornacipőjében (ami vérlázító a maga nemében :D)
Phil azonban ekkor kedvesen fordul felé, lasszót kezd el készíteni neki, megtanítja lovagolni stb.
ez az anyjának, Rose-nak a legkevésbé sem tetszik, sőt, nagyon félti ettől a fiát (joggal…)
láthatjuk, hogy P. ezt R. bosszantása miatt kezdte el, elsősorban emiatt, de közben tetszik is neki a srác
de ekkor még mindig messze nem sejthetjük, hogy merre és mire fut majd ki a sztori, ó, nagyon nem…
egy idő után P. és P. nagyon jóban lesznek, együtt lovagolnak, beszélgetnek, megnyílnak egymásnak (G.-ról ki a fene tudja, hol van ekkor?!?! Rose csak iszik és úgy tűnik, ezzel a saját fia, Peter sem törődik)
ekkor azt érzed, hogy a két pasi között valami szövődik, szerelem, erotikus vonzalom, van 1-2 olyan pillanat, pillantás, ami ezt determinálja
de közben Peter már valamire készül, nagyon tudatosan (OK, nem lehetett kiszámítani, de előkészíteni igen; fogalmazzunk úgy, hogy számára „jól jöttek ki” a dolgok…)
ezt most – magamnak ellentmondva – nem lövöm le
túl jó ahhoz, hogy spoilerezzem
zseniális ez a befejezés!!
szívesen kielemzem bárkivel privátban, de ide most tényleg nem akarom leírni, zseniális...
nagyon komoly történet, respect és alázat az írójának és persze Jane Campionnak is, aki elkészítette a regényből a forgatókönyvet
bravó!
akit érdekel, olvasson utána az írónak (Thomas Savage), sok mindent meg fog érteni… a témaválasztást mindenképp :P
mindenféle további szócséplés helyett álljon itt az, ami az őszinte véleményem: meglepő, fordulatos, feszültséggel teli film, ahol nem tudod eldönteni, ki az igazi kutya, aki harap és mar
az, aki nonstop csahol, ugat, de közben egy álságos, önmagát felfedni nem merő macho
vagy egy visszafogott, csöndes, periférián élő különc fiú, aki a báránybőr alatt valójában egy farkas… ;)
„Deliver my soul from the sword; my darling from the power of the dog.” (Book of Psalms, Chapter 22, Verse 20)
(Fotó: netflix.com)
(2021. december 14.)
