Megbocsáthatatlan / The Unforgivable (2021)
erről a filmről csakis jókat hallottam
aki látta, isteníti
minden szinten tökéletesnek érzi, sír rajta a végén, Sandra Bullock játékát dicséri
szerintem is jó film, de – és most sajnos nem leszek népszerű ezzel a megjegyzésemmel – én sajna nem szálltam el tőle annyira
lehet, hogy az volt a baj, hogy tényleg mindenki annyira felhype-olta, hogy őrületes dolgokat vártam el tőle…
a sztori jó, de a tényekhez hozzátartozik, hogy egy 3 részes brit minisorozat adja az alapját (annak ’Unforgiven’ volt a címe)
nem tudom, az milyen volt, nem láttam, de nagyon jó kritikákat kapott annak idején (2009)
a történet vonalát, fordulatait elég sok ponton megváltoztatták ebben a filmben, és ugye le is rövidítették (vagyis: belesűrítették 114 percbe)
amúgy ez szerintem nem baj, minden érthető, nem volt hiányérzetem, viszont a sorozat mindent sokkal részletesebben bemutatott, elmesélt
tényleg minden OK, viszont nekem ez a töméntelen szenvedés és depi sok volt
ne haragudjatok, hogy ezt mondom
S. B. jól játszik, de mégis, nekem kicsit erőltetett volt a morózus tekintete, arca
ott a dráma, nagyon is, felfogom: a múltja, a jelene, ahogy bánnak vele, mégis, valahogy nem jött át, nem éreztem azt, hogy mennyire kiborulnék, teljesen kész lennék, hogy HATNA rám
kivéve a végén, annál az ölelésnél – ott én is sírtam, az szép jelenet volt
viszont, amikor dühös volt, bekattant és szétverte a korábban felépített belső teret, az végképp sok volt, nagyon sok…
én őt ennél sokkal jobb színésznőnek tartom
itt meg olyan volt, mintha megmondták volna neki, hogy legyél mindig morci és akkor rendben lesz
nem annyira rossz, mint ahogyan Nicole Kidman játszik a ’Pusztító’-ban (kritika a blgon ;)), de sokkal azért nem is jobb
igazán sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de nekem túlzó volt az egész
nem tetszett az, hogy Viola Davis „fehérezik”, meg „feketézik” – mármint a bőrszínre utalva, sem a sok flashback, ugyanazokkal a képekkel (amikor pl. üvölt a kislány már vagy negyedjére, akkor eléggé elegem lett belőle)
fura a 2 srác bosszúhadjárata, nem értem, miért kerül bele a megcsalás-szál (ez miben viszi előre a sztorit?!) és pláne, hogy ezek után a korábban normális(abb)nak vélt pasi (Steve) nekiáll, hogy leszámoljon S. B. karakterével (és nem mondhatjuk azt, hogy a tesója + nője félrelépésén húzta fel csak magát, már előtte is „átváltott” az agya)
elvileg végig szimpatizálni kéne Bullock karakterével, de én csak azt láttam magam előtt, hogy merev arccal VONUL és ALAKÍT, kb. mintha a következő Oscarra gyúrna… :(
a „csavar” (amikor kiderül, mi is történt a múltban), az rendben volt, arra nem számítottam, de azt és a legvégét leszámítva nekem olyan film volt, mint bármelyik másik
ja, de a lényeg: kire utal a cím?! ki az, mi az, akinek/aminek nem tudunk megbocsátani? S. B.? a két tesó? Katie örökbefogadó szülei? vagy maga a rendszer? az élet?
nekem ez nem volt kerek és messze van a tökéletestől...
bocsi :(
(Fotó: filmschoolrejects.com)
(2022. január 7.)
